MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Fordított sorrendben fogom elmondani a két expozét, tehát először a nemzeti köznevelésről szóló törvényhez benyújtott módosításunkról szeretnék szólni.
Az ország újjáépítése és annak kényszerű ritmusa már a törvényalkotási ciklus első felében komoly feladatul jelölte ki a sarkalatos vagy kiemelt jelentőségű törvények kodifikációs és elvi, tartalmi összehangolását. Együtt alakult a civil szabályozás, az egyházi, nemzetiségi ügyek újraértelmezése, az önkormányzati törvény megalkotása, az ország közigazgatásának átalakítása és nem utolsósorban az előző és a jelen költségvetési tervezés, megannyi makrostruktúra átalakítása, amelyek a második, már nem kétharmados vonalban egytől egyig kapcsolatban állnak azoknak a nagy ellátórendszereknek a működésével, amelyek közé a köznevelés is tartozik.
A 2011 decemberében nagy többséggel elfogadott nemzeti köznevelésről szóló törvény idén szeptemberben lép életbe, és hogy minden említett társadalmi és irányítási struktúrához a lehető legpontosabb illesztéssel indulhasson útnak, értelemszerűen a legutolsó pillanatban tudunk a leghatékonyabb segítséget adni. Mindenképpen meg kellett ezt előznie a járások kialakításának, illetve a 2013. évi költségvetés első terveinek.
A módosítás három, gondolatban felállítható tematikus csoportja közül a legjelentősebb a törvénynek ehhez az új közigazgatási struktúrához igazítása. A törvény elfogadásakor ebből a rendszerből még egyedül ismert, illetve tervezett, úgynevezett kormányhivatalokra delegált szerepeket a mostanra továbbfejlesztett közigazgatási reformban kialakuló struktúrára szükséges adaptálni, megjelölve a járások szerepét, az új munkamegosztást.
Ugyanerre a kialakuló struktúrára kellett várni ahhoz is, hogy az állam és az önkormányzatok munkamegosztásában az állam szerepe és belső munkamegosztása is pontosabban definiálható legyen.
Minderre számos, az önkormányzatok képviselőivel folytatott eszmecsere és részletmegegyezés után kerül sor, amikor szimbolikus jelentősége lehet annak is, hogy két különböző méretű magyar település polgármestere, illetve képviselője nyújtjuk be a törvénymódosítást.
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény tavaly év végi parlamenti tárgyalása során még nem volt ismert, hogy a köznevelési intézmények állami fenntartása konkrétan milyen struktúrában valósul majd meg 2013. január 1-jétől kezdve. A nemzeti köznevelési törvény elfogadott szövege ezért nem tartalmazza az állami intézményfenntartásra való utalást sem, az állami fenntartói jogot gyakorló szervként mindenütt a megyei, fővárosi kormányhivatalt jelöltük meg. A törvény ezzel összefüggő rendelkezéseit több ponton feltétlenül módosítani kell.
A települési önkormányzatok köznevelési intézményi működtetési feladata a tavaly elfogadott törvényben csak mint lehetőség, önként vállalható feladat jelent meg. Az önkéntes vállalásra vonatkozó szabályok mindenképpen pontosítandók. Ugyanakkor ezek alapján rendelkezni kell a kötelező, illetve vállalható köznevelési intézményi működtetés feltételeiről. Ugyancsak nem volt még eldöntött tavaly év végén, a köznevelési törvény elfogadásának idején az az egyébként kézenfekvő jelenség, hogy az állami fenntartás keretében nem önálló költségvetési szervi státusban fognak működni az állam által a települési önkormányzatoktól átvett köznevelési intézmények, tehát azok nem mintegy hatezer önálló költségvetési soron jelennek meg.
A nemzeti köznevelési törvény tavaly elfogadott szövege ugyanakkor tartalmazza, hogy a köznevelési intézmény a fenntartójától elkülönült, önálló költségvetéssel rendelkező jogi személy, amely a nyilvántartásba való bejegyzéssel a bejegyzés napján jön létre. Ezt és minden egyes ezzel összefüggő szabályt javítani kell tehát a törvényben.
A nemzeti köznevelési törvény módosítása elengedhetetlen a járás, illetve a járási kormányhivatalok 2013. január 1-jével történő létrejötte miatt is. A nemzeti köznevelési törvény elfogadott szövege az akkor hatályos jogi környezetet figyelembe véve kizárólag a megyei, fővárosi kormányhivatalt nevesíti mint minden köznevelési hatósági jogkör címzettjét. Ehhez kapcsolódik a települési jegyzők szerepének változása is, amelyet szintén követnie kell a köznevelési rendszernek.
Kétségtelen, hogy a fenti elvi szükséghez csatlakoznak egyéb, kisebb technikai módosítások is, amelyek a megnyitott törvényben kezelhetők. Jogtechnikai, a törvény koherenciáját tovább javító módosításokra is sor kerül, hiszen míg más új törvények hasonló korrekcióira az elmúlt fél év úgynevezett salátatörvényeiben került sor, a köznevelés esetén erre a jelen, önálló módosítási lehetőség adhat alkalmat.
