GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy olyan témát tárgyalunk most, ami 3-4 évente visszatér vagy 2 évente visszatér elénk, és látjuk, hogy most is egy átmeneti megoldás irányába megy el a dolog. Természetesen egyetértünk azzal, hogy ez a hosszabbítás megtörténjen, hiszen a mezőgazdaság nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy a működő kapacitásait tönkretegyük; ugyan a földbérleteknél előfordul, de ez most nyilván nem az a terület.
Viszont én azt hiszem, hogy ha az a vita lezárult volna, ami igazából ezt a dolgot folyamatosan, mindig a jogalkotók elé hozta, hogy most kell visszasajtolni vagy nem kell visszasajtolni, ez a döntés ezt a vitát véglegesen nem zárta le, ugyanis ha lezárta volna, akkor nem lett volna a 2015-ös dátum, hanem akkor az lett volna, hogy ez a passzus egy az egyben kikerül ebből a törvényjavaslatból, és akkor innentől el van felejtve.
Nyilván a Vidékfejlesztési Minisztérium most is következetes, ahogy mi is következetesek voltunk annak idején mindig ebben, hogy az, hogy a felszíni és a felszín alatti vizeket a keretirányelv szerint óvni kell, abban sehol olyan szó nem szerepel, hogy vissza kell sajtolni. Ezt többször mondtuk. Ebben folyamatosan vitánk volt elsősorban a zöldszervezetekkel, környezetvédőkkel. Ez a vita nem dőlt el. Tehát világosan látni kell, hogy ezt a vitát csak odébb tettük.
Államtitkár úrnak volt egy kis pikírt megjegyzése, hogy tél közepén kellett volna leállni a kertészeteknek, most meg a nyár közepén kell majd a hűtőházaknak. Tehát igazából azt gondolom, hogy ebben olyan nagyon a politikának nincs egymás szemére vetni valója, hanem az alapkérdést föl meri-e valaki vállalni vagy nem meri fölvállalni.
Nekem meggyőződésem, és szerintem nekünk, akik most itt vagyunk ezen a vitán, akik ebben valamelyest részt vettünk, a többségünknek az a véleménye, hogy nem úgy szól a keretirányelv, hogy kötelező visszasajtolni, mert van, ahol fizikailag nem lehet, ahogy erről Farkas képviselőtársam is beszélt, ha valaki megfeszül, akkor sem. És mi van akkor, ha magától kijön, mondjuk, valahol egy forráson keresztül egy termálvíz? Akkor oda is építünk valami berendezést, és visszasajtoljuk? Vannak erre példák, elég sok az országban, hiszen, hála istennek, ebben elég gazdagok vagyunk.
Úgyhogy én azt gondolom, hogy adtunk magunknak időt, és ez helyes; ugyan mi is adtunk két-három évet akkor, érdemben nem történt semmi. Nagyon remélem, hogy most majd történik, de hogy ez biztos legyen, azért annyit szeretnék előre jelezni, hogy mi be fogunk terjeszteni egy országgyűlési határozati javaslatot, amiben világos, fejlesztési típusú feladatmeghatározást szeretnénk tenni. Ez azt jelentené, hogy indul egy következő európai uniós költségvetési ciklus, reményeink szerint viszonylag bő vidékfejlesztési és mezőgazdasági fejlesztési forrásokkal. Mondjuk ki azt, hogy legyen megcímkézve ez a terület, olyan értelemben, hogy erre a területre kötelező legyen fejlesztési forrásokat biztosítani, hiszen azért a meglévő technológiáink és nemcsak maga a kertészeti technológiáink, hanem a termálvízzel kapcsolatos technológiáink is régiek, és ebbe bőven belefér minden olyan megoldás, ami az így hasznosított víz utókezelését segíti, a sótalanítását, a pihentetését, a medencék kialakítását, sok mindent, vagy azokon a helyeken, ahol egyébként fizikailag lehetséges, és nem kerül több energiába, mint amennyi hasznosításra kerül, urambocsá, a visszasajtolását.
Tehát ezt mindenképpen javaslom megfontolásra, és mi ezt be fogjuk nyújtani. Nyilván ez nem azt jelenti, ebben a rendkívüli ülésszakban úgyse lehet ilyet tárgyalni, mert nyilván ismerjük a Házszabályt, de ősszel, hogy biztos legyen azért annak a kormányhatározatnak a végrehajtása, amiről államtitkár úr beszélt, és abban vannak ilyen típusú utalások, de elsősorban a készletgazdálkodással és a mennyiségi paraméterekkel kapcsolatosak, hogy egyáltalán képben legyük, ami helyes, tehát hogy lássuk pontosan, hogy mink is van.
