ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Három előttem szólóból kettő személyes motivációval kezdte a felszólalását, akkor én csatlakozom harmadikként. A Farkas Sándor képviselőtársam által említett Fábiánsebestyén 4-es fúráspontnál jártam, én akkor Szegeden a Kőolajkutató Vállalatnál dolgoztam, a mi fúróberendezésünk volt. Farkas képviselő úr súlyos balesetnek írta le, pontosítom: halálos baleset történt, és Kiss Sándor volt kollégám, főfúrómester életét vesztette a kitörés során. Erős ember volt, de a kútból kitörő nehéz vascsöveknek nem tudott már ő sem ellenállni. Ezúton is emlékezem meg róla.
Azzal kezdem, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja a törvényjavaslat elfogadását, viszont tele vagyunk kérdőjelekkel. Mi nem csak ezt a három évet szánnánk a mezőgazdaság támogatására geotermikus energia vonatkozásában is, ennél többet, viszont a probléma annál sokkal szélesebb, mint ahogy itt most egy kicsit anekdotázva beszélünk a termálkutakról. Ne felejtsük el, hogy az a víz, amiről beszélünk, évmilliók alatt alakult ki olyanná, olyan összetételűvé, olyan hőmérsékletűvé abban a rétegben, ahol most van, mi pedig úgy vesszük el ezt a termálvízkincset a földből, hogy bár mérések folyamatosan történnek szakcégek részéről, de legyünk őszinték, nem tudjuk, hogy mi zajlik odalent, ember még nem járt odalent. Különböző mérési módszerek, kutatási módszerek természetesen vannak.
Itt kell hogy elmondjam, egy kis parányi vargabetűvel, hogy az országot már tízszer bejárta az az e-mail, ami a makói földgázkincs külföldiek által történő elrablásáról szól, az ország kifosztásáról, miközben ott számításokkal akarják igazolni, hogy az a gázkincs Magyarország hány évi nemzeti jövedelmének felelne meg.
(11.50)
Igen ám, csak arról feledkezünk meg, hogy az a gázkészlet, amiről beszélünk Makó esetében, a kor mai technológiai színvonalával kitermelhetetlen. A kanadai cégnek is beletört a bicskája. Tehát nem úgy kell fölfogni, hogy vitte volna és eladta volna holmi, némi bányajáradék fejében, hanem beletört a bicskája, mert kiszedhetetlen. A vízkészlet tekintetében jobban állunk, mert sekélyebb mélységben van, jobban ismerjük, közelebb van hozzánk, a hőmérsékleti és nyomásviszonyok is barátibbak, mint mélyebben.
A mezőgazdasági vonatkozásról majd Magyar Zoltán képviselőtársam szót fog ejteni, én csak annyit mondok, hogy valóban méltányolandó a több tízezer mezőgazdaságból élő és üvegházból, fóliából, termelésből élő támogatása, ugyanakkor bízunk abban is, hogy majd ezek a kedvezmények valamilyen módon, a piaci folyamatok által a piaci árakon is meglátszanak.
Van amúgy még egy környezetvédelmi vonulata is ennek a kérdésnek, erről majd Bödecs Barna képviselőtársam is fog szót ejteni, és van egy műszaki, geológiai, gazdasági vonatkozása is. Ne felejtsük el, hogy az a víz, amiről beszélünk, amilyen jót tud tenni a felszín alatti rétegekből kihozva magas hőmérsékleten, néha már teher lehet a számunkra, amikor azt el kell helyezni.
Könnyen mondjuk - és ez így is van -, hogy Szentes térségében csodálatos madárvilág, nádas, szép tórendszer alakult ki, szinte a Kis-Balatonéval mérhető össze a pezsgés, ami ott található, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy nagyon sok vízkút hajdan volt szénhidrogénkútból lett átképezve vagy szénhidrogénfúrásra meddő kút lett átképezve vízkútra.
Tapasztalatból is tudom, hogy nem volt ritka, főleg a régi kommunista műszakban olyan munkaversenyeket hirdettek, hogy a szegedi bányászati üzem egy év alatt 40 ezer métert fog lefúrni versenyben a többi üzemmel együtt, és ebben a nagy kapkodásban bizony nagyon sok cementpalásthibás kút is sikeredett a térségben; amit lefordítva úgy kell értelmezni, hogy fúrással átharántoljuk egymással a különböző rétegeket, és ha nem megfelelő módon cementezzük ki ezeket a rétegeket, akkor vagy még frissiben vagy évek-évtizedek múlva a cementpalást-sérülés miatt a mélyebben fekvő, esetleg teljesen más rétegből jövő szénhidrogén fölszivárog a később víztermelésre fogott kút palástján, és észrevétlenül elkezd olajosodni a termálvíz.
