Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik többször leszögezte, hogy bármilyen indítványt képes és hajlandó támogatni, amely legalább három-négy devizahiteles helyzetén segít, vagy legyen szó bármilyen hitelkárosultról. Evidenciaként kezelhető, hogy az előttünk fekvő előterjesztés is ezen szándékkal és jobbára ebben az irányban indult el. Azért le kell szögeznünk azt is, hogy a közszolgák esetében egy olyan rétegről van szó, amelyet sajnálatos módon ez a kormányzat már átvert egyszer a tekintetben, hogy a regisztrációs kötelezettség és minden más ellenére pontosan az a kedvezményes végtörlesztési lehetőség nem volt teljes körben elérhető a számukra, amely egyébként jogosan járt volna azon réteg részére, amely a munkájával és áldozatvállalásával ezt megszolgálta. Hozzáteszem, hogy mindenkinek járna a lehetőség, hogy szabaduljon a devizahitel fogságából, nagyon sok módozat és lehetőség lenne erre. Sajnálatos, hogy a végtörlesztéssel jobbára csak a szerencsésebbek, a gazdagabbak tudtak élni. Ettől függetlenül el kell hogy mondjuk, hogy ha már most itt ezen előterjesztésben az a cél, hogy minél több érintett élhessen ezzel a kedvezménnyel, akkor érdemes lenne végiggondolni akár egy későbbi határidő foganatosítását is. Nyilvánvaló, hogy viták tárgyát képezheti, hogy egy december 31-re kitűzött határidő adott esetben ellentétes-e a kormány szándékával, mondjuk, azon megfontolásból, hogy nyárra szeretné összpontosítani minél többek jelentkezését ebben a konstrukcióban, és nem kívánja ezt őszre hagyni, vagy pedig lehetőséget kívánna a kormányzat biztosítani még szélesebb tömegek számára a tekintetben, hogy igénybe vegyék ezt a lehetőséget.
Az is nyilvánvaló, hogy az egyszeri vissza nem térítendő támogatásnak is helye van. Mindenféle kedvezménynek helye van. Ugyanakkor nem összehasonlítható az a mostani lépés azzal a helyzettel, hogy ha korábban segített volna a kormányzat ezen nehéz sorban lévő embereknek, mondjuk, a végtörlesztés egy nagyon kedvezményes formájával. Többször elmondtuk, a végtörlesztés esete maga kiváló példa a tekintetben, hogy a sietség helyett a gyors és átgondolt cselekvés mennyivel olcsóbb és mennyivel kevesebbe kerül az államnak, mint az, ami most itt történik. Nyilvánvaló, hogy azon az árfolyamon, azon a svájcifrank-árfolyamon, amely a kormányváltáskor volt jellemző, ha a végtörlesztés lehetőségét lehetővé teszik, és azt keresztül is viszik az érintettek, több mint 600 milliárd forintot spórolt volna Magyarország ahhoz képest, amikor az valójában bekövetkezett. Tehát látszik, hogy a halogatás ára sajnálatos módon százmilliárdokban volt mérhető.
Higgyék el nekem, mi nem vagyunk ellendrukkerek. A legfontosabb célunk szintén az, hogy minden hitelkárosult valamifajta mentőövben, mentőcsomagban részesülhessen. Az előttünk fekvő indítvány jó irányban indul el, bár megkésett, és úgy látszik, korrekciós cselekvés, hiszen nyilvánvaló, hogy e réteg számára nem tette lehetővé a legszélesebb értelemben vett kedvezményeket, mondjuk, egy nagyon-nagyon kedvezményes végtörlesztés lehetőségével, ami által még többen szabadulhattak volna ebből a szférából. Sokan haragudnak is önökre, hiszen lényegében itt 70 ezer embernek ígérték meg azt, hogy kedvezményesen szabadulhatnak a hitelcsapdából, ehhez képest lesz az árfolyamgát 2.0-ja, ami iránt ugyan az érdeklődés még nem túl magas. Ez természetesen még felpöröghet a kiírás vége felé, nyilvánvaló, hogy a határidő kitolása ezen tovább segít. Ugyanakkor adódik a kérdés, hogy az árfolyamgát révén felhalmozódott összegeket is valamiből majd valakinek ki kell fizetni. Tehát nyilvánvaló, senki nem mondta itt ebben a Házban, hogy jogos tartozást bárki is ne fizessen ki. Itt azt vitatjuk, és abban van vita a Jobbik és a kormánypártok között, hogy a mi véleményünk szerint e tartozások jó része, jelentős része nem jogos, hiszen egyoldalú banki manipulációból, spekulációból származik, példának okáért 2001-ben egy rendelettel pontosan az előző Fidesz-kormány által lehetővé tett egyoldalú szerződésmódosításokból eredő cselekményekből kifolyólag. Tehát látnunk kell azt, hogy itt van egy ilyen törésvonal közöttünk. Mi a bankokra többet terhelnénk ebből az okozott kárból. Tehát nyilvánvalóan nem várnánk el egyoldalúan azt, hogy emberek, fizessetek meg mindent, amit a bankok okoztak nektek, de nyilvánvalóan azt sem mondjuk, hogy a jogos tartozást bárki is ne fizesse vissza.
