SESZTÁK OSZKÁR
SESZTÁK OSZKÁR
SESZTÁK OSZKÁR (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés általános vitája kiindulópontjaként azt gondolom, hogy érdemes néhány sarokpontot leszögezni, és a kontextust vizsgálni, azt a környezetet, amelyben az adott évi költségvetés fő célkitűzései megszülettek. Ellenzéki képviselőtársaink - főleg MSZP-s képviselőtársaink - szeretnek megfeledkezni erről a körülményről, ugyanakkor viszont azt gondolom, hogy mindenki elfogadhatja, aki objektíven közelít ehhez a kérdéshez, hogy a költségvetés - Magyarország nem a Marsról jött - nem vizsgálható anélkül, hogy milyen örökséget vett át akár időben, akár pedig térben.
Az időbeli dimenziót vizsgálva természetesen szólnunk kell az elmúlt nyolc évről is - bármennyire is nem tetszik ez a szocialista képviselőtársainknak -, illetve nemcsak a nyolc évről, hanem arról a periferiális, félperiferiális helyzetről is, ami Magyarország gazdaságát, akár társadalmi helyzetét is jellemzi Európában. Erről megfeledkezni, erről nem beszélni botorság lenne. Azt gondolom, hogy ebből nem szabad engednünk, ha a költségvetés mostani mozgásterét vizsgáljuk, mint ahogy nem szabad megfeledkezni arról a kontextusról sem, amit az európai tér jelent számunkra az euróövezeti válsággal: kezdődött Izlanddal, aztán következett Írország, Görögország, Portugália, Spanyolország, és ki tudja, hogy hol állunk meg.
Ezzel kapcsolatban nagyon fontos leszögeznünk, hogy nemcsak az elmúlt nyolc évet meghatározó Gyurcsány-kormányok követtek bűnös és hazug politikát, elsősorban most itt a költségvetésről beszélve, hanem ehhez asszisztált - és nemcsak ehhez, hanem más, már euróövezetben lévő országokhoz is - az Európai Unió pénzügypolitikája. Nevezetesen, abban a beszédben, amit Gyurcsány Ferenc elkövetett, Almunia is említésre kerül Veres János pénzügyminiszter úr megszólalásában, aki azt mondja, hogy Almunia biztos miben segített az akkori kormánynak, hogy elfedje a bajokat, és hogyan fogadta el egyébként az Európai Unió a nyilvánvalóan meghamisított költségvetési számokat és az erre alapozott - illetve nem alapozott, homokra épített - költségvetési politikát. Azt kell mondanom, hogy az Európai Unió akkori döntéshozói, Bizottsága tehát igenis falazott a Gyurcsány-kormányok tevékenységéhez, tehát ilyen módon a két körülmény, az időbeli és a térbeli körülmény össze is függ. Meg kell állapítanunk, hogy az Európai Unió döntéshozó szerveinek, akkori döntéshozóinak - konkrétan megnevezve - milyen felelőssége van a mostani helyzettel kapcsolatban, amit nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió, elsősorban az euróövezet tagállamaiban most nagyon gyorsan és húsbavágó intézkedésekkel kezelni kell.
A válság, illetve a költségvetés körülményeit vizsgálva meg kell emlékeznünk arról, hogy egy elhúzódó világgazdasági válságban vagyunk, nem egy egyszerű egyciklusú, hanem egy kétciklusú válság körülményei közepette kell a magyar gazdaságot, a magyar költségvetést rendbe tenni, amikor több évre elnyúlik, úgynevezett W alakot vesz ez a válság. Azt gondolom, hogy ezt követően, ezek után az alapvetések után fontos leszögeznünk, hogy az ellenzék által elvárható kritikának az elmúlt két évre kell vonatkoznia, és nem kérheti az ellenzék számon azokat a körülményeket, amiket az ország és a kormány örökölt, és amely körülmények szorításában, kényszereiben megfogalmazta a gazdaságpolitika mozgásterét; azt lehet vizsgálni tárgyszerűen, hogy jó gyógymódot választott-e az Orbán-kormány az elmúlt két évben.
