DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Túlórázunk. Túlórázik az Országgyűlés, túlóráztatja a kormány. Ez önmagában még nem volna probléma, hiszen nem munkavállalók vagyunk, hanem képviselők, és arra esküdtünk, hogy a tisztségünket a magyar nemzet javára gyakoroljuk, én legalábbis azt próbálom tenni.
De vajon mi az oka ennek a túlórának? Sokféle okot találhatnánk abban a levélben, amiben a miniszterelnök-helyettes úr fordult az Országgyűlés elnökéhez, kérve azt, hogy rendkívüli ülésszakot tartson az Országgyűlés, de azt gondolom, hogy a sokféle magyarázat közül a legfontosabb az, hogy jövőre költségvetést kell készítenie a Magyar Országgyűlésnek, már most, nyáron, méghozzá rendkívüli ülésszakban.
Miért nyáron? Én erről hallottam három, most már tulajdonképpen négy autentikus választ. Ebből a legérdekesebb a miniszterelnök úr magyarázata volt. Azt mondta a magyar rádióban, a Kossuth rádióban 15-én, hogy ez a normális. Amit eddig csinált Magyarország, az beteges volt - idézem őt szó szerint. És hozzátette még, hogy ez egyébként általános Európában. Ez egy nagyon meghökkentő magyarázat volt.
Aztán erre ráerősített itt Rogán frakcióvezető úr, sőt még Hargitai képviselőtársam is próbált a szükségből erényt kovácsolni. Ergo ők nagyon helyénvalónak tartják ezt a helyzetet, hogy mi most itt erről beszélünk; nem sokan, de mégiscsak itt vagyunk néhányan. A második autentikus válasz Rogán képviselő úré volt, aki nem akárki, a vezető frakció vezetője.
A harmadik autentikus válasz Matolcsy miniszter úré volt itt reggel. Ő meg azt mondta, hogy bizonyítani kellett az Európai Unió Bizottságának, az Ecofinnek, az Európai Unió pénzügyminiszteri tanácsának azt, hogy minden a helyén van, a helyén lesz. Azt kell mondanom, hogy ebből a triumvirátusból nekem Matolcsy miniszter úr válasza tetszett azért, mert ő legalább őszinte volt. Ő megmondta azt, amiről itt már szó volt, nem akarom megismételni az elhangzottakat, hogy ez a költségvetés elsősorban és mindenekelőtt az Európai Uniónak, az Ecofinnek, az IMF-nek, a nemzetközi pénzvilágnak szól. Ezt egyébként Hargitai képviselőtársam sem cáfolta, ő csak a sorrendet vitatta, mármint azt a sorrendet, amit én úgy állítanék fel, hogy elsősorban a nemzetközi pénzvilágnak szól ez a költségvetés, és csak másodsorban a magyar állampolgároknak, választópolgároknak, adófizetőknek.
Itt a probléma a következő: miben téved a miniszterelnök úr? És ha téved, akkor ez nem jó, ez baj, de ez még nem olyan nagy baj. A nagy baj az, hogy ő tudja jól, hogy nem ilyenkor kéne költségvetést csinálni, és mégis megpróbálja ezt ilyen blöffökkel, hogy azt ne mondjam, hazugságokkal alátámasztani. Tisztelettel jelentem, nem általános ez sehol.
Nyúljunk vissza a múltunkba, Széll Kálmánhoz, az önök egyik névadójához, én is nagy tisztelője vagyok. Széll Kálmán 1875. szeptember 19-én terjesztette a Magyar Országgyűlés elé az 1876-os költségvetési javaslatot, amit aztán ott az akkori pénzügyi bizottság másfél hónapon át részletesen megvitatott, és a pénzügyi bizottság terjesztette a képviselőház elé a javaslatát.
