VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a költségvetés távolról nézve sem tökéletes. Ugyanazon hibákat követi el, mint az elmúlt 22 esztendő jó sok költségvetése. De van egy speciális eset, amely Matolcsy Györgyhöz kötött, ez pedig az ő álomvilága, az a tündérmese, amely a valóságtól oly távol van, hiszen itt ma meghallgattuk, hogy jövőre már 2 százalékos gazdasági növekedés lesz, miközben a törvényjavaslatban csak 1,6 százalék van papírra nyomtatva. Meghallgattuk tőle, hogy 100 ezer új munkahely jön létre, miközben az idei esztendőben 27 ezerrel kevesebb munkahely van a versenyszférában. Ez az irreális költségvetési tervezés talán sok száz milliárd forintba fáj az adófizetőknek, hiszen ez a kiszámíthatatlanságot erősíti.
Ha megnézzük a 2012-es költségvetést, hogy hogyan jött létre, kísérteties hasonlóságot látunk a 2013-assal kapcsolatban. Én nem megyek bele, hogy ez koraszülött költségvetés-e, mert az; szerintem is felelőtlen ilyen hamar költségvetést tervezni. Viszont még felelőtlenebb az, hogy amikor például az egyes bevételi forrásokra a Költségvetési Tanács teljes joggal felhívja a figyelmet, hogy nagyon kockázatosak, akkor a gazdasági kormányzásnak egyetlen válasza van, hogy az általános tartalékot megnöveli. De láttuk, ugyanez történt 2012-ben, a kockázatokra felhívó szavak után megnőtt az általános tartalék a tervezés első szakaszában, majd amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tervszámok irreálisak, akkor mi máshoz nyúljon hozzá a költségvetésben, mint az általános tartalékhoz, illetve az Országvédelmi Alaphoz, ezek pedig utána megkurtítódtak az utolsó utáni pillanatban. Idén is ugyanez várható, teljesen irreális a tervezési folyamat.
Ennél, azt hiszem, sokkal, de sokkalta nagyobb bűne a kormányzatnak az, hogy nincsen gazdasági stratégiaváltás. Megszilárdulni látszik ez a kettős gazdasági szerkezet, amely béklyóba köti az országot, hiszen egyfelől itt vannak az adóoptimalizálásra berendezkedett multinacionális vállalatok, másfelől ott vannak az adóterheket és a bürokratikus terheket nyögő kis- és középvállalkozások. A kormánynak nincsen válasza arra, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Az LMP azt mondja, hogy a társasági adó sávhatárát le kell vinni, ezáltal azok a nagyvállalatok, amelyek többet termelnek, ezért nagyobb a profitjuk is, vállaljanak több közterhet, miközben a kis- és középvállalkozások adminisztrációs tehercsökkentése, habár a kormányprogramban benne volt, s nekem a miniszterelnök úr elismerte, van még mit tenni ezen a területen, de semmi nem látszódik ebben a költségvetésben, hogy bármit is tennének azért, hogy ne a könyvelőhöz kelljen állandóan rohangálnia, és ne a papírmunkával kelljen értelmes munkaidőt töltenie egy magyar vállalkozónak.
(12.40)
Mindeközben folytatódik a társadalom kettészakadása. A félszuperbruttó kivezetésével a jó keresetűeknek még magasabb lesz a fizetésük, a jövedelemkülönbség nő, a társadalmi különbségek nőnek. Az LMP azt mondja, hogy itt egy radikális adórendszer-változásra van szükség, többkulcsos adóra a személyi jövedelemadó frontján, viszont az ugyanezen mértékű bevételkiesést ellensúlyoznánk azzal, hogy a járulékokat csökkentenénk. Ezáltal könnyebb lenne foglalkoztatni Magyarországon, és ez a pénz ugyanúgy a munkavállalónál maradna közvetve, viszont több munkahely jönne létre, mert megérné foglalkoztatni, ma Magyarországon viszont nem éri meg.
A versenyképesség alapját jelentő oktatás, kutatás-fejlesztés, egészségügy, megújuló energiaforrásokra alapuló beruházások, eleve a zöldiparba való beruházások viszont megint a megszorítások áldozatai lettek. Az LMP azt gondolja, hogy nemhogy csökkenteni kellene ezeket, hanem növelni kellene. Növelni kellene ugyanúgy a felsőoktatási férőhelyek számát, ahogy tette azt Ausztria vagy tette azt Finnország, hiszen ők pontosan tudják, hogy a válságból csak jól képzett munkaerővel lehet kijutni.
