TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF
TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Nemzetgazdasági Miniszter Úr! Elnézést kérek, szokatlan, az elmúlt 20 évben erre nem volt példa, hogy a miniszter úr meghallgatja az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács véleményét, majd pedig a kormányt jelen pillanatban éppen egy államtitkár úr képviseli. Ehhez képest az is üdítő, hogy a frakcióvezető úr a Fidesz részéről a hozzászólását megelőző negyedórában részt vett, de sajnálom, hogy nem sikerült végighallgatnia mind a miniszter úr, mind pedig az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács álláspontját, hiszen akkor ő sem ezt a beszédet mondta volna el.
2012-ben, azt mondta a miniszterelnök, hogy ez úgymond az elrugaszkodás éve lesz. 2012-t látva egyértelműen elmondhatjuk, hogy ez igaz, elrugaszkodtak a valóságtól. 2013-ra Matolcsy miniszter úr és maga a miniszterelnök is azt ígérte, hogy a felemelkedés éve lesz. Ha a felemelkedés évét társadalmi értelemben a költségvetésen keresztül akarjuk bemutatni, akkor azt kell mondani, hogy szétrombolja a társadalmi közép, a munkajövedelemből élők amúgy is bizonytalan jövőjét, és úgymond reménytelenné teszi a leszakadókat vagy a leszakadtakat.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-KDNP-pártszövetség választási győzelmét követően eredetileg növekedést, beruházást, a belső fogyasztás élénkítését fogalmazta meg legfőbb céljaként, több piaci alapú álláslehetőséget, 2020-ig 1 millió, azután majd 2014-ig 300 ezer munkahelyet ígért, adócsökkentésről beszélt, fennen hangoztatta a középosztály és a leszakadók szövetségének kiépítését. Önök azt mondták, egyszer s mindenkorra szakítanak a megszorítások politikájával, megerősítik a közszolgáltatások rendszerét. Na, ez lett a tündérmese. Ezzel szemben 2010 és 2012 között kivezették az adójóváírások lehetőségét, ami a közepes és alacsony keresetűeknek egyértelműen adóemelést jelentett. Két év leforgása alatt szisztematikusan csökkentették, úgymond elinflálták a jóléti támogatási rendszerek értékét, a sokat emlegetett munkaalapú társadalom helyett közmunkaalapú társadalmat igyekeznek építeni. Az adókedvezmények és az adócsökkentés nyilvánvaló módon csak a magas jövedelműeknek kedvez, a szolidáris és igazságos társadalompolitika helyett pedig csak presztízsberuházások sorát látjuk szerte az országban. Elég, hogyha e tér elé nézünk vagy elutazunk Debrecenbe vagy Felcsútra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Európában Magyarországon számos konfliktussal terhelt az elmúlt két év. Kezdték a nyugdíjvagyon államosításával, gátlástalanul lenyúlták milliók egyetlen jelentős megtakarítását, miközben a hatalmas összeg felét egy év alatt felélte a költségvetés. Sorozatban irreális költségvetési tervszámokkal álltak elő, a sehová nem vezető szabadságharcukkal pedig csak tovább rontották Magyarország helyzetét bel- és külföldön egyaránt. Úgy tűnik, kellemetlen és jelentéktelen közjátéknak tartják, de mégis tény, ha fájdalmas is, hogy a 2013-as költségvetésben pont ezzel ellentétesen az elmúlt két év szabadságharcának feladását jelenti a költségvetés.
Tudják, tisztelt képviselőtársaim, a különadókkal - ez sokat szerepelt a Házban, sőt a frakcióvezető úr is említette - nem az a baj, hogy nem szabad megadóztatni vagy nem kell megadóztatni a profitot, a bankokat. Szeretném újfent emlékeztetni önöket, hogy az előző kormányok is erre törekedtek, de tegyük világossá, hogy nem a bankokat kell félteni, és nem is azokat féltjük, hanem a magyar nemzetgazdaságot féltjük, a kis- és közepes vállalkozásokat, amelyek nem kapnak hitelt, és így nem tudnak munkát adni másoknak. A jövő évi, a 2013-as költségvetés kilátásai semmi jóval nem kecsegtetnek.
