DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban szeretnék utalni arra, hogy záróvitában vagyunk, vagyis igazából olyan tartalommal kellene, illene vitatkoznunk, amely a törvény inkoherenciájával vagy koherenciájával kapcsolatos problémákat érinti. Ezt azért bocsátom előre, mert Szabó Timea képviselő asszony, akinek a felszólalása engem válaszra inspirált, érdemi vitát nyitott meg vagy szeretett volna megnyitni ebben a vitaszakaszban, aminek alapvetően véleményem szerint nincs helye, mert arról a kérdésről, jelesül az együtt élők sérelmére elkövetett lelki bántalmazás témájáról az Országgyűlés szavazott, és a kormány eltérő álláspontjával szemben 80 százalék körüli többséggel támogatta ennek a tényállásnak a kiiktatását. Itt tehát a koherenciát csak egyféle módon lehet megteremteni, hogy az ezzel összefüggésben a törvénybe mégis bekerült mellékbüntetést, a kitiltást is kivegyük a törvényből.
Mindazonáltal, ha már a képviselő asszony kitért erre a kérdésre, szeretnék nagyon röviden érdemben is reflektálni. Először is azzal kezdeném, hogy az nem érv, hogy a kényszerítés, a zaklatás, a testi sértés vagy más hasonló excesszusok üldözését a rendőrség nem valósítja meg. Egyébként ezt talán ebben a formában nem is tartom elfogadható megállapításnak. Kétségtelen, hogy a bizonyítás mindig nagyon nehéz kérdés volt a négy fal árnyékában megvalósuló bűncselekményekre.
De nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy erre a bizonyítási nehézségre semmilyen formában nem jelent orvosságot az, amit a törvényjavaslat eredetileg tartalmazott - az együtt élők sérelmére elkövetett lelki bántalmazás bűncselekménye -, mert semmit sem tesz hozzá a megoldáshoz. Sőt, a képviselő asszony sokkal nehezebbé tenné a sértettek dolgát. Megkockáztatom, hogy ha az a tényállás került volna be a törvénybe, amiért ön harcol, az sokkal hátrányosabb, sokkal rosszabb lenne a kiszolgáltatottaknak és a sértetteknek, mert amíg a kényszerítés, a zaklatás vagy testi sértés egyszeri magatartással megvalósulhat, ez a tényállás sokszoros erőszakos magatartást kíván meg, ez a tényállás célzatot kíván meg, ami nélkül ezek a cselekmények nem lennének megállapíthatók.
(18.20)
Ez a tényállás bevezeti a lelki szenvedés okozásának tényállási elemét, amellyel értelmezési problémák vannak. A kényszerítésnél, zaklatásnál nem kell hogy lelki szenvedés keletkezzék a sértettnél, anélkül is megállapíthatók a bűncselekmények. Tehát egész egyszerűen arról van szó, hogy ez a törvényi tényállás, ha bekerült volna a törvénybe, nem segített volna, hanem ártott volna a sértetteknek, a kiszolgáltatottaknak. Rosszul kívánta a képviselő asszony az álláspontjával az egyébként valamennyiünk által kívánatosnak tartott törvényi célt szolgálni. Arról most ne is beszéljünk, hogy ez a tényállás egy olyan fordulattal ért véget, hogy “ha más bűncselekmény nem valósul meg”, ami logikailag tette volna ezt a tényállást alkalmazhatatlanná, mert más bűncselekmény mindig megvalósult volna; ezt elmondtuk a törvényjavaslat vitájában. Elnézést, nekem ezt emlékeztetőül, ha már kinyitotta ezt a vitát, el kellett mondanom, hangsúlyozva, hogy ez a törvény itt sokkal jobban fogja azoknak a védelmét szolgálni, akiknek érdekében és a nevében ön felszólalt.
Befejezésül: nagyon fontosnak tartom azt, hogy annak ellenére, hogy alapirányokban vita van az ellenzék és a kormánypártok között, nagyon sok fontos kérdésben kormánypárti-ellenzéki törésvonalakat áthidaló egyetértés jött létre, a jogos védelem kérdésében, a jogos védelemhez kapcsolt arányosság kérdésében, vagy akár ennek a tényállásnak az ügyében, vagy akár az állatkínzás témájában. Ezt én is örvendetesnek tartom, és üdvözlöm, ahogyan azt Bárándy képviselő úr is megtette.
Azzal zárom a felszólalásomat, hogy képviselőtársaim jó érzéssel, nyugodt lelkiismerettel megszavazhatják a törvényjavaslatot, a koherenciazavart (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) kiküszöbölő javaslatokat és a törvényjavaslat egészét is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