Egy biztos a költségvetésben: a bizonytalanság. Ez a bizalomhiány magas kamatokat szül, amit pedig az adófizetőknek kell kifizetniük. Azt gondolom, hogy kiszámítható gazdaságpolitikához beszámítható vezetők kellenek. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Ezért is örülök annak, hogy nincs most itt Matolcsy miniszter úr, hiszen minden egyes, közvélemény előtt elhangzott szava milliárdokba kerül az adófizetőknek. Az LMP azt javasolja, hogy évente csupán kétszer lehessen adótörvényt módosítani, ezáltal szilárdítanánk meg a kiszámíthatóságot az országban.
Az adóteher nőttön nő, folyamatosan egyre magasabb terheket kell cipelniük az egyes állampolgároknak. Az adófizető állampolgároknak minden egyes hónapban 3800 forinttal több terhet kell cipelniük a következő esztendőben. Mindezt azért, mert belementek egy olyan negatív spirálba a tisztelt fideszes gazdaságpolitikusok, ahol a saját hibáikat adókivetéssel akarják ellensúlyozni, amelyek majd újabb hibákhoz és újabb adókivetésekhez vezetnek.
A munkahelyteremtés területén érzékelhet leginkább a kudarc. Hiszen 27 ezer emberrel kevesebb dolgozik Magyarországon, miközben - ez egy mai adat - Európában minden negyedik csődbe ment cég magyar vállalat. Hogyan lehetne úgy a magyar kis- és középvállalkozásoknak munkahelyeket teremteni, amikor folyamatosan csődöt kell jelenteniük azért, mert nem bírják ezt az adóterhet, nem bírják ezt az adminisztrációs terhet, amit a Fidesz-kormányzat tesz rájuk?
Viszont úgy tűnik, hogy végre megtermékenyítette a fideszes gondolkodásmódot is az a járulékcsökkentési program, amit az LMP már két éve javasol. Viszont nem látjuk azt, hogy miből lehetne ezt finanszírozni. Az LMP azt gondolja, hogy ezt a többkulcsos adórendszer bevezetéséből lehetne finanszírozni. Mi lehet a Fidesz vagy a kormányzat válasza? Talán a sárgacsekk-adó további irreális növelése? Egyéb beláthatatlan kockázatú bevételnövekedés? Miből lehetne finanszírozni a munkahelyteremtést? Ez egy jó kérdés, nekünk megvan a válaszunk, kérdés, hogy önöknek megvan-e rá a válaszuk.
Úgy tűnik, hogy a 2013-as költségvetéssel Orbán Viktor kormányzása fölteszi a koronát a rendszerváltás kudarcára. A gazdaságpolitikája és költségvetései az elmúlt 22 esztendő, a bukott rendszerváltás költségvetéseinek hagyományába illenek. Kizárólag a költségvetési hiánycélt szem előtt tartó politika a saját csapdájában vergődik, nincsenek kitörési pontjai, és nem jelenti az ország felemelkedésének stratégiáját sem. Épp ellenkezőleg: a valóságtól elszakadt, egy sajátos fideszes tündérmesében élő Orbán Viktor és Matolcsy György padlógázzal hajt tovább a zsákutcában, miután lepattant a falról, azután még egyszer és még egyszer.
A költségvetési tervezet azért is az elmúlt 22 esztendő kudarcának folytatása, hiszen elődeihez méltóan osztogatja a közpénzt a haveroknak. Elődeihez méltóan képtelen a munkahelyteremtésre, elődeihez méltóan a külső keresletben látja a növekedés egyetlen lehetőségét, konzerválva a magyar gazdaság rossz, a virágzó autógyárakra és a küszködő kkv-kre épülő struktúráját. Elődeihez méltóan ez a fideszes költségvetés még csak hallomásból sem ismeri a gazdaság ökológiai modernizációját, ami pedig szerte Európában megjelenik.
Több területen viszont kifejezetten példa nélküli az a rombolás, amit véghezvisznek. Példa nélküli módon rombolják a létbiztonságot, a jóléti államot, az egészségügyet és a közszolgáltatásokat. Példa nélküli módon zárják le a társadalmi felemelkedés csatornáit az oktatás tönkretételén keresztül. Példa nélküli módon roncsolják a közteherviselés kiszámíthatóságát, az értelmetlen kisadókkal rommá adóztatják a gazdaságot.
