SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos törvény van előttünk, és azt gondolom, hogy valószínűleg sokan vannak így önök közül is, hogy szeretjük a bort, szeretjük a jó magyar bort. Én például tegnap este, amikor készültem a mai napra, és többször átolvastam a mezőgazdasági bizottság ülése után a törvényt, akkor egy 2010-es balatonboglári szürkebarátot hívtam segítségül, hogy jobban át tudjam élni azt, ami ebben a törvényben le van írva.
Tehát azt gondolom, hogy mindannyiunknak nagyon fontos a magyar bor és a magyar borászat helyzete, ezért mindenképpen üdvözlöm ezt a törvénymódosító javaslatot. A tartalmat illetően azt kell hogy mondjam, hogy az LMP alapvetően támogatja az ebben foglaltakat.
(9.40)
Ugyanakkor szeretnénk megjegyezni néhány dolgot, illetve az előttem szólók is említették, hogy bár ezek fontos változások, de azt gondolom, ez nem elég ahhoz, hogy a hazai borágazatot igazán segítsük, és ennek az előrelépésében jóval hatékonyabban segítsünk mi, törvényhozók, mint ahogyan eddig tettük.
Alapvetően elmondták azt, hogy a szabályozás egyszerűsítése egy fontos indoka ennek a törvénymódosító javaslatnak, az adminisztratív költségek csökkentése, illetve kiemelten foglalkoznak az ültetvények kivágásával, a telepítési jogokkal, és persze vannak különböző uniós definíciók változásából vagy azok átvételéből eredő módosítási javaslatok.
A 2. §-ban térnek ki konkrétan a szőlőtelepítés és -kivágás engedélyezésének a változására. Eddig az MVH volt jogosult arra, hogy ezekkel kapcsolatban döntsön, és most a hegybíró kapja meg ezt a jogosultságot. A hegybírónak ugyanúgy nyilvántartást kell vezetni, gondolom, majd az engedélyekről, mint korábban az MVH-nak, és gondolom, más információkat is majd nyilván kell tartani. Ez egyébként a mezőgazdasági bizottság tegnapi ülésén is felmerült, hogy azzal, hogy át kell nekik venniük egyfajta adminisztrációt, amit eddig az MVH végzett, ez nem fog-e fennakadást vagy gondot okozni, ehhez majd akkor milyen segítséget kapnak ezek a hegybírók azáltal, hogy tudom, egy régebben náluk lévő feladatot, amit elvettek tőlük, most visszakapják a nyakukba, de lehet, hogy ezzel lesznek olyan bonyodalmak, amelyek adott esetben az eddigi MVH-ügyintézésből származnak, amelyekkel nekik meg kell küzdeniük. Szeretném megkérdezni a kormány képviselőjét, hogy hogyan kívánnak segíteni ebben a kérdésben.
Ami érdekes, hogy az indoklásban megjelent, hogy ahhoz, hogy a hegybírók átvegyék a telepítéssel és kivágással kapcsolatos döntési jogosultságokat, szükséges lesz a hegybíróknak a hegyközségekről szóló törvény alapján történő választhatóságát megszüntetni. Ez egy külön törvény, és ennek a módosítása most nincs napirenden. De azért számomra érdekes, hogy ezt így beleírják az indoklásba, és ha szükségesnek tartják, akkor miért nem nyújtották be hozzá ezt a módosítást most, vagy mikor szándékoznak ezt benyújtani, vagy ez már egy tényleg eldöntött kérdés a minisztérium részéről, vagy csak most tervezik. Én értem, hogy ez egy kerettörvény, és számos dolgot majd rendeletben fognak pontosítani, de ettől függetlenül itt konkrétan egy törvénymódosításra hivatkoznak, amivel kapcsolatban mondom, örülnék, ha látnám, hogy ezzel mi a szándékuk.
