DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN (független): Elnök úr, nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Ház! A mai ülést először a televízión keresztül kísértem figyelemmel, és egy példátlan színjátéknak lehettem a tanúja, ami azt gondolom, hogy ennek a napirendi pontnak tulajdonképpen az előjátéka volt.
Heintz Tamás, egyébként somogyi képviselőtársam beszélt fennkölten és kenetteljesen Morus Tamásról. Ki másról beszélhetett volna, mint Morus Tamásról, akiről jól tudjuk, nagymértékben meghatározta a magyar múltat, a magyar jelent, meg a magyar jövőt is, napjaink egyik legfontosabb személyisége. Nem akad a parlamentben olyan egyéb profán téma, amit itt meg tudott volna említeni, ezért az angol történelmi múltba nyúlt vissza.
De mindez nem elég, erre Hoffmann Rózsa válaszolt is. Tudjuk jól, hogy gyakran napirend előtti kérdésekre nem válaszolnak, most mégis, ugyanilyen hangnemben, ugyanilyen ünnepélyességgel válaszolt az államtitkár asszony, akkor itt tudott ülni, most ennél a három napirendi pontnál, ami egyébként fontos feladatait tekintve, sajnos nem.
Itt a vitában is a kormánypárti előterjesztők és képviselők lelki és szellemi megújulásról papolnak. Persze ez indokolt is, hiszen egy roppant módon átideologizált oktatási rendszer három különböző aspektusú törvényéről tárgyalunk. Igaz, hogy amikről tárgyalunk, azok profán okból történnek, mert nagyon jól tudjuk itt valamennyien, hogy dehogyis a járásokkal kapcsolatos törvény elfogadása, dehogyis a működtetés kérdése, dehogyis a koherencia a lényeges ebből a szempontból. Ebből a szempontból az a lényeg, hogy ezeket a törvényeket abban az időben összecsapták, egyeztetés nélkül, gyorsan, sebbel-lobbal megtárgyaltatták a parlamenttel, elfogadtatták, és nyilvánvalóan önök rájöttek arra, hogy ezek hemzsegnek a hibáktól, ezt ki kell javítani.
Ez még becsülendő és dicsérendő is lenne, de hát azért nem csupán ilyen technikai javításokról van itt szó, ahogy itt a vitában főképpen az ellenzéki képviselők elmondták, bizony tartalmi kérdéseket is mélyen érintő módosítások vannak, de hadd említsem meg azt, hogy az oktatási bizottság ülésén maga a bizottsági elnök is számtalan ilyen tartalmi és elfogadhatatlan problémát, súlyos problémát vetett föl.
Jól tudjuk, hogy például az oktatási törvény tíz végrehajtási rendeletéből eddig csak egy készült el eközben, a NAT. Látjuk azt, hogy 82 módosító indítvány érkezett be. Amikor Hiller miniszter úr beszélt, akkor még 50 körül tartottunk. Hát lehet látni, hogy mire lehet számítani.
Ha az ember elmegy egy önkormányzathoz, vagy járja a településeket, akkor rengeteg bizonytalanságot hall azzal kapcsolatosan, hogy mi lesz az oktatással, mi lesz az önkormányzatokkal, mi lesz a településekkel.
Tényleg gratulálok a három előterjesztőnek, Hoppál Péternek, Michl Józsefnek és Vinnai Tibornak (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Győző, de mindegy.), hogy fölvállalták ezt a három törvényt. Azt gondolom, ez is a színjáték része, ugyanis itt azt erősítették meg az előterjesztésben és a vita során, hogy ezeket a törvényeket önök alkották. Nyilván ez nem lehetséges. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szerinted.) Inkább arról van szó, hogy a társadalmi egyeztetéseket, a szakmai egyeztetéseket így kívánják kikerülni, és ismét egy rapid törvényalkotást végigverve módosítani ezeket a törvényeket. Sajnos oda fogunk eljutni, hogy újabb hibákat követnek el, holott azt gondolom, hogy tényleg a társadalom szempontjából rettentően fontos törvényekről van szó.
De vegyünk néhány konkrét kérdést! Igyekszem nem megismételni mindent, amit főképpen itt ellenzéki képviselőtársaim említettek, ezekre tényleg érdemes odafigyelni, de az előterjesztők figyelmét szeretném felhívni még egyszer az oktatási és tudományos bizottság elnökének a hozzászólásaira a három napirendi ponttal kapcsolatosan. Ő maga is számtalan kételyének adott hangot, amelyek megoldatlanok ebben a törvényben.
