SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA
SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A szóban forgó törvénnyel kapcsolatban az LMP-nek kicsit ambivalens az álláspontja.
Egyrészt üdvözlendő törvényjavaslatnak gondoljuk, azt látjuk, hogy szakmailag megalapozott, és fontos az is, hogy egy olyan törvényszövegről van szó, amelynek a koncepcióját részben maga a kamara dolgozta ki, és ez még az előző kormány idején kezdődött el, a mostani kabinet pedig nem dobta automatikusan kukába az elődje idején született javaslatot, ami szerintem már egy nagyon fontos pozitívum, hanem szakmai konzultációk tapasztalatait is beépítve elkészítette a jelen tervezetet. Azt ugyanakkor a legkevésbé sem tartjuk elfogadhatónak, hogy az illetékes szaktárca és a szakmai kamara együttműködése nyomán létrejött szöveget a Közigazgatási Minisztérium részben felülírta, és ebben a kormány korporativista szemléletének megfelelő változtatásokat eszközölt. Ha a jelenleg hatályos kamarai törvényeket végignézzük, az összevetésből az derül ki, hogy a kormányzatnak nincs egyértelmű álláspontja arról, milyen mértékben engedhet át közhatalmi jogosítványokat szakmai szervezeteknek.
Az viszont világosan látszik, hogy ebben a javaslatban a kormány önigazgatási hatósági jogköröket telepítene az állatorvosi kamarához, és cserébe olyan mértékben kíván beleszólni annak mindennapi életébe, ami már kérdésessé teszi, hogy valóban egy önszabályozó és önkormányzó szakmai testületről vagy az állam valamelyik újabb kinyújtott karjáról lesz-e szó. Ugyanis a tervezet olyan részletszabályokat is tartalmaz, mint például hogy milyen gyakran kell közgyűlést összehívni, mikor számít határozatképesnek a közgyűlés, mi a feladatmegosztás az elnökség és a közgyűlés között, illetve ki lehet vezető tisztségviselő, amit egyrészt más törvények is szabályoznak, másrészt az államnak szerintünk semmi köze hozzá. Folyamatosan keverednek a szövegben a törvénybe, alapszabályba, szmsz-be, etikai szabályzatba való rendelkezések; ez a jogalkotó teljes szereptévesztésére utal. Rengeteg olyan kérdést szabályozna a törvény, amiről valójában magának a kamarának, vagyis a kamara tagságának kellene dönteni, például hogy milyen etikai vétségre vonatkozó, milyen büntetéseket szabhat ki a kamara a tagjaival szemben, feltéve persze, ha valóban olyan kamarát szeretne a jogalkotó, amely a szakmai önkormányzatiság elve alapján működik.
Az LMP eleve megkérdőjelezhetőnek tartja a kamarák közhatalmi jogosítványainak bővítését, azzal ugyanis az állam a feladat mellett a felelősséget és a számonkérhetőséget is eltolja magától. Az eddigi példák és tapasztalatok alapján nem tartjuk jó ötletnek azt sem, ha egy szakmai kamara túlzott befolyást szerez a szakképzés szabályainak kialakításában, ugyanis így erős lehet a kísértés, hogy ne az egész társadalom, hanem egy adott szakterület vagy gazdasági tevékenység érdekeit tekintsék elsődlegesnek. Nem támogatjuk azt sem, hogy a kamarai vezetők korlátlanul újraválaszthatóak legyenek. Ezek a feltételek ugyanis - szintén számos tapasztalattal alátámaszthatóan - együttesen azt eredményezik, hogy a kamarai vezetők egyfajta politikusként működnek, és a szakmai érdekérvényesítés mellett vagy sokszor ahelyett politikai szempontok képviseletét helyezik előtérbe, hiszen hatalmi jogosítványaikat a politika közreműködésével kapják, és ezért úgy érzik egy idő után, hogy a politika felé tartoznak lojalitással.