Ugyanis azt gondolom, ez egy nagyon fontos kérdés. Valahol a szubszidiaritás elve, ezeknek a szakmai közösségeknek az autonómiája szerintem hosszú távon egy nagyon fontos dolog, ami elősegítheti ezeknek a régióknak a fejlődését, tehát a borász szakma előrelépését. Általában, ha egy közösség dönthet a saját ügyeiről, az mindig erősíti akár a kontrollt is, amit saját maguk gyakorolnak. Azt gondolom, bár nyilván vannak visszaélések adott esetben, tudom, hogy vannak olyan régiók, ahol kicsit elterjedtebb, mondjuk, a borok hamisítása vagy különböző visszaélések, mint más régiókban, ugyanakkor az önszerveződést és az autonómiát szerintem mindenképpen fontos értéknek kell tartani. Ez egyfajta demokratikus rendszer, tehát hogy ezek a hegybírók választás útján kerülnek egy-egy hegyközség élére, szerintem ez egy olyan fontos érték, amit nem kellene egy tollvonással megszüntetni a minisztériumnak.
Egyébként, ha már a nem művelt szőlőkről és ezek kivágásáról van szó, csatlakoznék olyan előttem szólókhoz, akik felvetették, illetve a bizottsági ülésen is felmerült ez a kényszerművelés, hogy nagyon jó volna, ha a történelmi borvidékeinken adott esetben, akkor is, ha tudom, el is mondták tegnap, hogy milyen veszélyt jelent akár a többi szőlőre vagy a látképre nézve egy-egy ilyen elhanyagolt szőlő, de nyilván a kivágott szőlő sem kifejezetten előnyös ilyen szempontból, és mire egy szőlőültetvényt újratelepítenek, és mire az elindul és olyan minőségű bort tud előállítani, nyilván időbe telik, tehát jobb volna, hogy ha ezek jó minőségű ültetvények, akkor valahogyan ezek megtartására törekednénk ahelyett, hogy három év múlva ukmukfuk! kivágnánk őket.
Egyébként itt szeretnék tenni egy megjegyzést, bár tudom, hogy ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, hiszen nyilvánvaló, hogy önmagában erre nem apellálhatunk vagy nem számíthatunk akkor, amikor ezekre a felhagyott, nem művelt szőlőültetvényekre gondolunk, de nem tudom, tudják-e, hogy az öreg, felhagyott szőlőinkben és nem is kifejezetten az aktívan művelt történelmi borvidékeken, hanem egyéb más tájainkon, ahol régen több szőlő volt, aztán ezeket felhagyták, rendkívül értékes ökoszisztémák, növénytársulások tudnak kialakulni, tele vannak védett fajokkal. Nagyon szép száraz gyepek, illetve lejtős sztyeppek alakulnak ki ezeken, és számos szakdolgozat és botanikai doktori értekezés témáját adják a felhagyott szőlők. Tehát érdemes erre is gondolnunk, hogy a szőlő maga is egy élettér, ahol különböző állatok és növények találják meg az élőhelyüket, és szerintem ezt a szemléletet is fontos megjegyeznünk, amikor a szőlőkről beszélünk.
Visszatérve egyébként ezeknek a borvidékeknek, illetve akár a hegyközségeknek az autonómiájára, azt gondolom, hogy a helyi önszabályozás elve azért is fontos és azért is jó gondolat, mert - és akkor itt jön a másik probléma, amit már tegnap a bizottsági ülésen is említettem, ami nekem hiányzik ebből a törvényből - nem foglalkoznak igazán azzal, erről nem esik szó, mit kellene tenni annak érdekében, hogy erősödjön a minőségvédelem és visszaszoruljon a hamisítás. Tegnap Font Sándor bizottsági elnök úr nekem azt mondta, hogy ez ügyben már nagyon sok lépés történt, például az Agrármarketing Centrum is milyen sokat próbálta reklámozni a hazai kulturált borfogyasztást. Természetesen egyetértek azzal, hogy nagyon fontos az, hogy a társadalom képe a borról is megváltozzon és ne a kannás, tablettás bor jelenjen meg az emberek előtt, amikor a magyar borra gondolnak, hanem azok a nagyon jó minőségű borok, amelyeket egyébként Magyarország meg tud termelni és amelyek szerintem egyébként az egész világon versenyképesek lehetnének. Tehát nyilván a fogyasztói tudatformálás egy nagyon fontos eszköz, de azért azt hiszem, ennél tovább is kell mennünk.
