MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném nagyon megköszönni az értékes gondolatokat és véleményeket, még akkor is, ha nagyon sok olyan véleményt is meg kellett hallgatni, amivel nehéz lenne azonosulni.
A köznevelési törvénnyel kapcsolatban komoly vita alakult ki a 3 ezer fő alatti vagy feletti kérdésben. Szeretném megerősíteni, hogy a 3 ezer fő alatti települések esetében a működtetéshez szükséges forrás a költségvetésben benne van. A 3 ezer fő éppen azért lett belefogalmazva ebbe a törvénytervezetbe, merthogy ez az az átlagszám a számításaink szerint, ahol már átfordul a legtöbb önkormányzatnál abba a formába a költségvetésük, hogy egy intézmény fenntartásának a dologi költségeit viselni tudják. Természetesen tudjuk azt, hogy szóródnak az önkormányzatok, és ahogy Lipők Sándor képviselőtársam ezt érzékeltette, a statisztika nem mindenkire ráhúzható egyformán, ez teljesen természetes, tehát ezeket figyelembe kell venni. Meg fogjuk vizsgálni azt a módosító indítványt, amelyet a képviselőtársam benyújtott.
Dúró Dóra képviselő asszony már nincs itt, de ő is érdekes és sok szempontból tényleg segítő véleményt adott a törvénytervezetünkhöz, amit köszönök. Azt gondolom, ha azt a részét elhagyja, amit minden felszólalásban mindig elmondanak a jobbikos képviselőtársaim, hogy mi a vidék lerombolásán és elsorvasztásán dolgozunk, akkor még hasznosabb lett volna a hozzászólása, mert azt egy kicsit nagyon nehéz, bocsánat, a “kicsit” törölve, tehát azt nagyon nehéz értelmezni, hogy attól, hogy valamit az állam maga akar végrehajtani, az az önök szempontjából egyenlő azzal, hogy a vidék elsorvasztásán dolgozunk. Gondolom, ezt a véleményüket érdemes lenne egy kicsit felülbírálni.
A tanácsok megszüntetésével kapcsolatban - szintén Dúró Dóra vetette ezt föl - a szövegünk azt tartalmazza, hogy egyrészt ezt a törvény okán muszáj kimondani, tehát minden ilyen formációt meg kell szüntetni, viszont ott van, hogy a miniszternek lehetősége van újakat létrehozni. Az a kormány számára megadott közjogi szervezetszabályozó eszköz a kezében van, és ezzel új segítő közösségeket hozhat létre, tanácsadó testületeket állíthat föl. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy például a diákjogi kérdéssel kapcsolatban folynak már az egyeztetések, és ők teljes nyíltsággal vállalták azt, hogy a jövőben is szeretnének ebbe besegíteni.
A tanítóképzéssel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy nekünk is az a véleményünk, hogy a négy év elegendő. Valamikor egyébként Magyarországon hároméves tanítóképzés folyt, kiváló tanítókat képeztek a tanítóképző főiskolák hároméves szisztémában is, aztán a műveltségi területek bevezetésével négy évre emelkedett a tanítóképzés, és a negyedik esztendő szinte teljesen gyakorlati képzés jelenleg is. Tehát valóban, az új pedagógus-életpályamodell bevezetésével azt a gyakornoki időt, amit egy kezdő pedagógus az iskolában folytathat, már diplomásként teheti meg, és így ez a további gyakorlási lehetősége is abszolút adott. Senki nem állítja, az ellenzéktől sem hallottam ezt, tehát abszolút ebben például egyetértünk, hogy sem három, sem négy év, sem öt év után nincs kész pedagógus még, tehát biztos, hogy az egy hosszabb időszak, ami alatt ezt a nagyon szép feladatot be tudja gyakorolni. Általában ezért nem is szoktak az iskolák frissdiplomásokat rögtön beállítani az első osztályba, hanem kezdik napköziben, vagy egyéb módon segítik a továbbképzésüket.
Lamperth Mónika elmondta a kinyilatkoztatásait, aztán vette a táskáját, és továbbállt; ezt már, mondjuk, tőle általában megszokhattuk. Egy kicsit furcsa volt az ő szájából megint - Kolber Istvánnal együtt, aki szintén már nincs itt; az önkormányzatok nagy védői eltávoztak innen a Házból -, egy kicsit furcsa tőlük ezt a folyamatos kirohanást hallgatni, ami arról szól, hogy a Fidesz-KDNP-kormány és többségi parlament azon munkálkodik, hogyan tehetné tönkre az önkormányzatokat.
(A jegyzői székben Móring József Attila Földesi Gyulát váltja fel.)
Azt a “kicsit több pénzt vagy sokkal több pénzt az önkormányzatoknak” szlogent, amit annak idején a kampányukban olyan hangosan mondtak, kellett volna vagy lett volna jó, ha megvalósítják, akkor most nem kellene aggódniuk. De mi azt mondjuk, hogy most sem kell aggódniuk, mert ezt az általuk nem átgondolt rendszert és párbeszéd nélküli rendszert szerintünk nem jól látják. A kinyilatkoztatás helyett az együttműködést ajánlom, ezért hoztuk ide ezt a törvénytervezetet is, vitassuk meg, mondják el, tegyék meg hozzá a módosító indítványaikat.
