ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, az ember úgy érzi, hogy ezt a vitát most már sokadszor kíséreljük meg lefolytatni, igaz, egy-egy területen bizonyos módosítással vagy más javaslati elemmel. De a költségvetési bizottságban az előzőleg benyújtott és a mostani javaslat is tulajdonképpen tartalmazza azt a vitát, amely a monetáris tanács kérdéskörét próbálja meg rendezni. Ez tulajdonképpen az előző javaslatban is szerepelt. Akkor a felmentés kérdése környékén forgott elsődlegesen az általános vitája és a részletes vitája is. Ez most tulajdonképpen kiegészült a törvénynek azzal a passzusával, amely a deviza- és az aranytartalékra vonatkozó egyes adatok hozzáférhetőségét próbálja meg rendezni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lehetne nagyon sok dolgot visszafelé is felemlegetni, de azt hiszem, most nem ez az elsődleges cél, hanem valóban az a cél, hogy az Európai Központi Bank alapokmányának a 4. cikkelyére vonatkozó jegyzőkönyvvel megegyezően egyrészt a monetáris tanács hatáskörét és tagjainak számát szabályozó rendelkezést tudjuk alkalmazni és meghozni, a másik pedig a monetáris tanács tagjainak a felmentésére irányuló javaslatok beemelésével, ahol valóban az Európai Unió bíróságának döntéshozatala alapján lehessen csak bizonyos döntéseket meghozni. És ugyanez vonatkozik az MNB elnökének a felmentésére irányuló javaslatra is.
A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi azon rendelkezést, amely szerint az MNB megküldi a monetáris tanács napirendjét a kormánynak, és a kormány képviselője szavazati jog nélkül részt vesz a monetáris tanács ülésén. Ez az előző javaslatban is benn volt. Ezt a javaslatot, úgy érzem, az általános vitában is elég részletesen kielemeztük, hiszen ez a döntés nem mostani keletű, nem a mostani kormányzatnak a javaslata alapján került be ez a rendelkezés; és az akkori vitában is kielemeztük azt, hogy magának a kormány tagjának sem szavazati joga nem volt, sem pedig olyan javaslattételi joga, amely a napirendi pontokat adott esetben meg tudta volna választani, hanem itt tényleg valóban és elsődlegesen a kormány, valamint a Nemzeti Bank közötti együttműködésnek, kommunikációnak volt az elsődleges terepe az MNB monetáris tanácsa ülésén való kormányzati részvétel. Ezáltal, én úgy érzem, inkább közelebb került egymáshoz a Nemzeti Bank és a kormányzati akarat együttes érvényesítése.
Illetve, ahogy Lenhardt Balázs képviselőtársam is mondta, ha ezek a passzusok ennyire erősen kerülnek be, akkor mi lesz a kommunikációval, ki, mikor és hogyan fogja érvényesíteni adott esetben a Nemzeti Banknak, valamint a kormánynak az együttes akaratát. De én úgy érzem, ahogy miniszter úr is több sajtótájékoztatón ebben a kérdésben megnyilvánult, és a Nemzeti Bank vezetőinek a hozzáállása is egyfajta garancia arra, hogy valóban a Nemzeti Bank lépései és a kormány törekvései mindenképpen összhangba kerüljenek, és lehetőleg ne egymással ellentétes álláspontot tudjanak kialakítani.
Ami a monetáris tanács létszámának kérdését illeti, Burány Sándor is nagyon jól tudja, hogy ez a passzus sem most került be ebbe a törvénybe, hanem ez már egy régebbi keletű, amely alapján meg lett határozva a monetáris tanács tagjainak a létszáma. Tehát itt tulajdonképpen semmi újat maga a kormány a maga döntésével nem tett, hanem itt a felmentés kérdése volt, ami a költségvetési bizottságban, a Nemzeti Bank részéről is felmerült egyfajta kérdésként, hogy adott esetben a felmentés körüli mizériákat, vagyis az akörüli esetleges lépéseket hogyan lehet szabályozni. És ezek nem voltak teljes egészében rögzítve. És itt az Európai Központi Bank által meghatározott alaptörvény szerinti lépéseket kell tulajdonképpen rögzíteni, és annak alapján lehet csak a felmentéseket és a Nemzeti Bank elnökének a felmentését is tulajdonképpen, ha idő előtt, a tényleges, meghatározott időtartam előtt kerülne adott esetben felmentésre vagy felmentés felszólítására, akkor abban az esetben milyen eljárási rendet kell tulajdonképpen magának a kormánynak ebben a kérdésben eszközölni.
