BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A hozzászólások egy részében, még a kormánypárti hozzászólások egy részében is elhangzott az az igény, hogy induljunk ki a tényekből. Nos, én is ezt teszem. Azokból a tényekből szeretnék kiindulni, amit érdekes módon ugyanakkor a kormánytagok, a kormánypárti politikusok keveset idéznek a tisztelt Házban.
Éppen elég csak a mai elemzéseket megnézni, a mai gazdaságpolitikai témájú cikkeket elolvasni: bedőlési hullám Európában, Magyarország az élen. Egy friss mai elemzés szerint az uniós tagországok között bizony egy bedőlési hullám indult el, de ennél szomorúbb és tragikusabb, hogy minden negyedik csődöt jelentő cég magyar cég. Ha valamiben éllovasok lettünk az elmúlt két év kormányzását követően, akkor az egyik pontosan ez: ilyen mértékű csődhullám, hogy az európai csődbe ment cégek közül minden negyedik cég magyar, nem fordult elő az elmúlt években. Ráadásul egy olyan esztendőben történik mindez, amikor a válság legnehezebb évein, 2008-on és 2009-en bizony már túl vagyunk, és amely esztendőben, ha zsugorodó mértékben is, de a magyar export szempontjából meghatározó német gazdaság növekedést mutat. Ebben a helyzetben következik be ez a csődhullám.
De mik ennek az okai? - emellett nem mehetünk el szó nélkül. A helyzet ugyanis az, hogy Magyarországon a foglalkoztatás csökkenése és bizonyos értelemben a csődhullám bekövetkezése annak az adópolitikának a következménye, amelyet az Orbán-kormány két éve következetesen folytat.
Fideszes képviselőtársaim szívesen beszélnek arról, hogy milyen családi adókedvezményeket adtak, ez tagadhatatlanul igaz. Nem beszélnek viszont egy másik tényről, ami viszont tragikus: nem beszélnek arról a tényről, hogy a Fidesz kormányzása alatt a minimálbér 16 százalékot adózik, ellentétben a szocialista kormányzásokkal, amikor a minimálbér semmilyen adót nem kellett hogy elviseljen. Érdekes módon ebben a kérdésben nem “elmúltnyolcéveznek” fideszes politikustársaim. Itt az összehasonlítás bizony azt mutatja, hogy az Orbán-kormány cinikus módon az alacsony jövedelműekre brutális adóterheket vetett ki.
(13.20)
De nem csak ezt csinálta. Ez a gazdaságpolitika, amely tükröződik a beterjesztett költségvetési törvényjavaslatban is, az adóemelések tekintetében azt a logikát követte, hogy amit ő elvesz a munkavállalók nagy részétől és a nagy részüket bizony a korábbiakhoz képest magasabb adóterhekkel sújtja, azokat a terheket ráhárítja a vállalkozásokra, a bérterhek megnövekedésének világos módon elbocsátási hullám a következménye. Ennek az elbocsátási hullámnak egyik tetten érhető - számokban, a Központi Statisztikai Hivatal adataiban, számaiban olvasható - következménye, hogy a versenyszférában a tavalyi évhez képest 27 ezer fővel csökkent a foglalkoztatás. Ezt a foglalkoztatást egész számai tekintetében csak a közmunkások egyre nagyobb számú alkalmazása és foglalkoztatása tudja valamelyest ellensúlyozni. Félreértés ne essék, a közmunkaprogram helyes. Még mindig jobb közmunkásnak lenni, mint munkanélküli-segélyből élni néhány hónapig, nem tovább, ugyanis utána megszűnik ez a folyósítás. Ugyanakkor az viszont nem járható út, hogy egyfelől az állam csökkenti a foglalkoztatás esélyeit a versenyszférában az adópolitikájával, másfelől viszont az adófizetők pénzéből próbálja ezt a közfoglalkoztatással ellensúlyozni.
És beszéljünk néhány számról is, ha már itt összehasonlító adatokról beszéltünk. A kormányváltás idején, ne felejtsük el, a svájci frank 180 forintba került, a mai napon ez több mint 238 forint. A kormányváltás idején az euróért 275 forintot kellett fizetni. Az elmúlt hetekben ez bizony járt 300 forint közelében is, a mai napon valamivel több, mint 286 forint. Az országkockázati felár pedig soha nem látott magasságokba emelkedett, pontosabban, csak a válság idején megtapasztalt magasságokba emelkedett, ma kétszer-háromszor kockázatosabb az ország, mint volt a kormányváltás idején. Ennek brutális ára van, ugyanis emiatt jut drágábban hitelhez a magyar állam, és ez a drágulás a hitelek felvételekor több száz milliárd forintot jelent az ország egésze számára. Azt kell tehát mondanunk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez a gazdaságpolitika a döntő oka - nem az egyetlen - annak, hogy a magyar gazdaság idén recesszióba süllyedt, és az elemzők szerint ebben a recesszióban egész évben osztoznunk kell. Ez legalább másfél százalékos lesz a legtöbb elemző szerint.
