VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előttem felszólalt vezérszónokok körében némi vita alakult ki a költségvetési vita műfaját illetően, szeretném előre tudatosítani, hogy miért osztotta meg a Jobbik a rendelkezésre álló időkeretet. Ezt tudatosan tettük, ugyanis úgy gondoljuk, hogy igenis helye van egy általános vitának, különösképpen a vezérszónoki vitakeret terhére helye van annak, ha madártávlatból nézzük meg a költségvetést. Én magam ezt fogom megtenni, aztán pedig nyilvánvalóan egy szűkebb látókörből, egy szűkebb értelemben vett mezsgyén keresztül, a szakember látószögén keresztül fogja Nyikos képviselőtársam a költségvetést górcső alá venni.
Az én feladatom és az én rendelkezésemre álló idő alatt, amilyen kérdésre keresem a választ, a következő: mi az a környezet, melyek azok az okok, amelyek erre a költségvetésre kényszerítették a kormányt, hiszen közhelyként elmondható, hogy a költségvetés nem öncél, hanem a gazdaságpolitikának a szolgálólánya, és akkor fel kell tenni tényleg a kérdést, hogy mi indíthatta a kormányt erre a csapnivaló költségvetésre. Nyilvánvalóan nem örömmel nyújtotta be - most hagyjuk itt a miniszter úr mindig szokásos, optimistán is túlmutató sikerkommunikációit -, ezt valóban valószínűleg szégyenkezve nyújtotta be a kormány, és én ennek a szégyennek az okait keresem.
Azt gondolom, hogy ez a költségvetés, ami az Országgyűlés előtt van, egy külső és belső lehetőségeiben megnyomorított ország megnyomorított költségvetése, amelyet egy megnyomorított magyar társadalomnak kell majd elviselnie. Mit értek azon, hogy külső és belső lehetőségeiben megnyomorított ország? A külső lehetőségek beszűkülésén azt értem, hogy politikai és gazdasági szuverenitásunk az elmúlt 22 évben folyamatosan csökkent, mostanra kritikus szintre zuhant, és ebben a kormány gazdaságpolitikája és ez a költségvetés sem mutat semmiféle változást. Gondoljunk az EU-tól kapott sallerekre, az IMF-től kapott kokikra! Jelen pillanatban Magyarország egy gyarmatosított státusban van, és ez a költségvetés ezt a helyzetet vagy nem tudja, vagy nem akarja figyelembe venni.
Mit értek a belső lehetőségeink beszűkülésén? Ez is egyértelmű: a gazdasági lehetőségeink felett lévő fekete felhőket, amitől nem nagyon látjuk azt a talpalatnyi földet, amin majd ez a magyar gazdaság Matolcsy György álmainak megfelelően fellendülhet, és értjük, értem alatta a társadalom anyagi, fizikai, egészségügyi állapotának szintén kritikus szint alá süllyedését. Míg 2000-ben, az első Orbán-kormány idején a magyar társadalom egyharmada élt a létminimum szintje alatt, mostanra már közel a fele, és ezzel igenis a költségvetésnek is szembe kellett volna néznie.
A költségvetés természetesen magáról a beterjesztőről is kiállít valamiféle bizonyítványt. Ha egy szóban vagy egy mondatban kellene megfogalmaznom, hogy milyen a beterjesztő maga, akkor azt tudom mondani, hogy szociálisan érzéketlen beterjesztővel állunk szemben, a gazdagok kormányával állunk szemben, akinek a kiolvasható céljai ezzel a költségvetéssel kapcsolatban az adósságcsökkentés és a deficitcsökkentés mindenáron, akár a magyar társadalom durva, érzéketlen megszorításain keresztül is, és egy felső társadalmi réteg privilegizálása.
