DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vita köztünk abban van, hogy egyfelől tényleg azt gondolom, hogy ma sajnos elég sokan élnek ebben az országban úgy, hogy egy olyan ügy, amit itt könnyen nevezünk tyúkpernek vagy csip-csup ügynek, egy 50 ezer forintos kártérítés vagy egy egyéb vagyonjogi vita, húsbavágó tud lenni. Vagy ha valakit kirúgnak egy próbaidő után úgy, hogy az utolsó havi munkabért, ami jellemzően minimálbér, ki sem fizetik, akkor bizony az a minimálbér, amiért ő pereskedik, konkrétan és közvetlenül a létfenntartást szolgálja.
Egyetlen dolgot hadd idézzek a törvényjavaslat szövegéből. Meghatároz a munkaügyi pereknél bizonyos eseteket, amik kivételek az értékhatár alól, tehát van lehetőség felülvizsgálati kérelemmel fordulni a Kúriához. Ez a jogviszony keletkezése, módosulása, megszüntetése, munkaügyi kárkövetelés, illetve fegyelmi vétség miatti jogkövetkezmény alkalmazása. Tehát például, amikor valakinek egész egyszerűen nem fizetik ki azt a néhány tízezer forintot, ami jár neki egy ledolgozott munkahónap után, akkor őrá a kis perérték szabályai vonatkoznak, és tévedés ne essék, nemcsak a rendkívüli perorvoslat esetében, ahol még növeli is az értékhatárt most a parlament - vagy legalábbis a törvényjavaslat -, hanem már szűkebb garanciális szabályok vonatkoznak például a fellebbviteli eljárásra is. Szerintem ez nincs rendjén.
Egyrészt ez a megoldás, egyáltalán a kis perérték alkalmazása rendkívül lekicsinylő és rendkívül igazságtalan, egyébként pedig van egy szakmai probléma is ezzel. Egy jogi ügynek, egy peres ügynek a bonyolultsága nem attól függ, hogy a perérték mekkora. Ha régi jogeseteket megnézünk, akár több évtizeddel ezelőtti, például öröklési jogi döntéseket, nagyon sokszor az akkori értékviszonyok között is bagatellnek nevezhető ügyekből kerekedtek ki olyan eseti döntések, amik több évtizeden keresztül orientálják a bírói gyakorlatot, és nagyon sokszor százmilliós ügyek kerülnek úgy bíróság elé, hogy tulajdonképpen csak időhúzás miatt peresítik az ügyet, és a peres felek is pontosan tudják, hogy mi lesz az ítélet, mert nagyon egyszerűen megítélhető az a százmilliós követelés. Tehát az ügy bonyolultsága nem ettől függ.
Az, hogy mennyire precízen kell eljárni egy ügyben, nem függhet értékhatártól. Egyrészt nem függhet azért, mert hiszen ezt az országot, ezt a politikai közösséget egyenlő méltóságú személyek alkotják, és egyenlő tisztelettel kell fordulnunk annak az embernek a szempontjai felé is, akinek a számára, mondjuk, az az 50 ezer forintos ki nem fizetett munkabér a létalapját jelenti, ráadásul a ledolgozott munkájának az ellenértékét. Másrészt pedig azért sem ésszerű perérték alapján szelektálni érdemben a peres ügyek között, hiszen amikor a Kúriához vagy ítélőtáblára, illetve megyei bíróságra elkerülnek ügyek, akkor adott esetben lehet, hogy kis perértékű egy vagyonjogi követelés, de könnyen lehet, hogy egy kis perértékű ügyben merülnek fel olyan jogkérdések, amiket ha egy felsőbb bíróság megválaszol, az több évtizedre megvilágíthatja a jogalkalmazást az adott területen.
Ami a mi javaslatunk lenne, és ezt én részben elmondtam már az általános vitában - de tényleg nem szeretnék itt ötletelésekbe belebonyolódni -, hogy például lehet az egy szelekciós módszer, hogy ha egy eljárást új eljárásra utasított már felsőbb bíróság, akkor ilyen esetben nyugodtan ki lehet zárni vagy lehet szűkíteni a felülvizsgálati kérelem lehetőségét. Az LMP azt pártolja, hogy olyan elveket vigyünk be a rendkívüli perorvoslat megengedhetőségének szabályai közé, amik valóban a polgári eljárásjog szerkezetével szorosan összefüggnek. A perérték tipikusan egy fiskális, technokrata szemléletből ered. Tehermentesíteni kell a bíróságokat, fűnyíróelven mondjuk azt, hogy iksz forint alatt kevesebb garancia illet meg valakit, iksz forint alatt még gyorsabban le kell zavarni az ügyeket. Szerintem ez a megoldás, ami ’97 óta jellemzi az igazságszolgáltatást vagy a polgári peres jogalkotást, rendkívül igazságtalan, érzéketlen azoknak az embereknek a gyötrelmeire, akiknek a számára ezek a kis perértékek egyáltalán nem kis értékről szólnak, hanem az életükről. Ráadásul szakmailag is súlyos problémákhoz vezetnek, hiszen azoknál a bíróságoknál és azoknál az ügyeknél, ahol a bíróság bízhat abban, hogy soha nem fog a Kúria eligazítást tartani, hiszen kis perértékről van szó, azokban az ügyekben nyugodtan széttarthat a joggyakorlat, miközben az lenne mindannyiunk érdeke, hogy kis perértéktől nagy perértékig nagyon világos jogelvek alapján hozzanak a magyar bíróságok jogerős döntéseket.
Köszönöm szépen.
