DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. A felsőoktatást érintő módosító javaslatokhoz szeretnék egypár megjegyzést tenni. Azt gondolom, a beterjesztő személye ebből a szempontból megnyugtató, hiszen mégiscsak a felsőoktatás területéről érkezett, és számos dolgot személyes tapasztalatokból is ismerhet. Következésképpen az általános indoklás jó néhány észrevétele - azt hiszem - maximálisan respektálható, nevezetesen, hogy milyen összhangot kell teremteni más jogszabályokkal, illetve hogy egyes rendelkezésekkel kapcsolatban, amelyek korábban lépnek hatályba, milyen módosítások és pontosítások szükségesek, ezek mind rendben lévők.
Szerény meglátásom szerint kifejezetten helyes, hogy a beterjesztő szerepelteti a javaslatok között azt, hogy a felsőoktatási és a szakképzésre történő felvételhez igenis szükségeltetik az érettségi. Ahogyan az is helyes megoldás, amit a hallgatói munkával kapcsolatban olvashatunk, nevezetesen, hogy ha eltérés van a munka törvénykönyvétől, akkor az csak a hallgató javára kedvező irányban történhessen meg. Ahogyan a visszafizetési kötelezettségek esetében az, hogy adók módjára behajtandó közterhek, szerintem megint csak a kiszámíthatóságot jelenti, és hát az abszolutórium kiadásával meg aztán végképp egyet lehet érteni. Ugyanis az egyik legnagyobb probléma nagyon sok esetben pontosan az volt, hogy ha valaki végzett valamilyen szakon valamelyik felsőoktatási intézményben, és a diploma kiadásához egyedül, mondjuk, a szükséges nyelvvizsga hivatalos igazolása hiányzott, hiába volt meg minden egyéb feltétel, mondjuk, mérnökként a szakmáját nem tudta gyakorolni, mert egészen egyszerűen még csak azt a tanúsítványt sem tudta felmutatni, hogy ténylegesen járt egyetemre, mert abszolutóriumot mint olyat nem tudott kézbe venni. Szerintem ezek helyesek.
Természetesen vannak olyanok is az előterjesztésben, amelyekkel kapcsolatban kérdések merülnek fel, vagy ha úgy tetszik, hiányosságok, hiányérzetek fogalmazódnak meg. Az egyik ilyen észrevételem, hogy a rektorra vonatkozó előterjesztés - hogy miért felel, miért nem felel a rektor -, bevallom őszintén, az eddigi törvényi szabályozásban is szerepel, tehát különösebben ennek az indokoltságát személy szerint én nem látom, ahogy a pályázatok rangsorolásával kapcsolatban is az eddigi gyakorlat nem különbözött mindattól, ami itt szerepel, és az eddigi szabályozás sem különbözött ettől. Ártani természetesen nem árt, csak egész egyszerűen azt gondolom, hogy ami eddig megvolt, és jogszabályi szempontból a helyén volt, azt különösebben nincs értelme újra elővenni. Ellenben nem világos az 5. §, az mindenképpen pontosítást igényel, ami arról szól, hogy a hallgatói jogviszony a beiratkozással jön létre, de a beiratkozást megelőzően a hallgatóval - ahogy fogalmaz a szöveg - a kormány által meghatározott feltételekkel hallgatói szerződést kell kötni.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nem világos ugyanis az, hogy ez minden hallgatóra vonatkozik-e, vagy az én értelmezésem az, de akkor ezt pontossá kell tenni, csak azokra, akik állami ösztöndíjat kapnak. Mert aki nem kap állami ösztöndíjat, azzal milyen szerződést is kötünk? Tehát ezt így mindenképpen pontosítani kell. Az megint más kérdés, hogy egyébként az állami ösztöndíjakkal kapcsolatos hallgatói szerződéseket illetően a belső tartalmi szabályozás milyen.
