RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti köznevelésről szóló törvény módosítása alapvetően három célt szolgál. Az egyik az önkormányzati, illetve az intézményfenntartói feladatok megosztásának szabályozása, számos jogtechnikai, koherenciazavaros probléma kiszűrése szerepel benne, illetve néhány kérdésben tartalmi pontosítások is szerepelnek a törvényben.
Mindannyian tudjuk, hogy a 2011-ben elfogadott köznevelési törvény szerint az állam fontos köznevelési feladatokat vállal át. Elég nagy vita előzte meg ezt a parlamentben, hogy mennyire fontos az önkormányzatok szerepvállalása, és mennyire fontos az állami szerepvállalás a közoktatási-köznevelési szférában. Az elmúlt években előállt az a helyzet Magyarországon, hogy hihetetlenül megnőttek a különbségek a közoktatási-köznevelési intézmények között, ami döntően abból adódott, hogy az önkormányzatok, amelyek fenntartották ezeket az intézményeket, rendkívül különböző anyagi helyzetben működtek.
Ezért ha megnézzük a nemzetközi felméréseket - PISA- és egyéb felméréseket -, akkor abból azt láttuk, hogy ezek a különbségek Európában a legnagyobbra nőttek a magyar közintézmények között, és ezen a helyzeten mindenképpen változtatást láttunk szükségesnek. Ezért van az, hogy az állami szerepvállalást jelentősen növeltük a köznevelési törvényben, ugyanakkor akkor is elég sokan megfogalmazták, megfogalmaztuk, hogy az önkormányzati szférát nem lehet kihagyni ebből a lehetőségből.
Ez a törvénymódosítás, amit képviselőtársaim előterjesztettek, részletesen szabályozza, meghatározza, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket az állam mint fenntartó fog ellátni a jövőben, és melyek azok a feladatok, amelyeket az önkormányzatok lesznek kötelesek ellátni egyébként a következő időszakban is.
A törvényjavaslat, illetve már az eredeti törvény is megkülönbözteti egymástól a fenntartói feladatokat és a működtetéssel kapcsolatos feladatokat, ugyanakkor ezek szétválasztása nem történt meg világosan és egyértelműen. A most elénk terjesztett törvényjavaslat szerint a működtető feladata lesz - azaz az önkormányzat - az ingatlan karbantartása, tűzvédelmi, egészségügyi előírások szerinti üzemeltetése.
A törvényjavaslat egyébként 3000 főnél választóvonalat húz. A 3000 lakosnál nagyobb település esetében az önkormányzat működteti az intézményt, ő üzemelteti az épületeket, és a működtető köteles a közterheket, díjakat, költségeket fizetni, a technikai berendezéseket javítani, épületeket őrizni s a többi. 3000 fő alatt alapesetben ez nem így lesz, hanem az állami intézményfenntartó központ működteti az intézményrendszert. Ugyanakkor a törvényjavaslat szerintem nagyon helyesen lehetőséget ad arra, hogy a kormány rendeletben szabályozza azt, hogy ha egy 3000 főt meghaladó település anyagi okok miatt esetleg nem kívánja az intézményét működtetni, akkor lemondhasson erről, illetve megnyílik a lehetőség arra is, hogy egy 3000 fő alatti település, ha mégis úgy gondolja, hogy ő feltétlenül szeretné működtetni az intézményt, akkor ő ezt vállalhatja.
Az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény tulajdonjoga marad az önkormányzatoknál. Ez tehát nagyon fontos, számos kérdés felvetődött, tehát a tulajdonjog az önkormányzatoknál marad, de az intézményfenntartó központot ingyenes vagyonkezelői jog illeti meg mindaddig, amíg köznevelési közfeladatot az ingatlanban ellátnak. Abban az esetben, ha ez a közfeladat megszűnik az ingatlanban, akkor a tulajdonjog az önkormányzatnál marad. Az önkormányzat azonban mindaddig, amíg ilyen közfeladatot ellátnak az intézményben, a tulajdonát nem adhatja el, illetve csak úgy adhatja bérbe, ha ez az ott folyó közoktatási-köznevelési munkát nem veszélyezteti.
Fontos kiemelni azt is, hogy a miniszter a köznevelési feladatok megszervezéséhez szükséges döntések előkészítéséhez az önkormányzatok véleményének kikérésével megyei bontásban intézményhálózati működtetési és köznevelés-fejlesztési tervet készít. Fontos az is, hogy a törvényjavaslat kimondja, hogy az egyházi intézmények mellett az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézményeket is ugyanolyan finanszírozás illeti meg, mint az állami fenntartású intézményeket.
Az önkormányzatok az önkormányzati választásokat követő év májusának utolsó napjáig nyilatkozhatnak arról, hogy a következő naptári évben kezdődő tanévtől át kívánják-e vállalni az intézmény működtetését az államtól vagy nem. A törvénymódosítás részletesen meghatározza azt is, hogy a miniszternek milyen kérdéseket kell rendeletben meghatároznia.
