ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig az egyik legfontosabb kérdés, az egyik legfontosabb törvény, amit a parlament esztendőnként tárgyal, a költségvetés. Azt gondolom, egy fontos dolog, hogy a 2013. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat a Házban korábban kezdődik el, mint az azt megelőző időszakokban. Magyarország ezzel is a stabilitást akarja üzenni; azt akarjuk üzenni, hogy kiszámítható viszonyokat akarunk Magyarországon, hogy világossá akarjuk tenni már 2012 közepén, hogy milyen adórendszer, milyen költségvetési keretek mellett fog működni a magyar gazdaság, mire számíthatnak a közszférában dolgozók, milyen keretek között élheti az ország az életét 2013-ban. Ezért a költségvetés természetesen az a törvényjavaslat, amelynek a parlament oldaláról mindig az egyik legfontosabb üzenete van. Az üzenet, amit a magyar családoknak küld ez a költségvetés, minden évben eldönti azt, hogy a magyar családok, a magyar vállalkozások mivel terveznek, hogyan gondolkodnak, érdemes-e bővülniük - ha igen, milyen irányban -, érdemes-e saját terveiket módosítaniuk, és ha igen, pozitív vagy éppenséggel negatív irányba.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2013. évi költségvetés üzeneteinek megbeszélése és a megtárgyalása előtt talán érdemes arról szót váltanunk, hogy milyen helyzetben születik meg ez a költségvetés. Körülöttünk a világ egy folyamatosan forrongó állapotban van. 2010-ben, amikor a mostani kormánykoalíció átvette a kormányrudat, sokan azt gondolták, hogy Magyarország körül a világ egy nyugvópontra jut, hogy az Európai Unió rendezi a saját válságát, hogy véget ér a gazdasági válság, hogy elindul egy gazdasági növekedés szerte a világ minden pontján, és azzal számolhatunk, hogy a magyar vállalkozások, a magyar családok egy kiszámíthatóbb nemzetközi környezetben tervezik az életüket. Több mint két esztendő lejárta után ma már elég világosan látszik, hogy ez nincs így, az európai pénzügyi válság nem megoldódott, csak mélyült 2010-hez képest 2012-re. Ma azt látjuk, hogy miközben korábban, 2010-ben még Görögország és Magyarország volt az a két ország, ahol nagyon sok problémát emlegettek az Európai Unióban, ma az Európai Unió oszlopos tagjai szenvednek problémákkal. Spanyolország, Olaszország - sőt egyesek már Franciaország válságát emlegetik - és az Európai Unió kis tagállamának, Írországnak és Portugáliának adósságválsággal kapcsolatos problémái nem oldódtak meg.
Kialakult egy olyan nemzetközi pénzügyi krízis, amely sok szempontból kedvezőtlenül érintette Magyarországot, és értelemszerűen érintette a magyar családokat is. Érintette őket azért, mert ki voltak szolgáltatva: ki voltak szolgáltatva a devizaadósságoknak, ki voltak szolgáltatva az eladósodásnak. Ez egy korszak öröksége, amely korszak a magyar családok életében még nem ért véget. A 2002-2010 között bizonyos értelemben a magyar családokra rátukmált devizahitelek terheit a magyar családok ezekben az években kezdték el határozottan érezni, nagyon fontos tehát az a kérdés, hogy az ő számukra is magában foglal-e üzenetet ez a költségvetés.
Azt gondolom, hogy itt azt nyugodtan kimondhatjuk, hogy az elmúlt két esztendő összes erőfeszítésének eredményét ez a költségvetés továbbviszi majd. 2010-től kezdve az itteni parlament, a parlamenti többség óriási erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy mérsékelni tudja a magyar családokra a devizaadósságokból származó terheket. Aki tudott élni ezzel a lehetőséggel, annak számára megnyitottuk az adósságcsapdából való kitörés lehetőségét a végtörlesztéssel. Ezzel a magyar családok közel egyötöde élni tudott 2011-ben, illetve 2012 elején. Azok számára, akik ezzel a lehetőséggel nem tudtak élni, útnak indítottunk egy programot. Ez a program arról szól, hogy tudják rögzíteni a hiteleik törlesztőrészletét, aki pedig él ezzel a lehetőséggel - több százezer magyar család ezekben az órákban, napokban is folyamatosan ott van a bankfiókokban, hogy újraírja a hitelszerződését -, azok számára akár 30 százalékkal is csökkenhet érdemben az eddig fizetett törlesztőrészlet.