Ha már ellenőrzés nélkül vagy egy kis könnyítéssel ezt a termálvizet egy kicsit lezserebbül kezelve hagyjuk szabadon folyni szabad vizeink felé és egy ilyen cementpalásthiba bekövetkezik, akkor sokszor már késő a cselekvésre az az idő, ami rendelkezésünkre állna ahhoz, hogy ezeket a környezeti károsodásokat megszüntessük. Nagyon nagy odafigyelést igényel ez az egész technológiai folyamat.
Úgy érzem, hogy mi most bújócskát játszunk az Európai Unióval, miután az Európai Unióban nincs egységes jogalkotási rend a termálvíz kezelésével, visszasajtolásával kapcsolatban, mi most ezt a kis uniós jogalkotási vákuumot használjuk ki. Azt mondom, hogy akár helyesen, mert jómagam és a frakciónk gyakorlatilag nagy ívben tesz vagy tenne az uniós jogszabályokra, ugyanakkor megkérdezzük, hogy ha most megrázná magát a brüsszeli apparátus és fölfigyelne a mai döntéshozatalra és valamilyen üzleti érdeke úgy kívánná valami erős tagállamnak, hogy márpedig ő itt technológiával be kívánna vonulni és szeretne kicsikarni - persze majd a mi pénzünkön vagy a nekünk juttatott uniós forrásból - egy olyan műveletsort, aminek az eredményeképpen bebizonyítják, hogy Magyarországon igenis vissza kell sajtolni, akkor rögtön visszavonatnák ezt a törvényjavaslatot, és akkor ott állunk, ahol eddig is, hogy mindenki bizonytalanságban tengeti az életét.
Úgy gondolom, megérett a helyzet, hogy a Magyar Országgyűlésben törvényt alkossunk a megújuló energia felhasználásáról, ami nagy, átfogó törvényjavaslat kell hogy legyen, ami különböző szegmenseit is részleteiben tárgyalná ennek a jövőnk szempontjából is rendkívül fontos szakterületnek.
Végig az Alföldről beszélünk, ahol valóban a homokkőrétegekben, a felső-pannon homokkőrétegekben nehéz, gyakran lehetetlen a vízvisszasajtolás, illetve olyan energiaigénye van, ami egyszerűen már gazdaságtalanná teszi ezt a folyamatot. Ne felejtsük el, hogy azért Magyarországon vannak repedezett mészkőtárolók is, ahol magyaros szlenggel mondva nyeli a vizet a kút, mint kacsa a nokedlit. Azért egységesen felmentést adni a vízvisszasajtolás kényszere alól egy kicsit - hogy mondjam - könnyed kezelése a problémának.
Az, hogy a geotermikus gradiens Magyarországon a világátlagnak majdnem a kétszerese - tehát sehol nem kell olyan sekély mélységre lemenni ugyanakkora hőemelkedéshez -, ez egy gazdasági erőforrásunk is lehet, amivel jól kell tudni sáfárkodni. Úgy gondolom, hogy a mindenkori kormányzatoknak kell az adott évi költségvetésben komoly fejezeti pénzeket szánni a geológiai, geotermikus, geofizikai mérésekre, kutatásokra, mert most az ismeretlen nagyból veszünk el néha nyakló nélkül is, és nem tudjuk, hogy milyen változásokat váltuk ki a föld mélyében. Abban is biztos vagyok, hogy az az ökológiai lábnyom, amit ez a mezőgazdasági célú felhasználás jelent a geotermikus energiából, elbújik sok más környezetszennyező technológia mellett, de úgy gondolom, hogy nem dúskálunk annyira a természeti kincseinkben, hogy csak rövid távon oldjuk meg ezt a problémát.
Maradjunk a számoknál! Az Árpád Agrár Zrt., ami Szentesen meghatározó, nagy termálvíz-felhasználó, a maga 20 kútjával éves szinten 22 millió köbméter gázt vált ki, amit nem tüzelnek el, mert ezzel a hővel tudják az üvegházaikat fűteni. Ennek a szén-dioxid-kibocsátási egyenértéke 23 ezer tonna. Tehát komoly számokról beszélünk.
