DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Lényegében abban a tekintetben leszek egy picit pregnánsabb, hogy nem a bizottság jogi keretei között, hanem kicsit tágabban is kifejthetem az álláspontomat a kialakult helyzetről.
Egy nagyon fontos szabályozási kérdéshez jutottunk, és még egyszer szeretném valamennyiük számára hangsúlyozni, hogy nem kis kérdésről beszélgetünk jelen pillanatban.
A magyar gazdaság három meghatározó szereplője a távközlési szolgáltató, ezen szabályozás szerint a koncessziós szerződését újra fogja kötni az elkövetkezendő időszakban, a törvény által meghatározott feltételek szerint. Ennek a kényszere bizonyos értelemben európai szabályozáshoz is kötődik, ilyen értelemben elfogadható, maga az eljárásrend azonban az én megítélésem szerint és az MSZP megítélése szerint aggályos. Azért aggályos, mert lényegében egy koncessziós újratárgyalási lehetőséget teremt a hatóság elnöke számára, mindenfajta garancia nélkül, ezzel bizonytalanságot teremtve a hírközlési és informatikai piacon.
A jogszabály maga kínosan ügyel arra, meg is fogalmazza - ez az előterjesztők érdeme -, hogy nem érheti hátrány a szolgáltatókat a koncessziós szerződéshez képest, tehát itt nem visszamenőleges jogalkotásról beszélünk. Van egyfajta garancia a szolgáltatók számára, ugyanakkor az újratárgyalás mechanizmusa egyfajta kiszolgáltatottságot jelent minden szereplőnek. Felhívom tehát a szíves figyelmét a képviselőtársaknak és a kormánynak is arra, hogy lényegében itt mi történik: az történik, ahogy Cser-Palkovics András képviselőtársam is mondta, hogy az Európai Unió nyilvánvalóan aggályosnak tekinti azt, hogy Magyarországon egy állami cég mobilszolgáltatói frekvenciát nyer. Kétségtelen, a minisztérium tulajdonosként is eljár ezen cégek keretei között, ebből következően nem lehet egyszerre tulajdonos és szabályozó hatóság. Ennek eredményeként előállítódik egy olyan helyzet, hogy maga a hírközlési hatóság újratárgyaltatja az összes mobilnak a koncessziós szerződését, miközben piacra lép egy új állami mobilszolgáltató. Én rendkívül aggályosnak tartom ezt a helyzetet abban az értelemben, hogy lényegében egyetlenegy ember, a Hírközlési Hatóság elnöke, kormánytól, miniszterelnöktől, parlamenttől, bárkitől függetlenül, lényegében mindenfajta jogi kontroll nélkül újratárgyalhatja, még egyszer mondom, az egész infokommunikációs piac meghatározó szerződésrendszerét egy új szerződés keretei között. Ez az egyik oka annak, ami alapján azt mondom, hogy ez egy nagyon-nagyon kényes ügy, és nem méltó a kialakult helyzethez és a tárgyalási módhoz, hogy erről így beszélgetünk, és a beszélgetés után sem lesz ezeknek az érintett szolgáltatóknak, civil szervezeteknek tudományos szervezeteknek, és mindazoknak, akik ezt az egész piacot értelmezik, beleszólási lehetőségük a folyamatba. Tehát egy kiszolgáltatott helyzetet állít elő az új javaslat.
Rendkívül furcsának találom azt is, és nem tudunk azzal egyetérteni, hogy egy olyan hatóság jön létre, amely - szeretném önöknek mondani - lényegében szabályozói, szakmapolitikai, piacélénkítési, pályáztatási jogosítványokkal rendelkezik, ezenkívül rendelkezik tulajdonosi jogokkal, gazdálkodási jogokkal, pályázatértékeléssel, támogatási funkciókkal, fogyasztóvédelmi hatósággal; lényegében a magyar kormány kivonul a hírközlési és informatikai piac teljes egészéből, semmilyen kormányzati felelősség nem marad. Fontos, amit az államtitkár úr jelzett, hogy már egyszer ezt a szabályozást a parlament meghozta. Szeretném elmondani, hogy az sem volt vitamentes. A kormányban viták voltak erről, a közigazgatási miniszter úr, miniszterelnök-helyettes úr kénytelen volt visszavonulni a szakmai véleményével. Mi hajlunk arra a szakmai álláspontra, amit a kormány akkor mondott, hogy egy ilyen jogalkotói hatóság túlzó hatalommal rendelkezhet a magyar informatikai piacon. Most az az érvelése a benyújtó képviselőknek, hogy ha már egyszer akkor így döntöttünk, hogy egy ilyen hatóságot létrehoztunk, és vita van a hatóság és a minisztérium között, tisztítsuk a profilt, és az összes, kormánynál maradó lehetőséget, ellenőrzési, stratégiaalkotási lehetőséget helyezzük át a Média- és Hírközlési és Hatósághoz. Kétségtelenül így vita nem lesz, de azt kell önöknek mondanom, hogy nem is lesz a kormánynak semmilyen beleszólása.