(10.40)
Ez a költségvetés támogatást ad mindehhez; kamattámogatást és több más természetű támogatást, amit már a 2012. évi költségvetésben terveztünk, de a 2013. évi költségvetésben jelentkeznek ennek nagymértékben először komolyabban vett terhei. A költségvetés kalkulál azzal, hogy segíteni tudjunk azoknak a családoknak, akik fizetni akarják a hiteleiket és fizetni is tudják majd, ha élnek az árfolyamrögzítés lehetőségével. Számukra ott van a kamattámogatásnak az a formája, amit a költségvetésből fizetünk majd, nyilvánvalóan magyar családok felé a bankrendszeren keresztül.
Ugyancsak üzenetet hordoz azok számára, akik már nem tudják törleszteni a hiteleiket, hiszen a Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozása megtörtént, működését ebben az évben elkezdte, és a Nemzeti Eszközkezelő legnagyobb volumenű működése pontosan 2013-ra várható, több mint 25 ezer lakás megvásárlására biztosít lehetőséget az a költségvetés, útnak indítja a Nemzeti Eszközkezelő érdemi működését. Tehát az adósságválságban küszködő magyar családoknak a költségvetés üzenetet hordoz magában.
2011-ben elkezdtünk egy másik programot is, azt a programot, ami arról szólt, hogy szakítsunk végre azzal a hagyománnyal, ami sajnos kialakult 2002 és 2010 között. 2002-ben az akkor érkező kormányok szakítottak egy általunk útnak indított és azt gondoltuk, hogy nemes üggyel; azzal, hogy el kell ismerni a gyereket nevelő családok terheit, a gyerekvállalás társadalmi költségeit. Fokozatosan, egyre jobban leépítették az adórendszerben megnyilvánuló, gyerekes családokat érintő támogatásokat.
Ezzel szemben 2011-ben az új kormány és a parlament többsége jelentős változtatást vezetett be, az arányos adórendszerrel párhuzamosan 2011-ben 160 milliárd forinttal több maradt a magyar családoknál, és ezzel ott az egygyerekes szülők átlagkeresete nettó 10,5 százalékkal, a kétgyerekeseké 16,3 százalékkal, a három és több gyermeket nevelőké pedig 23,6 százalékkal növekedett meg. A 2012-ben további gyerekek után járó adókedvezmény ott van a 2013-as költségvetésben is, és mondjuk ki őszintén: ez egyre több támogatást igényel, egyre több lemondott adót jelent, és ennek örülhetünk, mert ez azt jelenti, hogy apró lépésekben, de nő a születések száma Magyarországon.
Ez a költségvetés továbbra is elkötelezett a gyermekes családok támogatása mellett, és ez számunkra fontos, ezt az értéket tovább akarjuk vinni.
Ugyancsak beszélnünk kell arról, hogy 2002-2010 között nagyon sokszor a magyar kis- és közepes vállalkozások azt érezték, hogy cserbenhagyták őket. Terheik ugyanazok voltak, mint bármely más, Magyarországon más körülmények között működő multinacionális nagyvállalaté. A piaci erejük azonban egészen más. Azzal a világgal szembesültek, hogy egyik oldalról van egy piaci erőfölény, ahol őket beszállítói pozícióban azok a multinacionális nagyvállalatok az árak csökkentésére kényszerítik, az általuk fizetett árak után különféle visszajuttatási rendszerekre kényszerítik, miközben az állam semmilyen adózási előnyt számukra nem nyújt.