Ilyen például a nemzetiségek jogairól szóló törvénnyel való összhangot megteremtő módosítás, amelynek értelmében nem az összes, hanem csupán az országos nemzetiségi önkormányzat által fenntartott köznevelési intézmény finanszírozása történik az állami fenntartású intézményekkel azonos módon és mértékben, vagy a szakképzési törvénnyel való összhangot megteremteni, az elméletigényes szakmai gyakorlat fogalmát ugyanis már nem ismeri az új szakképzési törvény, ugyanakkor ez a kifejezés szerepel az elfogadott nemzeti köznevelési törvényben.
Tisztelt Országgyűlés! Javaslom tehát, hogy a fentiekben elmondottakra is tekintettel támogassák az Országgyűlés elé terjesztett köznevelési törvénymódosításunkat. Hasonlóan kérem ezt a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény módosítására is.
Tisztelt Országgyűlés! A 2011-ben elfogadott nemzeti köznevelési törvény nem csupán azért teszi szükségessé a tankönyvpiac rendjéről szóló, 2001-ben kiadott törvény módosítását, mert két egymással szorosan összefüggő rendszer koherenciáját kell ezzel megteremteni, jóllehet ez a lépés önmagában is indokolt.
(14.00)
A nemzeti köznevelésről szóló törvénnyel ugyanakkor egy, a korábbitól, pontosan az ezt közvetlenül megelőzőtől eltérő tantervi szabályozás is kezdetét vette, amelynek legfontosabb kiinduló dokumentuma, a Nemzeti alaptanterv néhány héttel ezelőtt látott napvilágot. Ennek a tartalmi reformnak értelemszerű folytatása, hogy a tankönyvkiadásban is megjelenhessen, sőt meg is jelenjen az új tantervi szabályozás képe.
Míg az első Orbán-kormány idején még a szigorú rendben szabályozott, szakértői véleményezésen alapuló miniszteri, minisztériumi tankönyvkiválasztás rendszere élt, 2004-től a hivatalos tankönyvjegyzékre kerülés feltételeinek vizsgálata és a jóváhagyás lényegében adminisztratív intézkedéssé silányult, még ha az Oktatási Hivatal a megfelelő jogszabályokat betartva az elvárt kritériumrendszert kellő szigorral alkalmazta is. Egy technikailag jó színvonalú és elméleti tévedésektől mentes tankönyv törvényszerűen a listára került, hiszen legvégső esetben is hiánypótlásra kötelezték csak, amit megfelelő kiadói háttérrel minden további nélkül meg is tehetett.
A tankönyvtörvény jelen módosításával lehetővé kell tenni, hogy ne a piaci, méghozzá ne a keresleti, hanem a kínálati oldal szabja meg a rendelkezésre álló tankönyvek palettáját, és hogy a legjobb tankönyvek valóban igazodjanak a teljes tananyag-felülvizsgálat eredményeihez. Meg kell teremteni a köznevelési törvény nyomán az új, tartós tankönyvek kifejlesztésének, kiadásának lehetőségét is. Az ingyenes használatra átadott tartós tankönyvek jelentősen enyhíthetik a gyermeket nevelő családok terheit. A térítésmentes tankönyvellátást első alkalommal a 2013-14-es tanévben az első évfolyamra beiratkozott tanulók számára, ezt követően pedig felmenő rendszerben szeretnénk biztosítani.
2013. szeptember 1-jén az iskolák első, ötödik és kilencedik évfolyamán, majd tanévenként felmenő rendszerben bevezetésre kerülő új kerettantervi szabályozást követően új tankönyvek kifejlesztésére kell hogy sor kerüljön. Ezt az oktatásért felelős miniszter oly módon ösztönözheti, hogy a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek alapján az iskolában folyó nevelés, oktatás tankönyvekkel való ellátásának támogatása céljából nyilvános pályázati eljárást hirdethet közismereti tankönyvek megírására, elkészítésére.
Az oktatásért felelős miniszter határozottabb szakmai ellenőrző szerepe, felelősségvállalása, erőteljesebb támogató tevékenysége a tankönyvellátásban nem példa nélküli. Az 1990-es évektől egészen 2003-ig a könyvek tankönyvvé nyilvánításáról és a tankönyvvé nyilvánítás megszüntetéséről az oktatásért felelős minisztériumon belüli hivatal javaslatai alapján döntött a miniszter.
A törvénymódosítás megteremti a feltételét annak, hogy a tankönyvvé nyilvánítás hagyományos eljárásrendje, folyamata és az elmúlt években a kis példányszámú tankönyvek pályázati úton történő fejlesztése mellett a tankönyvtörvény alapján az oktatásért felelős miniszter meghirdethessen olyan pályázati eljárást is a közismereti tankönyvek vonatkozásában, amely során a pályázatra benyújtott könyvek esetén megvizsgálja a könyv adott iskolai évfolyamra, tantárgyra történő alkalmazásának a lehetőségét. A kiválasztott tankönyvek esetén közvetlenül dönt a tankönyvjegyzékre történő felvételről. A módosítással az állam felelősségvállalása és a kormányzat aktív szerepvállalása erősödik a tankönyvellátás rendszerében; garantálhatja, hogy az új kerettantervekhez garantáltan magas minőségű tankönyvek álljanak rendelkezésre a 2013. év szeptemberének elsejére.
Tisztelt Országgyűlés! Kíváncsian várjuk tisztelettel a véleményüket, hozzászólásukat. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