A Fidesz 2013-as költségvetése egy jövőellenes költségvetés. Valódi rendszerváltás kell az LMP szerint, valódi adórendszerváltás, radikális átrendezés, a költségvetési hiány túlzott növelése nélkül. Ennek érdekében az LMP a módosító javaslataival száműzné a haverokat nagyon messzire az állami pénzesbödöntől, megnyitná a társadalmi felemelkedés csatornáit az oktatásban és az egészségügyben, kiszámítható és stabil adórendszerrel bizalmat és munkahelyeket teremtene. Adórendszerváltással és zöldberuházással alapozzuk meg a jövőt, és kezdenénk meg az átmenetet egy XXI. századi zöldgazdaságba.
Több okból is elfogadhatatlan a 2013-as költségvetés, de leginkább azért, mert egy mocsárra épülő homokvárra hasonlít. Azért gondoljuk, hogy mocsárra épül, hiszen a 2012-es év makrogazdasági folyamataiból egyrészt igen keveset látunk, de feltételezve, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat nem egy héttel ezelőtt készült el, a készítők maximum a 2012. év első negyedévi adatait ismerik. Amit látunk, az nem kis mértékben tér el a kormány által 2011 végén 2012-re várt, tehát a Széll Kálmán-terv 1-ben szereplő, de még az áprilisban felülvizsgált Széll Kálmán-terv 2-ben szereplő makrogazdasági keretfeltételektől. Megint itt van Matolcsy tündérmeséje - vagy más szempontból thrillere - s a valóság közötti eltérés. Márpedig, ha a 2012. év gazdasági folyamatai miatt a 2012-es, tehát idei költségvetés finoman szólva is ingatag, instabil lábakon áll, tekinthetjük részben bukottnak is, hiszen már többször kellett a folt hátára foltot varrni itt a közös zsákon - ezért is neveztem patchworkköltségvetésnek a 2012-est -, de a ’13-as még rosszabbnak néz ki.
Nem tudom, hogy tisztelt képviselőtársaim emlékeznek-e még a Monty Python-film, a Gyalog galopp egyik jelenetére, amikor a zordon várúr a fiának magyarázza, hogy egy napon, amit lát, ha kinéz, minden az övé lesz: - Idehallgass, fiam, az egész királyság az én művem. Amikor nekikezdtem, mindenütt csak mocsár volt. Mondta a többi király: bolond, aki ide várat épít, Mégis felépítettem, hogy megmutassam nekik, de elnyelte a mocsár. Tehát felépítettem egy újat, az is elsüllyedt.
Nekem úgy tűnik, hogy a fideszes költségvetés egy ilyen folyamatosan újra és újra mocsárra épülő várra hasonlít, ahol az alapok erősen ingatagok, viszont juszt is, csak azért is ragaszkodnak valamelyest az elképzeléseikhez, és nem látják be, hogy a valóság teljesen más képet mutat.
Talán még egy Monty Python-film jut az eszembe, amikor Atlantisz süllyed, és azt mondja a király, hogy ez nem süllyedés, ez nem süllyedés, áruló, aki süllyedést mer kimondani. Miközben a magyar gazdaság süllyed, aközben Matolcsy György azt mondja, hogy vége a válságnak, és itt hatalmas növekedés történik. Tehát ez a költségvetés beleillene egy Monty Python-filmbe, annyira vicces.
(12.50)
De ne legyenek illúzióink: az áprilisi 2012-es kiigazítással a kormány nem került közelebb a valósághoz. A KSH adatai szerint 2012-ben az első negyedévben a GDP 0,7 százalékkal csökkent, a beruházások 8,6 százalékkal estek vissza, a foglalkoztatottság 49,7 százalékról 49,5 százalékra esett vissza, a munkanélküli-ráta - ahogy önök mondták, ezt stagnálásnak tervezték, ehhez képest - 10,9 százalékról 11,7 százalékra növekedett. Egyértelművé vált, hogy a 2012-es illúziók után 2013 sem lehet szebb év, hiszen mind a Magyar Nemzeti Bank, mind a Gazdaságkutató Intézet jóval, de jóval pesszimistább adatokat prognosztizál, mint amiket önök elképzelnek.
