Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan örömteli téma fekszik előttünk, amely legalábbis gesztusértékű azok számára, akik gyermekvállalásban gondolkodnak, és emellett egy olyan adminisztrációt, bürokráciát leépítő tényező is lehet, amely komoly szinten lenne képes megkönnyíteni minden családot tervező vagy már családot vállalt ember életét.
(10.20)
Látható az is, hogy elsősorban ezen demográfiai és életkezdési gesztusértékre helyeznénk mi, jobbikosok a hangsúlyt, és semmiképpen nem arra, ami kormányzati részről elhangzott, miszerint egyfajta költségvetési vagy állampapírpiacon megjelenő keresletnövelő intézkedésről legyen szó. Még a kettő együttese sem elfogadható, hiszen annál súlyosabb sorskérdés, hogy valamilyen úton-módon megakadályozzuk a magyar népességfogyást, nem létezik, nem képzelhető el jelen pillanatban. Tehát hangsúlyozom, nem egy végleges megoldás, hanem a megoldási csokor egy részéről lehet szó az életkezdési támogatások esetében. Viszont ezek tekintetében egy nagyon komoly gesztusértékű intézkedésről, akár intézkedéssorozat elejéről lehet beszélni, ha a kormány komolyan gondolja, hogy elindul ezen az úton.
Mindenesetre beszédes az is, hogy évek óta - tudomásom szerint legalább öt éve - nem emelkedett mérhető módon az életkezdési támogatások vagy akár a Start-számlán megjelenő alapcsomag összege. Nemcsak az inflációval való súlyozás, de egyáltalán az elvek miatt is fontos lenne, hogy ennek az összege emelkedjen, és ne legyen költségvetési lefaragások, hiánycélok függvénye az, hogy mennyi lehet ezen a számlán. Ne legyen válságérzékeny sem, hiszen itt egy olyan jövőnek foganatosított befektetésről van szó, amely más szférákból pótolhatatlan, és máshonnan támogatásra a családok sem számíthatnak.
Az is látható, hogy itt azért komoly költségvetési és nemzetgazdasági elhatározások is meghúzódnak az életkezdési támogatás, a Start-számlák tartalmának átcsoportosítása mögött, elég, ha arra gondolunk, hogy mintegy 15 milliárd forintról beszélünk jelen pillanatban, és bár látható az, hogy a családok jellemzően nem a kereskedelmi bankoknál akarják tartani az életkezdési támogatások összegét, sokkal inkább hagyják ezt és hagynák ezt az állam kezelése alatt, azért az az egyharmad, amely mégis azt az utat választotta, hogy kereskedelmi bankok felé induljon el, arányaiban növekedést mutat, tehát egyre több ember akarja valamiért ezen bankrendszerre bízni a pénzét. Mi ezt nem tartjuk jó útnak, ezt egy hasonlóan kockázatos útnak tartjuk, mint amilyen a magánnyugdíjpénztárak esetében leírt, és útvesztőbe, mocsárba vezető út volt. Tehát nyilvánvaló, hogy állami ellenőrzés ezen a piaci területen abszolúte indokolt, átgondolt módon indokolt.
Az is látható, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium végre a sarkára állt, hiszen év elején még ő maga cáfolta a hírt, hogy itt bármiféle állami ellenőrzés lenne a babakötvények vagy az életkezdési támogatások esetében, most végre eldöntötte, hogy igen, legyen, és végre elindult egy vállalható, egy jó úton. Sajnáljuk, hogy két év teszetosza ide-oda mondogatása vezetett idáig, de örülünk annak, hogy belátta a Nemzetgazdasági Minisztérium a saját hibáját, belátást gyakorolt, és elindult egy jó úton. Örülünk, hogy így van.