(11.10)
A kormányzati politika adóemelésekre készül, ennek pedig ismét nyilvánvaló következménye lesz a beruházások leállása, nem indul be a régóta várt gazdasági növekedés. Ennek a költségvetési tervezetnek az elfogadása esetén a visszaesést jelentő 2012. év után a 2013. évben a stagnálásra számíthatunk. Azaz folytatódik egy hektikus költségvetési tervezés, ha az alapszámok irreálisak, akkor majd megint, ahogy az előző évben is, majd öt-hat alkalommal módosítják a büdzsét, mindezt a gazdasági stabilitás jegyében. Az elmúlt két év során a jelenlegi kormánypártok mindenki számára világossá tették, hogy csak az erő nyelvén értenek, a valóságos vitát még a saját közvetlen köreiken belül sem hajlandók vagy talán már nem is képesek lefolytatni.
Külön megjegyzést szeretnék fűzni ahhoz, hogy a költségvetés benyújtásának az időzítése hogyan és miképpen alakult. A miniszterelnök úr kijelentése, hogy ez a korai tárgyalás a természetes, és nem az, hogy az év végén, úgymond az utolsó pillanatban fogadjuk el a költségvetést; közismert az elmúlt két előadó okán, az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács beszámolója alapján egyértelmű és világos: nem a valóságra épült. A 2012-ben egy negyedévet lezárt költségvetésből önök nemhogy 2013-ra, még erre az évre sem tudják megmondani, hogy teljesül-e a 2012-es költségvetés. A szaktárca - már ha egyáltalán ez még értelmezhető kifejezés - azt állítja, hogy az Európai Bizottság és az IMF értékeli a kormány törvényben is rögzített elkötelezettségét a szigorú fiskális politika, a hiánycél rigorózus betartása iránt.
Ez a cél bármennyire is tiszteletre méltó, habár a szabadságharcos politikával pontosan ellentétes ez a törekvés, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, mert ezek a szervezetek, amelyeket most éppen idéznek - az elmúlt két évben ehhez képest határozták meg magukat -, a később kifejtendő ellentmondásokat, a végrehajthatatlanságot, a szakszerűtlenséget ugyanúgy megállapítják, mint ahogy támogatták most azt a célt, amit önök kitűztek. Nem véletlen, hogy a Pénzügyminiszterek Tanácsa a múlt heti ülésen ugyan megszüntette a magyar kormánnyal szemben a kohéziós alapok felhasználására vonatkozó moratóriumot, ellenben a túlzottdeficit-eljárást fenntartotta, mondván, hogy a 3 százalékos hiánycél a következő évekre nem megalapozott.
Jogos bírálat érheti a törvényjavaslat korai benyújtását amiatt is, hiszen még nincs elegendő információ a költségvetés összeállításához. A két éve folytatott szabadságharc gazdaságpolitikájának az egyik fő jellegzetessége, hogy a tények totális figyelmen kívül hagyása jellemezte a kormányzást, a prognózisok készítésénél a valóságtól bámulatos módon képesek voltak elrugaszkodni. Önök víziók sorával állnak ellő, a realitások viszont ráköszöntek a kormányzatra, bekopogtak, és ajtót nyitottak nekik. Sajnálatos módon a szakmai szabály is alaposan sérült, hogy a bevételi előirányzatok megalapozásának, tehát az adótörvényeknek az elkészítése nem előzte meg a költségvetés benyújtását, így a jelenlegi költségvetés egy homokvárra épül: a megalapozatlan bevételek, a tranzakciós adótól a személyi jövedelemadó-előirányzatig teljesíthetetlenek; mint ahogy a gyógyszerkassza drasztikus csökkentése vagy a munkaerő-piaci előirányzatok ilyen mértékű megnyirbálása sem képzelhető el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Két figyelemre méltó eleme minden bizonnyal van a törvényjavaslatnak. Az egyik, hogy a kormány totális zavarodottságban van: a gazdaságpolitikai kudarcának kétségtelenül nem nyílt beismerése. Ha a kormány gazdaságpolitikáját értékeljük, a bukás, az unortodox gazdaságpolitika elhalása politikai szükségszerűség volt, hiszen azzal a ténnyel, hogy az elmúlt választásokat megelőző négy évben irreális ígéretek tömkelegét fogalmazták meg, törvényszerű módon vezetett oda, hogy ezeknek az ígéreteknek a be nem tartása, az unortodox gazdaságpolitika egy kiszámíthatatlan és tervezhetetlen gazdaságot és társadalmi képet vetít Magyarországra.
