Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsőként hadd szögezzem le örömömet a tekintetben, hogy egy olyan téma került most a Ház elé, amely bár későn került ide, bár teljes körű megoldást most sem nyújt a kormányzat részéről, mégis elmondható, hogy kikerülhetetlen, és a következő évtizedek gazdasági fellendülésének vagy legalábbis ennek víziójának talppillére lehetne megfelelő foganatosítás esetén.
Elhangzott itt, hogy óriási szükség lenne egy Németh László-i értelemben vett kert-Magyarországra. Ez nagyon jól visszhangzik arra, amit a Jobbik évek óta hangoztat, azon kitekintés mellett, hogy nyilvánvaló, hogy megfelelő közbiztonság biztosítása nélkül nem lehet ezt elérni a magyar vidéken. De akkor is látni kell azt, hogy az előttünk fekvő előterjesztés, bár csak három évben gondolkodik, és bár csak részmegoldásokat tartalmaz, mégis elmondható, hogy jó irányba lenne elindítható. Tehát teljesen egyértelmű, hogy Magyarországnak egy olyan gazdasági húzóágazatára koncentrál, amelynek a tisztességes kiaknázása óriási lehetőségeket rejt magában. Itt semmiképpen nem a környezetet, a fenntarthatóságot sértő kiaknázási módozatokra gondolok, de látni kell azt, hogy a következő években a kitermelési volumen növekedésével párhuzamosan ezek a tisztességtelen kiaknázási módszerek, metódusok bizony meg fognak jelenni ezen a piacon, mert itt egy piacról is szó van, a tekintetben is, hogy a magyar kertészeti ágazat kibocsátása jelen pillanatban mintegy 700-800 milliárd forint körül mozog évente. Ennek az összegnek mintegy kétharmadát a zöldség-gyümölcs termesztés teszi ki, és ebbe a piaci szegmensbe értendő valahova az is, amit most itt fel tudnánk turbózni, fel tudnánk fejleszteni tisztességes technológiai háttérrel és tisztességes hatósági szabályozással.
Pontosan ezen hatósági szabályozással kapcsolatban vannak a Jobbiknak igencsak erős aggályai, a tekintetben, hogy a módszerváltás óta, de ha csak az utóbbi tíz évet vesszük górcső alá, az utóbbi tíz évben is elmondható az, hogy ezen hatóságok pénzügyi és emberi erőforrásban mért apparátusa legalább a kétharmadára, de adott esetben a felére is visszaesett. Tehát ilyen körülmények között elég nehezen várható el tőlük az, hogy ezen piaci szegmensben a megfelelői ellenőrzői jogkört ellássák, és a jövő évi költségvetés sem túl reményteli e tekintetben.
Látható az is, hogy amikor Magyarországon a minőségi zöldség-gyümölcs termesztésről, adott esetben a geotermikus, beépített, különböző termelési-termesztési módozatok hatékony kiaknázásáról beszélünk - és még egyszer mondom, nem a fenntarthatóságot sértő kiaknázásról van szó -, és ezt mondjuk, egy keleti nyitással csatoljuk össze, ami itt elhangzott a korábbiakban, adott esetben felmerülne az, hogy milyen módon szeretne a kormányzat piacokat szerezni; milyen módon szeretne adott esetben keleti irányba elindulni, a kiváló, minőségi magyar termékekkel. És ettől a kérdéskörtől már láthatóvá válik, hogy bizony itt egy sokkal szélesebb spektrumban kell gondolkodni.
De önmagában az, hogy a keleti nyitás tekintetében, ennek a piacfelmérése tekintetében a kormányzat a jövő évi költségvetésben mindössze egy elhanyagolható, parányi, morzsányi 6 milliárdos tételt jelenít meg, ami nyilvánvaló, hogy nem elég teljes gazdasági ágazatok piaci kivitelének a komoly volumenűbb növelésére, jelzi azt, hogy bár felismerik a probléma lényegét, mégsem képesek egyelőre a terápia irányába úgy hatni, hogy abból komoly nemzetgazdasági haszon keletkezzen.
E tekintetben pedig felmerül az is, hogy a hungarikumtörvény, a magyar márkákról, a magyar termékekről szóló előírások, a védjegytörvény, tehát nagyon sok egyéb gazdasági ág szabályozásának tisztességes módosításával nem lehetne-e előnyben részesíteni azokat a termelőket, azokat a vállalkozókat, akik ezen a piacon valóban tisztességes eszközökkel kívánják gyarapítani Magyarországot. Ismeretes, hogy a geotermikus gradiens valóban dupla a világátlaghoz képest, tehát várható és szavatolható az, hogy ezen a piacon megjelennek egyre nagyobb számban érdekeltségek. Én nagyon szeretném azt látni, hogy ezek magyar vállalkozások legyenek, hiszen látni kell azt is, hogy a multinacionális érdekeltségek egy ilyen felfutásra váró piaci ágazat esetében minél durvábban és minél kevesebb gátlással próbálnak majd betörni. Nemcsak a hévízi példa bizonyítja ezt, de nagyon sok más is. Látható az, hogy megfelelő szabályozással gátat lehet szabni ennek a folyamatnak, de ehhez költségvetési eszközök kellenek, és ehhez a hatóságokat kell erősíteni.
