VARGA GÉZA
VARGA GÉZA
VARGA GÉZA (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Az látszik, hogy nagyon differenciáltak az elhangzott vélemények, és ez bizonyára így van jól. Gyakorlatilag a ma itt zajló vita erről a törvényről talán egy kicsit leképezi azt, ami az állatorvos-társadalmat is megosztja, és amire talán államtitkár úr vagy Ódor képviselőtársam utalt, a nagyon széles spektrumon megjelenő véleményekre, amelyek sokszor eltérnek egymástól.
Nos, bizonyos szempontból nekem is eltérő nézetem, véleményem van, mint amit Czira képviselőtársam elővezetett a központosítás kontra decentralizáció és sok minden más kérdésben. Az egyik legfontosabb, amit szeretnék felvetni, azoknak az állatorvosoknak a kizárása a vezetőségből, akik hatósági feladatot is ellátnak. Tudjuk, hogy ez egy részét érinti a közel háromezer állatorvosnak, de itt olyan mértékű törvényismeret - tudás, törvények tudása, EU-s szabályok s a többi - felgyülemlett náluk, és a kamarát kizárni abból, hogy ezt a tudást kanalizálhassa a saját vezetőségeiben, ezt egy óriási hibának tartom. Itt a törvény arra ad lehetőséget, ezt a bizonyos 36 órát, hogy ha egy állatorvos több mint 36 órát hatósági feladatokat lát el, akkor az a területén ne vállalhasson tisztséget, ne legyen választható a területén semmilyen tisztségre a kamarán belül. Ez egyrészt diszkriminatív, mert itt a jogok és kötelességek egyensúlya borul fel, hiszen egyszerűen más kamarai taggal összevetve ő ugyanúgy fizeti a tagdíjat, csak éppen ő nem választható. Tehát így, ilyen értelemben a jogok és kötelezettségek felborulása van.
Amikor ezt fölvetettem a bizottságban, akkor a kamarai elnök úr azt mondta erre, hogy de hát az egy összeférhetetlenség, hogy gyakorlatilag egy kamarai tisztségviselő volna egy hatósági feladatot és szolgáltató feladatot is ellátó állatorvos, majd kamarai tisztségében kellene tárgyalnia valamilyen kérdésről a hatósággal, ahol adott esetben a főnökével kellene tárgyalnia.
Nos, megfuttattuk ezt a kérdést a Jobbik mezőgazdasági kabinetjének állatorvosi tagozatához tartozó kollégákkal, és ők nem ismernek ilyen esetet. Ők sokkal inkább azt az esetet tartják életszerűnek, amikor egy kamarai tisztségviselőnek együtt kell működnie a hatóságokkal, és ezt viszont kifejezetten segítené az, ha az ilyen kollégák kamarai tisztséget is betölthetnének. Nyilván ez a törvény is többségi döntéssel fog megszületni, de az, hogy ők még bizottsági elnöki pozíciót se vállalhassanak egy adott szakterületre vonatkozó bizottságban, az aztán végképp teljesen érthetetlen.
Szintén a társadalmi vitával kapcsolatban a kabinetünk állatorvosi tagozatából is jöttek olyan észrevételek, hogy ez a társadalmi vita egyáltalán nem volt olyan szép, mint ahogy ezt most halljuk akár a kamara elnökétől vagy éppen az államtitkár úr expozéjából. A társadalmi egyeztetésnél sok esetben nem volt hozzáférhető az anyag. De maga a kamara elnöke is elmondta tegnap a bizottsági ülésen, hogy amikor viszont megkérdezték - a kamarák, a területi kamarák vezetőségét kérték meg arra, hogy gyűjtsenek be véleményeket -, akkor kevesebb mint másfél tucat vagy egy maroknyi javaslat érkezett be egyáltalán.
Ezzel ő is illusztrálta a kamarai tagok érdektelenségét, és ezt ő is fájdalommal említette, ezzel összekapcsolva azt is, hogy gyakorlatilag a kamarai tisztségre lasszóval kell fogni a kollégákat. Azt gondolom, hogy ezen a súlyos érdektelenségen kellene elgondolkodni, és azt kellene megvizsgálni, hogy itt a kamara a tagdíjak és a kötelezettségek mellett nyújt-e elég szolgáltatást a kamara tagjainak, és nem pedig ezt adminisztratív módszerekkel csökkenteni.