A Fidesz, maga a miniszterelnök súlyos tévedésben él. Úgy képzeli, sikerrel szembeszállhat az egész fejlett világgal, és erőszakossággal, a partnerek és a szövetségesek semmibevételével, sőt látványos és döbbenetes módon nyíltan bevallott pávatáncával, átveréssel képviselheti a magyar érdekeket. Ennek a politikának a szükségszerű és érzékelhető következménye, hogy egyre szélesebb körben zajlik Magyarország elszigetelődése. A kétharmados parlamenti többség magabiztosságával lehet visszaható hatályú törvényeket alkotni, ezzel átmeneti előnyöket is lehet élvezni, mint a pénzintézetekre, illetve a másik három áldozatra kivetett különadók esetében. Önök lenyúlták a magán-nyugdíjpénztári vagyont, megtetézve, megzsarolva csaknem hárommillió pénztártagot. Az adócsökkentést hirdetve, arányos adóként csúfolva, fordított Robin Hood-adóként elvették a munkavállalók kétharmadától nettó keresetük egy részét, és azt odaadták a magas jövedelműeknek. Ezer forint híján százezer forintos családi adókedvezményt biztosítanak a magas jövedelműeknek, a legmagasabb keresetűeknek, a minden gyermek után járó családi pótlékot viszont két éve nem hajlandók emelni.
A következmény a társadalom szinte végletes kettészakadása, miközben a gazdaság lefelé menő spirálba került. Valóságos tölcsérhatás érvényesül, az erőhatások egyre mélyebbre húzzák a magyar gazdaságot. Önök képtelenek megérteni, hogy nem a multinacionális cégeket, hanem a piacgazdaság alapjait támadják meg. A jelen gazdaságpolitika folyamatos rögtönzése nemcsak a külföldi tulajdonú, hanem a hazai kis- és középvállalkozások egyaránt nehéz helyzetbe hozását jelenti, sőt a tartalékokkal alig rendelkező kis- és középvállalkozásokat lehetetleníti el. A jelenlegi Fidesz-vezérkaron kívül szerintem mindenki tisztában van ma Magyarországon azzal, hogy ez a kiszámíthatatlanság költségvetése. A kiszámíthatóság teljes hiánya törvényszerűen vezet a gazdaság zsugorodásához.
A nemzetközi rangsorokban egyre lejjebb csúszunk. A kormány hiába hivatkozik a nemzetközi válságra, az egy egészen más természetű válság volt, ami 2008-2009-ben történt, mint ami napjainkban zajlik. Az Európai Unió országai, ha szerény ütemben is, de növelik a gazdasági teljesítményüket, a kelet-közép-európai tagországokban pedig egyértelműen bővül a bruttó hazai termék. Csak a lengyel gazdaság teljesítménye az első negyedévben 3,8 százalékkal, a szlováké 3,2 százalékkal nőtt, Lettországban ugyanebben az időszakban 5,5 százalékkal, Litvániában 4,4 százalékkal, Észtországban 4 százalékkal emelkedett a GDP, ehhez képest a magyar gazdaság teljesítménye 1,5 százalékkal zsugorodott. Ez messze a legrosszabb gazdasági adat térségünkben, és a harmadik legkedvezőtlenebb az egész Európai Unióban.