Azt gondolom, a köznevelési törvény ezen módosítása azt mutatja, amiről eddig is beszéltünk, hogy az állam nagyobb részt kíván vállalni a köznevelésből, ennek bizonyítéka ez az általunk benyújtott módosító is. Látható, hogy az állam a teljes bért vállalja, a pedagógusok teljes bérét, vállalja a tankönyvek eljuttatását a tanulókhoz, és vállalja a kistelepüléseken a teljes fenntartását az iskoláknak. Ezen van most egy továbblépési lehetőség, ezt kell még továbbgondolnunk a módosító indítványok kapcsán, hogy hol legyen az a határ, ameddig valóban az önkormányzatok teljes nyugalommal adhatják át az iskola fenntartási feladatát, és hol legyen az a határ, amikortól viszont ehhez komolyabban hozzájáruljon továbbra is az önkormányzat.
Arra a polémiára, ami arról szólt, hogy a költségvetés hogyan fog alakulni, mennyi adó marad, milyen források maradnak az önkormányzatoknál, most nem szeretnék kitérni, a költségvetési törvényben ezt megvitatjuk, de azt gondoljuk, hogy számításaink szerint ehhez a jelenlegi formációhoz, hogy a bért vállalja teljesen át az önkormányzatoktól az állam, arányos az az átalakítás, ami az eddigi tervekben szerepel.
Köszönöm Szilágyi képviselőtársamnak a támogatását a mindennapos testneveléshez, mi is azt gondoljuk, hogy ezt tovább kell erősítenünk, akár olyan részmegoldásokkal is tovább bővítve, hogy a magyar néptánc oktatása például egy olyan része legyen a mindennapos testnevelésnek, amivel olyan intézményekben, ahol erre megfelelő minőségű szakember áll rendelkezésre, és ezt a feladatot el tudja végezni, kiváltható legyen.
(18.10)
A tankönyvpiaccal kapcsolatos előterjesztésünkhöz szeretnék még néhány szót szólni. Minden párt képviselője elismerte, hogy a tankönyv mennyiségének a szűkítésére szükség van, ezt szeretném megköszönni, azt gondolom, ebben akkor legalább egyetérthetünk, és ez már egy abszolút biztos kiindulópont. Mint ahogy az is, amit Hiller miniszter úr mondott el először, hogy 15-16 milliárdos piacról van szó Magyarországon évente ezen a tankönyvpiacon, ami, azt gondolom, még inkább indokolja azt, hogy itt az állam sokkal nagyobb odafigyeléssel legyen, még inkább vegye figyelembe azt, hogy ennek az összegnek a 100 százalékát az államnak és a szülőknek kell kifizetni. Tehát teljesen jogos az az igényünk, hogy ez az összeg csökkenjen. Egyrészt legyenek olcsóbbak a tankönyvek, másrészt pedig ne mindenáron az a mennyiségi törekvés jelenjen meg, hogy néhány betű módosításával rögtön új tankönyvként lehessen piacra dobni egy-egy újabb anyagot. Tehát az ötezer tankönyvből komolyan vissza kell lépnünk.
Mindenki pályázhat, szeretném megnyugtatni Osztolykán Ágnes képviselőtársamat, akinek szintén köszönöm a részletes indoklással és minősítésekkel elmondott hozzászólását. Szeretném megnyugtatni, mindenki pályázhat. Osztolykán Ágnes ír egy új tankönyvet, ő is beadhatja a miniszterhez arra a pályázatra, a lényeg az, hogy majd a kiírt témára tessék szíves formázni a tankönyvet. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy az sem nagyon igaz, hogy itt egyes emberek írnak tankönyvek Magyarországon. Nagyon sok közösség, csoportok írják ezeket a tankönyveket, és az egészen biztos, hogy jelenleg is az új NAT megjelenésével mindegyikőjük tudja, hogy át fog alakulni a tankönyv tartalmi része is. Tehát azt gondolom, nyugodtan mondhatjuk, hogy ők már dolgoznak az új tankönyveken.
Szeretném azért azt is elmondani, hogy jelenleg Magyarországon 5-6 tankönyvkiadó uralja a teljes tankönyvpiacot vagy annak nagyon nagy részét, ami a darabszámot vagy a példányszámot illeti. Tehát nem igazán értem ezeket az aggodalmakat, hogy itt most valamifajta tönkretételtől kellene félni, meg hogy egy kiválasztott lesz. Általában mindig egy kiválasztott van az iskolában. Legalábbis öt gyerekem közül még egyik sem jött haza úgy, hogy két olvasókönyv volt a táskájában. Olyan van, hogy kiegészítő tankönyvek vannak ehhez az olvasókönyvhöz, viszont azzal, hogy ugyanarra a tantárgyra két külön kiadótól is meg kelljen vásárolni a tankönyvet, olyannal még nem találkoztam.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Hadd zárjam Osztolykán Ágnessel a gondolataimat. Az volt a sajnálatos csak a hozzászólásában, azt kellett levonnunk, hogy minden rossz, ami ebben van, teljesen rossz, és az jött vissza nekem, hogy egyébként hagyjunk mindent békén, mert úgy jó, ahogy van minden jelenleg ebben a történetben. A kérdésem az lenne akkor zárásképp, hogy akkor hogyan lehet más a politika.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