Ezt követően, azt gondolom, hogy a választott makropályában nem lehet vita akár a parlamentben, akár tágabb körben sem, hiszen ha a magyar gazdaságpolitika önálló cselekvését vissza akarjuk szerezni - márpedig azt gondolom, hogy ebben nemzeti konszenzus kellene hogy legyen -, akkor a makropálya kijelölésében egyet kell értenünk. Azt gondolom, hogy itt komoly eredményekről adhatunk számot ebben a vitában is. Úgy sikerült ezt a makropályát tartani, hogy közben a kormány teljesíti azokat a nemzetközi kötelezettségeket, jelesül a hiteleket visszafizeti, amit 2008-ban - és milyen büszkék erre szocialista képviselőtársaim - egy hónap alatt sikerült tető alá hozni, olyan sürgető volt a kényszer, hogy a forint megmaradjon, hogy ki lehessen fizetni a következő hónapban a nyugdíjakat és a többi. Olyan helyzetben volt tehát az ország, hogy hirtelen, gyorsan, egy hónap alatt hihetetlen mennyiségű hitelre volt szükség. Ennek nagy részét fel is használták, el is költötték, de a visszafizetési kötelezettség nagyrészt egyébként 2014 végéig, a polgári kormányra hárult, és ezeknek a fizetési kötelezettségeknek a polgári kormány maradéktalanul eleget is tesz.
A makropálya kijelölése tehát, azt gondolom, helyes volt, ebben egyet is érthetünk. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb mutatók, 2013-ban az államadósság-mutató mintegy 83 százalék volt, amit sikerült 2011 végére 80,6 százalékra, 2012 végére 78 százalékra, a 2013. év végére pedig a költségvetés tervezete szerint 76,8 százalékra csökkenteni. Azt gondolom, hogy ezekkel a számokkal teljesül az alaptörvény rendelkezése, ami a költségvetési hiány csökkentését írja elő az Országgyűlés számára, hiszen az alaptörvényben rögzítették ezeket a számokat.
Fontos még a makropályánál elmondani, hogy a költségvetés hiánya most már egyébként a nemzetközi szervezetek, az Európai Bizottság által is elismert és hitelesnek elfogadott módon 2,5 százalék alatt maradhat ebben az évben, míg a költségvetés tervezete 2,2 százalékkal számol. Amikor arról beszéltem, hogy az ellenzéki képviselőknek az elmúlt két évet van joguk és lehetőségük számon kérni, akkor azt gondolom, hogy a cselekvés irányait és a cselekvés módjait is természetesen módjuk van számon kérni. A cselekvés irányaiban, a cselekvés módjainak kijelölésében néhány nagyon fontos alapvetést ismételten le kell szögeznünk, amely az elmúlt két év költségvetéseiben is élt, illetve a jövő évi költségvetés tervezetében is megfogható.
Az egyik ilyen fontos alapvetés a tehermegosztás politikája, jelesül, hogy az előző, szocialista kormányok által már megszokott módon bekövetkezett megszorítások politikája helyett a polgári kormány nemzetközi pénzintézeteket, biztosítótársaságokat, telekommunikációs cégeket, nagyáruházakat is bevon a tehermegosztás politikája révén az öröklött terhek felszámolásába. Azt gondolom, hogy ez társadalmi igazságosság. Ha ezt kérik rajtunk számon akár jobbikos képviselőtársaink is, azt el kell ismerniük, hogy a kormány ebben eltökélt módon, nemzetközi érdekeket is sértve és ezeket az érdekütközéseket vállalva vitte véghez a tehermegosztás politikáját, és majd a jövő évi adótörvények vitájakor is elmondhatjuk, hogy a jövő évre is számon kérhető és megfogható ez a célkitűzés a kormánypolitikában.
A tehermegosztás politikája persze nem volt öncélú, nemcsak öncélúan a társadalmi igazságosságot szolgálta - ez persze nagyon fontos érték számunkra -, hanem az önálló gazdaságpolitikai mozgástér visszaszerzését is jelentheti, annak garanciáját jelentheti számunkra, hogy nem megszorításokkal, nem egyébként jól kikövetkeztethető megfelelési szándékkal szerezzük vissza az önálló gazdaságpolitikai lehetőségeinket, hanem a tehermegosztás politikája révén.
(13.40)
Hiszen jól látható volt, kitapintható egyébként az ellenzék napi politikai cselekvéséből is, hogy igen, az volt a terve talán az ellenzéknek is, bizonyos nemzetközi pénzügyi köröknek is, hogy a megszorítások politikájával kell, a magyar adófizetők, a magyar polgárok vérével-verejtékével kell visszaszereznünk az önálló gazdaságpolitikai mozgásteret. Nem, ebbe bevontuk a tehermegosztás politikája révén a nemzetközi szervezeteket, nemzetközi pénzügyi befektetőket is.
Azt gondolom, hogy ugyanakkor a kormány politikájában, költségvetési politikájában az eddigiekben is és a jövő évi költségvetésből is kitapintható a reálpolitika. Emlékszünk arra, a tavalyi év novemberében, december elején milyen megrökönyödést okozott itt a Házban is ellenzéki képviselőtársaim között, amikor bejelentette a kormány, elkezd tárgyalni az IMF-fel, az európai szervezetekkel, az Európai Bizottsággal egy pénzügyi védőháló létesítéséről, hiszen akkor már látható volt, hogy a nemzetközi gazdasági válság az euróövezet válsága elhúzódó, ezért szükség volt erre az eszközre, tehát azt kell hogy mondjam, hogy a kormány politikája ilyen szempontból nem doktriner, hanem reálpolitika, és gyorsan reagál a nemzetközi környezet változásaira is.