Több szinten vizsgálható ez az előttünk levő törvényjavaslat is, lehet szakmai szinten, és ott én magam is több szempontból elismeréssel szólnék erről a törvényről, de ugyanakkor az a szintje, amelyik egyértelmű tendenciát mutat egyfajta hatalomkoncentrációra, azért az sem kerülhető meg. És egyszerre létezhet ez a két szint. Itt a kormánynak az a törekvése, hogy ha egy kézben van egy szervezet, ha az minél inkább centralizált, akkor azt jobban tudja irányítani; ez egyértelmű, azt gondolom, ezen nem nagyon lehet vitatkozni. De ugyanakkor Czira képviselőtársam is érvelt, meg Ódor képviselőtársam is, hogy “egységes országos kamara, és csak helyi irodák mellett”. Azt gondolom, hogy annyira differenciáltak az állatorvosi feladatok megyénként, nagyvárosonként, no de pláne a főváros viszonylatában, hogy inkább a decentralizáció irányába kellene menni, vagy azt legalábbis megtartani, erősíteni, és ott a decentralizált szervezeteknek az önrendelkezését kellene biztosítani, hiszen az Unióban a szubszidiaritás korábban sokat, most egyre kevésbé ropogtatott szó, hogy a szubszidiaritás milyen nagyszerű dolog, de itt ez azért így, ebben a formában a szubszidiaritás ellen megy.
Ugyanez ellen megy a területi összevonás is. Ez érinti ezt a 36 óránál több hatósági feladatot ellátó állatorvos kollégákat is, akik a javaslat indokolásában szereplő érv alapján a szomszédos területen vállalhatnak vezetést. Ez egyáltalán nem életszerű, mert sem nem ismeri a szomszédos területet, sem pedig ott őt nem ismerik, tehát így a helyi viszonyokat nem ismeri.
Tehát ezért a decentralizáció és a területet jól ismerőknek az önrendelkezése, azt gondolom, olyan érték, amit most itt különböző gazdasági érvekkel kidobunk az ablakon. Szintén a kabinet állatorvosi tagozatától érkezett információk alapján konkrétan Heves megyében nem kell egy bonyolult szervezetet fenntartaniuk, jól működik a megyei kamara, van egy könyvelőjük, és sem vezető, sem semmilyen más fizetett alkalmazott nincs, gazdaságilag éppen hogy többletük van, megtakarításaik vannak, tehát felhalmozásuk tudott lenni. Úgy gondolják többek között, hogy ha ők egy nagyobb megyéhez vagy akár több megyéhez kapcsolódnának vagy kénytelenek lennének kapcsolódni, akkor ez a megye az erőviszonyok alapján éppen hogy ezeket a megtakarításokat elviheti, és így nincs rálátásuk a decentralizáció és az önrendelkezés alapján ezekre az elköltésekre. Tehát ez egyértelműen csak a nagyobb megyéknek kedvezne.
És itt többféle módon hangzott el, hogy esetleg ezt a kérdést meg lehetne osztani, egyrészt azokra az állatorvosokra, akik hatósági feladatot is ellátnak és a szolgáltató állatorvosokra, de egy másik felosztás az, hogy haszonállatot gyógyító és kezelő állatorvosokról beszélünk vagy társállatokat gyógyító állatorvosokról. A két szempont nem ugyanaz. És egyértelmű, hogy itt sajnos egy koncentrációnak lehetünk a tanúi, hiszen Budapesten több kamarai tag van, ez egyébként számszerű tény is, de ők nyilván haszonállatok ellátásával foglalkoznak, ugyanakkor viszont egy központosított döntésben, ahol mondjuk, budapesti társállatokat, többnyire társállatokat ellátó állatorvosok vannak többségben, akkor nyilván itt nem teljesül a kormánynak az a célja sem, hogy az állatlétszámot, a haszonállatlétszámot tudjuk növelni, hiszen egyértelmű, hogy ott sorvadás történik.
Így tehát a döntéshozatalnál is egyértelmű… - én mondjuk, a vidék szempontjait próbálom ebbe inkább behozni természetesen, és a haszonállatokat gyógyító állatorvosnak a szempontjait.
(12.20)
Itt ez a kettős feladat, hogy hatósági állatorvos és szolgáltató állatorvos, éppen azért van erre is szükség vagy lehetőség, mert a nagy létszámú állattartó telepek, de egyáltalán a haszonállatlétszám drasztikusan csökken, ahogy több képviselőtársam már ezt elmondta, és ezért a jövedelem szempontjából is ez fontos.
