GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Ódor képviselőtársam, aki állatorvos - gyakorló állatorvos, úgy mondhatom - a bizottsági ülésen mondta, 225 éve kezdődött el a képzés Magyarországon, tehát egy nagyon régi szakmának a szabályozása van előttünk.
Azt el kell mondanom gépészként, hogy nekem nem volt konfliktusmentes a kapcsolatom az állatorvosokkal, télen mindig azért volt elhullás, mert nem volt jó a fűtés, nyáron meg általában azért, mert nem volt jó a szellőzés. De ennek ellenére ezen túl voltunk mindig, és azért a régi, klasszikus világban azért nagyon jó kapcsolatunk volt.
De hogy oldjam egy kicsit a feszültséget, hadd mondjak el egy sztorit, ezt Medgyasszay képviselőtársammal már egyszer megbeszéltük, akivel állandóan vívtunk itt állatorvosi ügyekben: kezdő gépész voltam, és a főállatorvosunk éppen egy disznót boncolt, és odahívott, mondta, hogy na, kuka gépész, ezt csináld utánam. Én pedig mondtam neki, hogy oké, rendben van, doktor, de akkor most javítsd ki, rakd össze, aztán indítsd el. Erre a feladatra nem nagyon volt képes, de amúgy tényleg nagyon kiváló ember volt, és nagyon jól megértettük egymást.
Az, hogy elénk került ez a szabályozás, annak egyértelmű indoka van, erről többen beszéltek, hogy azért nagyon sokat változott a világ az elmúlt években. Teljesen átrendeződött a szakma szerepe, hiszen a régi, még rendszerváltás előtti időkben teljesen egyértelmű volt, hogy abban a mezőgazdasági szervezeti rendszerben hogyan helyezkedik el, mondjuk, ez a szakma, és úgy mellesleg pedig foglalkoztak nyilván az akkori állatorvos kollégák a haszonállatok mellett egyéb gyógyító tevékenységgel is.
Miután elég intenzíven leépült a magyar állattartás, innentől kezdve nyilván viszonylagos túlkínálat is lett a piacon, és úgy látom, hogy a mai problémák jelentős részét az okozza, hogy főleg az idősebb állatorvosok nem nagyon tudnak tisztességesen visszavonulni a tevékenységükből, a fiataloknak pedig nagyon nehéz a helyükre lépni.
Az a szabályozás, ami itt a kamara kapcsán van, az nyilván többek között erre szeretne választ adni, azzal, hogy elsősorban a vidéki területeken, mert ez nem fővárosi probléma elsősorban, hanem ahogy többen elmondták, főleg kelet-magyarországi probléma, meglegyen a normális átmenet és a normális váltás, hogy tisztességesen vissza tudjanak vonulni, akik több évtizede a szakmában vannak, a fiataloknak pedig nyíljon tér.
Azt gondolom, hogy az is mindenkinek világos, hogy azok a szakmai előírások, amelyek ebben a törvényben megjelentek, korábban nem voltak relevánsak, hiszen valamennyien gyakornokként kezdtünk annak idején, és azt is mondom, hogy most az, hogy milyen időtávot írunk elő egy kezdő állatorvosnak arra, hogy elsajátítsa a szakmát, azon múlik, hogy rátermett-e vagy sem.
(11.20)
Nekem volt olyan kollégám, aki az egyetem után három héttel minden további nélkül már műtéteket végzett, s volt olyan is, aki ha száz évig él, akkor se lesz belőle állatorvos. Jogilag ezt nyilván nehéz kezelni, ezért azt gondolom, elfogadható az, ami most benne van a szabályozásban, hogy adunk egy tízéves átmenetet arra, hogy legalább ötéves gyakorlatot szerezzen valaki. Én ezt egy picit túlzásnak érzem, de elvileg elfogadható, hogy mielőtt önálló tevékenységet végez, szükség van erre az átmenetre. Jogtechnikailag ugyan elég érdekes, hogy most tárgyalunk egy törvényt, amelynek bizonyos rendelkezései majd 2022-ben fognak hatályba lépni; erről a bizottsági ülésen is beszélgettünk. Nem tudom, hogy akkor egyáltalán még állatorvosnak hívják-e az állatorvost, vagy éppen baromorvos lesz, mint valamikor régen volt, és ezt most teljesen jó értelemben mondom, hiszen amikor kezdődött ez a szakma, akkor még úgy hívták őket; ezt is Ódor képviselőtársam mondta el.
Az, hogy a törvény így került elénk? Az összes agrártörvény, ami most a parlament előtt van, mind úgy került elénk, hogy pénteken késő délután megkaptuk - ez 53 vagy 54 paragrafusból áll -, és hétfőn reggel 9 órakor már bizottsági ülés volt. A hétvégén megpróbáltam több kollégával is beszélni, és azt vissza tudom igazolni, amit Varga Géza képviselőtársam mondott, hogy ennek a konkrét szövegezési és végfázisú előkészítésébe azért a szakmának elég szűk szelete lett bevonva. A koncepcióról tudtak ők, meg volt is véleményük, mégpedig nagyon szélsőséges, mert volt, aki azt mondta, minek ez, és volt, aki azt mondta, hogy így jó, ahogy van. Ebből is látszik, attól függően, hogy a szakmának melyik területét képviseli valaki, teljesen más véleménnyel és máshogy áll ehhez a kérdéshez. Ez pontosan így van. A haszonállat-környezetben lévőknek alapvetően más a véleményük, mint akik nem a haszonállatokból, hanem kedvtelésből tartott állatokból tartják el magukat különböző magánrendelőkben és egyebekben.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy ez egy európai színvonalú jogszabály. Ha valaki megnézi ezt a szakmát, és megnézi a német vagy osztrák hasonló törvényt, azt látja, hogy ez nagyjából azt követi le, azzal, hogy ahol régebb óta működnek ezek a köztestületi formák, ott általában egy kamaráról beszélnek, itt meg továbbra is több kamara marad, területi kamarák is, amit átmenetileg el lehet fogadni, de azért ennek a rendszernek előbb-utóbb egységesnek kell lennie, nekem ez a meggyőződésem. Úgy látom, hogy azok a problémák, amik itt előjöttek - egyébként jogos felvetések a bizottsági ülésen is voltak -, azok kezelhetők, hiszen ez összességében nagyjából a kereteit adja meg ennek a munkának. Ez majd azon fog múlni, hogy maga a szakma és a köztestület hogyan fogja tudni ezt tartalommal megtölteni.