Részint az Országos Borminősítő Intézet végezte eddig - de azt hiszem, azt most átnevezték, de nem vagyok biztos abban, hogy tudom követni, melyik intézményt mivé neveznek át, de gondolom, tudják, mire gondolok -, és nem igazán tudta ezt a feladatot hatékonyan ellátni. Az az igazság, hogy ez a tegnapi bizottsági ülésen is felmerült, de azóta kicsit utánanéztem, hogy mi van az olasz importbor helyzetével. Egyrészt egy dolog, hogy bejön az olasz importbor és aztán itt eladásra kerül és versenyez a magyar borral, de talán nem is ez a legnagyobb probléma, hanem hogy ezeket sokszor átpalackozzák és magyar borként árulják. Én ugyan tudom, hogy 2011 őszén történt egy intézkedés annak érdekében, és ez egy nagyon fontos intézkedés volt, hogy ezeket a borokat elektronikusan regisztrálják és nyomon kövessék ezek útját, de konkrétan ez év februárjában volt egy olyan hír, hogy 1 millió liter illegálisan felhasznált olasz bort találtak az Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal borászati felügyelői Bács-Kiskun megyében annak ellenére, hogy az importborok kiemelt ellenőrzését tavaly novemberben elrendelte Fazekas Sándor miniszter úr. Erről egy blogon aztán folyt egy hosszasabb vita egyrészt egy borász, másrészt pedig Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára között. Felmerült az, hogy nem kellene-e további lépéseket tenni ennek érdekében, tehát egy dolog ez a regisztráció, de szemmel láthatóan ezt az egész elektronikus nyomon követést természetesen sajnos ki lehet játszani.
Talán el kellene gondolkozni, hogy miért van az, hogy Magyarországon az olcsó kategóriában nagyon gyakran az Európai Unióból származó más borok házasításával készült termékek kaphatók egyébként hangzatos márkanevek alatt, és hogy mitől lesz esetleg a fogyasztó hajlandó több pénzt adni ezekre a borokra, ha esetleg tudja, hogy magyar, akkor hajlandó lesz-e, illetve nem kellene-e esetleg egy minőségtanúsító jellel megkülönböztetni a valóban hazai termékeket, hogy ez tényleg egyértelműbb legyen a hazai fogyasztó számára, mert bár bevallom, hogy igyekszem jó helyekről és jó borokat beszerezni, és mondjuk, nem is feltétlenül nyilván az ár az egyetlen szempont, de nem volt számomra sem világos, hogy ilyen mértékű problémát okoz az, hogy olasz borokat átcímkéznek, és magyar borokkal vagy házasítva árulják. Itt most megérkezett Font Sándor elnök úr, és elnézést, csak azért jelzem, mert tudom, hogy tegnap a bizottsági ülésen már kitértünk erre, és hogy én azóta találtam, amit nem ismétlek meg, de hogy idén februárban is történt ilyen olasz bor magyar borrá átcímkézéses probléma, holott tavaly novemberben megtörtént a miniszter úrnak ez az intézkedése.
Tehát én csak ezért szeretném hangsúlyozni, hogy kérem a minisztériumot és a szakembereket, hogy gondolkozzanak el azon, hogy milyen megoldást tudnánk találni arra, hogy ezeket az eseteket megelőzhessük. Én ezért gondoltam azt, hogy a hegyközségek autonómiája fontos lehet, ugyanis ha egy közösség saját maga ellenőriz, és saját maga érez felelősséget a területén lévő termékek megjelenése iránt, mert ez a saját érdekük is, és ha ehhez megvan a megfelelő autonómiájuk, akkor én azt gondolom, ez a fajta önellenőrzés is adott esetben, az egész folyamat ellenőrzése és a minőségtanúsítása szerintem egy előremutató és fontos lépés lehet.
Köszönöm a figyelmet.
(9.50)
