MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kicsit szomorúan kell bejelentenem, hogy most megszakítom a szokásos sorozatomat, és nem az agrárium és a magyar vidék elmúlt évszázadainak nagyjairól ejtek néhány szót, hanem arra gondoltam, hogy mivel a földtörvény remélhetőleg most már tényleg a Ház elé kerül a sokszori kormányzati ígérgetések után, talán érdemes lenne végiggondolni az elmúlt akár évszázadok történéseit kicsit birtokpolitikai, tulajdonjogi vagy földhasználati kérdésekben. Mert úgy gondolom, rendkívül tanulságosak ezek a történések, hogy hogyan alakultak hazánkban ezek a kérdések, hogyan változtak az évtizedek és a különböző rendszerek során. Mert jó lenne végre egy olyan földtörvényt közösen elfogadnunk, és ezzel természetesen szorosan összefüggésben olyan földbirtok-politikai irányelveket képviselnie a kormánynak, amelyek hosszú távra biztosítják azt, hogy Magyarországon a vidéki élet jobb minőségi kategória legyen, és hosszú távon is képesek legyenek a családok tervezni, vidéken akarjanak élni, tudjanak is boldogulni, és egyáltalán a magyar mezőgazdaság kihúzhatja talán Magyarországot abból a helyzetből, amiben jelenleg van.
Ezt a sorozatot, amit most elkezdek, nemcsak filozófiai oldalról szeretném megközelíteni, hanem kifejezetten gyakorlati kérdésekkel is szeretnék foglalkozni, és azokról pedig, akiktől idézek vagy elveszek gondolatokat, adatokat, majd az utolsó részben szeretnék megemlékezni.
Mindjárt kezdeném is egy szerintem időtálló gondolattal: “A tulajdon szerepén végigtekintve sommásan úgy fogalmazhatunk, hogy az emberi társadalom egész története a tulajdonért és a tulajdon ellen vívott harcok története. A megfogalmazásban rejlő mély ellentmondás - amely ma is létezik - a polgárosodás eszmevilágának két nagy vezérlő jelszava, a szabadság és az egyenlőség között feszülő ellentmondásban gyökerezik. A XVIII-XIX. században inkább az előbbi, a XIX-XX. században inkább az utóbbi felé billent a történelem mérlegének nyelve.”
A földtulajdon jelentősége. A földtulajdon szabályozása, tehát a termőfölddel kapcsolatos jogszabályi rendelkezések a magyar jogrendszer egészét átszövik, a közjogban és a magánjogban egyaránt találkozhatunk a termőfölddel, a termőföldtulajdonnal összefüggő rendelkezésekkel. A tulajdonnal kapcsolatos alapvető szabályokat az alaptörvény is tartalmazza. A tulajdon statikájával kapcsolatos előírásokat a Ptk. dologi jogi, míg a tulajdon dinamikus oldalát szabályozó rendelkezéseket a Ptk. kötelmi jogi részében találhatjuk.
A tulajdon a legfontosabb, a legteljesebb saját dolgon fennálló uralmi dologi jog. A termőfölddel mint a tulajdonjog speciális tárgyával pedig önálló jogszabályok is foglalkoznak, ilyen a termőföldről szóló törvény, és az egyes művelési ágak, mint például az erdő vonatkozásában, önálló jogszabályok tartalmaznak a szakterületre specifikus szabályokat. A föld mint természeti erőforrás védelme, a környezetvédelmi jog, a termőföldön történő gazdálkodással kapcsolatos előírások a pénzügyi jog területéhez tartoznak. Az agrárjog foglalkozik az agrárüzemi struktúrával és a támogatások, hitelek rendszerével. Azt gondolom, tényleg fontos tudnunk, hogy ezeket az alapvető, a magyar jogrendszerben meglévő, földdel kapcsolatos szabályokat hol találjuk, hol kellene változtatni. Ugyanis az előbb felsoroltak mindegyike fontos kérdéseket taglal, és mindegyikén változtatnunk kell ahhoz, hogy a felszólalásom elején felvázolt célokat végül is elérjük.
Létfenntartásunk alapvető tényezője a mezőgazdasági termelés, aminek semmi mással nem pótolható eszköze a termőföld. A termelés módja és a termelt javak elosztása attól is függ, hogy a megművelhető földek kinek a tulajdonában, illetve használatában vannak. Ez is ma kulcskérdés, sokat vitatkozunk itt a parlamentben zsebszerződésekről, állami földekről, és ezen gondolatok után talán érthető, hogy miért is ilyen fontos ez.
A tulajdon nem csupán alapvető fontosságú jogintézmény, hanem kiemelkedő jelentőségű társadalmi és gazdasági intézmény is. A tulajdon örök kategória: létezik, amióta ember él a Földön, és létezni is fog, ameddig maga az ember és az emberi társadalom létezik. A XIX. és a XX. század fordulóján bekövetkezet Nyugat-Európában és hazánkban is az agrárstruktúra átalakulása, a mezőgazdaságban dolgozók létszámának jelentős csökkenése. Ez indokolta a Mária Terézia által kiadott úgynevezett urbáriumot, az 1848-as törvényeket, és az I. világháborút követő földosztás előzményeként is ez határozható meg, ugyanúgy, ahogy a II. világháborút követő időszakban is, de ezekről majd jövő héten beszélnék bővebben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
