GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először egy mondattal szeretném elintézni azt, amiről Balczó alelnök úr is beszélt. A szuverenitás kérdése a vitában már többször is felvetődött, erről egy hosszú, egész estét betöltő vitát folytathatnánk, de azt gondolom, a médiában ezt mindenki ismeri, hogy az a válság, ami most zajlik Európában is, bizony, akik a kiutat keresik, általuk is többször felvetődik az a kérdés, hogy ez mehet-e a jelenlegi szuverenitási szinteken, vagy még nagyobb és még erősebb integrációra van szükség. Tehát azt gondolom, ezt a vitát most nem kellene lefolytatni.
Nekem nagyon jó végszót adott Szólláth Tibor képviselő úr is és Ékes képviselő úr is. Szólláth képviselő úr azt mondta, hogy kiábrándulás Európából. Én csak azt kérem, képviselő úr, hogy gondolja végig, hogy a szabadságharcot folytató vagy forradalmi hevülettől izzó miniszterelnök mit tett azért, hogy ezt az Európa-ellenes hangulatot Magyarországon megteremtse. Hogy ne kelljen hosszan beszélnem, csak szeretném a figyelmükbe idézni a néhány héttel ezelőtti, MÁV körüli botrányt, hogy majd rátoljuk ezt is egy valamilyen európai uniós megállapodásra. Vagy a másik oldala, amit Ékes képviselő úr mondott, és azt gondolom, ebben neki teljesen igaza van, hogy mindenkiben, mindegy, hogy kormánypárti vagy ellenzéki, felvetődik az a kérdés, hogy vajon miért van ez, hogy ilyen aprólékosan vesznek most már bennünket górcső alá.
(19.50)
De azt gondolom, erre is van válasz. Tehát most azt is megkockáztatom, kormánypártiak és ellenzékiek ugyanúgy tudjuk, tehát kokival, sallerral és egyéb más vagdalkozással, meg azokkal, amik történtek - ebbe sajnos beletartozik az alaptörvény is -, óriási bizalomvesztést szenvedett el a magyar kormány, és ebből lehet levezetni azt, hogy bizony, ma már olyan dolgokat is megvizsgálnak, amiket korábban soha.
De hadd menjek vissza ehhez a törvényhez is! Szeretném az önök figyelmébe idézni, ha valaki emlékszik rá, a Nemzeti Bankról szóló törvényt Pleschinger államtitkár úr alig négy percben mutatta be itt a Házban, azt, ami most, pillanatnyilag hatályos, egy része majd csak 2013-tól lenne hatályos, de most a módosító javaslatban ezek közül a paragrafusok közül jó néhányat eltörölnek. Akkor azt mondta az államtitkár úr, hogy amikor a jegybankról beszélünk, az mindig nagy jelentőséggel bír, itt a Házban is és mindenütt. Ebben neki teljesen igaza volt. Azt mondta, hogy az új alaptörvény a legfőbb ok, amiért meg kell alkotnunk ezt a törvényt. Akkor is elmondtuk, most is az a véleményünk, hogy meglett volna a lehetőség, hogy a korábbi jegybanktörvényt emeljük át, és azokat a paragrafusokat, amelyeket a kormánypárti többség fontosnak tart, tegyük kétharmadossá, ezzel szemben már Rogán Antal, akkor még csak gazdasági bizottsági elnöki minőségében azt mondta, hogy igen, majd ezek a kétharmados törvények garantálják a jegybank függetlenségét. Most lehet tudni, hogy ez nem így van.
A mögöttes tartalom, és itt van némileg a válaszom Ékes képviselő úrnak: lehet látni, hogy nemcsak mi, hanem a határon túl is a hozzáértők, elég hosszú idő múltán, amire a miniszterelnök úr azt mondja, ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek, hogy mindig mi van a mögött a döntés mögött, amit éppen meghoztak. Bizony, tessék nézni, hogyan jutok el a mostani módosításhoz, mert megint összeláncolható. Mi akkor azt mondtuk, hogy ennek a törvénynek van egy olyan része, amikor az ügyvezetés vagy a bankelnök jogosítványát korlátozták. Ennek nem volt más oka, mint az, hogy a bankelnök a 2012. évi költségvetésről azt merte mondani, hogy bizonytalan alapokon nyugszik, és nincs jól előkészítve. Önök ezért a bankelnököt meg akarták büntetni, meg akarták dádázni. Hogy ez mennyire így van, a rendszerbe most bekerül az, hogy a bankelnök kizárólagosan a Költségvetési Tanács ülésén mondhatja el a véleményét, utána már csak a Költségvetési Tanács véleményét képviselheti. Azt gondolom, erre egy külső szemlélő minden további nélkül azt fogja mondani, hogy igen, már megint korlátozva van a Nemzeti Bank elnökének a nyilatkozási, véleményalkotási jogköre.