A törvényjavaslatban ezenkívül több apró módosítás is szerepel. Az egyik ilyen - nem fogom az összeset felsorolni, csak néhányat - például a tankötelezettség kérdése; azért mondom, mert erről is hosszabb vita volt. A tankötelezettség kérdésében képviselőtársaim beterjesztése úgy szól, hogy akik 2011-ben kezdték meg a 9. évfolyamukat, azok a gyermekek 18 éves korukig tankötelesek, akik nem, azokra pedig már az új szabály vonatkozik.
Az intézményvezetők kiválasztásának módját is egyértelműen szabályozza a törvény, pályázat útján, ugyanakkor kimondja, hogy a pályázat mellőzhető, ha az intézményvezető ismételt megbízásával a fenntartó és a nevelőtestület is egyetért. Tehát egy ötéves ciklus után ha a fenntartó is és a nevelőtestület is úgy gondolja, akkor nem kell pályázatot kiírni. Egyetértés hiányában vagy egy harmadik vagy azt követő ciklus esetében azonban a pályázat továbbra is kötelező lesz.
Az egyházi és magánintézmények vezetőit az oktatásért felelős miniszter egyetértésével a fenntartó bízza meg, a munkáltatói jogokat a fenntartó gyakorolja, kimondja azonban azt is a törvényjavaslat, hogy a miniszter egyet nem értési jogát csak jogszabálysértés esetén gyakorolhatja. Az is fontos részletszabályozása az elénk terjesztett törvényjavaslatnak, hogy ha a köznevelési közfeladat ellátása vallási, világnézeti szempontból elkötelezett intézményben folyik, köznevelési szerződés útján, akkor azoknak a gyerekeknek az esetében, akiknek a szülei nem akarják, hogy ilyen intézménybe járjon a gyerekük, nem hárulhat rájuk aránytalan teher, ezt a törvényjavaslat egyértelműen szabályozza.
Páldául nagyon fontos szabályozás az is, hogy vezető pedagógusi megbízást az eddigiekben csak az kaphatott, aki pedagógus-szakvizsgával is rendelkezett, viszont itt egy kicsit tágítja a kört, hogy pedagógus-szakvizsga hiányában az is kaphat, akinek a szakképzettséghez kapcsolódó szakterületen tudományos fokozata vagy doktori címe van. Azt gondolom, hogy ez is nagyon helyes és előremutató szabályozás.
Még egy példa, mert természetesen itt is néhány módosító javaslattal szeretném tovább pontosítani a törvényt. Mi feleslegesnek látjuk például a 39. §-ban - fölösleges szűkítésnek - azt szabályozni, hogy csak két párhuzamos osztály vagy óvodai csoport esetén dönthet úgy a fenntartó, hogy 20 százalékkal átlépi a törvény által biztosított létszámkeretet.
Engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak a másik törvényről is, ami a tankönyvellátására vonatkozik. Mindannyian tudjuk, hogy 2012-ben átalakul a tartalmi tantervi szabályozás. Néhány nappal ezelőtt megjelent a Nemzeti alaptanterv, el kell készíteni az új tankönyveket, és vannak más feladatok is, amiket el akarunk érni, például térítésmentesen is szeretnénk tankönyveket biztosítani az első évfolyamra beiratkozott tanulók számára, és ezt felmenő rendszerben kívánjuk folytatni.
(15.00)
A tartóstankönyv-ellátást is szeretnénk elősegíteni, ezért indokolt, hogy ezt a kérdést is újraszabályozzuk.
2013. szeptember 1-jén az iskolák 1., 5. és 9. évfolyamán, majd ezt követően tanévenként felmenő rendszerben, az új kerettantervi szabályozást követően elindulnak az új tankönyvek, és ezeknek a tankönyveknek addig el is kell készülniük. Ezért nagyon fontos az a szabályozás, hogy az oktatási miniszter pályázatot írhat ki tankönyvek készítésére, és miután elkészítik ezeket a pályázaton nyertes tankönyveket, ezek automatikusan felkerülnek a tankönyvjegyzékre. Ennek a pályázati eljárásnak azonban nem lehetnek alacsonyabbak, gyengébbek a feltételei, mint az akkreditációs eljárásnak. Eddig ezt mindenképpen tudjuk támogatni.
A bizottsági ülésen vita bontakozott ki abban a kérdésben, illetve úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat pontosításra szorul abból a szempontból, hogy tisztázni kell: az akkreditációs eljárásnak, illetve a pályázatnak milyen az egymáshoz való viszonya. Van egy mondat, ami erre vonatkozik, ami arról szól, hogy azok a tankönyvek, amelyek a pályázaton részt vettek, ellenben nem kerültek kiválasztásra, már nem vehetnek részt az akkreditációs eljárásban. Ugyanakkor nem tudjuk teljesen pontosan, hogy mi van azokkal a tankönyvekkel, amelyek a pályázaton nem vettek részt, hiszen csak később kezdték azokat megírni, és szeretnék akkreditáltatni őket, esetleg akkreditálják is, akkor ezeket a tankönyveket megvásárolhatják-e vagy dönthetnek-e ezek megvásárlásáról az iskolák, illetve a szülők.
Azt gondolom, némi pontosítás után ezt a törvényt is elfogadhatja az Országgyűlés, illetve ajánlom is elfogadásra, néhány részletkérdést azonban módosító javaslatokkal tisztázni kell.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