2011-ben elkezdtünk szakítani ezzel a korszakkal. Elkezdtünk szakítani akkor, amikor a kormány azt mondta, hogy lépnünk kell, és a lépést azzal kezdtük el, hogy 19-ről 10 százalékra csökkentettük a magyar kis- és középvállalkozások társasági adóját, és ezzel összesen 262 ezer magyar vállalkozás adóterhe csökkent közel 150 milliárd forinttal, és ráadásul jelentős mértékben őket terhelő kisebb adófajtákat is sikerült csökkentenünk, és szeretnénk mindezt továbbvinni. 2010-ben ezt a folyamatot elindítottuk, a 2011-es költségvetésben érvényesítettük, 2013-ban a költségvetésben mindez ott van, és erről majd szeretnék egy kicsit később beszélni a hozzászólásomban: a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vannak ezeket a vállalkozásokat kedvezően érintő további javaslatai is.
Szeretnék arról is beszélni, hogy ugyanebben a költségvetésben továbbviszünk néhány másik, számunkra fontos dolgot is. 2002 és 2010 között az akkori kormányok nagyon sokszor rendkívül vegyes módon álltak hozzá Magyarországon a nyugdíjak reálértékének megőrzéséhez. Idézzünk csak fel két számot: a Gyurcsány-kabinet működése idején, 2007-ben Magyarországon a nyugdíjak reálértéke 2,2 százalékkal csökkent, 2009-ben 6,4 százalékkal csökkent. Ehhez képest mi elköteleztük magunkat 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben amellett, hogy Magyarországon a nyugdíjak reálértéke nem fog csökkenni. Ezt a 2013-as költségvetésben is tovább fogjuk vinni. Azt ígértük és ezt továbbra is visszük tovább, hogy a költségvetés célja az, hogy a magyarországi nyugdíjak reálértékét megőrizve a magyarországi nyugdíjak vásárlóértéke változatlan maradjon. Mindehhez tegyük hozzá, hogy szerkezetátalakítási lépésekkel az elmúlt két esztendőben a kiszámíthatóság irányába több nagyon komoly lépést tett a magyar kormány, ami egyébként most először érdemben megjelenik a 2013-as költségvetés tervezetében is.
Nézzünk szembe azzal, hogy a korábbi időszakokban szinte soha nem volt példa arra, hogy egyébként egy olyan költségvetés legyen, ahol a nyugdíjkassza egyensúly közeli állapotát meg lehet teremteni. 2009-ben a nyugdíjkassza egyensúlya jelentős mértékű, óriási hiányt mutatott. Nem egyensúly volt, hanem óriási feszültségek voltak ezen a rendszeren belül, egyre inkább látható volt, hogy a Magyarországon dolgozók által befizetett nyugdíjjárulékokból nem lehet kifizetni azokat a nyugdíjakat, amelyeket egyébként a nyugdíjak reálértékének megőrzéséhez tenni kell.
Ehhez képest mit választottak az előző kormányok? Rendszerint azt, hogy valamilyen formában csökkentették a nyugdíjasok járandóságait. Mi ezzel szemben nem a nyugdíjasok járandóságait csökkentettük, hanem komoly szerkezeti reformokat indítottunk el. Elértük azt, hogy egyébként a piaci kasszák helyett és a piaci szereplők helyett immár ismét az állami nyugdíjrendszerbe kerülnek azok a források, amelyeket több száz milliárd forintos értékben akkor, amikor tőzsdére vitték a magyar nyugdíjak egy részét, visszahoztuk az állami nyugdíjrendszerbe.