Ez a folyamat egyenesen vezet az ország lecsúszásához. Ellenzékben a Fidesz demagóg módon arról beszélt, hogy az ország éllovasából sereghajtóvá vált Magyarország, akkor az egy szokásos fideszes blöff volt, ha jól emlékszem, 2006-ban éppen arról beszélt, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve. Nem tudom, itt van-e még épp frakcióvezető úr, mert éppen ő volt akkor a kampányfőnöke - ha jól emlékszem - a Fidesznek, és mondta ezt a zseniális ötletet, amely akkor ugyan blöffnek minősült, sajnos 2014-re ez valósággá válhat. Ha a jelenleg megfigyelhető gazdasági folyamatok folytatódnak, akkor a 2010. évi 21. helyünkről lecsúszunk a 26. helyre a Horvátországgal bővülő Európai Unióban, mögöttünk csak Románia és Bulgária lesz. Ez a gazdasági szabadságharc leglátványosabb “eredménye”.
A gazdaságpolitikai célokból nemcsak hogy semmi nem teljesült, hanem az is egyértelművé vált, hogy a kormány le is tett e célok megvalósításáról. A gazdasági növekedés felpörgetése csak a gazdasági csúcsminiszter úr álmaiban valósul meg.
A múlt évben még 1,7 százalékkal nőtt a GDP, de ez szinte kizárólag a mezőgazdaság kedvező időjárásból adódó kiugró teljesítményének köszönhető, a strukturális gondok előrevetítik az idei konfliktusainkat is. A kormány nemhogy segítette volna a gazdaság kibontakozását, hibás döntésekkel még fokozta is a bajt. Így az idén 1,5 százalékos GDP-csökkenéssel számolhatunk, és jövőre sem várható dinamikus bővülés, még az idei zsugorodást sem fogja kompenzálni a következő évben a magyar gazdaság. Ami igazán minősíti a jelenlegi kormány kudarcát, hogy mértékadó gazdasági prognózisok szerint a 2014. évi GDP-je ne fogja elérni a bruttó hazai termék 2008-as szintjét.
Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatás látványos bővüléséről való expozé vagy politikai szólamok mind a mesebeszéd kategóriájába tartoznak. Az egymillió munkahely ígérete nyilvánvalóan irreális volt, és mindenki, aki ehhez értett, az tudta, de egy normális gazdaságpolitika mellett ebben a kormányzati ciklusban is érdemben bővülhetne a foglalkoztatás, és számottevően csökkenhetne a munkanélküliségi ráta. A végletesen elhibázott kormányzati gazdaságpolitika miatt ma 40 ezerrel kevesebben dolgoznak, mint négy évvel korábban, a válság kitörése előtt, miközben 11,5 százalékra nő a munkanélküliség, másfélszeresére, mint négy évvel ezelőtt.
(11.20)
A foglalkoztatáspolitika dilettantizmusát pontosan jól bizonyítja a július 1-jével hatályba lépő munka törvénykönyve, az elfogadott tanonctörvény, amely Európában egyedülálló módon 16 éves korra helyezi az alapfokú oktatásban való részvételt, a minimálbér drasztikus megemelése, a munkaerőköltségek értelmetlen növelése.
Külön probléma a közmunkák kormányzati kezelése. Azon túl, hogy a kormány nagyon egyszerű, szégyenteljes módon a társadalmi feszültségek mesterséges szításával igyekszik konzerválni a társadalmi kohézió hiányát, naplopóknak igyekszik beállítani a munkanélkülieket, 2010 nyarán leállította az “Út a munkához” programot, és közel egyévi vívódás után, ebben az évben tudta csak újra elindítani, megalázó feltételekkel. A közmunkásoknak teljes munkaidőben sem jár a minimálbér, gyakorlatilag a létminimum felét kapják meg.