Burány Sándor képviselőtársam felvetette a bizalom kérdését. 2004. május 1-je óta vagyunk az Európai Unió tagja, és akkor is ismert volt tulajdonképpen az Európai Unió által az Európai Központi Bank alapokmánya, és annak ellenére, hogy az alapokmány akkor is rögzítette ezeket a tételeket, bizonyos törekvések akkor is voltak a Nemzeti Bankkal kapcsolatosan, hiszen nem véletlenül került a kormány képviselője a monetáris tanács ülésére - vagy adott esetben a monetáris tanács tagjainak a bővítése. Tehát én úgy érzem, hogy amikor a bizalomról beszélünk, akkor egyet tessenek nyugodtan elhinni: ha egy kormány úgy nyilatkozik a világ médiája, plénuma előtt, hogy nem kíván élni azzal a joggal, hogy adott esetben a Nemzeti Bank elnökét a számára biztosított időkereten belül kívánná visszahívni, akkor egészen biztos, hogy emögött van egy ilyen hatalmas garanciális elem is.
A másik pedig az IMF-vel való tárgyalás kérdésköre. Tisztelt képviselőtársaim, és itt Burány Sándornak is mondom: nagyon sokat vitatkoztunk erről a kérdésről. 2008 végén 2009 elején, amikor a 24 milliárd dollár, 20 milliárd euró nagyságrendű IMF-hitelhez Magyarország nyúlt, akkor mindenki előtt tiszta volt az, hogy milyen kamatterhekkel, milyen gyors visszafizetési kötelezettséggel kell ezt végrehajtani. Akkor abból az összegből majdhogynem 14 hónap alatt 13,6 milliárd euró el is lett költve. Tehát olyan gyorsan és olyan rövid idő alatt el lett költve. Akkor a magyar kormány részéről volt egy olyan álláspont, hogy a kormány további forrást ebből az összegből nem kíván felhasználni. És ma már ezt önök úgy aposztrofálják, hogy tulajdonképpen elzavartuk az IMF-et. Az IMF-et nem zavartuk el, mert itt van Budapesten, csak akkor a kormány úgy döntött, hogy a fennmaradó részből további forrást nem kíván felhasználni, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy most jelen pillanatban a költségvetést milyen összeg terheli meg, ha csak azt vesszük, hogy a 2013. évi költségvetésnél csak a kamatkiadás terhe 1300 milliárd forint. Ha ez most rendelkezésre állna, és akkor egy év alatt nem költötték volna el a 13 milliárd eurót… - ugye, ma is felmerül az emberben az a kérdés, hogy egyáltalán mire lett elköltve ez a forrás. Tehát nyugodtan lehetne elemezni, hogy az alatt a rövid idő alatt az a hihetetlen nagyságrendű rendelkezésre állási forrás egyáltalán mire lett elköltve. Ezt most jelen pillanatban vissza kell fizetni. Ennek óriási nagy terhei vannak. Én úgy érzem, hogy akkor a kormány részéről az a döntés, hogy nem kívánja a további forrásokat felhasználni, ez egy nagyon helyes lépés volt.
Annak, hogy most Magyarország egy biztonsági hitelért újra le kíván ülni az IMF-fel, vannak feltételei. Ezek a feltételek Magyarország európai uniós csatlakozásakor is ismertek voltak. A monetáris tanács kérdésköre, a Nemzeti Bankkal kapcsolatos kérdéskörök időközben változtak, csak akkor, abban az esetben és abban a formában az Európai Központi Bank nem vette olyan súlyos lépésnek, mint ahogy most tulajdonképpen a világ sajtója és az adott esetben az Európai Unió és a Központi Bank különböző csatornákon keresztül tulajdonképpen oly mértékben egyfajta országellenes megfogalmazásokkal tarkítva próbálta meg azokat a döntéseket, amelyeket az Európai Központi Bank az alapokmányában rögzített, most nagyon határozottan Magyarországgal szemben adott esetben olyan álláspontra helyezni, hogy akkor ezeket most tegyük helyre. És most van itt jelen pillanatban annak az ideje, hogy valóban az akkori Európai Központi Bank alapokmányának a különböző kérdéskörét, amelyeket 2004 óta vagy 2003 óta tulajdonképpen megváltoztattak a különböző kormányzati ciklusok, azt most ezzel a rendszerrel tulajdonképpen helyre lehet tenni, és így Magyarország az uniós és az Európai Központi Bank alapokmányával kapcsolatos döntéseknél nem kerül további vitába az Európai Unióval, a Központi Bankkal és az IMF-fel sem.
Én röviden ennyivel szerettem volna kiegészíteni, de szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy ezt a vitát nagyrészt már a leállított döntéshozatal előtt lefolytattuk az általános vitával.
(19.20)
Egyetlenegy ponttal egészül ki a jelenlegi, ez pedig a deviza- és aranytartalékokra vonatkozó egyes adatok hozzáférhetőségének a kérdésköre.
Úgyhogy én ennyiben szerettem volna ehhez az általános vitához hozzájárulni, és ahogy a költségvetési bizottság is egyhangú szavazattal általános vitára alkalmasnak találta, úgy érzem, ha ez a vita lezárul, akkor a parlament minden további nélkül ezt a döntést meg is hozhatja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