Azt gondolom, azért egy kicsit majd ebből túl kell lépnünk nekünk a mezőgazdasági hasznosításon. Nyilván nekünk, szakmabelieknek ez a legfontosabb, hogy ez megfelelő módon támogatva legyen, de azért ilyen termálvízkincs mellett más országban már biztos, hogy lennének erőművek. Tehát azt is meg kell néznünk, és értve a környezetvédők aggályait is, hogy szerintem ilyen bázisra, saját energetikai bázisra alapozva még mindig fenntarthatóbb az energetika előállítása, mint az importügyekre, illetve urambocsá, az atomenergiára, ami persze nem azt jelenti, hogy Magyarország középtávon meg tudja úszni anélkül az energetikai ellátását. De szerintem akkor járunk el helyesen, ha a kutatókra és a tudósokra bízzuk.
Annak idején én is nagyon sok ilyen konferencián voltam. Megoszlanak ebben a vélemények, hogy korlátlanul kitermelhető ez a vízkincs, vagy nem. Én azzal értek egyet, amit Farkas képviselőtársam mondott, hiszen ő ebben él, tehát nyilván az a környék ezt sokkal jobban ismeri, mint azok, akik ezt nem láttuk, de azért az is látszik, hogy azzal is vigyázni kell, hogy korlátlanul a vízkivétel - és most direkt nem termálvízre gondolok, hanem mondjuk, a bauxitbányászat okán - milyen kárt tud okozni, hogy majdnem kihűtöttük a Hévízi-tavat. Tehát nem biztos, hogy azért minden olyan egyszerű, hogy majd a természet visszapótolja magát, hozzátéve, hogy a Hévízi-tó hőfoka most sincs még olyan, mint hajdanán, annak ellenére, hogy azért az a vízkivétel nagyjából 30 éve megállt, de sokat javult a helyzet. Tehát valószínű, azért korrigál vissza valamit a természet. De ha az a történet ott a Balaton-felvidéken még nagyjából 10-15 éven keresztül folyt volna, akkor úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb természeti kincsünkről most nem nagyon beszélhetnénk, hiszen nem hiszem, hogy Hévíz abban a formájában, ahogy most van, megmaradt volna.
Tehát ezért kell óvatosan bánni vele, mert történtek ilyenek. Tehát nyilván ezért ezt a részét, a fenntartható részét is figyelembe kell venni.
(11.40)
Az ágazatnak ez nagyon kell; ha a kertészeti gazdálkodásban nem tudunk eljutni oda, hogy éves kiszolgálást tudjunk adni a kereskedelemnek, hanem csak szezonálist - a jelenlegi állapotok azért inkább ezek -, akkor mi ebben még itthon sem tudunk piacvezetők lenni. Tehát látszik, hogy a kereskedelmi igények meg a felhasználói igények olyanok, hogy a folyamatos biztonságos ellátásra törekszenek. Ezt vagy megoldjuk saját termelésből, vagy pedig a kereskedelem meg fogja oldani. Nyilván kivétel azokban az időszakokban, amikor nálunk dömping van, és azon túl nagy haszon sincs, azért azt is szeretném mondani, egyébként kintről fog beérkezni az a primőr áru, ami itthon is megtermelhető lenne. Azt is tudjuk, hogy nagyon jól gépesíthető dolgok ezek, nyilván a technológiák sokat változtak, tehát valamivel kevesebb munkáskéz kell, de azért a közvetlen fogyasztásra szánt primőr árut még a mai napig kézi munkával kell betakarítani, tehát ott nincs pardon. Oda még a fólia alá nem találtak ki kombájnt, tehát ezt azért látni kell.
Úgyhogy ez egy nagyon fontos ügy, föltétlenül támogatni fogjuk. Én meg azt kérem: ha valóban komolyan gondoljuk, hogy hosszú távú megoldást akarunk, akkor legalábbis azt a fejlesztési követelményt, amit a kormány elé szeretnénk állítani 2014 után, azt támogassa a parlament, hiszen az valamennyiünk érdeke.
Köszönöm szépen a figyelmet.