A kormány emberi problémák iránti érzéketlenségét, a társadalmi szolidaritás totális hiányát mindennél jobban mutatja, hogy a munkanélküli-ellátások jogosultságának időtartamát és annak mértékét hogyan változtatta meg. Az Európai Unióban példátlan módon csupán három hónapig jár az álláskeresési támogatás, és hasonlóan rövid ideig jóval kisebb összegű szociális ellátás. Így a május végén nyilvántartásban szereplő 535 ezer munkanélkülinek több mint a fele, 277 ezer teljesen ellátatlan volt Magyarországon.
A harmadik célkitűzés, az adócsökkentés és az adóadminisztráció egyszerűsítésére tett kísérlet, szintén kudarcba fulladt. A kormány folytonosan új adónemeket talál ki, ráadásul ezekkel szétzilálja a gazdasági rendszert. A drasztikus mértékű bankadó a hitelezés szinte teljes leállásához vezetett már 2012-ben is. A több ágazati különadó erőteljesen visszafogja a beruházásokat, a kormány keresztülerőltetett egykulcsos személyi jövedelemadója és a nyilvánvaló sikertelenség ellenére is a presztízsokokból a 2013-as évre is fenntartott bérkompenzáció eléri az ez évhez képesti négyszeresét. Közel 100 milliárdot szán bérkompenzációra a kormány a tavalyi 22 milliárddal szemben, ami egyértelműen igazolja, hogy ez egy elhibázott személyi jövedelemadó-politika Magyarországon.
A benyújtott költségvetés szerint a 202 ezer forint felett keresők adója némileg nőni fog a félszuperbruttó kivezetésével, de nem veszi figyelembe azt az alapvető tényt, hogy a magyar társadalom döntő többsége átlagbér alatti jövedelemmel rendelkezik. Tehát a kormány jövedelemalapon tovább konzerválja azt a kettészakadottságot, amit 2010-ben elkezdett.
Ezt a három gazdaságpolitikai célkitűzésüket, amelyek kudarcba fulladtak, tetézték még eggyel, mert úgy van, hogy ha nem megy három, akkor hozunk egy negyediket, hátha az sikerül, ez pedig az államadósság radikális csökkentésének a terve. Az államadósság csökkentése természetesen kívánatos, ebben a Házban még soha nem fogalmazta meg egyetlenegy politikus sem, sem kormányoldalon, sem ellenzéki oldalon, hogy nem elérendő cél az államadósság csökkentése. De ennek az erőltetett üteme, sőt egyetlen gazdaságpolitikai céllá emelése azonban problematikus, különösen akkor, ha az ellehetetleníti a gazdasági növekedést, és ezáltal épp az államadósság alacsony szintjének a fenntarthatóságát veszélyezteti. A kormány e tekintetben is kudarcot vallott.
A nemzetközi piaci hatásokkal nem számoló voluntarista gazdaságpolitika következtében az államadósság annak ellenére nem csökkent érdemben, hogy a kormány egyetlen év alatt elherdálta a 3000 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári vagyonnak csaknem a felét, azaz 3 millió ember tíz-tizenkét évi saját megtakarítását. A költségvetésből látható, hogy 2014-ig a magán-nyugdíjpénztári vagyon összegénél jóval kisebb mértékben tudja csökkenteni az államadósságot, azaz implicite az államadósság egyáltalán nem csökken, míg a magyar államháztartás terhei - a nyugdíjvárományokat is figyelembe véve - a jelenlegi kormányzati ciklus folyamán nőni fognak.