Ahogy mondtam tehát, a költségvetés nem egy független valami, hanem a gazdaságpolitika következménye, szolgálóleánya, de a gazdaságpolitikáról ugyanez elmondható egy társadalompolitikai függvényben, hogy az pedig egy társadalompolitikának a következménye és okozata. Ahogy ezt a hierarchiát végignézzük, azt láthatjuk, hogy a Fidesz egy rossz társadalompolitikát választott, egy rossz társadalompolitikát valósít meg, ebből következően rossz, torz gazdaságpolitikája is van, és ebből következően fekszik előttünk ez a rossz, torz költségvetés.
(12.10)
Miért rossz a kormány társadalompolitikája? Először is szükséges különválasztanunk a kormány kommunikációját és a valódi tetteit, tehát azon orbáni javaslatnak kell eleget tennünk, amikor azt mondta a miniszterelnök úr, hogy ne azt nézzék, hogy mit mond, hanem hogy mit tesz, tehát kénytelenek vagyunk és szükséges, hogy tényleg azt nézzük, hogy mit tesz társadalompolitikai értelemben ez a kormány.
Mert mindenféle kommunikációja ellenére nem egy széles középosztályt épít, hanem ahogy arról már beszéltem, egy szűk felső középosztályt, egy felső társadalmi réteget épít ki, egyfajta latin-amerikai modellt próbál megvalósítani a társadalompolitikájában, és az a szörnyű felismerés, hogy ez nem pusztán valamifajta naivitás, hibák, mulasztások oka, hanem egy tudatosan vállalt társadalompolitikai cél. Egy tudatosan vállalt társadalomépítés, kurzusépítés a Fidesz részéről, amit egyértelműen bizonyít az egykulcsos adóhoz való, azt gondolom, irracionális ragaszkodás, vagy a devizahitelesek ügyének olyatán kezelése, ahogy azt a kormány tette. Ez a társadalompolitika pedig egyértelműen nem indukál gazdasági növekedést, vagyis egyetlenegy célja lehet, ha próbálunk a kormány fejével gondolkodni - ami Matolcsy György esetében nagyon nehéz -, a kormány társadalompolitikájának a prioritása nem a társadalom, nem a társadalom felemelése, a gazdasági növekedés, hanem a politikai hatalom megőrzése.
Ebből kifolyólag, ha torz a társadalompolitika, akkor torzul természetesen a gazdaságpolitika is. És ahogy a társadalompolitikának nem a társadalom a célja, úgy a gazdaságpolitikájuknak sem a gazdaság a célja, hanem ugyanígy a politikai hatalom megőrzése. Itt számtalanszor hallhattunk már gazdasági szabadságharcról, ebben a költségvetésben ennek a nyomát sem látni. Amit látni, és amit a vezérszónoklatokból vagy a miniszteri expozéból is ki lehetett olvasni, az egy, a német gazdasághoz való igazodás, egyfajta német félgyarmati helyzetbe való lavírozása Magyarországnak, ezt tűzte ki célul a kormány, úgy tűnik, és ebben a KDNP vezérszónoka is megerősített. Úgy látom, hogy a kormány gazdaságpolitikája abból áll, hogy Merkel asszony szoknyájába kapaszkodnak.
Ahogy mondtam már, egyrészről a saját politikai hatalmuk megőrzését igyekeznek megtartani, de ennek van egy másik magyarázata is, az elmúlt 22 évben kialakult, negatívan értékelhető gazdasági kényszerhelyzet, s most önök ezt igyekeznek valamifajta gazdaságpolitikai, külgazdasági eredményként kommunikálni és pozitív célként feltüntetni, hogy Magyarország egyoldalúan ki van szolgáltatva a német gazdaság gyarmati státusaként.