Ha egy elhúzódó válságról van szó, akkor tárgyalunk akár az IMF-fel is egy pénzügyi védőháló létesítéséről is. Azt gondolom, hogy egyrészt a makropálya kijelölésének, másrészt pedig a reálpolitikai lépéseknek megvan az eredménye is. Talán már beszélhetünk erről így, múlt időben is, hiszen a napok híre, hogy a túlzottdeficit-eljárás jövőre befejeződhet. Ez 2004 óta sújtja Magyarországot és ha felárakról beszélünk, akkor talán erről is meg kell emlékezni, hogy miért ilyenek a felárak Magyarország vonatkozásában, hiszen 2004 óta - és ez objektív körülmény, erről nem szabad megfeledkeznünk, bármennyire is nem tetszik szocialista képviselőtársainknak - folyamatosan teherként nehezedik a mindenkori magyar költségvetésre és valamennyi magyar emberre. Tehát ez a teher a kormány lépéseinek, mozgástérnövelésének köszönhetően jövőre elhárulhat Magyarországról, és erről már nemzetközi tényezők is nyilatkoztak. Ennek a következménye az, hogy a kohéziós alapok megvonásának lehetősége is elhárult már Magyarországtól, és ilyen módon az uniós forrásokhoz is hozzá tudunk jutni a következő évi fejlesztési feladataink végrehajtásához.
Másik, ugyancsak az időben vizsgálandó dimenziója a költségvetésnek, hogy miért pont most. Azt gondolom, hogy ebben eltérőek az európai példák és az európai gyakorlat, de egyáltalán nem szokatlan, hogy a jövő évi költségvetésről már nyár elején tárgyalnak európai parlamentekben. Azt gondolom, ez nem szokatlan, sőt inkább követendő gyakorlat számunkra. Bármennyire is kiszámíthatatlanok a körülmények, bármennyire is a tervezésben bizony még csak az első negyedévi adatokra számíthattunk, azt gondolom, hogy helyes, ha egyébként a tárgyalási pozíciónk megerősítése érdekében is - mármint az IMF-fel megkezdendő tárgyalási pozíciónk megerősítése érdekében is - a sarokszámokat tekintve már nyár elején, ebben az ülésszakban dönteni tudunk.
Van - mint talán már említettem ebben a felszólalásomban is - néhány sarokpontja a költségvetési politikának, és ezek a sarokpontok át kell hogy húzódjanak költségvetéseken, hiszen akkor tudják kifejteni a hatásukat, akár az arányos adórendszer tekintetében, hogy az majd beruházást ösztönöz. Először kifizetik az adósságaikat, például a devizahiteleiket a családok, amelyeket az önök jóvoltából, ugyancsak az örökséghez tartozóan megörököltek, s azt követően tudnak fogyasztani vagy fogyasztást növelni. Tehát arányos adórendszer, a tehermegosztás politikája, amiről már bővebben beszéltem, családok támogatása az adórendszeren keresztül - azt gondolom, hogy ez nagyon fontos társadalompolitikai eszköz is amellett, hogy a demográfiai mutatókon picit érzékelhetően már javított is -, de ez az eszköz is több év alatt tudja kifejteni teljes mértékben például a munkára ösztönző hatását, ami, azt gondolom, nagyon fontos társadalompolitikai cél, és a költségvetésen túlmutató célja lehet egy kormány politikájának.
A következő ilyen alapvetés, hogy a fogyasztási típusú adókra kívánja áttenni a kormánypolitika a hangsúlyt a jövedelem típusú adók helyett. Ezzel is a munkára ösztönzést valósítja meg az adórendszeren keresztül is a kormány és a költségvetési elképzelései is. Azt gondolom, hogy nagyon fontos alapvetés és a kormány politikájához hozzá tartozó alapvetés az a kezdeményezés, amellyel Rogán Antal frakcióvezető úr élt a Fidesz-KDNP-pártszövetség nevében, amely ugyancsak munkára ösztönző lépéseket jelent, és egyfajta megrendelést jelent a kormány számára. Nagyon kedvező a kormány részéről ennek a fogadtatása, és remélhetőleg ezekről is a nyári szünet előtt dönteni tudunk. Ismertek a legfontosabb lépések: életkori kedvezmények 25 év alatt és 55 év felett, regionális kedvezmények az adórendszerben, illetve kisvállalkozások, mikrovállalkozások segítése, adókönnyítése, ami meggyőződésünk szerint ugyancsak a foglalkoztatás növelését jelenti.