Az Országgyűlés előtt fekvő költségvetési tervezetből megállapítható az is, hogy a költségvetés-politika átláthatósága teljesen megszűnt, az improvizáció a legmagasabb szintre emelkedett. A közigazgatás fejvesztett, átgondolatlan és minden szakértelmet nélkülöző átalakítása miatt nem lehet megállapítani, hogy milyen közösségi célok megvalósítására mennyi forrást szán a kabinet. Az indoklás e tekintetben inkább mellébeszél, mintsem eligazítana, ráadásul hemzseg a szakmai hibáktól. Az indoklásban még az igeidőket sem módosították, úgy emelték át a jelenlegi költségvetésből a 2013-asba.
Az államosítás nem teremt többletet, ez már látható, de korábban átgondolatlan, az önkormányzatoktól történő elvétele is igazolja, hogy miközben önök az ésszerűsítés és az egyszerűsítés oltárán akarják az államosítást elvégezni, eközben az önkormányzatok által finanszírozott fenntartási költségeknél jóval nagyobb mértékű összeget vonnak el az önkormányzatoktól, ezzel teszik a jövőjüket lehetetlenné.
A költségvetés, akár a tavalyi, akár az idei, új adónemek bevezetésével számol, mindezt az adócsökkentés, az adóegyszerűsítés jegyében - idézném a miniszterelnök urat -, azonban nem lehet komolyan venni ezeket az adónemeket; szintén utalnék itt az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács által elmondott expozékra. Nem ismertek a hatástanulmányok, szerintem nem is készültek.
A legvitathatóbb és a gazdaság számára legveszélyesebb az utolsó pillanatban megdöbbentő módon a többszörösére emelt tranzakciós illeték, azaz a sárgacsekk-adó. Ennek most már láthatóan egyetlen célja van, Szijjártó Péter képviselőtársam nyelvi leleményét kölcsönvéve, a pénzbehajtás. Érthetetlen, miként változhatott a tranzakciós adóból várt bevétel egyik napról a másikra 130 milliárd forintról 283 milliárdra. A bankok nyilvánvalóan továbbhárítják ezt az adót az ügyfeleikre - mint ahogy tették ezt az elmúlt években is az összes különadó esetében -, ezt a terhet tehát ésszerűtlen és igazságtalan módon mindenki viselni fogja: a nyugdíjas, a szerény bérből élő dolgozó és a munkanélküli egyaránt. A vállalkozások versenyképessége tovább romlik, ráadásul a nagy cégek pénzforgalmuk egy részét külföldre vihetik, így nem folyik be a tervezett bevétel sem az államháztartásba. Miközben az e lehetőséggel nem rendelkező cégek és magánszemélyek igyekeznek majd készpénzben megoldani pénzforgalmuknak ezt a részét, ez viszont a szürkegazdaságot fogja erősíteni, vagy azokat a gazdasági érdekcsoportokat, amelyeket amúgy is támogat a jelenlegi kabinet.
A távközlési adóból 44 milliárdos bevételt remél az államháztartás. Ez az adó éppen a modernizációt, a korszerű kommunikációt drágítja, azaz a versenyképességet rontja.
Az egyik legszemérmetlenebb adónem az energiaszolgáltatók kiterjesztett jövedelemadója, amelyből háromszor akkora bevételt remél a kormány, mint amennyit ez évre tervezett. Ezt a terhet a szolgáltatók nyilván továbbhárítják. Itt is látható a kormány álságos magatartása: miközben megígérték, hogy a rezsiköltségek nem emelkednek az inflációnál jobban, addig a legutóbbi, a májusi adatok egészen mást mutatnak. Míg az általános infláció is igen magas az előző év májusához képest, 5,3 százalék, addig a háztartási energia ára 6,9 százalékkal, ezen belül a palackos gázé 14 százalékkal, a távfűtés 10,5 százalékkal drágult egy év alatt. Az ez évihez képest csökkenni fog a személyi jövedelemadó bevétele nominálértékben 2,2 százalékkal.