Látható az is, hogy a bankok egy részét igen kellemetlenül érinti az, hogy a Start-számlák tartalma állami ellenőrzés alá vándorol. Mi ennek örülünk a magunk részéről. Azért örülünk, mert egyrészt 2024-ig lényegében egyetlen fillér sem fizetendő ki abból az összegből, ami a Start-számlákon halmozódott fel. Tehát elmondható az, hogy a bankok egy nagyon kedvező, nagyon hosszan rendelkezésre álló forrást kaptak, amit felhasználhattak ki tudja, hogy milyen módon. Tehát jogos volt az az aggály, hogy ne forduljon elő ugyanaz, mint ami mondjuk a magán-nyugdíjpénztári vagyonrésszel előfordult. És nyilvánvaló, hogy a lejártáig történő pénzhasználat esetében felmerülnek azok a kockázatok, aggályok, amelyek bizony oda vezethettek volna, hogy milyen hozammal és egyáltalán megkapja-e a pénzét az arra illetékes. És azt is el kell mondani, hogy nem feltétlenül jó ez a nemzetgazdaság egészének, de elmondható, és mindenképpen ténykérdés, hogy állampapírpiac-hozamok tekintetében nagyon sokszor könnyű meghaladni a kereskedelmi bankok által ide tett hozamot, hiszen az a 3-4 százalék, amit adott esetben oda tettek, nem feltétlenül tartozik az értékelhető kategóriába. Tehát elmondható az, hogy mindenképpen jó úton indulunk el.
A felső korlát megszüntetése is kiváló döntés, a 120 ezer forint kalap levágása kiváló döntés. Ugyanakkor itt is azért meghúzódik sajnos egy olyan elgondolás mögötte véleményem szerint, hogy 60 ezer forint fölött nem feltétlenül kell az államnak mellé tenni a támogató másik lábat. Én azt mondom, ezt a részt ki kellene venni a tekintetben, hogy az állam támogató keze, óvó, gondoskodó keze mindenképpen legyen ott, adott esetben összeghatár nélkül. És nyilvánvaló, hogy ezt csak az ne vegye igénybe, aki nem szorul rá, tehát jellemezően a gazdagabbak, jellemezően a jobb módúak. Éppen ezért az előterjesztésben található kiterjesztés, miszerint már ne kelljen családi pótlékról szóló igazolást behozni annak, aki igénybe kíván venni egy hasonló csomagot, szintén szükséges, és egy bürokráciát, adminisztrációt leépítő lépés, de nagyon keveseket érint a tekintetben, hogy gondoljunk bele, aki nem volt rászorulva arra, hogy a családi pótlékot felvegye, mennyiben lesz vagy volt, vagy van rászorulva arra, hogy Start-számlát nyisson. Nyilvánvaló, hogy azt a pár tucat családot is ily módon könnyebb helyzetbe kell, lehet és szükséges hozni, akikről szó van, de azért ez nem egy nemzetgazdasági szinten jelentkező embermennyiség, pénzmennyiség. Az is látható ugyanakkor, hogy minden hasonló könnyítő lépést értékelni kell, főleg jelen körülmények között, amikor nagyon sok cselekvés ennek ellentett irányába mutat.
Látható az is, mint említettem, komoly érvágásról van szó a kereskedelmi bankok tekintetében. A CIB Bank becslése az, ami a sajtóban szétterült, és ez alapján jósolható meg, hogy a babakötvények esetében az első kötvények lejártáig mintegy 180 milliárd forintra szaporodhatott volna fel az eddigi formula szerint ez az összeg, ami azért a kereskedelmi bankoknak egy komoly, hosszan felhasználható likvid tartalék lenne, amit ki tudja, hogy mire használtak volna fel. Nagyon jó, hogy ide bekerül egy kis ellenőrzés.
De az is látható, hogy a Start-számlák tekintetében, ha komoly demográfiai ellenhatást is kívánnánk kiváltani, tehát egy olyan komolyabb gesztust gyakorolni, ami már tényleg tényező lehet, mondjuk, egy gyermekvállalás esetében, az édesanya esetében, azon döntés tekintetében, hogy vállaljon-e még egy gyermeket vagy sem, akkor az az alaptőke, ami a Start-számlán szerepel, és egyáltalán azok az összegek, amelyek ott találhatók, minimum egy nullát érdemelnének a végükre, hiszen az, hogy 42 500 forint induló összeg bárkit is gyermekvállalásra sarkalljon, nyilvánvaló képtelenség, nem is ez a csomag célja egyébként, egy ágat kíván jelenteni abban a csokorban, ami mondjuk, családtámogatási rendszer tekintetében ismeretes.