A törvényjavaslat tulajdonképpen két területet szabályoz: az egyik fele magával a kamarával, annak működésével foglalkozik, a másik pedig az állatorvosi praxissal. Ez utóbbi részt szakmailag erősebbnek, végiggondoltabbnak tartjuk, de ettől függetlenül azért nem érezzük teljesen hibátlannak. Ugyanis érződik a szövegen, hogy felülről kísérel meg egy területet szabályozni, azaz nem a napi munkát végző állatorvosok, hanem inkább a kamarai vezetők és a minisztériumi illetékesek nézeteit tartalmazza, szakmai egyeztetés az alsóbb szinteken nem vonult végig. Ezt egyébként már előttem más képviselők is elmondták, és a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy bár a kamara jelentős mértékben bevonódott a törvényjavaslat elkészítésébe, sok praktizáló állatorvos erről nem tud, amire persze lehet azt mondani, hogy nem lehet minden egyes állatorvost megkérdezni egy ilyen törvényről, de itt szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a társadalmi egyeztetésnek nemcsak a törvény előkészítése során kellene teret adni, hanem adott esetben a kész, kodifikált törvényszöveget is jó volna a társadalom és a szakma megfelelő csoportjai számára elérhetővé tenni. Az ellenzéki képviselők péntek este kapták meg ezt a törvényjavaslatot, és így csak néhány napunk volt arra, hogy mi a saját kapcsolatainkon keresztül a szakmai véleményeket becsatornázzuk, és ezt rendkívül rossznak tartjuk. Mindenesetre, visszatérve a törvénynek a szakmai vonalára, egy pozitív fejleménynek gondoljuk, hogy ez a tervezet végre rendezi az állatorvosi praxissal, illetve annak létrejöttével, ellátásával, személyi és tárgyi feltételeivel és továbbadásával kapcsolatos kérdéseket.
A gyakorlati problémák közül a jogszabály bizottsági vitája során is felmerült a feljelentési kötelezettség kérdése. A törvényszöveg szerint ez azokra az állatorvosokra vonatkozna, akik az állatok védelmére vonatkozó jogszabályok, illetve az állategészségüggyel kapcsolatos jogszabályok megsértésére utaló jeleket észlelnek, ami adott esetben lehet állatkínzásra utaló jel is. Ezt persze nagyon fontosnak tartjuk, ugyanakkor két nézet ütközik egymással: az, hogy bízzuk-e vajon az állatorvosok szakmai felelősségérzetére, hogy ott tegyenek feljelentést vagy bejelentést, ahol ezt szükségesnek látják, vagy pedig írjunk elő egy általános feljelentési kötelezettséget, ami egyrészt érthető, másrészt számos negatív következménye lehet. Egyrészt nem mindig bizonyítható, hogy ha mondjuk, adott esetben egy állatvédelmi intézkedésnél az állatvédelmi szabályok megszegése esetén állatkínzásra utaló jel van, azt vajon ki követhette el.
A másik pedig az, hogy ha a gazdálkodókra gondolunk, akkor nem célszerű egy olyan konfliktust beiktatni az állatorvos és a gazdálkodó között, hogy adott esetben a gazdálkodó inkább ne hívja ki az állatorvost, mert fél attól, hogy ha ő valamilyen előírást megszegett, akkor azt rögtön bejelenti, és ez adott esetben hosszabb távon az állatok kárára lesz, tehát az állat nem fogja megkapni a megfelelő ellátást. Egyébként én már láttam ilyen nem ellátott állatot gazdaságban hasonló aggodalmak miatt. Van más hasonló problémás pont is, adott esetben a felcserek szerepével kapcsolatban, amire szintén a tegnapi bizottsági ülésen hallhattunk néhány problémát, és más ilyeneket is lehet még találni a szövegben. Ezért is tartanám nagyon fontosnak, hogy magát a kodifikált szöveget is szakmai és társadalmi egyeztetésre bocsássa a jogalkotó, ugyanis meglehetősen hibásnak tartjuk azt a szemléletet, amely szerint a politikai és szakmai részletkérdéseket az érintettek bevonása nélkül is teljeskörűen és racionálisan lehet szabályozni.
Tehát összességében azt tudom mondani, hogy ez a törvényjavaslat alapvetően támogatható, a szakmai része mindenképpen, de ezt a fajta centralizáló, korporativista kamarai megközelítési szemléletet viszont, ami nem annyira a kamarai önállóságon alapul, az LMP nem tudja támogatni, ezért majd részben a még beérkező módosító javaslatok függvénye lesz a végső véleményünk a törvény elfogadásával kapcsolatban.
Köszönöm.
