DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak! Megköszönve az előterjesztést, engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam a kormány álláspontját a három törvénymódosítási, illetve törvényjavaslattal kapcsolatban.
Ahogy az expozékból is hallottuk, és mindannyian tudjuk, tavaly decemberben két fontos törvényt fogadott el az Országgyűlés igen nagy többséggel: a nemzeti köznevelésről szóló törvényt és a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt.
A két törvény alkotását komoly egyeztető munka előzte meg, azonban - mint ahogy ez a nagy szerkezetátalakítások alkalmával szükségszerűen bekövetkezik - ezeknél a törvényeknél sem lehetett objektíve és szubjektíve előre látni sok vagy több olyan folyamatot, intézkedést, később megalkotott jogszabályt, amit az eltelt fél év produkált. Ezért azt kell mondanom, hogy azok a módosítási indítványok, amelyeket most képviselő urak beterjesztettek, azok teljesen jogosak, nem a kormány ellen, hanem a kormány eredeti szándékát erősítve születtek meg. Olyannyira, hogy a képviselő urakkal, illetve szakértőkkel az elmúlt hónapokban is sok-sok konzultáció folyt arról, hogy a szándékosan kerettörvény műfajúnak megalkotott törvényt hogyan tudjuk pontosítani, értelmezni, és ezek a szakértői javaslatok bennünket is eljuttattak addig a felismerésig, hogy néhány módosítás elkerülhetetlen.
Mi több, mint mondtam, olyan jogszabályok, kormányrendeletek születtek az előző fél évben, amelyek szükségszerűvé tették, hogy ahhoz, hogy azok életbe léphessenek, a törvényeket módosítsuk. És ha már erre sor került, akkor a képviselő urak az egyeztetések során ráirányították a figyelmet több olyan kisebb-nagyobb hibára - ezek közül sokat mi is észrevettünk, ez sajnálatos módon azért bekövetkezett -, amit a törvénymódosítás során immár akkor most pontosítani lehet.
Ezért tehát azt kell mondanom, hogy mind a köznevelésről szóló törvény módosításához benyújtott javaslat, mind a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényhez benyújtott módosító javaslat, mind a nemzeti felsőoktatási törvény módosítására benyújtott javaslat találkozik a kormány szándékával.
Azért ha megbocsátanak vagy elfogadják, még nincs olyan késői óra, nem állok meg ennél, hanem egy-két részletet is megvilágítanék.
A köznevelési törvény alkotásakor jogi értelemben még csak kormányhivatalokról beszélhettünk, hiszen nem született meg még akkor a járási hivatalokról szóló rendelet. Tudtuk, hogy ez várható, de a jogalkotás természetéből adódik, hogy egy törvény nem nevesíthet olyan intézményt, amelyet még jogszabály nem hozott létre. Ha semmi más, ez önmagában indokolta volna a később bekövetkezett változást. Ezért ebben a módosításban a helyére kerülnek a dolgok, egyértelműbbé válik az intézményfenntartásnak és -működtetésnek a sajtóban is és itt a parlamentben is sokat reklamált és sokszor megkérdőjelezett folyamata.
Ez a törvénymódosítás megadja a lehetőséget azoknak az elképzeléseknek a valóra váltására, amelyet gyakorlatilag tud már a szakma, hiszen erre készült a kormányzat is, jelesül arra, hogy a jelenleg még önkormányzat fenntartásában működő köznevelési intézményeket hogyan fogja átvenni fenntartásba, illetve működtetésbe az állam, illetve az önkormányzat.
A törvénymódosítás megadja a lehetőséget arra, hogy az állam mint alapvetően fenntartó a járásokon keresztül teljesítse a kötelességét, de meghagyja az önkormányzatnak is azt a lehetőséget, hogy amennyiben ezt vállalja, akkor működtetőként szerepet vállaljon az általános és a középiskolák irányításában, ha szabad így mondanom.
(14.20)
Ehhez szükség van erre a törvénymódosításra, mégpedig minél előbb, úgyhogy remélem, hogy a parlamenti menetrend lehetővé is teszi ezeknek a módosításoknak az elfogadását.