Az államtitkár úr helyesen mondta, hogy a kormánytól független szervezetről beszélünk, amely azonban parlamenti ellenőrzés alatt áll. Hogyan, ha szabad érdeklődnöm? Lehetne ilyen modellt választani természetesen, de ahhoz nem egy ilyen típusú parlamenti ellenőrzési mechanizmus társulna. Ismerjük azt, hogy hogyan áll fel a Média- és Hírközlési Hatóság kuratóriuma, hozzáteszem - és ez az, ami miatt a Szocialista Párt egyértelműen azt mondja, javasolja és kormányra kerülése esetén meg is teszi, hogy egy ilyen típusú hatóság nem működhet tovább -, hogy ez egy médiahatósági ellenőrzési rendszert valósít meg, az infokommunikációs területen semmilyen ellenőrzés nincs. Egy darab érdemi szakember nincs a hatóság vezetésében, aki egy ilyen ellenőrzési mechanizmusba egyáltalán bele tudna szólni. A gazdasági és informatikai bizottságnak semmilyen kompetenciája nincs. Most tehát egy olyan szabályozást fog elfogadni a parlament, amely alapján az ellenzéki képviselőknek nincs közük a szakmai területekhez, amit már megszoktunk, de most azt látom, hogy jobb, ha a kormánypárti képviselők is hozzászoknak - a parlamenti esküjükhöz nem fognak tudni semmilyen fogódzót találni. A hírközlés és az informatika területe kikerül a kormányzati és a parlamenti ellenőrzés alól minden tekintetben, márpedig ez meg fogja határozni a mobilszolgáltatástól az infokommunikáción át a médiáig a teljes szektort. Jelezném önöknek: a modernitás, a hálózatos társadalom teljes intézményrendszere kerül ki nemhogy a magyar civil társadalom, hanem innentől kezdve a magyar kormány és a magyar parlament ellenőrzése alól ezen javaslat eredményeként. Mi tehát ezt nem támogatjuk, nekünk ebben más a demokráciafelfogásunk, úgy gondoljuk, hogy ez nem helyes.
Ez olyan típusú koncentrált hatalmat és lehetőséget ad egy hivatal számára, amely nagyon komoly veszélyeket jelent, és nemcsak ellensúlyproblémáról van szó, hanem egyéb más olyan lehetőségekről, amelyeknek eredményeként azok a partnerek, akik társadalmi partnerek lehetnének egy társadalmi modernizációban, egy hatóságon keresztül ezt nem tudják érvényesíteni. Egy piaci szereplő, az ágazatok szereplői, a civil szereplők egy hatósággal nem tudnak társadalmi kapcsolatot kialakítani. A hatóság ellenőriz, a hatóság szabályoz, a hatóság szankcionál. Hogyan gondoljuk, hogy Magyarországon egy információs társadalmat fogunk kiépíteni, amelynek minden jogosítványát egy hivatalhoz tettük, bürokratizáltuk? A megítélésünk szerint ez nem helyes út. Az infokommunikációs szektort társadalmasítani kell, és nem bürokratizálni kell. Ez a szabályozásváltozás - úgymond a hatékonyság jegyében - erősen bürokratizálja a szektort, egészen odáig, hogy nem világos a mi számunkra, hogy magát a teljes fogyasztóvédelmet a szektoron belül magához emeli. Lényegében az infokommunikációs fogyasztóvédelem is innentől a hatósághoz tartozna valamilyen megállapodásban a fogyasztóvédelemmel, ez nem egészen világos. Tehát én adom - idézőjelben - a frekvenciagazdálkodás lehetőségét, én írom meg a stratégiát a kormány számára, hogy mi alapján, én írom ki a pályázatot, én bírálom el a pályázatot, én szerződöm az érintettel, én felügyelem azt, hogy egyébként valamilyen piactorzító hatást csinálnak vagy nem csinálnak, én gyakorlom a fogyasztóvédelmet, és én gyakorlom a nemzetközi kapcsolatokat is, az Európai Bizottság szintjéig. Ez egy olyan mértékű, nagyon erős, koncentrált túlhatalom, amelyet mi nem támogatunk, és a képviselőtársaimnak sem javaslom támogatni, mert ezen döntés után nem szólhatnak majd bele az infokommunikációs társadalomnak a törvényszerűségeibe és lehetőségeibe.