Elfogadhatatlan a 2013-as év költségvetési törvénytervezete azért is, mert önmagában óriási bizonytalanságokat tartalmaz. A Költségvetési Tanács aggodalmát fejezte ki, hogy a tervezés jelenlegi szakaszában vannak még olyan felülről nyitott kiadási előirányzatok, amelyek esetében a kapott háttérszámítások és az ezek mögött meghúzódó folyamatok alapján a tervezett kiadások túllépése várható. Az Állami Számvevőszék is azt mondta, hogy alig 60 százaléka megalapozott a költségvetésnek, 37 százaléka részben, 7 százaléka pedig egyáltalán nem megalapozott.
De mit is várhatunk a Matolcsy fémjelezte költségvetéstől? Van egy olyan bevételi forrás - ahogy Matolcsy úr nevezte, taktikai atombomba -, ami szerintem inkább csak önmegsemmisítésre alkalmas. Nagyon örülök, hogy itt van államtitkár úr, mert államtitkár úr talán tud választ adni az ezekkel kapcsolatos kérdésekre, hiszen a tranzakciós adó kapcsán először csak egy intervallumot láttunk 130 és 240 milliárd forint között, most már egy 280 milliárdos terv van benne a költségvetésben, viszont nagyon sok hír arról szól, hogy akár 400, esetleg 500 milliárd forintig is elmehet az ebből származó bevétel.
Tisztelt Államtitkár Úr! Önök tisztában vannak azzal, egyáltalán készítettek olyan hatástanulmányokat, hogy milyen hatásai lesznek annak, hogy magyar vállalkozások külföldre mennek, s nemcsak a pénzügyi tevékenységüket, hanem akár a termelésüket is kiviszik ezek után? Milyen hatása lesz annak, hogy a szürkegazdaságba vonulnak vissza? Milyen hatása lesz annak a hitelpiacon, hogy a már most is nagyon rossz hitelkonstrukciókat tovább szűkítik a bankok? Ha sikeres az önök adója, ez a taktikai atombomba, akkor a magyar gazdaság eléggé meg fog roggyanni. Ha viszont nem sikeres az önök adója, akkor borul a költségvetés. Ez egy vesztes-vesztes játék! Tisztelt Államtitkár Úr! Vannak-e háttérszámítások és ezek a háttérszámítások mit mutatnak? Ez volna a kérdésem.
A 2013-as költségvetési törvény tervezete megfojtja a gazdasági növekedést, és egy egészségtelen gazdasági struktúrát konzervál. Ismét csak a Költségvetési Tanácsra szeretnék hivatkozni akkor, amikor a tanács felhívja a figyelmet arra, hogy a hiánycélok megvalósulása érdekében az alkalmazott eszközök esetenként diszfunkcionálisak, növekedési hatásuk vitatható. Ennek is tulajdoníthatóan a finanszírozás kockázati felárai magasak, tehát továbbra is eléggé keményen kell nyögni az adósságterhet. Régiós összehasonlításban hazánkban a legalacsonyabb a hitelezési aktivitás, a beruházási ráta pedig a legalacsonyabb. Ez komoly növekedési kockázatot jelent.
Ideje kimondani, hogy a 2013-as költségvetés a megszorítás költségvetése ismét. A deficitcél elérése érdekében a kormány egy Bokros-csomag méretű megszorítást hajt végre 2013-ban. A sárgacsekk-adó, telefonadó, rezsiadó nem pusztán az adóprés további szigorítását jelenti, hanem végső soron a gazdasági növekedés alapjait ássa alá. Az egészségügyből való forráskivonások, amik az egészségügynek a lélegeztetőgépről való lekapcsolását jelentik, és a gyógyszertámogatások 77 milliárd forintos csökkentése, az oktatási rendszer fokozatos leépítése, a családi és szociális támogatások elsorvasztása, az önök szerint feleslegessé vált közszolgák kényszernyugdíjazása, a közszolgáltatások kivéreztetése mind-mind olyan intézkedés - akárcsak az új adók -, amik a növekedés valódi bázisát, vagyis az emberi tőkét rombolják. A Fidesz 2013-as költségvetése azt a jövőt teszi tönkre - e mellett a költségvetés mellett -, amely jövő a jól kiművelt emberfőkön alapulna.