Nagyon fontos megemlékezni a költségvetés vitájában is - és ebben vitatkoznunk kell ellenzéki képviselőtársainkkal -, nem megszorításokról van szó, hanem Magyarország átrendezéséről van szó, olyan átrendezéséről van szó, amely az elmúlt 22 év tapasztalatait figyelembe veszi, és igaz az önkormányzati alrendszerre és igaz az államháztartás többi alrendszerére is. LMP-s képviselőtársunk vezérszónoklatában ragadott meg engem az a hasonlat, az a kép, amit a felsőoktatás vonatkozásában mondott, hogy beszűkülnek a magyar fiatalok lehetőségei, nem juthatnak diplomához és a többi. Ezeket halljuk nap mint nap.
Talán nem fontosabb az, hogy milyen minőségű diplomához jutnak a magyar fiatalok, amit aztán hogyan tudnak a magyar munkaerőpiacon kamatoztatni? Talán nem fontosabb, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) igazul és igazságosan beszéljünk ebben a vonatkozásban is?- Hiszen sok esetben azt hazudjuk, azt hazudták az előző kormányok a fiataloknak, hogy a diplomával olyan álláshoz is tudnak jutni, amit az ő képzettségük alapján, legalábbis a papír alapján megszereztek. Aztán nem tudnak ilyen álláshoz jutni és ez mind az ő életükben, mind a családjaik életében, azt gondolom, nagyon komoly törést jelent.
Itt is véget kellene vetnünk a hazugságok, egymás becsapása politikájának, ugyanúgy az egészségügyi rendszerben is. Tehát az egészségügyi átalakítás is, ami történik, olyan szempontból is nagyon fontos, hogy nem hazudjuk egészségügyi ellátásnak azt, amit sajnálatos módon bizonyos kórházakban akár a pénzügyi nehézségek miatt, akár a humán erőforrás hiánya miatt, de eddig kórházi ellátásnak mondtunk. Igaz ez az élet számos területére, például a felsőoktatásra is, tehát valódi és minőségi reformra és tudásra van szükség a felsőoktatási intézményekben. Azt gondolom, hogy ezek az átalakítások arra irányulnak, hogy mondjuk, magyar egyetemek is bekerülhessenek abba az előkelő listába, amiben sajnos most nincsenek. Ehhez pénz kell és átalakítás kell.
(13.50)
Azt gondolom, hogy ezekben ugyancsak erős és jelentős lépéseket tett a kormány az elmúlt két évben, mind az államigazgatás tekintetében, a megyei önkormányzatok, járások, kormányhivatalok megalapításával, mind pedig a legfontosabb szolgáltatói területeken: oktatáspolitika, szociálpolitika, egészségügy, és hadd ne soroljam tovább, nagyon is jelentős strukturális átalakítások történtek meg vagy éppen folyamatban vannak. Ilyen körülmények között kell egy nemzetközi válsággal, egy euróövezeti válsággal is megküzdenie a magyar költségvetésnek, hogy közben átalakítja teljes egészében - azt kell mondanom - a magyar államot és ennek az alrendszereit.
Azt gondolom, hogy fontos beszélnünk arról, hogy ezek a gazdaságfejlesztési lépések mindig is a munkaalapú társadalomról, a munkaalapú gazdaságról szóltak, arról, hogy talán be kellene fejezni azt a politikát, amiben az izlandi halászok befektetési bankárok lettek, és nem lettek a magyar családok sem természetesen befektetési bankárok, és nagyon rútul visszaéltek velük, mondjuk, a devizahitelezések elszabadítása, elszabadulása révén, amiben ugyancsak segítségükre sietett a kormány. Ha szociális érzékenységről van szó, akkor azt gondolom, itt fontos megemlíteni azt, hogy a devizahitelesek esetében igenis konkrét és kézzelfogható segítséget adott a kormány, erről a törvényjavaslatok vitájánál részletesen beszéltünk már.
A munkaalapú gazdaságra való áttérésnek nagyon fontos állomásai persze a foglalkoztatási adatok növelése; a jövő évi költségvetés tervezetében 2,2 százalékkal nőhet a versenyszférában foglalkoztatottak száma, illetve 10,3 százalékra csökkenhet a munkanélküliek arányszáma is. Azt gondolom, hogy ezek ismeretében nyugodtan, persze a körülmények nyomása alatt, szorításában, de nyugodtan ajánlhatjuk képviselőtársaink számára elfogadásra a jövő évi költségvetés sarokszámait.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
