DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igazából a 31. ajánlási pont kapcsán - amelyet az előbb már Staudt képviselőtársam emlegetett - azért érdekes lenne eljátszani a gondolattal, hogy ha mondjuk, az előző kormányzati ciklus alatt, az akkori Országgyűlésnél terjeszt be az akkori alkotmányügyi bizottság egy ilyen módosító javaslatot, amelyik lehetővé tenné azt, hogy Gyurcsány Ferenc egy Sukoró-ügyi kormánymegbízottat nevezzen ki, Répássy Róbert megszavazta-e volna ezt a javaslatot, amelyik ilyen hatalmas jogosítványt ad Gyurcsány Ferenc kezébe, hogy magánberuházásokra ilyen rejtélyes hatáskörrel rendelkező kormánymegbízottat egy parlament által kiállított biankó csekk alapján kinevezhessen. Hát, én ahogyan visszaemlékszem, ez a Fidesznek a korábbi ellenzéki gyakorlatától meglehetősen idegen volt, hogy ilyen jellegű felhatalmazásokat adjanak annak a miniszterelnöknek, aki természetesen nem az ő színeikben focizik.
És azért még egy megjegyzésem lenne a 30. ajánlási pont alatti saját javaslatunkhoz, amelyik elhagyni indítványozza a kiemelt beruházási törvénynek ezt a kiegészítését; látszólag van szó csak egy technikai szabályról, amikor elektronikus utat ír elő kötelezőként. A valódi társadalmi részvétel - akár például hatósági ügyekben is - arról szól, hogy az állampolgárok jól informáltan tudjanak beavatkozni az őket, az ő életvilágukat közvetlenül érintő különböző eljárásokba. Tehát ami felelőssége a törvényhozásnak vagy a kormányzatnak van, az az állampolgárok részvételre képesítése, tehát hogy egy adott ügyben olyan helyzetbe hozza az állampolgári közösségeket, hogy minél könnyebben, minél felkészültebben tudjanak bekapcsolódni egy hatósági eljárásba vagy éppen egy jogalkotási eljárásba, és minél hatékonyabban tudjanak megjelenni a megfelelő fórumokon az állampolgári akaratok.
Most szintén Répássy államtitkár úrnak mondanám, hogy gondoljon vissza arra, amikor 2009-ben kirobbant a sukorói botrány. Nem vindikálom magamnak, mármint az LMP-nek az érdemet, hogy ezt mi robbantottuk volna ki, remélem, ezt más párt sem teszi itt mellettem, tudniillik a Sukoró-ügyet valójában kezdetben helyi állampolgári csoportok robbantották ki, helyi állampolgári csoportok tiltakoztak a beruházás ellen. Ezek az állampolgári közösségek nem voltak abban a helyzetben, hogy három napon belül elektronikusan tudjanak benyújtani keresetlevelet.
Pár hónappal ezelőtt, amikor idehozták a kiemelt beruházási törvénynek a módosítását, amelyik ugye, a hatósági eljárásokat rövidíti le, akkor mi éltünk egy módosító javaslattal Jávor Benedek képviselőtársammal, hogy rendben van - illetve hát nincs rendben -, önök lerövidítik például a környezethatósági eljárások időtartamát, de akkor tegyünk mellé egy olyan kötelezettséget, hogy ha egy ilyen kiemelt beruházási ügyben eljárás indul, akkor a hatóság idejekorán legyen köteles tájékoztatni a lakosságot a helyben megszokott módon, faliújságon, kidobolással, helyi újságban, ahogyan ott szokás, illetve a helyben már működő, ismert állampolgári csoportokat, környezetvédő szervezeteket tájékoztassa. Tehát akkor lehet helyreállítani az információs egyensúlyt a hatóság, a befektető, a másik oldalon az ott élő állampolgárok között, hogy ha valamit elveszünk az állampolgároktól, az állampolgári részvételtől, rövidítjük az eljárás tartamát, bonyolítjuk a jogérvényesítés módját, akkor a másik oldalon viszont adni kell valamit, részvételre képessé kell tenni az állampolgárokat, illetve a részvétel képességét fenn kell tudni tartani.
Ezért javasoltuk azt, hogy minden ilyen esetben legyen köteles a hatóság, az illetékes eljáró hatóság előzetesen, legkésőbb az eljárás megindításával egyidejűleg tájékoztatni a helyi lakosokat, illetve a helyben működő különböző állampolgári szervezeteket. Önök ezt a javaslatot leszavazták. Az a helyzet, hogy a közhatalmi döntések legitimitása nemcsak akkor merül föl, amikor a parlament vagy a helyi képviselő-testület jogszabályokat alkot, hanem akkor is, amikor olyan beruházások mennek végbe, mondjuk, egy kistelepülés mellett vagy egy külvárosban, amelyek több generációra kényszerpályára terelhetik az életfeltételeket azon a településrészen.
Tehát amikor úgymond kiemelt beruházásról beszélünk, akkor tipikusan olyan beruházásokról beszélünk, mint például egy vörösiszap-tározó, mint például egy hatalmas kaszinóprojekt egy természetvédelmi terület közvetlen közelében, tehát olyan beruházásokról beszélünk, amelyek tipikusan hatalmas környezeti kockázatot hordoznak, és egyébként nem mellékesen olyan beruházásokról beszélünk, amelyek nagyon könnyen tönkretehetik a helyi gazdaság kibontakozási lehetőségét egy adott kistérségben.
Köszönöm szépen.