Elfogadhatatlan a 2013-as év költségvetési törvénytervezete azért is, mert ez a gazdagok, a haverok meg az oligarchák költségvetése. A 2013-as költségvetésben a kormány eltökélten folytatja a szélsőséges és igazságtalan jövedelempolitikáját, amelynek értelmében a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. Itt van egy ideológiai vitánk államtitkár úrral és a kormányzattal. Én ezt most akár félre is tudom tenni. Én a társadalmi igazságosságot csak egy többkulcsos adórendszeren keresztül tudom elképzelni. De mégis, ha feltételezném azt, hogy még akár igazságos is lenne az önök egykulcsos adója, akkor sem működik.
Tisztelt Államtitkár Úr! Én még emlékszem arra, hogy két esztendővel ezelőtt ön is, Matolcsy miniszter is és sokan mások itt a Házban azzal indokolták meg az egykulcsos adórendszer bevezetését, hogy az majd a belső fogyasztást fogja megnövelni, és a belső fogyasztás felpörgeti majd a gazdaságot. Ehhez képest örülünk, ha a belső fogyasztás stagnál, de inkább csökken, miközben nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a költségvetésnek a növekedési bázisa is exportorientált növekedésen alapul. Tehát önök nem azt szeretnék, hogy a magyar állampolgárok éljenek jobban, a jóllétük és a jólétük is növekedjen, hanem azt, hogy az itt lévő nagyvállalatok folyamatosan pörgessék ki az anyacégeikkel való kapcsolatot, mert önök szerint a nemzetgazdaságnak ez lehet az egyetlen kitörési pontja.
Az LMP máshogy gondolja. Mi a magyar kis- és középvállalkozásokra, a kisközösségekre alapoznánk a magyar gazdaság kitörési pontját úgy, hogy többeknek legyen jobb azáltal, hogy a progresszív jövedelemadó bevezetésével többet tudnak hazavinni, és párizsi helyett sonkát tudnak vásárolni. Ezáltal folyamatosan nőne Magyarországon is a fogyasztás, és a magyar gazdaság nem volna annyira kitett a nemzetközi folyamatoknak, mint amely kitettségre önök is lépten-nyomon hivatkoznak.
De miért gondolom még azt, hogy ez a költségvetés a gazdagok és a haverok költségvetése? Nyilvánvaló, hogy azok a megalomán építési programok, amik például a stadionépítések kapcsán felmerülnek, vagy a Kossuth tér felújítása szép és jó, de miért most van rá szükség. Amikor egy ház összedől és roskadozik, akkor nem az alapokat kellene kicserélni, nem a tartógerendákat kellene megerősíteni? Önök ehelyett kifestik piros-fehér-zöldre ezt a házat. Ez nem működik! Nem arra van szükség, hogy az építőiparban csupán egyetlenegy cég, csak a Fidesz - ahogy azt a választási programjukban ígérték - nyerjen, és csak a Fideszhez közeli vállalkozások nyerjenek, hanem arra van szükség, hogy minél több képzetlen munkaerőt tudjon felszívni az építőipar, minél több magyar vállalkozás tudjon az építőiparban megjelenni.
Ehhez képest azt látjuk, hogy míg 2010 áprilisában Matolcsy György 500 milliárd forintot ígért energiahatékonysági beruházásokra, ez 2011-ben 8 milliárdra csökkent - négyéves ciklusra vonatkozóan -, a 2012-es költségvetésben 2 milliárd van benne, a 2013-as költségvetésben pedig már csak 1 milliárd van. Az LMP szerint az energiahatékonysági beruházások egy olyan csodafegyver lehetne, ahova ha 50 milliárd forintot befektetne az állam, az az építőiparban 55 ezer új munkahelyet hozhatna létre. Nem beszélve arról, hogy négy-öt éven belül a rezsiköltségek alacsonyabb volta miatt ez megtérülne. Csökkenne az energiafüggőségünk is. Nem beszélve arról, hogy ennek a környezetvédelmi, ökológiai hatásai is pozitívak lennének.
Hol találhatók még meg ebben a költségvetésben a haverok? Ott találhatók meg, ahol a Közgép is megtalálható: a vasúti hidak felújításánál, az útépítéseknél.
(13.00)
Például olyan vasúti hidakat is építenének újjá, amelyek nem fő vonalon vannak, viszont azon a vonalon a kormányzat csökkentette a vasúti kocsik számát; teljesen értelmetlen megalomán beruházásokról van szó.