Nagyon fontos az is, el kell mondanunk, hogy a nemzeti vagyon tekintetében, bár folytak viták itt a Házban, nemcsak a kertészeti ágazat egésze, de ezen speciális művelési fajták igenis valamifajta védettséget kellene hogy kapjanak, hiszen ezek nélkül látható az, hogy az a multinacionális behatolási kísérletsorozat, ami fenyegeti nemcsak a magyar mezőgazdaságot, de a magyar vízkészleteket is, a széles értelemben vett vízkészleteket, bizony kikerülhetetlenné is válhat. És egy sokkal szélesebb spektrumban gondolkodva, a szennyvíztisztítástól kezdve, a különböző geotermikus iparágra épített egyéb gazdasági ágakon keresztül, nagyon sok mindent lehetne és kellene szabályozni, de ez úgy nem megy, hogy 2015-ig szóló szabályozással, a következő ciklusra tolva a valódi megoldás kimunkálását és a felelősség terhét, most egyfajta időhúzó technikával élve, egyszerűen nem mondják ki, nem mondjuk ki nagyon sok esetben azt, hogy miről szól a probléma valójában.
Hiszen a visszasajtolás esetében is nem csak a készletek megőrzéséről van szó. A készletek fekvésétől, a vízkészletek fekvésétől függően különféle technológiákra, különböző olyan módozatokra lenne szükség, amelyek által hatékonyan lehet ezt megvalósítani, de eleve meg kellene vizsgálni azt, hogy mely vízkészlet pótlódik, mely az, amelyik nem. Tehát a teljes kutatási rendszer feltőkésítésére és egy olyan megfigyelő monitoringrendszerre lenne szükség, ami jelen pillanatban, úgy érzem, nem kellőképpen hatékony. Mintha az előterjesztés kimunkálói sem tudnák azt, hogy Magyarország mely készleteiről milyen fokon van szó, ezek milyen arányban pótlódnak; és egyáltalán nem tesznek különbséget aközött, hogy adott esetben magát a feltörő vizet hasznosítják, vagy adott esetben csak a feltörő víz hőjét. Ezekből következne, hogy milyen szintű visszacsatolási módozatokra van szükség, de nem látható az, hogy ebben a ciklusban bármiféle átgondolt koncepció alapján meg akarnák oldani ennek a területnek a problémáját.
A mi véleményünk szerint nem feltétlenül energiamérleg kérdése az, hogy visszasajtolásra szükség van-e, ez inkább fenntarthatósági probléma kellene hogy legyen. Tehát adott esetben, ha energiamérleg szempontjából megéri, és azért visszasajtolnak és cserébe elszennyeznek egy készletet, nem feltétlenül éri meg ez nemzetgazdasági szempontból sem hosszú távon.
Látható az is, hogy itt ugyan a multinacionális érdekeltségek behatolásakor a készletek kihasználása, felhasználása szinte minden esetben megtörténik, ugyanakkor Magyarország viszonylatában még olyan helyreállító, rekreációs munkálatokat sem sikerült elvégezni, egy példánál maradva, mint a csillaghegyi fürdő esetében. Itt egy kiváló minőségű gyógyvíz, egyébként öt kútból feltörő gyógyvíz hasznosításáról lehetett szó, egészen a háborúig, amikor is bombatámadás érte ezt a területet. Azonnal mintegy 20 fokot csökkent a víz hőmérséklete, átrendeződött a talajszerkezet, átrendeződött a források eloszlása.
Az is látható, hogy az azóta eltelt idő is kevés volt ahhoz, hogy bármiféle helyreállítási kísérlet történjen ezen a területen, pedig évtizedek teltek el, miközben látjuk azt is, hogy egy 5-6-7 csillagos külföldi szálloda megtelepszik Magyarországon; azonnal behatolást nyer, azonnal ráhatást nyer különböző források tekintetében a magyar vízkészletek egy részére; és azonnal foganatosítani tudja azokat a befektetéseket, beruházásokat, amelyek számára ugyan profitábilisek, de az is látható, hogy nem feltétlenül képviselnek össztársadalmi érdeket.
Tehát látnunk kell azt is, hogy vannak bizonyos hazai kötelezettségek, olyan igények, amelyek évtizedesek, mégsem kerültek kiszolgálásra, mégsem kerültek eddig foganatosításra. És e tekintetben, e tárgykörben kell felhoznunk, akár csak egy gondolatkísérlet erejéig azt is, hogy bizony a következő háborúk a vízért fognak folyni. Célzott ingatlanberuházások folynak Magyarországon is, nem csak Budapest környékén, tömegesen. Adott esetben ezek célpontjai bizony a források, a készletek is lehetnek.
Ezeknek a vizsgálata haladéktalanul meg kellene hogy kezdődjön, ez halaszthatatlan lenne egy tisztességes gazdaságpolitikát folytató kabinet idején. És látni kell azt is, hogy törvényi háttérrel, a hatóságok erősítésével igenis foganatosítani lehetne, hogy se vízkészlet, se termálkészlet, se másmilyen természeti erőforrásunk ne kerülhessen nemcsak hogy idegen kézbe Magyarországon, de tisztességtelen idegen kezelésbe sem.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