(13.20)
Számomra megnyugtató, amit az államtitkár úr mondott arra vonatkozóan, hogy legalább a költségvetés nem a hatóságot érinti. Azért ezt majd meglátjuk a dolog végén. Mert hiszen, hogy ha egy olyan hatóságról beszélgetünk, amely ilyen mértékben független a magyar kormánytól, a bevételek óhatatlanul oda fognak befolyni, mert máshová nem folyhatnak be; nyilván a kormány majd határozhat úgy, hogy ezt a bevételt elvonja, ha a hatóság ezt nem akarja befizetni.
Én megnyugtatónak látom azt, amit az államtitkár úr mondott, de azért hajlok arra, hogy ha ilyen lehetőségeket adunk egy hatóságnak, akkor annak az lesz a vége, hogy a pénz is ott marad majd nála. Ő önálló forrásokkal fog rendelkezni, olyan időszakban, amikor ezeknek a forrásoknak a jelentős része adott esetben a hatóság keretei között használódik föl. Nem akarok ebbe belemenni, hogy ennek is milyen komoly strukturális problémái lehetnek.
Van még egy olyan elem, amit figyelmükbe ajánlok, ez pedig egy adatvédelmi probléma. Van egy módosítás arra vonatkozóan, hogy bizonyos shortolásos feltételek esetén adatokat kell átadni egy más hatóság számára. Én itt az önök helyében megkérdezném az adatvédelmi ombudsmant erről a lehetőségről. Ezt is eléggé aggályosnak és egy kicsit veszélyesnek tartom.
Azt gondolom, hogy ha ez nincs pontosítva, akkor ez visszaélésekre ad lehetőséget. Javaslom képviselőtársaimnak azt, hogy vizsgálják meg ebből a szempontból is. Van abban ráció egyébként, hogy bizonyos esetekben ki kell adni ilyen adatokat, hiszen az infokommunikációs mechanizmusban a shortolás tényleg olyan típusú bűncselekmény vagy bűncselekmény lehetősége, amelyre szükség van, de nem mindegy, hogy milyen feltételek mellett. Megítélésem szerint a jelenlegi szabályozás az adatvédelmi törvénnyel ha nem is ellentétes, de legalábbis nincs harmóniában.
Csak és kizárólag a “miniszter” szövegrész helyébe az “elnök” szöveg, a “kormány” szövegrészt helyébe az “elnök” szöveg, a “kormány és a miniszter” helyére az “elnök” szövegfordulatokat ezért idézem képviselőtársaim figyelmébe, hogy jelezzem: valójában az van, amit az előterjesztő kollégám is mondott: egy rendkívül jelentős és erős átrendezése az infokommunikációs piacnak. Egyeztetések nélkül, nem a jogszabályok szerinti előterjesztésben kerül a Ház elé, és aggályos a tekintetben, hogy egy olyan hivatali túlhatalmat ad ezen a területen, ami a mi véleményünk szerint nem szolgálja az elkövetkezendő időszakban azt a folyamatot, amelyet szeretnénk, hogy ez a szektor egy modern, infokommunikációsan érzékeny, társadalmilag is befogadható fejlődési motorja legyen ennek a területnek. Egy hivatal erre a feladatra nem lesz képes. Ebben az értelemben, ha ezeket a döntéseket meghozzák, önök maguk is csalódni fognak ennek a döntésnek a következményeiben.
Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