Mindennek a non plus ultrája, hogy a kormány cinizmusa és képmutatása nem ismer határokat. Egyszerűen hihetetlen, hogy önök le merik írni ezt a mondatot a benyújtott törvénytervezetben: “A kormány - szemben a nemzetközi intézmények elvárásaival és a megszorításokat alkalmazni kénytelen országok gyakorlatával - a nyugdíjasok és a családok érdekeit nem sértő takarékossági intézkedésekkel törekszik az egyensúly megőrzésére.” Kérem, a gyógyszerkassza megvágása nem a nyugdíjasokat érinti a legjobban? Az, hogy újabb és újabb adókkal terhelik - például rezsiadóval, telefonadóval - a családokat, az nem a családok kiadásait érinti a legjobban?
Mert Magyarországot valójában nem az IMF kényszeríti arra, hogy megszorítson, nem az IMF kényszeríti arra, hogy az egészségügy rombolásával az idősek, az oktatás tönkretételével a fiatalok, az alacsony és átlagos jövedelmű családok életszínvonalának csökkentésével a családok többsége fizesse meg; Orbán Viktor rendszerében erre a gazdagok érdekei, az oligarchák érdekei, a volt kollégiumi szobatársak érdekei miatt van szükség. Mint ahogy nyilván nem az IMF diktálja azt, hogy a 98 százalékos különadót eltöröljék, hanem az a leplezetlen önérdeke a kormányzatnak, hogy az önök emberei ki legyenek fizetve majd a 2014-es választások után is.
A 2013-as költségvetés tehát a vagyonosok, a tehetősek, az oligarchák, azaz az erősek költségvetése, amely az alacsony keresetűeket, a betegeket, az elesetteket, a fiatalokat és az időskorúakat megalázó helyzetbe hozza. A 2013-as költségvetés a pofátlanság költségvetése.
De van alternatíva! Láttam én, hogy önök is kinyitották az LMP adórendszer-változás programját, hiszen azon javaslatcsomagja a Fidesz-frakciónak, amely a járulékcsökkentéssel kapcsolatos, kísértetiesen hasonlít arra. A múltkoriban azt mondta az államtitkár úr, hogy minden szerzői jog fenn van tartva ezzel kapcsolatban számomra, viszont erről lemondok, minél inkább a járulékcsökkentés felé mozdul el a magyar gazdaságpolitika, az az országnak jó.
Tehát az LMP nemcsak járulékot csökkentene, hanem az evakulcsot is csökkentenénk a kisvállalkozók érdekében. A biztosítási adót korlátoznánk, a családi pótlékot emelnénk, a telefonadót teljesen eltörölnénk, a rezsiadót visszavonnánk, és a sárgacsekk-adót úgy, ahogy van megszüntetnénk.
Viszont tudjuk, hogy nemcsak ígérgetni kell, mert könnyű adót csökkenteni, így igazságos és többkulcsos szja-rendszer bevezetésével kérnénk a tehetősebbeket arra, hogy nagyobb közterheket viseljenek. A vagyonosodási vizsgálatokat kiterjesztenénk, és automatikussá tennénk azért, hogy ne lehessen a feketegazdaságból vagy a szürkegazdaságból meggazdagodni. A társasági adó sávhatárát leszállítanánk a kis- és középvállalkozások versenyelőnyének biztosítása érdekében. Az adókedvezményeket, amelyeket önök lépten-nyomon mindenkinek adnak a fesztiválozóktól kezdve a folyamatosan újabb és újabb, soha meg nem valósult vagy akár megvalósult beruházókig, ezeket felülvizsgálnánk, viszont a családi adókedvezményt arányosítanánk annak érdekében, hogy ne csak a legjobban keresők gyermekei tudjanak hozzájutni, hanem mindenki, minden magyar kereső hozzá tudjon jutni ehhez a családi adókedvezményhez, akinek van gyereke. Az állami mobilcég létrehozását teljes mértékben ellenezzük, ez olyan terhet jelent a magyar adófizetőknek, amely teljes mértékben indokolatlan. A környezetterhelést viszont tovább adóztatnánk, és létrehoznánk az európai konszenzussal megegyező tranzakciós adót, a spekulációs adót.
Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy azon ötletek közül azokat, amelyeket az LMP felvet, és megvalósításra érdemesnek tartják, ezeket az ötleteket építsék be még a 2013-as költségvetésbe, máskülönben nagyon cudar esztendő elé kell néznünk 2013-ban.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)