Még egyszer mondom: tudom támogatni az előterjesztésben foglaltakat, de akik a szigort hozzák vagy a szigorú eljárás mellett vannak kormányzati körökben vagy lesznek majd 3 év múlva, azokat innen és most kérem föl, hogy akkor is ilyen szigorral járjanak el a környezetszennyezés ellen, amikor a szolgálati Audi A8-ast szerzik be, és üvegpalotákat építenek a belvárosban annak összes energiapazarló következményével együtt.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mi lesz 3 év múlva? 3 év múlva egy másik kormány lesz vélhetően (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.), és a problémával újra szembesülni kell, újra tárgyalni kell, és a helyzet semmit sem fog változni. Azt mondom, hogy azok az évmilliók, amik elteltek azóta, amióta ez a felszín alatti összefüggő vízrendszer kialakult, ahhoz képest az a 2-3 év, amivel most egy kis könnyebbséget engedünk, kimutathatatlan, de a probléma 3 év múlva is fönnáll. Szeretném, ha végleges megoldás történne, és segítenénk azokat, akiket belekergetünk egy ilyen víz-visszasajtolási folyamatba.
Beszéljünk forintról is, számokról! Az a vízkészletjárulék, amit mondjuk, a vízkitermelés után kell fizetni, annak köbmétere pillanatnyilag 4 forint 50 fillér. Az a gazdasági szorzó, ami attól függ, hogy milyen célra használják a termálvizet, mezőgazdasági felhasználás esetén pillanatnyilag 7 forint 50 fillér, miközben egy termálfürdőnél 5 forint. Nem a termálfürdőktől sajnálom, csak hátrányos megkülönböztetésnek tartom a mezőgazdasági vállalkozókkal szemben.
Az a napi akár 1000 köbméter termálvíz-kitermelés, ami jellemző egy ilyen alföldi, jól termelő kútra, a fűtési szezonra számolva, tehát nem is egész évre, hanem fűtési szezonra számolva, 200-220 napra számolva ez 7 millió forint, csak amit fizetnek egy kút után a víz kivétele után, amit eddig vissza kellett volna sajtolniuk, az alól most mentességet kapnak. De a vízvisszasajtolás ha menne, mondom, pont amiről beszélünk, nem megy, de ha menne, akkor az legalább 20-25 kilowattórás energiafelhasználással járna.
(12.00)
Én ezt összeszoroztam, ugyanezen fűtési szezon alatt az már 5-6 millió forintba kerül. Tehát ha elengedi és kiveszi, akkor 7 millió, ha visszasajtolja, akkor csak az elektromos szivattyú teljesítménye, semmi mást nem számoltam, 5-6 millió. Nagyon nincsenek is érdekeltté téve a vízvisszasajtolásra. És akkor még ott van az a kút, amit le kéne fúratniuk ahhoz, hogy a tervezett módon a vízbesajtolás megtörténjen. Egy ilyen kút mai árakon számolva 100-150 millió forint. Egyszerűen képtelenség ilyen terhet rárakni a mezőgazdaságban élők vállára. Az államnak a maga részéről is illene kivenni a részét a támogatásból, valamilyen hozzájárulást kellene már fizetni, mondjuk, egy villanyszámlában a vállalkozásoknak ahhoz, hogy ha már hozzájárulnak az ózonlyuk védelméhez vagy nem tágításához, vagy egyáltalán a rezervoármechanikai szinten tartáshoz, a rétegnyomás fenntartásához, a víz utánpótlásához, akkor valamilyen módon segítsék majd anyagilag is azokat, akiket majd belehajtanak a vízvisszasajtolásba.
Módosító javaslatot fogunk beadni, mi majd szeretnénk, ha visszasajtolásra lesznek kényszerítve a vállalkozások, akkor a vízügyi szakhatóságok állapítsák meg, hogy mely kutakra írják ezt elő, mert úgy gondolom, és szakemberekkel is konzultáltam ez ügyben, hogy ha a kitermelés 70 százalékában meg lehet határozni a visszasajtolási képességet vagy ütemet, akkor ott elvárható egy visszasajtolás. A 20-30 százalék mellett, ami a legjobb érték az Alföldön, ez elképzelhetetlen. Van a törvényjavaslatnak egy melléklete, ahol egy definíció szerint “kizárólag energiahasznosítási célú termálvíz hasznosítása mezőgazdasági termelés területén: olyan termálvíz hasznosítása, ahol a hasznosított geotermikus energia több mint 50 százaléka a mezőgazdasági termelést szolgálja”. Úgy gondolom, ezt föl lehetne csempészni magasabb értékre is, mert milyen más energetikai célt szolgálna egy víztermelés egy mezőgazdasági vállalkozásnál, mint ha nem a fűtésre használja? Ha továbbadja fürdőknek, akkor már alacsonyabb lesz a gazdasági szorzója, ami után fizetnie kell, miközben a fürdőknek, teljesen jogosan, nincs olyan kényszerük, hogy visszasajtolják a kutat.
Egy percet még kérek, elnök úr.