Aztán nézzük meg a német példát! Németország már többször szóba került. Németországban az úgynevezett Vorlagefrist, tehát a költségvetés előterjesztési határideje szeptember 1. Legkésőbb szeptember 1-jéig kell a Bundestag elé vinni a költségvetési javaslatot. Például a 2012-es törvényjavaslatot Angela Merkel kancellár asszony 2011. augusztus 12-én terjesztette a Bundestag elé. Talán ennek is megvan a magyarázata; meg annak is, hogy az Európai Unió pénzügyi bibliájának nevezett financial regulation, tehát a pénzügyi rendelet, október 5-éig írja elő a brüsszeli Bizottságnak azt, hogy vigye be a költségvetést az Európai Parlament elé. És még mondhatnám az angolszász országokat, ahol a pénzügyi év nem egyezik a naptári évvel, ott meg még később van a költségvetés-készítés.
Tehát pontosan az a jellemző, hogy a következő évi költségvetés mindig ősszel készül. Miért? Ennek megvannak a szakmai okai, a tradicionális magyarázata. Az első az, hogy ilyenkor még hiányzik az a bázisév, jelen esetben a 2011-es bázisév, ami épülhetne egy tényszámra, egy auditált költségvetésre, amire sajnos az Állami Számvevőszék nem képes, és ahogy elnézem, nem is lesz rá képes a közeljövőben. De most hagyjuk a Számvevőszéket, elég sokan megdicsérték azt a véleményt, amit készített. Tehát nincs 2011-es tényszám a költségvetés alatt, méghozzá egy úgymond ellenőrzött, független pénzügyi szerv által ellenőrzött és hitelesített költségvetés.
Nem ismerjük az idei várható számokat. Itt is sok példa elhangzott arról, hogy mekkora bizonytalanság van, mennyi mindent nem tudunk még. Ez teljesen természetes, hogy az év közepén vagy közepén sem, hiszen az a költségvetési javaslat június 15-én került fel a parlament honlapjára, tehát még korábban kezdték csinálni a szakemberek. Az év nagyobbik fele még előttünk van, nem tudjuk, mi fog történni. Szóba került Görögország, Spanyolország, tehát tudjuk, milyen az európai pénzügyi helyzet.
Nem ismerjük azokat az adókat sem, amikkel még szembe kell esetleg néznünk, de a kormánynak, a pénzügyi kormánynak a fantáziája szinte végtelen a különböző adók kitalálásakor.
(12.30)
De hát ki tudja, mit hoz még ezen a fronton nekünk a következő néhány hónap. Tehát ezek azok az okok - még lehetne sorolni -, amelyek miatt a józan ész szerint a költségvetések ősszel készülnek el, és hosszas viták folynak róla, nem ilyen rapid módon, hogy nekünk itt egy hét alatt, 30 órában össze kell hoznunk mindent, amit lehet, és azután a módosító indítványokkal valamit javítunk rajta. Nem így készül a költségvetés máshol, boldogabb helyeken és országokban.
Matolcsy miniszter úr expozéját nagy figyelemmel hallgattam. Én nagyon régen ismerem őt, talán megbocsátja nekem, ha kollegiálisan megengedek magamnak egy kritikát vagy esetleg egy erősebb kritikát. Már mondtam is, azt én nagyon nehezményezem, hogy itthagyta a költségvetési vitát. Nem tudom elképzelni azt, hogy egy pénzügyminiszternek vagy kvázi pénzügyminiszternek, nemzetgazdasági miniszternek van fontosabb dolga, mint az, hogy a költségvetési vitán jelen legyen, hacsak valami egészségügyi problémája nincs, ne adj’ isten (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Van! - Derültség a Jobbik soraiban.), de hát nincs, hiszen itt volt köztünk, itthagyott minket. Elmondtam volna neki, és üzenem a jegyzőkönyvön keresztül, hogy rendkívül bágyadt volt az, amit mondott, nem volt benne hit, nem volt benne lelkesítő erő, nem volt benne még szakmailag sem valami olyan plusz, amitől az ember kicsit úgy érezte volna, hogy nahát, kérem, itt az ország pénzügyminisztere, ura a helyzetnek, kezében a kormánypálca, nemcsak a kassza kulcsa. Nem éreztem ezt az átütő erőt az expozéjából. Azt hiszem, ki sem használta a rendelkezésére álló időt. Ha egy miniszter 40 percet kap, hogy itt, az ország színe előtt, plenáris ülésen, élő közvetítésben az ország közvéleményét, a képviselőket, a politikusokat, minden érdeklődő állampolgárt úgymond fellelkesítsen, hát itt lett volna a lehetőség.