De azt látni kell, hogy vannak azért nagyon is imponáló jelek ebben az előterjesztésben. Példának okáért, ha ez a rendelkezés, amely előttünk fekszik, és az a része, hogy a pénzügyi intézmény előtörlesztési díjat nem számíthat fel, megjelent volna évekkel korábban, Magyarország adófizetőinek a zsebében bizony súlyos milliárdok maradtak volna, a bankok pedig az indokolatlan extraprofitjuktól estek volna el, tisztelet a kivételnek. Bizonyára vannak tisztességesen gazdálkodó bankok, annak ellenére is, hogy Magyarország legnagyobb problémája jelen pillanatban pont az, hogy a bankrendszer, a hitelintézeti szektor a legalapvetőbb feladatát nem látja el tisztességesen, ez pedig a gazdasági folyamatoknak legalább az alapfokú hitelezése.
Az is látható, hogy ezen előterjesztés még mindig tartalmaz korlátozó tényezőket. Ezek kivétele esetén még szélesebb kör számára lehetne elérhetővé tenni ezt a lehetőséget. Az is látható, hogy azáltal, hogy a közszolgák számára egy kicsit szélesebb kitekintésben próbál a kormányzat valamit nyújtani, belátva korábbi hibáját, még mindig igen széles rétegek vannak sajnos Magyarországon - a KHR adatainak tanulmányozását ajánlom mindenkinek a figyelmébe -, akik 90 napon túli elmaradással rendelkeznek, jórészt önhibájukon kívül veszítették el megélhetésüket, munkahelyüket, családi tartalékaikat, és ezen emberek számára jellemzően nincsen segítség. Hiszen az ócsai falu nem épült fel, oda nem tudtak hitelkárosultakat vinni; a Nemzeti Eszközkezelő nem menti tömegesen a családokat, és elmondható az, hogy a megfelelő költségvetési feltőkésítettsége is hiányzik ehhez. Amikor bizottsági szinten erre rákérdeztünk, elhangzott az, hogy szélsőséges esetben akár az egész költségvetési tartalékot arra fogja szánni a kormányzat, hogy devizahiteleseket mentsen az eszközkezelőn keresztül. Na, ez az, amit sajnos nem tudunk elhinni, hogy az összes költségvetési tartalékból azokat a családokat fogja menteni a kormányzat, akiket egyébként két éve nem ment. Tehát sajnálatos módon ez egy óriási ellentmondás, ezt még fel kellene oldani.
(21.20)
Azt is láthatjuk, komoly statisztikák, mértékadó gazdasági szervezetek kimutatásai alapján kiderül, és nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy ma Magyarországon már nemzetgazdasági problémát jelent az, hogy teljes társadalmi csoportok, osztályok törlesztenek, ahelyett, hogy vásárolnának, fogyasztanának Magyarországon. Nagyon lesarkítva: látható az, hogy ahelyett, hogy a sarki fűszerest tartanák életben, a kis- és középvállalkozóknak szereznének megrendeléseket, vagy mondjuk átfogó környezetvédelmi rekonstrukciós programokban vehetnének részt, ezáltal vidéken is újabb munkahelyeket, újabb gazdasági lehetőségeket teremtve, a tőkét multiplikátor hatással felhasználva, ehelyett törlesztenek jellemzően idegen hátterű pénzügyi intézményeknek, amelyek a már ismert pénzszivattyú elven ki tudják vinni Magyarországról ezen összegeket, amelyek nem hasznosulnak sem a Kárpát-medencén belül, sem most itt, a Csonka-Magyarországon belül. Tehát látható az, hogy valamilyen úton-módon fel kell oldani ezt az ellentmondást.
A közszolgák bizonyos kedvezményekben való részesítése jogos, indokolt, kikerülhetetlen, és meg is érdemlik ezek az emberek azt a segítséget, ami jelen pillanatban előttünk áll. Hogy aztán ez mennyire lesz segítség, akkor derül ki, amikor a felhalmozódott tőkét el kell kezdeni törleszteni. Akkor ez a törlesztési képesség azon fog múlni, hogy lesz-e munkahely, lesz-e olyan tisztességesen cirkuláló tőke Magyarországon, amelyik képes arra, hogy egészséges gazdasági ágazatokat neveljen fel és neveljen ki, és képes arra, hogy a spekulatív, amúgy nemzetgazdasági és össztársadalmi hasznot nem hozó ágazatokat pedig, ha nem is szüntesse meg, de legalábbis visszaszorítsa az egészségesek javára. Látható, itt nem a jellemzően külföldi gumigyárak bevonzása lehet az üdvözítő út, hanem a magyar természeti adottságokra való építkezés, a kiváló földjeinkre, vizeinkre és az erre újjáépített magyar tulajdonú feldolgozóiparra való támaszkodás lenne az üdvözítő út.
Nagyon sokat regélhetnénk még arról, hogy érzésünk szerint mekkora szükség lenne az államadósság újratárgyalására, hogy mekkora nyomasztó teher az a több mint 1300 milliárd, ami kamatkiadásként jelentkezik rekordszinten a következő évi költségvetésben, de látható az is, össze lehet ezt foglalni egy mondatban: tisztességes gazdaságélénkítés és tisztességes gazdasági víziók nélkül a hitelkrízis sem dolgozható fel. Önmagában az, hogy egy-két társadalmi osztálynak amúgy indokoltan kedvezünk, még nem teszi megoldottá ezt a problémát.
Nagyon remélem, hogy a lehető legtöbben belátják azt, hogy ez az egész problémakör bizony megoldásra vár. Ez a teljes nemzetgazdaság lassulásához, leállásához vezetett az utóbbi időben, éppen ezért kérem átgondolni azokat a jobbító módosító és konstruktív indítványokat, amelyeket pontosan ezen gazdasági fellendülés érdekében tettünk és teszünk a jövőben is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