Összességében a lakosság adóterhelése ezen adók bevezetésével drasztikusan 500 milliárd forinttal nő 2013-ban, miközben a kormányzat nem túl meggyőzően állítja, hogy az új adókat - a sárgacsekk-adót, az illetékadót, a távközlési adót, a biztosítási adót, nem sorolom tovább, még milyen adót - nem a lakosság, hanem a pénzintézetek, valamint a távközlési szolgáltatók fizetik meg, addig a jelen előterjesztésben ezeket az adókat árulkodó módon a fogyasztáshoz kapcsolt adók között, tehát a lakosság befizetésénél szerepeltetik.
Az önkormányzatok kiüresítésével, szétverésével a legsötétebb fejezetét fogja megélni az önkormányzati szuverenitás 2013-ban. 38 százalékkal csökkentik az önkormányzatok támogatását, 60 százalék lesz a gépjárműadó-elvétel, a felsőoktatásban 25 milliárd forint kivonás várható. Ezzel a magyar felsőoktatás teljes mértékben ellehetetlenül, hosszú időre képtelen lesz annak a feladatának az ellátására, hogy képes legyen összekapcsolni a területi jövedelmi különbségekből adódó tehetségek jövőbeni sikeres szerepvállalását Magyarországon. Egyértelmű és világos - így volt ez 2012-ben is, de még inkább így lesz 2013-ban -, hogy minden gyermek annyit ér a jelenlegi kabinet számára, amennyit a szülei jövedelme bír. Nem tekinti a társadalmi kohéziót, a társadalmi mobilitást egyértelműen társadalmi összérdeknek, hanem a jövedelmek alapján kívánja ezt elrendezni.
Számottevő forrásokat von ki az egészségügyből a jelenlegi kabinet. A gyógyszerkasszából az idei jelentős kurtítás után is további 80 milliárd forintot akar kivonni a kormány.
(11.30)
Ez azzal jár, hogy jelentősen drágulnak egyes gyógyszerek, a betegek egyre nagyobb hányada számára nem a recept felírása, az orvoshoz történő eljutás, hanem a recept kiváltása fogja a legnagyobb gondot okozni. A gyógyító-megelőző ellátásokra reálértékben 3 százalékkal kevesebbet fordít a kormány. Ez természetesen csak akkor jelenti az ellátórendszer működőképességének a megőrzését, ha az orvosok és szakdolgozók nem kapják meg az ígért béremelést. Ha viszont megkapják azt a 30 milliárdos többletet, amely ehhez szükséges, akkor az egészségügyi ellátórendszer nem lesz képes ellátni a feladatát. Ördögi csapdába helyezték az egészségügyet, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nem tudják eldönteni a 22-es csapdájában, hogy melyiket válasszák. Méltatlan a jelenlegi benyújtott költségvetéshez képest!
A jövő évi költségvetés egyértelmű vesztese a szociális kiadások valamennyi előirányzata: valamennyi ellátás összegét ismét befagyasztja a kormány, azaz ezeknek az ellátásoknak a vásárlóértéke 2010-hez képest 21 százalékkal kevesebb lesz a jövő évben, ez pedig igen nehéz helyzetbe hozza az érintetteket. A családi pótlékot a kormány tudatosan elértékteleníti, tette ezt 1998 és 2002 között, tehát a tisztelt frakcióvezető-társamnak mondanám, hogy mielőtt nagyon nagy ívű beszédeket mond, néha illő megbarátkozni azokkal a tényekkel, hogy hogyan és miképpen alakult 1998 és 2002 között a családpolitika, a családtámogatás, a családi pótlék rendszere és az azt követő években.