A következő gondolat: azt mondta az államtitkár úr, hogy a túlnyomó hányad megfelel az európai uniós normáknak, még ezt azzal is tetézte, hogy megküldték az Európai Központi Banknak a törvényjavaslatot véleményezésre. Ez a kifejezés összesen tíz percet nem élt meg a Házban, mert már Dancsó képviselő úr azt mondta, hogy elküldtek egy tervezetet, de az nem azonos azzal, amit benyújtottak a Háznak. Tehát mi ez, ha nem a bizalomvesztés irányába mutató dolog? Szóval, én el tudom mondani a korábbi gyakorlatot, hogy a vitát elvittük egészen a módosító indítványok szavazásáig, akkor az egységes szöveget egyeztettük, és ezért sikerült akkor megállapodásra jutni, mert korrekten a törvényszöveget és a képviselői módosításokkal egybeszerkesztett változatot küldte ki a pénzügyminiszter egyeztetésre, itt pedig a vitában akkor nagyon nagy hangsúlyt kapott, miért van az, hogy tíznél több észrevétel van. Azért, mert annak a levélnek a végén volt egy olyan zárómondat, hogy igen, de már mi is tudjuk, hogy a kettő nem ugyanaz, és majd a véglegest kérem még egyszer ellenőrzésre. Tehát ez bizony mindenképpen már egy magas fokú bizalmatlanságot mutatott.
A következő: azt mondta az államtitkár úr, hogy a 2008-tól induló pénzügyi és gazdasági válság miatt szükség van a politikai eszköztár bővítésére, és ezen belül nevesítette a kötelező tartalék kérdését. Azért nem beszélek róla, mert ezt Scheiring Gábor részletesen kifejtette, de ha megnézzük, a mostaniban ugyanúgy előjön a tartalék kérdése. Én azt gondolom, amiről Burány Sándor is beszélt, hogy a forintárfolyamnál vagy bármilyen más gazdasági döntésnél a tűzzel játszunk, ha csak a gyanúja felmerül annak, hogy esetleg a tartalékokkal valamilyen rövid távú, urambocsá, mint a magánnyugdíjpénztárral, próbálnak meg valamit megvédeni. Tehát abban egyetértünk, azt gondolom, szinte a patkó mind a két oldalán, hogy az, ami itt történt, sem a forintnak mint fizetőeszköznek, sem a bank megítélésének, sem pedig a magyar gazdaságnak nem tett jót. Ezt mindenki 100 milliárdnál nagyobb összegre becsüli. Azt gondolom, a gazdaságtörténészek ezt nem is olyan hosszú idő múlva az orrunkra fogják kötni, biztosan lesznek többen, akik ezt megpróbálják számszerűsíteni, és ebben nyilván benne van az is, hogy a CDS-felár a kormányváltáskor alig több mint 1,7 százalék volt, jelenleg pedig 5,5-nél is nagyobb, ez pedig nem az előző kormányok hibája, Ékes képviselő úr, ez e kormány tevékenységének az eredménye, ez már az ő felelősségük.
Amikor beszélünk, és sajnálom, hogy elment Lenhardt képviselő úr, nyilván ő nem volt itt az előző ciklusban, és nem figyelt Járai akkori jegybankelnök úrra vagy az azt megelőző pénzügyminiszterségére, de most a fizetés körül akkora cirkusz és balhé van. Képviselőtársaim! Azt a törvényt, ami a bankelnök fizetéséről szólt, Járai Zsigmond pénzügyminiszter terjesztette elő itt, a Ház falai között, azután a haszonélvezője lett, amikor bankelnökké vált. De hogy mennyire egyoldalú a megítélés, tessék csak megnézni: abban a pillanatban, amikor a felügyelőbizottság elnöke lett, abban a pillanatban tudtak rá külön szabályt hozni, meg külön a felügyelőbizottság tagjaira is, hogy nekik bizony fix összegű juttatás jár, nem olyan arányosított, mint egyébként a bankban dolgozó vezetőknek és beosztottaknak, akiknek a keresete igazodik a bankelnökhöz.