Ennek köszönhetően, valamint azzal, hogy a kormány bátran szembenézett azzal, hogy a nyugdíjak reálértékét akkor tudjuk biztosítani, ha mindenki egyenlő feltételekkel tud nyugdíjba menni, ha nincsenek kivételezettek, nincsenek olyanok, akik évtizedekkel korábban tehetik meg, legfeljebb nagyon kevés kivétellel, éppen ezért a kormány bátran belevágott abba, hogy a korábban meghozott és sokak számára igazságtalan intézkedéseket felülvizsgálja. Eljutottunk odáig, hogy a 2013-as költségvetésben, mondhatjuk, hogy a nyugdíjasok számára az is biztonságot jelent, hogy a nyugdíjkassza egyensúly közeli állapotban van.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy érdemes még több területen végignéznünk azt, hogy egyébként ebben a költségvetésben mi történik. Hiszen ennek a költségvetésnek vannak szerkezeti üzenetei, olyan szerkezeti üzenetei, amelyek a korábbi időszakból nagyon komolyan hiányoztak.
Ez a költségvetés belevág olyan átalakításokba, amelyek azt üzenik a magyar embereknek, hogy a magyar kormány úgy próbálja biztosítani számukra a közszolgáltatások színvonalát, hogy nem a kiadások folyamatos növelésével, hanem merész és bátor szerkezetátalakításokkal megőrzi ugyan a közszolgáltatásokat, de tudja csökkenteni az azokra nehezedő kiadásokat.
Magyarországon megtörténik az önkormányzati rendszer átalakítása. Nagyon sokat beszéltek itt korábban, még bizottsági vitákban képviselőtársaim arról, hogy hát az önkormányzati rendszer úgymond a nagy vesztese ennek a költségvetésnek. Azoknak, akik ezt mondják, csak azt tudom üzenni erről a helyről, hogy ha csak a számokat vetik össze a számokkal, akkor másik oldalról - tegyük hozzá - azt kéne mondaniuk, hogy például az oktatásügy hatalmas nyertese, mert végre ott óriási összegekkel nőnek a támogatások, miközben az önkormányzati oldalon csökkennek.
Oka van ennek. 2002 és 2010 között azt szoktuk meg, hogy egyébként az akkori baloldali kormányok csak feladatokat adtak az önkormányzatoknak, egyre többet, de ahhoz forrásokat nem biztosítottak. Sőt, folyamatosan forráskivonás történt az önkormányzati rendszerből. A 2006 és 2010 közötti időszakban 800 milliárd forint értékű forrás került ki az önkormányzati rendszerből a korábbi időszakhoz képest. (Dr. Lamperth Mónika közbeszól.) Ez természetesen megmutatkozott az önkormányzati rendszer eladósodásában is. Ezt sajnos onnan is láthattuk, hogy például a 2002-2003-ban politikai programként meghirdetett közalkalmazotti béremelés fedezetét 2003-2004-től egyre kevésbé kapták meg az önkormányzatok, és szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy 2006 és 2010 között a kormány különösen sok forrást vont ki az önkormányzati rendszerből.
(10.50)
Ma az történik, hogy az állam azt mondja, hogy átvállalunk feladatokat, és ezeket a feladatokat az állam fogja ellátni, ha lehet, akkor hatékonyabban, ha lehet, akkor koncentráltabban. Az önkormányzatoktól nem forrásokat von el, hanem feladatokat, és a feladatokkal párhuzamosan vonja el egyébként a forrásokat.