Nyilvánvaló, hogy a közoktatási, köznevelési rendszer egyik alapvető kérdése, hogy milyen rendszerben folyjék az elkövetkezendő időszakban az oktatás, és milyenek legyenek a vagyoni viszonyok, a fenntartói viszonyok. Az teljesen világos, hogy az állam igényt tart arra, hogy az oktatás tartalmát meghatározza, erőteljesen meghatározza, igényt tart arra, hogy a személyi kérdésekben maga a miniszter döntsön. El se tudom képzelni, hogy hogyan fog ez történni, nyilván döntően formálisan és ott helyben a járási hivatalok hivatalnokai fogják ezeket a kérdéseket eldönteni.
Tehát a másik ilyen kérdés az, hogy hogyan és miképpen működtessék az iskolákat. Ez a javaslat azt tartalmazza, hogy a 3000 főt meghaladó lakosságszámú települési önkormányzat gondoskodik majd az illetékességi területén lévő, saját tulajdonban álló, az állami intézményfenntartó központ által fenntartott oktatási intézménnyel kapcsolatos fenntartói, működtetői feladatok ellátásáról. Én azt gondolom, hogy nem ennyire egyszerű ez a világ. Itt a 3000 lakosságszámú önkormányzatról beszélnek, nagyon gyakran viszont egy iskolát több település együttesen tart fenn. Miért is lenne érdeke egy 3000 főnél nagyobb települési önkormányzatnak fenntartani az iskolát, amikor eddig például többen tartották fenn? Például erre a szituációra egyáltalán nem ad választ ez a javaslat, úgy gondolom, pedig főképpen az aprófalvas településű megyékben ez egy nagyon lényeges kérdés.
Látjuk, hogy a javaslat azt mondja, hogy a saját forrása terhére kell majd ezeket a feladatokat biztosítani. A költségvetési törvény már az asztalunkon van, meglehetősen fiktívnek minősítik a szakértők a benne lévő számokat. 390 milliárd forintot koncentrálnának a pedagógusok bérére és egyéb állami feladatokra, például a felduzzasztott irányítási rendszer költségeire. A szakértők azt mondják, hogy nagyjából 100 milliárd forint hiányzik itt ebből a rendszerből.
Hogy miből fogják a települések ezt fenntartani, ezt nem lehet tudni. Az önkormányzati finanszírozási rendszert átalakítják, az eddigi normatív támogatások helyett egyfajta feladatellátási rendszerre térnek át. Szilánkosan lehet következtetni ennek a részleteire, sehol senki még le nem írta ennek egy átfogó, koherens, összefüggéseket is feltáró rendszerét és szisztémáját.
Szeptember 30-áig kell nyilatkozni az önkormányzatoknak. Ha jól számolom, akkor erre van három hónapjuk. Addigra, ha jól tudom, akkor a költségvetést még nem fogadja el a parlament, tehát egy félig lebegő vagy éppen hogy csak elfogadott költségvetés tudatában, ismeretében kell nekik ezt megtenni. Nem lesz ez egy könnyű döntése az önkormányzatoknak, hogy vállalják, ne vállalják.
Ráadásul a 3000 főnél nagyobb települések esetében ez a törvényjavaslat azt mondja, hogy ez egy kötelező feladat, majd lehetővé teszi azt, hogy erről a kötelező feladatról lemondjon. A 3000-nél kisebb lakosságszámú önkormányzatok esetében ez pedig egy önként vállalt feladat. Ez egy teljesen zavaros hatáskör-megfogalmazás, hatáskör-telepítés, hiszen részben kötelezi, ugyanakkor lemondhat róla, a többi településnek meg nem kötelező. Hát akkor nyugodtan mondhattuk volna azt, hogy az önkormányzatok választhatnak, hogy részt vesznek-e az iskolák üzemeltetésében, vagy nem vesznek részt, fölösleges volt ezt ennyire cifrázni és cizellálni.
Jó lenne, hogyha a kormány nem dugná egyébként a fejét a homokba. Ezek az eddig elfogadott törvények, a különböző lebegtetett intézkedések odavezettek egyébként, hogy a vagyont az önkormányzatok mentik ki, tanszállókat, tankonyhákat vesznek ki az iskolai működési keretből, és próbálnak az önkormányzatoknál tartani, egyházaknak adják át az iskolákat, odamenekítik, biztonságosabbnak tartják, hogyha az egyházakkal állapodnak meg, mintsem egy bizonytalan állami fenntartásra bíznák az iskolájukat.
(17.00)
Sőt, olyan példa is van, hogy eszközöket visznek át, mondjuk, az óvodába, vagy éppenséggel tudnék olyan példát mondani, hogy noha a kormány 62 év után mindenkit el akar küldeni nyugdíjba, az oktatási területen is egy fideszes vezetésű városi önkormányzat egy 65 éves személyt nevezett ki igazgatónak, kiemelt bérrel, több mint 660 ezer forintos bérrel - egy középiskoláról van szó -, ami nyilván teljesen szembemegy a kormány törekvésével. Tehát ezernyi ilyen helyi útkeresés, félelem tapasztalható ezen a területen.