Az, hogy évente legfeljebb 120 ezer forintot lehetett ehhez hozzátenni, és hogy ez a korlát megszűnik, nyilvánvalóan támogatandó. Még egyszer hangsúlyozom, hogy egy állami támogatási forma, állami láb mellétételével sokkal komolyabb lehetne ez a csomag, főleg, ha komolyan vesszük azt, hogy a 18. születésnap után ez a pénz valóban csak lakhatásra, tanulásra, pályakezdésre vagy pedig kimondottan gyermekvállalásra legyen fordítható.
Az is látható, hogy az állam, bár az utóbbi hat évben mintegy 27,5 milliárd forintot fordított ilyen típusú csomagokra, ilyen típusú támogatásokra, kimondottan bébikötvényekre, azért látható az is, hogy sokkal súlyosabb költségvetési források illetnék meg ezt a területet. Nagyon komoly gazdasági szakértők alátámasztott hivatkozásai, kutatásai bizonyítják azt, hogy még anyagilag is bőven megtérül a gyermekvállalás ilyen formában történő támogatása. Nem akarok nagyon leegyszerűsített statisztikákig elmenni, miszerint a KSH szerint nagyjából 30 millió forintba kerül összesen egy gyermek felnevelése 18 éves koráig, hiszen a gyermekvállalás kérdését nem lehet materializálni és nem lehet a számok szintjére levinni, nem is célszerű, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az egészséges, tisztességesen nevelt, taníttatott és adót fizető produktív társadalmi ember státusát betöltő magyar ember, magyar munkavállaló pótolhatatlan kincse az országnak. Bizonyítja ezt is, hogy a kivándorlás erőltetett felpörgetése - főleg a német és osztrák munkaerőpiac megnyitása által - pontosan ezen fiatalokat vette célba, pontosan azokat vette célba, akiket Magyarország és akiket a szüleik egyébként vérrel-verejtékkel felneveltek, kitanítottak, és aztán itt hagyják adott esetben az országot. Nyilvánvaló, hogy ezt a folyamatot valamilyen úton-módon vissza kell fordítani. Ennek egy jó lába lehet az életkezdési támogatások kiterjesztése, adott esetben szélesebb spektrumban történő átgondolása.
E helyütt kell hogy felvessük azon elképzelésünket is, hogy egy családellátó szolgálat országos szintű kiépítése mennyit segíthetne azon tisztességes magyar embereken, akik nehéz sorban nevelik gyermekeiket. Nyilvánvaló, hogy nem az életkezdési támogatásra és nem a Start-csomagok, Start-számlák pénzeire fogják alapozni a jövőt, de ha legalább az alapvető élelmiszereket, a gyermekneveléshez szükséges alapvető cikkeket egy családellátó szolgálat keretein keresztül anyagáron, majdhogynem beszerzési áron tudnák beszerezni, és ezt adott esetben támogatná és támogathatná az általunk régóta hangoztatott, de önök által is egyszer-egyszer megpedzegetett, ám ki nem épített helyi piacok rendszere, akkor elmondható lenne, hogy egy nagyon komoly lépést tettünk afelé, hogy a jövőbe vetett bizalom, a kiszámíthatóság meghonosodjon Magyarországon, hiszen nyilvánvaló, hogy gyermekvállalás tekintetében előrelépésről akkor beszélhetünk, ha nem kettő, nem három évre tervezhető a jövő - jelen pillanatban két-három hónapra sem tervezhető ez -, nyilvánvaló, hogy itt évtizedes távlatot, évtizedes kitekintést kell szerezni.
Azt is látnunk kell, hogy a további könnyítések, mint hogy például szülőn kívül más hozzátartozó is képes legyen hozzátenni ezen számlán gyűlt összeghez, abszolút üdvözlendő, előremutató irány. Az is látható, hogy aki eddig hozzátartozóként meg akarta ezt tenni, azért jobbára megtette…