A Foglalkoztatáspolitikai Alap kiadásai nem nyújtanak fedezetet a törvényjavaslatban szereplő közmunkaprogramokra; nem világos, hogy hány hónapig és milyen időtartamban dolgozhatnak a közmunkások. Ha az az összeg van, amit a költségvetés betervezett, és Matolcsy miniszter úr állítása szerint tud 160 milliárdból 300 ezer ember egy éven keresztül napi nyolc órában, 12 hónapon keresztül dolgozni, akkor szeretném mondani, hogy a miniszter úrnak a tündérmese világában is egy új fejezetet kellene elolvasni, az pedig Andersené lesz, a nagyotmondás világa.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szegénység növekedése nem természeti csapás, nem egy determinált politikai folyamat, a politikusok politikai döntése az, hogy mit kezd vele egy kormányzó többség. A mostani kormány úgy döntött, hogy olyan politikát folytat, amelynek következtében Magyarországon növekedni fog a szegénység. Kétségtelen tény, hogy a szegénység szintje nem az elmúlt két évben lett magas, ugyanakkor az is biztos, hogy az elmúlt két évben a szegények száma érzékelhetően nőtt, a szegényedés veszélye fokozódott, és szegénynek lenni is rosszabb, mint bármikor korábban, mert segítség és segítő szándék helyett a megbélyegzés kapcsolódik hozzá, és még a minimális ellátások színvonalát is szisztematikusan csökkenti.
Ez a kormány tudatosan osztja el úgy a központosított jövedelmet, hogy jóval nagyobb részt juttat baráti vállalkozóknak akár közbeszerzésekkel, akár barátokra szabott törvényekkel, és az amúgy is magasabb jövedelmű családtag… - adókedvezménnyel, mint a közepes és alacsony jövedelműeknek. Világosan ki kell mondanunk, hogy nincs középosztály-politika, csak szegényellenes, elszegényítő politika, valamint klienspolitika működik ma Magyarországon. Az állampolgárok agyonadóztatása azt jelenti, hogy nem lesz fogyasztás, a közmunkából származó szégyenletes bér nem lendíti előre a gazdaságot. A nemzetgazdasági miniszter úr maga elismerte, hogy nem lesznek piaci munkahelyek, Varga Mihály miniszter úr elismerte, hogy már nem is tudja, hogy mikor lesz egymillió munkahely Magyarországon.
Azt tudjuk mondani, hogy a segélyből és közmunkából élő magyar emberek méltóságát fenyegeti, hogy saját hazájukban nem kapnak lehetőséget arra, hogy érdemben dolgozhassanak, kiszakadhassanak abból a közegből, abból a gazdasági környezetből, amelybe az elmúlt húsz évben kerültek. Olyan közszolgáltatások, mint az egészségügy, a közösségi közlekedés kivéreztetése megint csak azokat érinti hátrányosan, akik nem fognak tudni piaci áron kínált szolgáltatást igénybe venni. Megint minden közszolgáltatás jövedelemhez kötött lesz Magyarországon. Aki többet keres, az részt vehet közösségi közlekedésben, egészségügyben, oktatásban és felsőoktatásban. A kérdés csak az, hogy az-e a jó társadalompolitika, amely keveseknek nyújt a közösből többet, és sokaknak, akik ugyanúgy dolgoznak ezért az országért, kevesebbet.
Amit a kormány művel, az nem befektetés a jövőbe. A jövőt nem az elmúlt húsz évben éltük föl, a jövő lehetősége folyamatosan velünk volt. A kérdés az az, hogy ki hatékonyan és ki kevésbé hatékonyan tudja érvényesíteni. A jelenlegi kormány jelen pillanatban csak felélni akarja a jövőt. Alapvető nemzeti érdekünk, hogy a munkahelyeket megvédeni, a foglalkoztatást ösztönözni, a gazdasági szereplők közötti bizalmat erősítő gazdaságpolitikát kialakítani képes kormány legyen Magyarországon.
Munkára, beruházásra, fogyasztásra van szükség - ennek szellemében nyújtunk be egy alternatív adó- és költségvetési javaslatot. Ha a kormány érez bárminemű felelősséget az ország iránt, akkor a T/7655. számú törvényjavaslatot - remélem, nem sokáig kell megjegyeznünk ezen a számon lévő törvényjavaslatot - mihamarabb visszavonja, és normál határidőben, szeptember 30-ig egy új javaslatot nyújt be, mert ez ma Magyarország érdeke.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
