IVANICS FERENC
IVANICS FERENC
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Olyan kérdésről beszélünk, ami nyilvánvalóan, mint korábban is említették, nemcsak egyszerű agrárkérdés, hanem sokkal több ennél. Egy társadalomban a borfogyasztás mindig kulturális kérdés is. Ezért ha bármilyen szabályozást hoz ez a Ház, akkor annak nyilvánvalóan komoly következményei is lehetnek.
Amikor ez a törvény a Ház elé kerül, akkor azt kell mondanunk, megerősítve a jövőbe felvázolt képet, azt kell mondanunk, hogy ez egy jó indítás, amely indítás alapján a borászokat megtisztelve lehet továbbhaladni.
A választókörzetem egy része a soproni borvidékre esik, és ez a soproni borvidék meglehetősen, mindennaposan szembesül azzal, hogy a határon túl milyen komoly támogatási rendszer van. A soproni történelmi borvidéknek nagyobb része átkerült Ausztriába, és a nyolcvanas évek botrányai után az osztrákok összekapták magukat és egészen komoly termelési rendszert alakítottak ki, és olyan támogatási rendszert alakítottak ki, amely után a magyar borászok - a lehetőségeiket ismerve - csak kullogni tudnak.
Ezért úgy gondolom, különösen fontos, hogy ezt a törvényt elfogadjuk, és ezt a törvényt még lehetőleg az idei évben, ezen a rendkívüli ülésszakon elfogadjuk. Itt elhangzott egy olyan javaslat, hogy húzzuk el őszre a vitáját. Azt gondolom, az újabb egy év veszteséget jelentene, és ennek semmi értelme nincsen. Vágjunk bele, aztán ha szükséges, majd jön a következő javaslat, a Ház leül, megtárgyalja, és továbbhaladunk ezen az úton. Ezért jó, hogy ma, most itt erről vitatkozhatunk, mert nyilvánvalóan ősszel már más lesz a helyzet.
A borvidékek kapcsán mindig felmerül az, hogy na most akkor ez tisztességesen készül vagy nem tisztességesen készül, jó bor lehet vagy pancsolt bor lehet. Azt gondolom, hogy ilyen módon elsődlegesen a legfontosabb szempont az, ami az elmúlt húsz évben a rendszerváltás óta megmutatkozott: az a borvidék tud igazából fejlődni és az a borvidék tud előrehaladni, ahol a borászok összetartanak, ahol megvan a borvidéki összetartás. És ez a borvidéki összetartás természetszerűleg hozza magával azt, hogy a jogkövető borászok - ahogy korábban elhangzott - lesznek azok, akik példát tudnak mutatni, és hozzájuk igazodva tud megerősödni, felerősödni az adott borvidék. Tehát ezt a gondolkodásmódot, szemléletmódot a törvény hordozza magában, és ezt a lehetőséget megadja mindenki számára.
A határmentiségnek az egyik fontos ismérve az osztrákokhoz viszonyított versenyképesség, és ha borászokat kérdez az ember, akkor három fontos elemet mindenképpen megemlítenek. Az egyik a kötelező lepárlás rendszere, amiben hátrányban vagyunk az osztrákokhoz képest, aztán a területalapú támogatások rendje és nagyságrendje, és a harmadik pedig a forgalomba hozatal rendszere.
Azt gondolom, ez a törvényjavaslat elindítja azt a folyamatot, aminek a végén majd ezekben a kérdésekben is versenyképesek lehetünk az osztrákokkal. Ezért én úgy hiszem, ha ezt a törvényjavaslatot - ne adj’ isten, még egy-két módosítóval feljavítva - elfogadjuk, akkor ez a Ház sokat tett azért, hogy a borkultúra megmaradjon, a borfogyasztás kultúrája fejlődjön, és a bortermelés kultúrája európai vagy világszínvonalú legyen. Nyilvánvalóan a termelési tudás megvan, az a tudás, ami a magyar borászoknál megvan, főleg a tradicionális bortermelő családoknál, az ilyen módon nem veszik el, és akkor ez a 60 ezer hektár is nagyobb lehet, felfejlődhet a 90 ezer hektár szintjére.
Hogy milyen nehéz a helyzet a határ mellett, azt nyilvánvalóan az is mutatja, hogy az elmúlt 20 évben Ausztriában csak Közép-Burgenlandban másfélszer akkora kékfrankos-telepítés volt, mint az egész soproni borvidék. És nyilvánvalóan ezek a támogatási rendszerek újonnan induló borászatoknál óriási lehetőséget rejtenek magukban. És Ausztriában tényszerűen figyelnek arra, hogy a saját termékeiket helyezzék előtérbe.
Odáig jutottak, hogy visszatérjek a kulturális kérdésekhez, hogy ma már egy vidéki, falusi kocsmában is az esetek többségében a fröccsöt is úgy issza az egyszerű ember is, az egyszerű burgenlandi falusi ember, hogy kikéri az egy deci bort, meg mellé a két deci vizet vagy szódát. És nem egyben issza meg. Tehát az, ami elindult Ausztriában, Burgenlandban a glükózbotrány után, a rendbetétel, az odáig fejlődik, hogy egy termelési rendszer átszervezése után az egyszerű borfogyasztásban is lecsapódik mindez. Tehát ezért különösen fontos, hogy a törvényeket akár ilyen szemüvegen keresztül is nézzük. És az elhangzott javaslatok alapján nyilvánvaló a szándék, és ilyen módon a parlament egy olyan kérdéssel foglalkozhat, amiben egyetértés mutatkozhat a patkó minden szereplőjénél, hogy a borfogyasztást, a bortermelést segítenünk kell, fejlesztenünk kell, és ha a kormányzati szándék is megvan, akkor ebben a ciklusban komoly javítást érhetünk el.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
