SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN
SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN
SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársak! Azt, hogy az ellenzéki képviselők részt vesznek-e a költségvetési bizottság ülésén, talán már nem rajtunk kellene számon kérni; a lehetőség adott volt, tudják, hogy mi történt ott. Az alelnök úr nincs bent, de mondhatom, remekül levezette az ülést, és azt gondolom, hogy frappáns vita is volt.
Tulajdonképpen az egy másik kérdés, hogy elmondja a képviselő úr, hogy mit mondott volna. Lehet, hogy éppen meggyőző érveket hallhatott volna ott ezen a bizottsági ülésen, és megváltoztatta volna a véleményét. Sajnálom, hogy nem volt ott, mert lehet, hogy ez megtörtént volna.
De hogy komolyra fordítsam a szót, igazából itt a képviselő urak elmondták nagyjából a lényegét. Én egy olyan aspektusból szeretném ezt a helyzetet megvilágítani, ami talán egy másfajta logikát tükröz. A hétvégén egy olyan vállalkozói körben voltam, ahol ez konkrétan téma volt, és én arra a veszélyre szeretném felhívni a figyelmet, ami arról szól, hogy Magyarországon elég rendesen folyik az a kiábrándulás az európai uniós intézményrendszerből, amihez nyilván az elmúlt hónapoknak a szappanoperába illő történései jelentősen hozzájárultak.
(19.30)
Azt gondolom, hogy ez senkinek sem lehet érdeke. El kell gondolkodni azoknak is, akik ezeket az indulatokat gerjesztik, hogy ez hova vezet, és milyen folyamatokat tud elindítani Magyarországon.
Azt gondolom, ez az előttünk levő, általános vitára alkalmasnak tartott beadvány gyakorlatilag olyan minimális kompromisszum, ami azt gondolom, mindenképpen elfogadásra ajánlható, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy fogadják el. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
