DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az ember fejlődéséhez, legyen az akár kisgyerek vagy felnőtt; legyen politikus, országgyűlési képviselő vagy a sláger ismert szavait idézve akár krumplihámozó, ahhoz, hogy fejlődjék, példára, azaz mintára van szüksége; olyan példákra, olyan mintákra, amely felfelé húzza, amely megcsiklandozza a becsvágyát, hogy fejlődjék, hogy egyre jobbá váljék. Különösen szüksége van erre azoknak, akik reflektorfényben állnak, így a pedagógusoknak és a politikusoknak természetesen.
Nézzük meg, hogy Morus Tamás példája mire taníthatja a ma politikusait nem csak itt, Magyarországon, hanem szerte a világban. Morális tartásra, arra, hogy a politika nemcsak a szavak művészete, holott a parlament, jól tudjuk, a parlare, a beszélni igéből származik, a beszéd, a szavak helye, de ha ezek erkölcsi tartalom nélkül, következetlenül vagy következetesség nélkül hangzanak el, akkor bizony a politika rossz úton jár.
Ez a morális tartalom abban az elvhűségben is megnyilvánul, amit Morus Tamás tökéletesen példázott, hogy az ember a saját értékeihez, választott és megvallott értékeihez maradjon hű, és ne a politikai széljáráshoz igazítsa a gondolatait, a cselekedeteit, a tetteit. Vagyis egyszerűen szólva: nem adhatjuk el magunkat olcsó eredményekért, egy-egy választási sikerért, hanem azt kell következetesen képviselnünk a közjó érdekében, választóink érdekében, amelynek az igazában hiszünk. (Folyamatos zaj.)
De tanít arra is, hogy ez nem megy könnyen, hogy azért a politikus útja nem egy kikövezett, márvánnyal kikövezett út, hanem bizony nagyon súlyos belső vívódások árán kell megtennünk azokat a lépéseket, amelyeket néha kompromisszumnak nevezünk, de amelyek az elvhűségünket mindazonáltal nem írják felül. Ehhez arra van szükségünk, hogy azt a bizalmat, amit megszereztünk, azt megtartsuk, bízzunk egymásban is, és a választóink bízzanak bennünk.
De tanít Morus Tamás arra is, hogy ezt az elvhűséget, morális tartást, bizalmat leginkább abból a hitből meríthetjük, amely az ő életét is vezérelte, és amelynek köszönhetően ki tudott tartani azon az úton, hogy több száz év távlatából is íme, a magyar parlamentben Morus Tamást példaként ünnepelhetjük és említhetjük. Igen, szüksége van ilyen példákra a politikai életnek itt Magyarországon és Európában is.
Morus Tamás példája persze arra is megtanít bennünket, hogy az elvhűség néha vértanúhalált jelent. Ma már olyan korban élünk, amikor guillotine-nal vagy egyéb módszerrel nem végzik ki az elvükhöz hű pedagógusokat, politikusokat - elnézést a nyelvbotlásért, foglalkozási ártalom -, viszont karaktergyilkosságnak és más módon történő ellehetetlenítéseknek most is tanúi vagyunk. Ha a vértanúság tehát nem pont azt jelenti, mint pár száz évvel ezelőtt, ez a jelenség változatlanul fennáll. Mindazonáltal ki kell tartanunk azon az úton, amelyben hiszünk.
Nos, végül engedtessék meg egy szó arról is, hogy Morus Tamást II. János Pál pápa, az a szentatya emelte a szentek sorába, akit már életében a világ közvéleménye úgyszólván szentként tisztelt. Azért, mert pontosan olyan példaadó volt, mert pontosan hű volt az elveihez, a hitéhez, az erkölcsiségéhez, tudta gyakorolni a keresztény alázatot, a megbocsátás erényét, és mindannyian hálásak lehetünk neki, hogy Morus Tamást szentté emelte, a politikusok védőszentjévé, példájává tette, és hogy ezekről a gondolatokról itt most szó eshet.
Hiszek abban, hogy velünk vannak mindketten, ami azt mutatja, hogy az ember - legyen akár politikus, akár gyakoroljon más foglalkozást -, igen, transzcendens lény, össze vagyunk kötve azokkal, akik előttünk voltak, és akiknek a példáját követjük. Nagyon örömömre szolgál, tisztelt képviselő úr, hogy ezzel a napirend előtti felszólalásával ezeket a gondolatokat bennem is elindíthatta, és itt megoszthattam önökkel.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