A közigazgatási rendszer átalakítása, az egészségügyi rendszer átalakítása és a közoktatási rendszer átalakítása a közigazgatási reform talán három legfontosabb területe. Ha itt megnézzük, akkor azt gondolom, nyugodtan kimondhatjuk: Magyarországon 2013-ban a pedagógusok számára két szempontból is jó üzenetet hordoz ez a költségvetés. Az egyik oldalról magában hordja azt az üzenetet, hogy az a bizonytalanság, ami azért alakult ki, mert egyes önkormányzatok anyagi helyzetének a megromlása miatt talán leginkább a pedagógusok voltak azok, akik nem érezhették biztonságban a munkahelyeiket, számukra azzal, hogy minden pedagógus munkáltatójává a magyar állam válik, ez biztonságot teremt. Elindulhat végre az a program, amire, azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk: kialakulhat egy, a nemzet számára rendkívül fontos, azonos értékeket közvetíteni tudó, a gyerekeinket felnevelni képes pedagóguskar. Ezt az állam kötelessége finanszírozni, és az állam is fogja megtenni. Ezzel párhuzamosan 2013-ban a pedagógus-életpálya első lépéseként egy pedagógus-bérrendezési program is elindul, ami, azt gondolom, hogy ennek a költségvetésnek egy szintén rendkívül fontos üzenete.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sok mindenről lehetne még beszélni a költségvetés kapcsán. Én két dolgot szeretnék hagyni a beszédemben legutoljára. A 2013-as költségvetés továbbvisz valamit, amit elkezdtünk 2010-ben. Szakítottunk akkor egy hagyománnyal. 2010 előtt ugyanis, itt hallgattam MSZP-s képviselőtársam hozzászólását, mi azt tapasztaltuk, hogy akkor, amikor válságkezelésről volt szó, akkor a terheket azonnal, egyenesben, rögtön, teljes egészében a magyar családokra és a magyar kis- és középvállalkozásokra hárították. A tehermegosztás elvét semmilyen formában nem érvényesítették 2010 előtt Magyarországon. A monopolhelyzetben lévő multinacionális nagyvállalatok, a sokszor erős piaci erőfölényben dolgozó, és megkérdőjelezhető, hogy egymással egyáltalán versengő bankok pluszterheket nem kaptak, ellenben a magyar családok és a magyar kis- és középvállalkozások igen.
Ezzel 2010 végén szakítottunk. Szakítottuk akkor, amikor a kormány azt mondta, hogy a válságkezelés terheit nem lehet csak a magyar családokra hárítani. Ugyan mindenki tudja, hogy ahhoz, hogy az adósságcsapdából kiszabaduljunk, Magyarországnak komoly erőfeszítéseket kell tennie, és mindenki tudja, hogy ezekből az erőfeszítésekből legalább egy kis terhet mindenkinek vállalnia kell, de nem mindegy, hogy ezeknek a terheknek a megosztása hogyan történik meg.
Az én meggyőződésem szerint az a változás, ami 2010-ben elindult, jelentős mértékű változás volt. 2010-ben ugyanis kimondtuk, hogy a tehermegosztás jegyében a bankokat, a biztosítótársaságokat, a multinacionális nagyvállalatoknak több körét, akkor éppen a kereskedőszektort, az energiavállalatokat és a távközlési szektort bevontuk a tehermegosztásba. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a magyar kormány szakítani tudott azzal a hagyománnyal, amit többek között nemzetközi szervezetek ajánlásai alapján korábbi kormányok követtek. Elvégre mondjuk ki őszintén: 2009-ben a válságot úgy próbálták kezelni az elődeink, hogy jelentősen csökkentek Magyarországon a bérek, és csökkentették a nyugdíjakat is.
A közalkalmazottak és a köztisztviselők szembenéztek azzal a ténnyel, hogy 2010-ben vagy 2009-ben jelentős mértékű, nemcsak reálbércsökkenést, hanem nominálbér-csökkenést szenvedtek el. Ugyanez történt a nyugdíjasoknál is, ahol egyébként a 13. havi nyugdíj kivezetésével jelentős mértékben csökkentek a nyugdíjasok járandóságai. Nyugdíjcsökkentés és bércsökkentés, ez volt a korábbi kormány válságkezelési receptje.
Mi nem ezt az utat választottuk. És azt gondolom, hogy akkor, amikor arról kell vitatkozni, hogy van-e értelme a tehermegosztásnak, akkor hozzá kell tenni mindig, hogy itt természetesen azt is kell nézni, hogy mi ennek az alternatívája. És sokszor azt érzem, hogy ellenzéki képviselőtársaim egy része nem beszél őszintén arról, hogy amikor valójában azt mondja, hogy rosszak a tehermegosztás jegyében a bankokra, a távközlési társaságokra és az energiaszektorra kivetett adók, akkor ezzel valójában azt mondja, hogy válasszuk a másik alternatívát, mert a másik alternatíva a bérek és a nyugdíjak csökkentését jelenti. Ez a kormány ezt nem szeretné. Ezt az utat a magunk részéről mi lezártuk 2010-ben, és nem szeretnénk folytatni.