No de mi történik azzal az önkormányzattal, mi a dolga annak az önkormányzatnak, aki mégis arra adja a fejét, hogy márpedig ő ezt vállalja? Ugyan erre nem kap ő majd többlettámogatást, a költségvetésből nem derül ki, hogy meg fogja-e különböztetni a költségvetés azt az önkormányzatot, aki ezt vállalja, attól, aki ezt nem vállalja, akkor nyilván, hogy ugyanolyan feltételekkel finanszírozzák az önkormányzatokat, és ez egy pluszteher lesz akkor annak az önkormányzatnak a vállán, aki ezt felvállalja.
Sokirányú feladatot határoz meg a törvény 24. §-a; széleskörűek, komolyak ezek a feladatok. Ha valaki elkezdi számon kérni a működtetőn, akkor bizony nagyon komoly problémák adódhatnak; az égvilágon mindent neki kell fizetnie, a közterheket, a költségeket, a díjakat, az őrzésről, üzemeltetésről, karbantartásról gondoskodni. Ezek tartalma meglehetősen széles körű, már éppen csak annak a költségét nem jelöli meg a törvény, hogy ha a rendőr visszaviszi a gyereket majd az iskolába az önök javaslata alapján, akkor azt a költséget is ezeknek a fenntartó önkormányzatoknak kell-e majd megfizetni. A tárgyi eszközök pótlásáig bezárva minden az ő feladatuk lesz.
Ez egy nagyon tág kötelezettség, nyilvánvalóan abban az esetben, ha a fenntartó és a működtető két különböző jogi személy, ebből nagyon sok vita adódik. Nyilván ez azt fogja jelenteni, hogy az önkormányzatok ezt kockázatosnak találják, önök pedig elmondhatják majd azt, hogy hiszen volt lehetőség, lám az önkormányzatok mégsem akarják az iskolákat fenntartani, pedig hát csak a feltételek vannak úgy megfogalmazva, hogy ezt ne tehessék meg.
Ráadásul a vagyonkezelési kérdések is meglehetősen színesen vannak szabályozva. Ugye, ingyenes vagyonkezelői jog illeti meg az államot, az intézményfenntartó központot abban az esetben, ha a működtetést is ők végzik, ellenben, ha egy önkormányzat vállalja, akkor ez nem így van. Azt gondolom, hogy sajnos ez sem lesz meglehetősen csábító az önkormányzatok részére, pedig a Demokratikus Koalíció képviselői nagyon fontosnak tartják, hogy az önkormányzatoknak legyen szerepe, vállaljanak szerepet, vállalhassanak szerepet az oktatásban, mert ez egy igazi helyi közügy lenne, a településen élők jövőjét ez határozza meg leginkább. Ha kiragadják, kiveszik az iskolát az önkormányzati világból, ez a helyi önállóságot, öntevékenységet nagymértékben vissza fogja vetni. Ezek a szabályok tehát a nemzeti köznevelésről szóló törvényben átgondolatlanok, további bizonytalanságot jelentenek az önkormányzatoknak, ezt mindenképpen újra kellene gondolni.
A következő törvény a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény. Itt már többen érintették a felsőoktatás problémáit, a csökkenő hallgatószámot, a csökkenő állami támogatást, és tényleg egyre többen gondolkodnak abban, hogy a középiskola után külföldön folytatják a tanulmányaikat, aki meg elvégzi, az szedi a sátorfáját és sajnos elmegy az országból, és nem úgy gondolkodik, hogy majd tapasztalatot szerez és visszatér. Mindez csökkenti az ország versenyképességét, és egyre inkább a pénz dönti el, hogy ki lesz diplomás ebben az országban. Ez helytelen.
Azt gondolom, hogy a legújabb költségvetés is eléggé tragikus ebből a szempontból. Ma már a felsőoktatási költségek kisebb részét fogja az állam fizetni - 134 milliárd forintot a költségvetés szerint -, és saját bevételként 250 milliárd forintot terveznek vagy írnak elő a felsőoktatási intézmények számára, aminek az elérése viszont a feltételek hiánya miatt, mondhatnám, lehetetlen.
Éppen terveket készítenek az egyetemek, találgatások vannak az intézmények jövőjével kapcsolatosan, és akkor itt van ez a törvényjavaslat, itt többen érintettek például (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a hallgatói szerződéssel kapcsolatban nagyon komoly kérdéseket. De úgy látom, hogy a másik két törvény fontos részleteiről majd a későbbiekben fogok beszélni.
A Demokratikus Koalíció ezeket a törvényjavaslatokat nem támogatja. Köszönöm szépen. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)