Azt gondolom, hogy az a része, amiről szintén vita volt, hogy hányszor lehessen újraválasztani az elnököt, nos, egy alulról építkező demokratikus rendszernél ezt a történetet végteleníteni azért nem szokás, de hozzáteszem, a bizottsági ülésen a kamara elnöke elmondta, hogy ez őt nem érinti, mert ő első ciklusos elnök - most még nem érinti -, de azt is hozzátette, hogy miután kis létszámú szervezetről van szó, sokszor bizony úgy kell vadászni kamarai tisztségviselőket. S nyilván az is megfontolandó, hogy milyen szinten tiltsuk ki a hatósági munkát végző állatorvosokat ebből a körből, hogy ők kamarai tisztségviselők lehessenek. Erre szerintem az a megoldás jó, hogy a saját megyéjükön kívül máshol ezt a tevékenységet végezheti.
Nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, az elmúlt két évben, főleg a hatósági állatorvoslásban a szakma elég sok vérveszteséget szenvedett el. Komolyan csökkentek a jövedelmek, sokkal rosszabbak lettek a munkafeltételek. Én ezt nagyon sokszor elmondtam, főleg a költségvetési viták kapcsán, és nyilván el is fogjuk még, mert úgy látom, hogy most sem javulnak, és ez időnként azt a szándékot is megkérdőjelezi, hogy milyen szinten tudja majd ez a főleg élelmiszer-biztonsággal és járványüggyel foglalkozó hatósági rendszer a munkáját ellátni. Nagyon remélem, hogy lehet ezeken változtatni. Ezek a források ugyan már nem a Vidékfejlesztési Minisztérium kezelésében vannak, és ez a legnagyobb hibája a rendszernek, hogy más osztja a parancsot és más fizet. Innentől kezdve ez azért nem mindig egyszerű kérdés. Hál’ istennek az elmúlt időszakban nem volt túlságosan sok járvány, de azért ez mindig bent van a levegőben, s azt is látjuk, hogy a kollégák sokszor erőn felül is próbálják tartani azt a színvonalat, ami egyébként általában a magyar állatorvoslást és a magyar élelmiszer-biztonságot mindig is jellemezte. Nagyon remélem, hogy ez a jó hírünk meg is marad. S ugyan vannak kilengők ebből a rendszerből - lásd a török hízómarha-problémát, ahol azért közreműködés nélkül nyilván nem lehetett volna ennyi ikerellés Magyarországon, mármint papíron -, de azt gondolom, ahol emberek dolgoznak, ott meg is tudnak tévedni néhányan. Azért hál’ istennek viszonylag kis vérveszteséggel túl tudott lenni az ország ezen a problémán is, és nem okozott nagyobb kárt az a helyzet, ami ennek kapcsán az export okán kialakult.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt tudom mondani erre a törvényre, azon túl, hogy tényleg nagyon rövid volt az idő - lehet, hogy több időt kellett volna szánni a konkrét szövegnek a szakmán belüli megismertetésére, hiszen úgy látom, pontosan azért vannak szélsőséges vélemények, mert nem mindenhol egyértelmű a dolgok értelmezése -, ezt a törvényjavaslatot el kell fogadnunk. Hogy most fogadjuk el vagy ősszel, az egy más kérdés. Én abban nem látnék semmi problémát, még akkor sem, ha az idén egy felmenő rendszerű tisztújítás van, hogy ez esetleg még egy kört fusson, de ha ebben a formában marad, vagy néhány módosítóval esetleg még tovább javul, akkor sem látok ebben különösebb problémát. Hozzáteszem, hogy az előkészítés maga azért nem most indult, 2009-ben egy konferencián kezdődött el ennek az új törvénynek az előkészítése, ahol még én is ott voltam; nem is konferencián, hanem a kamara küldöttértekezletén. Az ott lefektetett keretek kodifikálása történt meg igazából ebben a törvényben. S azt is szeretném hozzátenni, hogy soha nem fogunk tudni olyan törvényt csinálni, ami valamennyi szereplőnek jó lesz, mint ahogy ezt egyetlenegy törvénynél sem lehet elmondani. Tehát biztosan maradnak benne konfliktusok, de figyelni kell arra, hogy a végrehajtás során mik lesznek azok az elemek, amiket esetleg pontosítani, korrigálni kell, hogy ne legyen az a rivalizálás és belső feszültség, ami a szakmán belül most még időnként megvan.
Összességében én is azt kérem képviselőtársaimtól, hogy támogassuk ezt a javaslatot. Valóban egy európai színvonalú jogszabály került elénk, amit csak üdvözölni tudunk, és nagyon remélem, hogy hozza is azt az elvárt eredményt, amire nagyon nagy szüksége van ennek a szakmának.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