És akkor, amikor arról beszélnek, hogy progresszív adórendszer kell, akkor is a magyar családok többségének egy jelentős adóemelési üzenetet küldenek el. Mi ezzel szemben egy olyan adórendszernek vagyunk a hívei, amelyik úgy arányos, hogy egyébként mindenki számára arányosan teszi lehetővé a terhek viselését, és biztosítja azt a lehetőséget, hogy ha valaki bármilyen béremelésben részesül, akkor a jövőt illetően nála marad több pénz, és nem az államnál.
A 2010 előtt működő adórendszer ebben az értelemben megbukott. Láttuk, hogy Magyarországon nem vezetett a bérek növekedéséhez, és megmaradt az a rendszer, amiről beszéljünk őszintén: 2010 előtt egy olyan bérrendszert sikerült rögzíteni, amely bérrendszert, ha mondjuk, Ausztriával összevetjük, ott mutatta Magyarország kettészakadását, hogy egyébként a legnagyobb volt a távolság az egész közép-európai térségben az átlagbér és a minimálbér között. Míg mondjuk, Ausztriában körülbelül a minimálbér egyébként 65-70 százaléka egyébként az átlagbérnek, ehhez képest nézzék meg, hogy Magyarországon ez hogyan volt az önök időszakában: 2010 előtt a harmada is alig volt a minimálbér a magyarországi átlagbérnek.
És ha valamit sikerült elérni az elmúlt esztendőkben, akkor pont azt, hogy egyébként ez a kormány elkötelezte magát, hogy a minimálbért közelíteni fogja egyébként az átlagbérhez. Én azt gondolom, ez egy jelentős lépés, és a mi szándékunk itt egyértelmű: azt szeretnénk ezen a téren elérni, hogy egyébként a minimálbér és az átlagbér távolságának a csökkenésével Magyarországon mindenki számára azt üzenjük, hogy érdemes dolgozni; érdemes egyébként munkát vállalni, mert munkából hozzá lehet jutni tisztességes jövedelemhez, és ezt próbálja az adórendszer is támogatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez azonban más lépéseket is tennünk kell. És itt szeretnék kitérni arra, hogy miért kér és javasol változtatásokat a költségvetésben és az adórendszerben a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja. Mi azt gondoljuk, hogy a munka világa az egyik legfontosabb terület, amire Magyarországnak oda kell figyelnie 2013-ban. Ezen a területen természetesen történtek változások az elmúlt években.
Lehet vitatkozni arról, hogy mi és hogyan változott, de azért itt a számok, úgy néz ki, hogy azt támasztják alá, hogy a kormány erőfeszítései, ha kis sikerrel is, de sikerrel jártak az elmúlt két esztendőben. A rendelkezésünkre álló adatok ugyanis azt támasztják alá, hogy az elmúlt két évben a foglalkoztatásban bekövetkezett egy 80 ezer fős növekedés. Ebből 15-20 ezer főt érint a közmunkaprogram, miközben a piaci szegmensben több mint 60 ezer új munkahely létesült. 2013-ban mi vagy hasonló arányú, vagy ennél nagyobb mértékű növekedést szeretnénk elérni, de mindenképpen szeretnénk elérni azt, hogy Magyarországon a munkahelyteremtés mellett a munkahelyek megvédésén is nagy hangsúly legyen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha azt akarjuk elérni, hogy egyébként az alacsony keresetűek inkább bérhez jussanak hozzá, és ne a foglalkoztatásuk terhei jelentsék a meghatározó szempontot a vállalkozások számára, akkor mondjuk ki, hogy abban a rétegben, amelyik egyébként leginkább-legfeljebb minimálbérhez jut hozzá, nevezetesen, a képesítés nélküli fizikai dolgozók tekintetében, a kormánynak változtatnia kell. Mi ezt kérjük a kormánytól, hogy a képesítés nélküli fizikai dolgozók esetében az ő foglalkoztatásuk terheit csökkentse.