Ugyanakkor az önkéntesség sokszor, többször elhangzott, de itt most egy közfeladatot fokozottabban ellátó kamarai törvény létrehozásáról tárgyalunk ma. Az önkéntesség kérdése: azért mindannyian az életben élünk, és az önkéntességet azért egy központosított kamarával lehet befolyásolni, mondjuk, a pénzek csoportosításával vagy bizonyos szolgáltatások vagy pozíciók, vagy egyáltalán az állami támogatás elosztásával létszámalapon, területalapon, állatszámalapon, sok mindenféleképpen lehet, és ezzel ez a bizonyos önkéntesség, tehát hogy területileg majd ők döntsék el, hogy együtt akarnak-e működni vagy sem, központi intézkedésekkel befolyásolható. Tehát én azt gondolom, hogy minden érvemmel amellett szeretnék kiállni, hogy a decentralizáció, a szubszidiaritás és az önrendelkezés sokkal előnyösebb, hasznosabb a gazdák számára.
Itt a portyázó állatorvosok kérdése is - hadd nevezzem így - több szempontból elhangzott már, és azokat a problémákat nem akarom megismételni, amik már elhangzottak, csak egyet. Mondjuk, egy szolgáltató kft., amelynek vannak állatorvos tagjai, ilyen portyázó fiatal állatorvosok, akik egyébként még nem tudnak önálló szolgáltató lenni, azzal különböző, mondjuk így, hogy jól fizető feladatok megbízására delegálja őket, és megbízást ad, ugyanakkor ezzel egyértelműen torzítja azt a helyi piacot - tehát én most a szolgáltató állatorvos piacáról beszélek -, aki viszont ott él helyben, és adott esetben rendelőt tart fenn, míg a portyázó állatorvos egy furgonból is simán el tudja látni az állatokat. Ugyanakkor viszont az a portyázó állatorvos ügyelet tartására nem kötelezett. Tudjuk, hogy nem kötelező, hanem a szolgáltató állatorvosok önmaguk között szervezik meg lényegében ezt a szolgáltatást is, de ők ezt megszervezik. A portyázó állatorvos kiválaszthatja a zsíros falatokat, egy szerényebben fizetett fiatalabb kollégával, és ugyanakkor a tapasztalt, nagyobb felszereltséggel, nagyobb helyismerettel rendelkező kollégának a piacát természetesen ez abszolút zavarja.
Az újraválaszthatóság kérdésében is azt, hogy maximum kétszer legyen újraválasztható egy civil szervezet vezetősége, gyakorlatilag még akkor is, ha közfeladatot is ellátó civil szervezet, mindenképpen fontosnak tartjuk abból a szempontból, hogy meg tudjon újulni, hogy vérfrissítés legyen. Itt a kapcsolati rendszert lehet jól használni, és lehet kevésbé jól használni. Én azt gondolom, hogy ha ezt nem szabályozzuk, nem szabályozza ez a törvény, akkor itt megint a manipulációnak azért ad teret. Megint csak az önkéntességre tudok hivatkozni, sok minden másra. Hogy mivel lehet manipulálni egy önkéntességet, abba most én nem mennék bele. Egyszerűen tiszta a képlet, ha maximum kétszer lehet újraválasztani, és utána még putyinozással sem, tehát úgy, hogy akkor visszavonulok, vagy kiszállok egy ciklusra, majd aztán újraválasztatom magam, tehát maximum kettő.
Ezt a kötelező feljelentést is érintette már néhány képviselőtársam. Itt ez a kötelező feljelentés a szolgáltató állatorvos kötelezettsége, ha hibát észlel. Nem részletezi, hogy milyen hibát észlel. Tehát gyakorlatilag itt a legkisebb adminisztratív hiba esetén, ami esetleg az életszerűtlen törvények be nem tartásából vagy azoknak a mezsgyéjén való lavírozásból ered egy gazda számára, akkor ez az állatorvos köteles őt feljelenteni. Ez a gazda és az állatorvos közötti bizalmat olyan mértékben tudja erodálni, hogy az semmiképpen nem célszerű.
Egy olyan kötelezettséget kellene betenni, hogy ha hibát észlel ez a szolgáltató állatorvos bármilyen szempontból, akkor arra legyen köteles, hogy annak a hibának az elhárításában, kiküszöbölésében élen jár, vagy abban segítséget nyújt a gazda számára, és ha ez nem teljesül, és ha mindenképpen, mondjuk, notórius a gazda, akkor természetesen itt az állatvédelemnek kell előtérbe lépni, de nem azonnal és nem mindenre, nem a legkisebb adminisztratív hibára is.
Végül csak egyetlen gondolat: szeretnénk, ha az állatorvosi egyetemről is pozitívan tudnánk gondolkodni. Tudjuk, hogy jelenleg az állatorvosi egyetemhez tartozó Dóra major működése enyhén szóval kifogásolható. Meg is történt ez a kifogás, ott a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is ellenőrzéseket tartott. Tehát sajnos ott is nagyobb rendet kellene tenni, de ez nem ennek a témája.
Köszönöm szépen a szót. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)
(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)