Ebben a helyzetben azon kellene gondolkoznia a kormánynak, hogy milyen adókönnyítésekkel lehetne a gazdasági növekedést újra beindítani. A mi javaslatunk az egyébként, hogy elsősorban a bérek terheit kellene csökkenteni, és az alacsony keresetűek személyi jövedelemadóját kellene újra csökkenteni úgy, hogy ahogy a korábbi szocialista kormányzások idején ez megszokott volt, de e brutális adónövekedés egyik szülötte a tranzakciós adó, ismertebb nevén a sárgacsekk-adó. Azt kell mondanunk, hogy a kormánynak egyre újabb és újabb adóemelési ötletei vannak. A minap lehetett olvasni, hogy bár ez nincs beterjesztve a költségvetési törvényjavaslatba, de az egészségügyi kormányzat azt fontolgatja, hogy adóemeléssel próbálja fedezni az egészségügyi dolgozók béremelését. Ha bármilyen problémát meg akar oldani a kormány, soha nem azt nézi, hogy a saját tevékenységén mit lehetne spórolni, hanem azt megnézi, hogy mások tevékenységén, például az önkormányzatok tevékenységén mit lehetne spórolni. Mindig azt nézi meg, hogy hol lehetne még adót emelni.
Ennek a legbrutálisabb ötlete talán a tranzakciós adó, a sárgacsekk-adó. Ezzel az adónemmel önmagában komoly problémák vannak. Az egyik az, hogy amennyire lehet, ezt az érintettek a lakosságra át fogják hárítani, akármit csinál a kormány, ezt fogják tenni. A másik lehetséges következménye, hogy aki teheti, nagyobb cégek valószínűleg ezt fontolgatják, azok kiviszik a pénzügyi tevékenységüket egy Magyarországon kívüli országba, hogy a tevékenységet, az utalásokat a jövőben ugyanolyan adómentesen végezhessék, mint ahogy egyébként a korábbi kormányok idején idáig adómentes volt. A harmadik lehetséges következménye, hogy ahol csak lehet, a kényszerből belföldön maradó vállalkozások pedig a készpénzforgalmukat igyekeznek növelni, adott esetben a fizetéseket is készpénzben folyósítani, hogy az utalással együtt járó többletadóterheket elviseljék. Maga Matolcsy György miniszter úr azt mondta, hogy a sárgacsekk-adó tulajdonképpen egy taktikai atomfegyver. Ahogy én elnézem a miniszter úr ötletelését, azt kell mondanom, hogy maga a gazdasági miniszter egy két lábon járó csapásmérő eszköz, hiszen azokat az adóemeléseket és adóemelések sorozatát, amit a gazdaságnak és a munkavállalóknak el kell viselniük, nem lehet másképp megélni, mint újabb és újabb csapások sorozataként.
Hölgyeim és Uraim! Ilyen gazdaságpolitikai alapokra építette a kormány ezt a költségvetést. Azt hihetnénk, hogy legalább a jövő évi számok tekintetében figyelembe vette az elemzők számításait, figyelembe vette legalább a Költségvetési Tanács vagy az Állami Számvevőszék véleményét, de nem ez történt. Az Állami Számvevőszék véleménye szerint az adóbevételeknek valamivel kevesebb, mint 60 százaléka, 58 százaléka megalapozott, további 12 százaléka részben megalapozott és mintegy 30 százaléka megalapozatlan. Ez egy brutálisan nagy arány, brutálisan nagy hányad, ráadásul arról már nem is beszélve, hogy a kormány a jövőt optimistán tervezi. Az a gazdasági növekedés, amelyet a kormány jövőre elképzel, lehet, hogy megvalósul, de valószínűleg a Holdon, itt Magyarországon sajnos nem. Az elemzők legjobb esetben is stagnálást jósolnak.
Miből is lehetne növekedés? Miből is lehetne növekedés, amikor a beruházások folyamatosan esnek vissza? A friss adatok szerint is 4 százalékkal csökkentek újra a beruházások. Eddig is brutálisan alacsony szinten voltak. Miből lehetne gazdasági növekedés, ha a fogyasztást nem élénkíti a belföldi keresletben a kormány, hanem csökkenti a fogyasztani képes, mást választani nem tudó rétegek nyakára rakott újabb és újabb adókkal. A kormány minden gazdaságpolitikai lépése növekedés- és foglalkoztatásellenes, ezért teljesességgel elfogadhatatlan.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