Fontos hangsúlyoznom, hogy a jövőben az önkormányzatok által vállalt feladat lesz az iskolák működtetésében való részvétel. Erre is megteremti a lehetőséget a módosítás. Mint ahogy arra is, hogy egységesen az oktatást irányító miniszter irányítása alá kerüljön a köznevelés rendszere. Ezt a létrehozandó intézményfenntartó központon keresztül kívánjuk majd megvalósítani. Erről kormányrendelet fog rendelkezni, azonban a kormányrendeletet is összhangba kell hozni a törvénnyel, ezért szükség van ennek a módosításnak az elfogadására.
Fontos még megjegyeznem azt a szempontot, amelyet szintén ez a módosítás tisztított ki teljes mértékben, a törvényalkotás során ezt még nem tudtuk megtenni, hiszen nem léteztek a járási hivatalok, meg nem volt még szó akkor az intézményfenntartó központról, arról tudniillik, hogy a korszerű irányítási rendszerekben az elfogadhatatlan szempont, hogyha az irányítás, a fenntartás és az ellenőrzés ugyanahhoz a szervezethez kerül. Tudjuk, hogy mit eredményez az önmagukat ellenőrző szervezetek helyzete, nem sok jót, ezért ez a törvénymódosítás megteremti ennek az összeférhetetlenségnek a kiküszöbölését, illetve annak a lehetőségét is.
Ami a tankönyvpiac rendjéről szóló törvénymódosítást illeti: ott részben megismételhetem és meg is ismétlem, mert rendkívül fontos, hogy minden képviselő és az Országgyűlés közvetítését követő nézők, olvasók tisztában legyenek e törvény módosításának a szükségességével és indokoltságával. Ez összefügg a köznevelési törvény azon változtatásával, amelyet a decemberben elfogadott köznevelési törvény foglalt paragrafusokba, hogy tudniillik a Nemzeti alaptanterv ismét meghatározza a közoktatásban, a köznevelés rendszerében közvetítendő alapvető tartalmakat. Ez a szabályozás a 2003-ban megalkotott Nemzeti alaptantervben megszűnt, és a későbbiek során sem hozták vissza. Időközben áprilisban a kormány elfogadta a Nemzeti alaptantervet, benne azt a tartalmi szabályozást, amely előírja, mi az a minimális ismeret - túl a kompetenciákon, amelyeket továbbra is fontos fejlesztendő feladatnak tartjuk -, amit az első osztálytól a 12. évfolyamig minden gyereknek tanulnia kell, aki a közoktatás intézményeiben részt vesz. Ehhez viszont az kell, hogy azok a tankönyvek, amelyek a gyerekek kezébe kerülnek, koherensek legyenek a Nemzeti alaptanterv, illetve a később, reményeink szerint a nyár folyamán kiadásra kerülő kerettantervekkel.
A tankönyvpiac jelenlegi rendje és az ezt szabályozó törvény egészen más logikára épül. Az arra a logikára épül, hogy ha egy kiadó elkészít egy tankönyvet, úgyszólván tetszőleges tartalommal - mert hiszen 2003 óta nincs tartalmi szabályozás -, akkor azok a tankönyvek, ha megfelelnek a minimális formai előírásoknak - úgymint mondatok hossza, a szavak száma egy mondatban, az ábrák száma, tipográfiai előírások, tehát főleg formai és mennyiségi előírásoknak -, akkor egy beadott tankönyv korrekció vagy hiánypótlás után gyakorlatilag elfogadhatóvá válik. Így alakult ki az a helyzet, hogy egy-egy évfolyamon egy-egy tantárgyból akár tíz-tizenöt féle jóváhagyott tankönyv is van, esetenként eltérő tartalommal, vagy esetenként hibás tartalommal, mert tartalmi ellenőrzés nem volt. Szükségszerű tehát, hogy az új tantervi szabályozás logikáját követve a tankönyvek területén is rendet tegyünk.