A közterhek csökkentésével tudunk eljutni odáig, hogy egyébként a vállalkozások számára az a pénz, amit a foglalkoztatásra fordítanak, nem az államkasszába, hanem az emberekhez kerül. Ez lehet a módja annak, hogy egyébként az alacsony keresetűek bérének a növekedését piaci eszközökkel is ösztönözzük.
Ezért szorgalmazzuk azt, hogy a képesítés nélküli fizikai dolgozók esetében a közterheket az állam a következő esztendőben jelentős mértékben csökkentse. Ez nyilvánvalóan a minimálbéren keresők és a minimálbér környékén keresők számára jelenti majd 2013-ban a legnagyobb versenyelőnyt. Számukra ez azt jelenti, hogy megéri őket foglalkoztatni, azaz a munkahelyük biztonságban lesz; és számukra ez azt jelenti, hogy ha kevesebbet kell utánuk fizetni az állam felé, akkor a vállalkozók értelemszerűen több bért tudnak fizetni majd nekik 2013-ban, illetve 2014-ben.
Mi azt gondoljuk, hogy ugyanilyen típusú kedvezményeket kell biztosítani még három kategóriában. Az egyik a fiatalok foglalkoztatása. Ha a 2012-es esztendő adatait megnézzük, akkor azt látjuk, hogy sajnos az európai tendenciák részben Magyarországon is érvényesülnek.
(11.00)
Szerencsére azt elmondhatjuk, hogy Magyarország még mindig az európai átlag környékén van, illetve az európai átlag alatt van valamivel a fiatalok munkanélkülisége tekintetében, de azt viszont látnunk kell, hogy a fiatalok foglalkoztatása tekintetében ezek a mutatók nem jók, ezért a 25 év alattiak körében azt javasolja a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja, hogy szintén a közterhek csökkentésével az állam ösztönözze a fiatalok foglalkoztatását és munkahelyeik megőrzését. Ugyanez a javaslatunk a védett korban lévők esetében, tehát az 55 év felettiek foglalkoztatásánál. Ott az a célunk, hogy aki 55 év fölött van, annak a munkahelyét meg tudjuk védeni, hogy legyen mód és lehetőség arra, hogy ő eljusson a 62 éves nyugdíjkorhatárig, és egy tisztességes nyugdíj ígéretével, a nehéz, végigdolgozott évek után nyugdíjba is tudjon menni. Ehhez az kell, hogy ne ő legyen az, aki a gazdasági válság nyomása alatt esetleg elveszítheti a munkahelyét, ezért az 55 év feletti korban lévők foglalkoztatásánál a közterhek csökkentését kérjük a kormánytól, hogy a vállalkozóknak megérje őket a munkahelyeiken tartani.
Ugyanez a javaslatunk a szülésről visszatérő nők esetében is, ahol, azt gondolom, ezt nem kell külön magyarázni. Ott, ha lehet, a leggálánsabb ajánlatot szeretné kérni a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja a kormánytól. Azt gondoljuk, hogy a szülésről visszatérő nők esetében a közterhek legnagyobb részétől vagy akár az egészétől meg kell próbálni eltekinteni az ő foglalkoztatásuk elősegítése érdekében.