A nyelvvizsga kérdését illetően - a 10. § említi ezt, ami az abszolutóriumra vonatkozik, illetve a 25. § is szól nyelvvizsgáról - itt az a kérdés óhatatlanul felmerül, hogy a 25. § beidézi azt, hogy 2016-tól a felvétel, az egyetemre, főiskolára való felvétel feltétele lesz a nyelvvizsga. Kérdés az, hogy a közoktatási rendszerünk addigra lesz-e olyan állapotban, hogy ennek eleget tudjon tenni, illetve az a szövegszerű kitétel, amelyik nem nyelvvizsgaként fogalmazza meg egyébként, hanem nyelvismeretként - valahogy így fogalmazza meg (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nyelvi követelmény.), bocsánat, nyelvi követelmény -, hogy ez alatt mit kell érteni. Állami nyelvvizsgát, avagy az intézmények által vagy épp az oktatási hivatal által támasztott követelményrendszert? Ezt tisztába kellene tenni, mert ilyen módon ez kevésbé egzakt, és nehéz értelmezni, hogy a szereplők igazából mire is készüljenek fel.
Ugyanakkor azt gondolom, azt sem ártana szabályozni, hogy a nyelv területén milyen nyelvekre gondolunk. Jó néhány olyan területen papírforma szerint hivatalos nyelvvizsgaként elfogadott nyelvismeret szóba kerülhet, amelynek gyakorlati értéke - valljuk be őszintén - nincsen, az adott szakterülethez sok köze meg végképp nincsen.
A tanítóképzés, konduktorképzés alapképzésben szervezhető - ez a 20. § -, és nyolc félévet, azaz négy évet takar, tehát kiveszi az egy év gyakorlati időt. Megjegyzem, személy szerint ezzel maximálisan egyetértek. Sőt, a felsőoktatási törvény egykori vitája során azt mondtam, hogy általában ennek a plusz egy évnek sem a négy-, sem az ötéves képzésnél nincs értelme, felesleges. De ha már egyszer bekerült a törvénybe, hogy van plusz egy év, akkor az a rész tisztázandó lenne, hogy miért csak a tanítóképzésnél vesszük ki az egy pluszévet, és a tanárképzésnél meg miért marad. Mert a szövegből az következik, hogy a tanárképzésnél marad, a tanítóképzésnél meg nem marad. Pedig, ha már ez így van, akkor pedagógiailag pont a fordítottja százszor indokoltabb lenne, hogy a kisgyerekeknél, a tanítóképzésnél a pedagógiai ismeretek és a hozzá kapcsolódó gyakorlat százszor fontosabb, mint mondjuk, a középiskolásoknál. Tehát azt gondolom, ezt mindenképpen helyre kell tenni. A saját ízlésem szerint egyébként mindenhol eltörölném ezt a plusz egy évet, mert azt gondolom, az osztatlan képzésbe bele kell hogy férjen. De ha már van, akkor pedig a kisgyerekeknél ez százszor fontosabb, mint a nagyobbaknál, a tinédzsereknél.
A 21. §-ban azt a definíciót, ami a halmozottan hátrányos helyzet meghatározására vonatkozik, bevallom őszintén, nagyon-nagyon rossznak tartom; nem csak itt, más törvényekben is, ahol ez előfordul. Ugyanis az a meghatározás, hogy az a halmozottan hátrányos helyzetű, akinek a tankötelessé válásának időpontjában - ergo hatéves korában - a szülő legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezett, és ez önbevallás alapján történik, amikor elmegy egyetemre vagy főiskolára, eltelik addig 12-14 év, akkor is még ez legyen a kritérium, valljuk be őszintén, nem életszerű. Tehát ezt szerintem mindenképpen illene pontosítani. Az más kérdés, hogy ugyanakkor ezt a fogalmat aztán más egyéb törvényekben is értelemszerűen - ha sikerült pontosítani - át kell vezetni, mert úgy lesz koherens és egységes.
Mindenesetre azt gondolom, az irányok és a kezdeményezés jó. Lehetőséget nyit arra, hogy jó néhány vitás kérdést tisztába tegyünk. Azt gondolom, jó néhány módosító javaslattal sikerülne is szerintem rendet vágni pár ilyen vitatott ügyben. Bízom benne, hogy kellő bölcsességgel és egyetértésben sikerül ezeket a módosító javaslatokat jól megalkotni, és mindez a magyar közoktatás szempontjából hasznos lesz.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)