Ahhoz viszont, hogy ez megfeleljen annak a célnak, hogy minden tantárgyban, minden iskolatípusban meglegyenek a megfelelő tankönyvek, elkerülhetetlen, hogy az esetleges hiányokat pótolandó pályázati kiírással lehessen segíteni a folyamatot. Ezt képviseli hangsúlyosan az a törvényjavaslat, amelyet Michl József és Hoppál Péter képviselőtársam benyújtott, egy lehetőséget nyit meg tehát a tankönyv-előállítás menetében, amely eddig nem volt ott, de továbbra is fenntartja a tankönyvjóváhagyásnak azt a rendszerét, amely kialakult és többé-kevésbé elfogadható módon működött, hogy tudniillik a feladatra képzett szakértők véleményezik a tankönyveket, és készítik elő a miniszteri döntést. Ehhez tehát szükség van arra, hogy az új ismeretek, az új tartalmak valóban bekerüljenek a közoktatás rendszerébe, hogy a pályázati lehetőséget meg tudjuk nyitni.
Ily módon, ahogy képviselőtársam mondta, a kínálati oldal helyett a felhasználati oldal fog majd piacot teremteni, a felhasználati oldal pedig az iskolák, maguk a gyerekek, maga a köznevelés rendszere, amely felett az oktatást irányító miniszter - mint az állam e feladattal megbízott képviselője - felelősséget vállal, és értelemszerűen bizonyos jogokat is gyakorol. Ezek a változások persze idegenek azoktól, akik a régi, teljesen szabad eljárás hívei voltak, nem is valószínűsíthető, hogy ők nagy örömmel fogadják ezeket a változásokat, viszont teljes mértékben megfelelnek az új köznevelési törvény és az új köznevelési rendszer logikájának, amely viszont egyre nagyobb támogatottságot élvez tapasztalataink és felméréseink szerint is a közoktatás egész rendszerében.
A felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatos törvényjavaslatról hasonlókat mondhatok el, mint a köznevelési törvényről. Vinnai Győző képviselőtársam javaslata nemcsak hogy ismert előttünk, hanem a vele folytatott párbeszédben születtek meg, így annak minden pontját támogatjuk, illetve támogatásra érdemesnek tartjuk.
Itt talán azt a témát emelném ki, ami megint nem arra mutat rá, hogy itt valamiféle hebehurgya, pongyola törvényalkotás folyt, hanem a nagy rendszer-átalakítások logikájából és a jogalkotás logikájából következik, hogy egy lépésben, egyszerre nem lehet mindent megváltoztatni, a jogalkotás sorrendjét be kell tartani. A kormány januárban fogadta el azokat a rendeleteket, amelyek ismertek, hiszen itt a parlamentben is többször volt róluk szó, a keretszámokról szóló rendeletet vagy éppen a hallgatói szerződésről szóló rendeletet, amelynek a konzekvenciáit most viszont, miután a rendelet már megszületett, a törvényben is le kell vonni, és meg kell teremteni azt a lehetőséget, hogy ez a folyamat a legteljesebb mértékben kontrollált, a hallgatók érdekeit is szolgáló eljárásrendszerré váljék - mint új elem - a magyar felsőoktatás rendszerében.
Elég sok pontosító indítványt is tett Vinnai Győző képviselőtársam, ezért köszönet illeti őt, hiszen ahogy hallottuk, meg hát ismerjük is őt, tudjuk róla, hogy évtizedek óta a magyar felsőoktatás egyik szolgáló katonája, és észrevett néhány olyan pontosításra szoruló passzust, amelyek talán nem zavarták volna a felsőoktatás működését, de ha már törvénymódosításról van szó, akkor köszönjük szépen ezt az igényességet.
Külön jó, hogy a doktoranduszok önkormányzatáról szól a módosítás, és kiemelném még a minőségbiztosítás fontosságát, hiszen a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény egyik legfontosabb hívó szava éppen az volt, hogy növeljük, emeljük a felsőoktatás minőségét. Ennek garanciális eleme az a Magyar Akkreditációs Bizottság, amely újjáalakult - határidőre, jelenthetem - ez év tavaszán, és az új személyi összetételű Akkreditációs Bizottság javaslatait is megfontolva tette meg Vinnai Győző ezeket a javaslatokat, s nem titok, hogy velünk teljes egyetértésben.
Tisztelettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezen hátsó információk birtokában tárgyalja meg szakszerűen ezeket a módosításokat, és kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatokat. Jó ügyet szolgálunk, siettetjük vele azt a folyamatot, amelyet tavaly elkezdtünk, és amelyből fakadó bizonytalanságokat ideje minél előbb lezárni. Ezt is szolgálják ezek a törvények.
Köszönöm a három képviselőtársamnak az előterjesztést. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(14.30)