A következő: nagyon sokat beszélt akkor Dancsó úr, Rogán úr arról, hogy a működési és szervezeti hatékonyságot növelni kell, ezt tette az államtitkár úr is. Az érdekes, hogy mind a hárman ugyanarról beszéltek, hogy a hatékonyság és a működés biztonságát szolgálni fogja egy harmadik alelnök személye, és teljesen természetes a harmadik alelnök mellett egy további új monetáris tanácstag. Nem akarok itt matematikailag játszani, de gondolják végig: ha a mostani törvényben azok a szabályok, amelyek benne vannak, hogy hogyan aránylik a bankmenedzsment és a monetáris tanács külső tagjainak aránya, ebből teljesen egyértelmű, hogy kilenc csak abban az esetben van, ha van egy további alelnök, és ebben az esetben lehet a holdudvarból kinevezni még egy külső monetáristanács-tagot, és ebben a pillanatban máris kilenc.
Tehát ezért lehet azt mondani, hogy komolytalan a dolog, amikor azt mondjuk, a válság idején vállaljon többet magára a bankelnök is. Igaz, de akkor az nem az adófizetők forintjainak a herdálása, ha minden tartalmi meghatározás nélkül, úgy, ahogyan Burány Sándor képviselőtársam beszélt róla, lesz egy harmadik alelnök, akinek ugyan feladatot senki nem határoz meg, vagy mondjuk azt, hogy ahogyan a törvény tette, kimondja, ő lesz az alelnökök alelnöke, akinek jogosítványa lesz egyébként a bankelnököt helyettesíteni?
(20.00)
Ezt mi akkor az általános vitában egyszerűen úgy fogalmaztuk meg, hogy a Fidesznek szüksége van arra, hogy valakit a holdudvarból elhelyezzen, és komisszárnak ráültesse a bankelnök vállára mint kiemelt alelnököt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, annak, hogy 2012-ben elindult velünk szemben egy kötelezettségszegési eljárás, az oka az Orbán-kormány, az Orbán-kormány tevékenysége, és ez annak a valaminek a következménye, amikor kísérletet tesz arra - és számtalan hasonlót lehetne hozni, de nem akarom az időt húzni -, hogy jogszabály-változtatással akar elfoglalni egy demokratikus intézményt. A Nemzeti Bank volt az utolsó bástya, amit még le akart rombolni, ugyanazzal a trükkel, hogy összevonja az Állami Számvevőszékkel, és abban a pillanatban megteremti a lehetőségét… (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: PSZÁF-fal.) Nem PSZÁF-ot mondtam? Köszönöm szépen. Tehát a PSZÁF-fal való összevonás.
Ebben a pillanatban itt megint jött egy csodálatos kifejezés, hogy a mikro- és a makroprudenciális kérdések összevonása, merthogy a világban erre van számos példa. Minden megmagyarázható, de észre kell venni, hogy mi a mögöttes. Én azt gondolom, a biztosítékot az verte ki, hogy önök nemcsak az ellenzéket nézték hülyének, hanem az Európai Központi Bank tisztviselőit is és az IMF képviselőit is.
Abban nincs köztünk vita, és ezt kifejezésre juttattuk az eddigi szavazásban is, én azt gondolom, hogy van annak valami diszkrét bája, hogy a tegnap kinyomtatott napirendben még az volt, hogy a Házszabálytól való eltéréssel ma este ezt a vitát le lehet folytatni. Azt gondolom, a kormánypárti többség vagy a kormány rájött, hogy ezt megint nem lehet megcsinálni, mert megint kihúzzuk a gyufát, tehát lassítanak a folyamaton, ezért ma csak általános vita van, és majd ezt követően kerülhet sor a részletes vitára.
A befejező mondatom csupán az, képviselőtársaim, gondolják végig, az is micsoda szemfényvesztés volt, hogy a Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvénynél derült ki, hogy az átmeneti törvények részei az alaptörvénynek. Ezek mind-mind oda vezettek, hogy bizalomvesztést ért el az ország.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