A Jobbik itt nem azt kritizálja - ha egy kis külgazdasági kitérőt tehetek -, hogy Németországgal Magyarországnak jók a külpolitikai vagy külgazdasági kapcsolatai, jelen esetben, hanem az a baj, hogy ez egyoldalú és kiszolgáltatott helyzetet teremt Magyarország számára. Sőt, ahogy ezt már számtalanszor elmondtuk egyéb vitákban, a Jobbik stratégiai partnernek tekinti Németországot, de külgazdasági stratégiánkban egy olyan külgazdasági háromszög kialakítása szerepel, ahol Németország csak egy a legfontosabb partnerek között, és ezt a fajta egyoldalúságot kiegyenlítenénk Oroszországgal és Törökországgal való külgazdasági kapcsolatok kialakításával. Tehát valódi külgazdasági rendszerváltozásra volna szükség Magyarország érdekei szerint. Ez a külgazdasági stratégia nem Magyarország érdekeit képviseli. Pedig igenis szükség volna gazdasági szabadságharcra, tehát amit a kormány kommunikál, arra szükség volna, csak ahogy látjuk, nem ezt teszi. A számtalanszor előkerülő tipikus kormányzati, vagy mondhatnám azt, hogy fideszes eljárással állunk szemben: jobbikosként kommunikálnak, MSZP-sként cselekednek.
Amikor a Jobbik valódi gazdasági szabadságharcról beszél, akkor ez sem öncél. Nem valamifajta irracionális kuruckodásról van szó részünkről, hanem józan racionalitásról, és ennek a gazdasági szabadságharcnak a valódi célja az, amit önök is rendszeresen kommunikálnak, csak nem látszik ennek a valódi eredménye, ez pedig a munkahelyteremtés. Abban, azt gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy a munkahelyteremtés, a teremtő munka prioritásként való megjelenítése, valóban megtörténő megjelenítése az, ami a gazdasági problémáinkat megoldja.
Ez tud javítani a foglalkoztatás európai szinten mérve is tragikus helyzetén, magyarországi helyzetén, helyre tudja állítani a szociális, társadalmi feszültségeket, ez tud a költségvetés számára egyensúlyt teremteni és ez tud gazdasági növekedést teremteni. Azt a hármas célt, ami a szociális, munkaügyi problémák megoldása, a fiskális egyensúly fenntartása és a gazdasági növekedés beindítása, a munkahelyteremtés tudja egyedül együtt és hosszú távon kezelni. Ehhez azonban egészen más válaszok kellenek, mint amit az önök gazdaságpolitikája megjelenít, és ami jelen esetben a költségvetésből kiolvasható, ezek pedig hiányoznak a költségvetésből. Mire gondolok?
Gondolok egyrészt az államadóssághoz való hozzáállásra. Ez is már számtalanszor előkerült. Mindig azzal vádolnak bennünket, hogy amikor a Jobbik az államadósság újratárgyalását fölveti az Országgyűlésben, akkor a görög útra kívánja téríteni Magyarországot, ezzel ellentétben a célja a Jobbiknak pont az ellenkezője. Mi az önök görög gyorsát szeretnénk visszafordítani, ugyanis amit jelen pillanatban a kormány követ, és amit az elmúlt 22 évben a kormányok követtek, az adósságszolgálat eminens teljesítésével, akár a magyar társadalom megszorítása árán is, ez Görögország sorsára viszi Magyarországot. És ajánlom az államtitkár úr figyelmébe a nemzetközi elemzéseket is ennek a kérdéséről, amelyek már egyre többen és egyre bátrabban mondják ki, hogy Magyarországnak igenis el kell gondolkodnia az adóssága újratárgyalásán.
A másik ilyen konkrét pont, amiről részben már említést tettem, ez a keleti fordulat megvalósítása. Itt ugyan szerepel 3 milliárd forint a keleti kapcsolatok bővítésére a költségvetésben, de az inkább szintén csak kommunikációs panelként értelmezhető, nem látható az, hogy valóban megtörténne ez a külgazdasági fordulat; persze ismerve és ránézve a Külügyminisztérium apparátusára, ennek személyi okai is vannak.