Engedjék meg, hogy elmondjak egy gondolatot, ami eszembe jutott, amíg őt közben hallgattam, mint egykori kollégámat. Én idősebb vagyok nála, ő talán nem emlékszik arra, hogy az én gyerekkoromban - régen volt - volt egy olyan jelszó, idézem: “Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján.” Ez nagyon régen volt; ezt a jelszót, az ő előadását hallván, most talán úgy lehetne megismételni, némi változtatással, hogy hazánk nem rés, hanem erős bástya az Európai Unió frontján, mert azok a számok, amelyeket itt mondott, azt látszottak volna alátámasztani, hogy az élvonalba tartozunk, bár nem minden területen, de sok területen.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Én tulajdonképpen ezzel a költségvetéssel, mindamellett, hogy rendkívül sok szakmai kifogásom van, majd lesz még a vitában máskor is talán lehetőség megszólalnom; én egy morális kérdést szeretnék felvetni, tisztelt képviselőtársaim. Végül is a közgazdaság-tudomány mögött az igazi talaj egy morális talaj, hogy van-e morális alapja a kormánynak, a tisztelt kormánykoalíciónak olyan költségvetést készíteni, amely a megszorítások költségvetése, és ezt a megszorítást nem mindenütt érvényesíti. Azt gondolom, elsősorban a kormánynak kellene élen járnia akkor, amikor úgymond önmagán kezdi a takarékoskodást. Nem kis eufémizmussal a gyógyszerkassza 80 milliárdos megkurtítását nevezi takarékosságnak, pedig ez a magyar nyelvben nem takarékoskodás, hanem megszorítás, a szó legvadabb értelmében (Közbeszólás a Jobbik soraiban: Népirtás!), ugyanakkor viszont a már idézett miniszterelnökségi kiadások között szerepelnek olyanok, amelyekről egy interjúban azt mondtam, hogy bicskanyitogatók.
Bicskanyitogató nekem, mint adófizetőnek, mint magyar közgazdásznak az, hogy a kormányfői protokollra a tavaly előirányzott 500 millió forint megismétlődik, ez önmagában sok; aztán ezt meg akarja toldani a tisztelt kormány nemzeti kommunikációs kiadásokkal, még vagy 700 millióval; aztán konzultációs kiadások következnek 1 milliárd 600 millióért, ezek a bizonyos levelek, amelyek még mindig úton vannak, és majd talán vissza is megy belőlük néhány. Ez teljesen fölösleges, értelmetlen! Ez nem konzultáció, tisztelettel jelentem. Nézzenek utána, mi az, hogy konzultáció, nézzék meg az értelmező szótárban! Az, hogy írok 8 millió levelet, és visszajön belőle néhány százezer, és mondvacsinált kérdésekre keressük az igazoló válaszokat? Ki fogja azt tudni ellenőrizni, hogy mit válaszoltak, ki válaszolt, mit mondott? Ez reprezentatív? Tessék rábízni, ha kíváncsi a kormány arra, hogy kik mennyiben válaszolnak, akkor egy reprezentatív mintavételt kell csinálni, két nagyságrenddel kevesebb pénzzel meg lehet oldani. Erre 1 milliárd 600 ezer forintot kifizetni? Összkormányzati kommunikáció, noch dazu még ehhez 990 millió forint, majdnem 1 milliárd forint! Kérem szépen, aztán még a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumára is van itt tervezve 600 millió! Szóval ez az a példa - ilyet tudnék sokat mondani, csak az időm lejár -, amellyel morálisan nem lehet azonosulni, hogy a kormány saját magán nem mutatja be azt, hogy hogyan kell takarékoskodni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