Ugyancsak fontos dolognak tartjuk, hogy azokat, akik önfoglalkoztatók, én azt mondanám, hogy ők a tipikus kisadózók Magyarországon, az előző korszakok eredményeiként ők gyakorlatilag a kényszervállalkozók, akiket vállalkozás formájába kényszerítettek, akiknek a saját maguk foglalkoztatásáról kell gondoskodniuk; sokan tartoznak ebbe a kategóriába, idetartozik a fodrász, idetartozik a cipész, nota bene idetartozik a kocsmáros, idetartoznak a tipikus kézművesek. Azt kérjük a kormánytól, hogy az ő esetükben két lépést tegyünk meg. Az egyik, hogy egyszerűsítsük az életüket, hogy a fodrász legyen fodrász, ne kelljen neki könyvelőnek is lennie ezzel párhuzamosan, ami azt jelenti, hogy egy lényegesen leegyszerűsítettebb adózási szisztémát kérünk a számukra. A másik oldalról pedig szeretnénk elérni, hogy ezzel párhuzamosan a terheik is érdemben csökkenjenek, tehát szeretnénk azt elérni, hogy a kisadózók tényleg kis adót fizessenek, náluk több pénz maradjon 2013-ban.
A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának utolsó, ámde szintén nem mellékes és fontos kérése az, hogy azoknál a tipikus magyar kis- és középvállalkozásoknál, amelyek egyébként sok embert foglalkoztatnak, munkaerő-intenzív termelést folytatnak, tehát nem a nyereségük az óriási az egy foglalkoztatott munkaerő esetén, hanem a költségeik jó részét a munkaerő teszi ki, ott az adózás változtatásával hozzuk őket kedvezőbb helyzetbe. Ezt egy fontos dolognak tartjuk, ennek a körnek próbáltunk üzenni 2010-ben a társasági nyereségadó csökkentésével. A magunk részéről fontosnak tartjuk, hogy itt a foglalkoztatás erősítését segítő lépéseket hajtsunk végre. Ebben a körben Magyarországon közel 650-750 ezer embert foglalkoztatnak ezek a kisvállalkozások.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy ezekkel a változásokkal együtt, a munka világát érintő lépésekkel együtt tudunk Magyarországon 2013-ban új munkahelyeket teremteni, és meg tudjuk a munkahelyeket védeni. Számunkra a költségvetésben ez a legfontosabb üzenet. Lehetne még természetesen sok mindent keresni, de felsoroltam már előtte, miket tettünk meg korábban a devizahiteles családok védelme érdekében, a gyereket nevelő családok érdekében vagy éppen a közszféra különböző területein. Ezeket továbbvisszük, és ezzel párhuzamosan szeretnénk 2013-ban új eredményeket elérni. Ezért a mi számunkra ez a költségvetés, ha ezeket a terveket együtt meg tudjuk valósítani, akkor magában hordozza az emelkedés lehetőségét, csak közben nem szabad elfelejteni, együtt kell erőfeszítéseket tennünk azért, hogy Magyarország egy fontos célt ne tévesszen szem elől: 2002 és 2010 között az elődeink elköltötték a jövő pénzét, az elődeink munkájának eredményeként brutális költségvetési hiány volt Magyarországon. Ne felejtsük el, ez sokszor a vállalkozási teljesítmény, a gazdasági teljesítmény iszonyatos visszaeséséhez is vezetett. Beszélnek arról, hogy 2012-ben Magyarországon esetleg kismértékben csökkenhet a gazdasági teljesítmény. Tegyük hozzá, az ő esetükben 2009-ben például brutálisan, közel 7 százalékkal csökkent a gazdaság teljesítménye, és ugyanezekben az időszakokban másfélszeresére nőtt a GDP arányában az államadósság.
Ehhez képest az elmúlt években ellenkező folyamatok indultak el: tudtuk csökkenteni a költségvetés hiányát, lejjebb faragtuk az államadósságot, és ez elhatározott célunk 2013-ban is. Ez a költségvetés tehát csak akkor tudja az összes célját megvalósítani, ha szem előtt tartjuk azt az egyszerű alapelvet, ami, azt gondolom, a családok gazdálkodásánál ugyanazt jelenti, mint egyébként a magyar államnál: csak addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