A harmadik ilyen pont az élelmiszeripar és a mezőgazdaság talpra állítása. Ez sem látható sem a gazdaságpolitikájukból, sem a költségvetésből, pedig talán abban is meg tudunk egyezni, hogy a magyar gazdaság talpra állításához ez az az ágazat, ami megkerülhetetlen. Az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, a feldolgozóipar talpra állítása nélkül gazdasági növekedés nem lesz. Lehet majd 300-ról 400-ra, 400-ról 500 ezerre emelni a közmunkában foglalkoztatottak számát, de ez még nem gazdasági növekedés és nem érdemi munkahelyteremtés.
Szintén nem látható a gazdaságpolitikájukban válasz arra a problémára, amiről egyébként államtitkár úr is beszélt, sőt azt mondta, hogy igazándiból ön Magyarországon ennek a problematikának az első megjelenítője, ez pedig a duális gazdaság problematikája, hogy a multinacionális vállalatok, amelyek 5 százalékát teszik ki a hazai vállalkozásoknak, a GDP 50 százaléka felett rendelkeznek. Ezzel is valamit kezdeni kellene, és ez a költségvetés ilyen értelemben semmit nem tesz.
A következő ilyen pont az EU-centralizációhoz való hozzáállás. Jól látható, hogy egyértelmű az Európai Unió iránya, sőt azon Németországnak, amelybe önök jelen pillanatban egyértelműen kapaszkodnak, ennek a Németországnak a miniszterei mondták el, hogy a legkeményebb központosításra van szükség az európai egyesült államok minél hamarabbi megteremtésére. Nem tudom, hogy erre milyen választ adnak önök. Jó lenne, ha ezt nem lepleznék el, hanem egyértelműen elmondanák, hogy igen, a magyar kormány jelen pillanatban a Németországhoz fűződő viszonya okán támogatja az EU centralizációját a gyakorlatban, függetlenül attól, hogy itt néha a parlamentben mit mond.
Még egy dolog, a mérsékelt adóterhelés. Mi is mérsékelt adóterhelést javasolunk. Nincs igaza Rogán Antal frakcióvezetőnek, amikor azzal vádol bennünket, hogy az egykulcsos adó elutasítása valamifajta adónövelést jelent a részünkről. Amiről mi beszélünk, az az, hogy ezt a mérsékelt, alacsony adóterhelést differenciáltan tegyük meg, és úgy érzem, hogy ebben a válsághelyzetben ez nemcsak szükséges, igazságos volna, hanem a gazdasági növekedés érdekében egyedül járható út.
És ha már Rogán Antal megvádol bennünket valamivel, akkor én is hadd tegyek egy merész gondolatot, hadd fogalmazzak meg. Mert azt gondolom, hogy a kormány jelen pillanatban a saját egykulcsosadó-koncepciójának a foglya. Azt látom, azt érzem, hogy a kormány maga is belátta már, hogy ez fenntarthatatlan, csak egyszerűen nem mer politikailag felvállalni egy ilyen döntést, mert annyira konfrontálódott már a társadalom minden csoportjával, hogy ha most már azokat is elveszítené, akiket az egykulcsos adóval nyertessé tett, akkor már szinte senki nem maradna a támogatói között, és akkor az LMP-vel kellene versenyeznie a negyedik helyen.
Mindezek hiányában tehát, a valódi gazdaságpolitikai fordulat hiányában, torz társadalompolitika és torz gazdaságpolitika megvalósításával természetes, hogy torz lett a költségvetés is. A kormány abba a dilemmába került, amibe egyébként az összes eddigi kormány az úgynevezett rendszerváltozás óta, hogy vagy a hiányt engedi el, vagy pedig megszorít, vagy ezt a kettőt váltogatja ciklusonként.
