DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kissé nagyvonalú megközelítés az egy országgyűlési képviselőtől, amikor társadalmi életünk bonyolult összességéből kiragad egyetlen területet, és úgy világítja meg, mintha csak erre kellene a költségvetésből pénzt költeni. Nem számol azzal, hogy az elmúlt huszonegynéhány év alatt ez az ország tolta maga előtt azokat a halaszthatatlan feladatokat, amelyeket szerkezetátalakításnak nevezhetünk, és amelyeknek megoldása azt kellett volna hogy szolgálja, hogy ezek a nagy rendszerek, mint például a köz- vagy a felsőoktatás, racionálisan, ésszerűen, minőségi alapon és ugyanakkor gazdaságosan működjenek.
Jól ismertek ön előtt is, képviselő asszony, a felsőoktatás szerkezeti torzulásai és hibái. Mi elszántuk magunkat arra, hogy ezeket orvosoljuk. Ezek persze együtt járnak néha olyan intézkedésekkel, amelyek egy-egy esetben persze fájdalmasak lehetnek, de különben összeomlik a rendszer.
Nos, nem először szólalt meg már ön is a másik két ellenzéki párt képviselőihez hasonlóan, és szemünkre hány olyan intézkedéseket, amelyek ezt a kilábalást szolgálják. Ugyanakkor az érvelésében volt néhány olyan tény vagy adat, ami nem felel meg a valóságnak. Így például következetesen tandíjat emleget, hasonlóan a másik két ellenzéki párt politikusaihoz, holott ön is nagyon jól tudja, hogy a tandíj generális, mindenkire nézve kötelező, mérlegelés nélküli. Nem beszélhetünk tandíjról egy olyan rendszerben, ahol közel 50 ezer vagy annál is több hallgató, hogyha mindenkit beleszámítok, teljes mértékben állami ösztöndíjjal támogatottan tanul, és egyetlen fillérjébe nem kerül a tanulás. Kérdezem én, hogy akkor milyen tandíjrendszer ez. Szándékosan csúsztat, vagy esetleg nincs tisztában ezekkel a fogalmakkal?
Ugyanígy a kétfajta diákhitel összekeverése nem felel meg a valóságnak. A diákhitel 1., amely eddig is működött, azt a célt szolgálta, hogy segítse a diák megélhetését, ha sokat akar tanulni, vagy lassabban tanul, ne kényszerüljön arra, hogy munkát vállaljon azért, hogy a lakhatását vagy étkezését esetleg kisegítse. Ezzel szemben a diákhitel 2, amely szeptembertől indul, és állami kamattámogatással fog működni, nem is kerül a hallgató zsebébe, hanem egyértelműen az önköltségét válthatja ki azoknak, akiknek nem sikerült bekerülni az államilag támogatott keretbe.
A mesterszakok keretszámáról annyit, képviselő asszony végigülte, nagyon aktívan végigdolgozta a felsőoktatási törvény módosítását, ezért pontosan tudhatja azt is, hogy az eddigi generális, osztott képzésből a felsőoktatási rendszer visszavezet bizonyos szakokat az osztatlan képzésbe, ezért tehát a mesterképzések felfogása és értelmezése változni fog, így a rájuk vonatkozó keretszámok sem abszolút számcsökkentést, hanem a képzés átstrukturálását fogják jelenteni.
Ami az elvándorlást illeti, nos, a magyar társadalomnak a középkor óta pozitív értéke volt az, hogy a fiatal céhlegények és a fiatalok szétszéledtek a világban, hogy tanuljanak. Ma ugyanez a tendencia a fejlett világban mindenütt. Igen, menjenek világot látni, és utána jöjjenek haza. Önmagában az, hogy külföldön tanulnak, nem negatív jelző, hanem abból nagyon sok pozitívum kijöhet. Magyarországon jelen pillanatban a felsőoktatásban 20 ezer külföldi diák tanul, ők sem azért tanulnak itt, mert feltétlenül itt akarnak maradni, hanem ennek a jelenségnek a részesei, amit divatos szóval mobilizációnak, hallgatói mobilitásnak nevezünk. Egyébként nincsenek pontos adataink arról, hogy hányan tanulnak külföldön; megismétlem, önmagában véve ez nem szükségképpen negatív jelenség.
Ami a részösztöndíjakat illeti, innen egy sajtótájékoztatóra megyek, ahol be fogom jelenteni, hogy ezeknek mi lett a sorsa. Olyan megoldást talált a kormány, hogy ne vesszen el egyetlen hely sem. De engedje meg, hogy ne elővételezzem az egy óra múlva esedékes sajtótájékoztatón kijelentendő tényeket.
Nos, tehát a milliárdos kivonás a felsőoktatásra csak annyiból igaz, hogy valóban az állam ennyivel csökkenti az állami hozzájárulást, de az egyetemek a saját bevételeikkel ezt pótolhatják, mint ahogy a jelen évben is az egyetemek, főiskolák saját bevétele meghaladta azt az összeget, amit az állam adott.
És még egy. (Az elnök csenget.) 100 milliárd forintos európai uniós forrás segíti a felsőoktatást, összességében tehát nem csökken a támogatás. (Taps a kormánypárti sorokból.)