Most éppen a megszorítás ciklusában vagyunk, ez a megszorítás viszont természetesen - ezt már többen is elmondták - fékezi a gazdaságot, tehát ettől gazdasági növekedést nem igazán lehet várni, csökkenti a foglalkoztatást, csökkenti a beruházásokat - erről konkrét számok is vannak -, csökken a belső kereslet, és ezen keresztül pedig, ha csökken a belső kereslet, ha csökken a beruházás és ezáltal csökkennek a költségvetés bevételei, a költségvetési egyensúly ismét szorítás alá kerül.
(12.20)
Visszajut a kör saját magába, újraindul ez a spirál. Ugyanaz a kérdés merül fel, csak már egy még mélyebb szinten, hogy megszorítás-e vagy hiányelengedés-e. Önök ezt a kört járják, és mennek egyre lejjebb ebben a spirálban. Ennek a spirálnak aztán visszavetülése van magára a társadalompolitikára is, és ennek is látni kellene a jeleit, ez pedig a tömeges elszegényedés, amiről már beszéltem. A másik pedig az a kivándorlás, amiről szintén statisztikai adatok állnak rendelkezésre. Soha nem volt még ilyen tömeges méretű Magyarországon a kivándorlási szándék.
Tehát erről a költségvetésről összefoglalva három dolgot tudok elmondani. Ez a megnyomorítás költségvetése. És itt nagyon fontos tennem egy kiegészítést, az MSZP irányába fordulva, ugyanis miközben hallgattam Tóbiás József frakcióigazgató urat és az ő vezérszónoki hozzászólását, azért azt látom, hogy a kormány költségvetését kritizálja. Azt nem látom, hogy mit tenne másképp. Tehát láttam a hangos kritikát, láttam az észrevételeket, de egyúttal egyetlenegy alternatívát láttam: vissza kellene térni Gyurcsány Ferenc időszakába. Tehát nem láttam azt, hogy választ adna az adósságszolgálatra, a multinacionális tőke problémájára, az EU-centralizációra, az IMF-re. Gyanítom, ezekben nemhogy ugyanazt tenné, mint a Fidesz, hanem még jobban csúcsra járatná ezeket a kérdéseket, ergo az MSZP még inkább megszorítana, mint önök, és ezt a magyar társadalomnak jó lenne felismernie.
Ez az IMF és az EU szája íze szerinti költségvetés. Ők ennek a költségvetésnek a valódi nyertesei. Az pedig, hogy rosszul tervezett, amit elmondott már az ÁSZ, elmondott a Fidesz közeli Századvég intézet is, tranzakciós adóval vagy a bevételekkel, a növekedéssel, a háztartásokkal kapcsolatos prognózisokkal kapcsolatban, erről nyilvánvalóan majd Nyikos László képviselőtársam fog beszélni.
Zárásképpen azért hadd mondjam, hogy vannak azért nyertesei is ennek a költségvetésnek. Az IMF és az Európai Unió mindenképpen nyertesnek számít, de nyertesnek számít az Országgyűlés elnöke is. Eddig a terrorelhárító központ a miniszterelnök úr a köztársasági elnök személyi védelmére ügyelt, most egy 2,1 milliárdos országgyűlési őrséggel az ő ilyen értelemben vett hiúsága is kielégülhet. És a nemzeti konzultációk révén a kormányzati propagandaosztály is nyertese ennek a költségvetésnek.
De vesztesei a bérből élők, a munkából élők tömegei, milliói Magyarországon, akik vagy elveszítik a munkahelyüket, vagy nem szereznek munkahelyet, mert már elveszítették és nem találnak, vagy pedig ha meg is őrzik, akkor is mindennap szembe kell nézniük a lecsúszás rémével. Vesztese az egészségügy, és vesztese az önkormányzati szektor.
Úgyhogy amikor Hargitai János azt kifogásolta az MSZP kapcsán, hogy a költségvetés visszavonását kérik a kormánytól, akkor én azt tudom neki mondani, hogy ennél mi még többet kérünk: nemcsak a költségvetés visszavonására kérjük a kormányt, hanem az egész gazdaság- és társadalompolitikája visszavonására és újragondolására.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
