BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Most a költségvetési hiányról én áttérnék egy olyan témára, ami véleményem szerint sokkal jobban érdekli a társadalom nagy részét, jelesül, hogy lesz-e munkahelyük, és a munkahelyükön kapott bérből meg tudnak-e majd élni. Tehát az 1 millió új adózó munkahelyet, illetve a munka becsületét kerestem a költségvetésben - ez ugye, azért sok millió ember számára kulcskérdés -, jelentem, nem találtam benne. Ha az írott szöveget és az indoklást nézzük, akkor azt egy jobbfajta kormányzati marketingszövegnek vagy még esetleg vágyak gyűjteményének lehet nevezni, merthogy több munkahelyet és nagyobb reálbér-növekedést vár a kormány, de hogy ezt mire alapozzák, az rejtély, és a költségvetési számok egészen mást mutatnak, összefüggéseikben pedig különösen.
Egy biztos: olyan gazdasági fordulatot, ami a piaci - hangsúlyozom, hogy nem állami, hanem piaci - alapú munkahelyek számának a növekedését eredményezné, olyat semmiképpen nem lehet kiolvasni, azt viszont, hogy egyre több álláskeresőre számít a kormány, azt egyértelműen.
(8.40)
A költségvetés csak megszorításokat és elvonásokat tartalmaz a cégek, tehát a foglalkoztatók és a lakosság, tehát a munkavállalók számára is. Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb pénzből tudnak majd a cégek dolgoztatni, egyre kevesebbet tudnak fizetni, és ezért egyre kevesebbet tudnak majd költeni az emberek a boltban a cégek termékeire. Ez pedig egy öngerjesztő spirál, amit a kormány tulajdonképpen maga indukál újra és újra az egyes megszorításokkal, és így szűkül a gazdaság már évek óta.
Tehát nézzük, hogy bérek terén mire számíthat a társadalom döntő része! A közszféra dolgozóinak a bérét, juttatásait továbbra is befagyasztják. Jelzem, hogy a legalacsonyabb illetménykategória - illetve még utána is jó pár - még a minimálbért sem éri el. Tehát ennek az lesz az eredménye, hogy folytatódik a kontraszelekció a közszférában; egyre kevesebb lesz a piacképes tudású és felfogású munkavállaló az állami szektorban. Nem értik meg, hogy nem lehet minőségi munkaerőt úgy a közszférába csábítani, hogy azt mondják, hogy jöjjenek éhbérért dolgozni, és ha majd megérdemlik, akkor kapnak magasabb fizetést, ami persze 20 éve nem történik meg. Tehát lehet panaszkodni, hogy milyen a közszférában a munkavégzési hatékonyság, de ilyen bérezés és ilyen körülmények közé ne várjanak piaci alapon gondolkodó és dolgozó munkaerőt.
Nézzük a versenyszférát, hogy ott mi vár a bérszínvonalra! Megszüntetik az alacsony keresetűek bérkompenzációs támogatását, annak ellenére, hogy ezt számos foglalkoztató jelezte, aki idén igénybe vette ezt a támogatási formát, hogy a kormány nem teremtett olyan gazdasági környezetet, ami lehetővé tenné, hogy ők kitermeljék és megfinanszírozzák ezt a béremelést. Tehát ezeknek az embereknek, dolgozóknak nemcsak reálértéken, hanem nominálisan is csökkenni fog igen jelentősen a fizetése.
És emellé jön még, hogy most már 300 ezer közfoglalkoztatottat terveznek, 47 ezer forintos fizetéssel. Tehát ezek az emberek, a családjukkal együtt, ezek a milliók fogják majd a belső piacot alkotni; az ő fogyasztásuk és igényük teremti majd meg a belső keresletet, már amennyi a közüzemi számlák és a hitelrészletek törlesztése után még megmarad. Tehát azt lehet mondani, hogy a legminimálisabb fogyasztással kell számolni a jövő évben. Ez pedig nem túl jó perspektíva a magyar cégeknek sem. Ugyanis Magyarországon a nagy élőmunka-igényű termékek és szolgáltatások eleve nem versenyképesek a magas adótartalmuk miatt, illetve azért, mert az európai uniós támogatások arányukban Magyarországra sokkal kevésbé jutnak. Tehát sem külföldön, sem Magyarországon többségében nem versenyképesek ezek a termékek, úgyhogy arra lehet számítani, hogy jövőre újabb csődhullám lesz a cégek közt, ami természetesen elbocsátásokkal és a versenyszférai munkahelyek számának csökkenésével fog járni.
De meg kell hogy mondjam, az is kiolvasható a számokból, hogy ezt a kormány is így látja, ugyanis a várható álláskeresési ellátások költségvetési fedezetét az idei 57 milliárdról 59 milliárdra emelik, úgy, hogy közben még meg is változtatták az ellátás mértékét és idejét. Tehát nagyon lecsökkentették a mértékét, az idejét pedig maximum 3 hónapra tették. Tehát jóval kevesebben, jóval rövidebb ideig és jóval kisebb összegben vehetik igénybe. Ennek ellenére is még megemelték. Tehát ez azt mutatja, hogy azért nagyon komoly munkanélküliség-növekedésre számít a kormány.
Infláció feletti mértékben bővülnek a szakképzési és felnőttképzési támogatások és a foglalkoztatási-képzési támogatások. Ez akár még jónak is tűnhetne, csak hát ennek a fedezetét megint csak a cégek sarcolásából fogják előteremteni, ugyanis plusz 9 milliárdot akarnak szakképzési hozzájárulás címszó alatt bevenni a cégektől, és megjegyzem, hogy ezek a képzési formák is jellemzően az álláskeresők és a munkanélküliek számára teremtenek lehetőséget. Tehát ez is azt mutatja, hogy úgy látszik, úgy gondolja a kormány, hogy egyre több álláskeresőt kell átképezni vagy valamilyen módon továbbképezni.
A 2,2 százalékos foglalkoztatásbővülést, amit a költségvetésben leírnak, egyértelműen és kizárólag a közfoglalkoztatás növelésének lehet majd betudni. Persze kérdés, hogy a versenyszférai munkahelyszám-csökkenés mennyiben fogja ezt majd csökkenteni. Tehát az összfolyamatokat tekintve a versenyszférában a tönkremenő cégek miatt fogyni fognak a munkahelyek, ezért növelni kellett az álláskeresési járadékra szánt forrásokat, valamint a felnőttképzési támogatásokat, és ehelyett teremt az állam munkahelyeket, állami munkahelyeket. Az erre fordított forrásokat 132 milliárdról 153 milliárdra emelik. Azon munkahelyek száma, amelyek valódi költségvetési bevételt jelentenek, csökkenni fog, ellenben azon munkahelyek száma, amelyek csak költségvetési kiadásnak minősülnek, jelentősen nőni fog.
Ezzel átmenetileg nem is lenne gond, hogyha lenne valami perspektíva, tehát azt látnánk, hogy a közmunkából lehet továbblépni, és ez csak egy átmeneti állapotot jelentene, csakhogy pont arról van szó, hogy az elsődleges munkaerőpiac még szűkülni is fog. Tehát ezek az emberek, ez a 300 ezer ember nem fog tudni hova továbblépni, megmarad az állam kiadási oldalán, egyszerűen azért, mert hiányzik a megfelelő gazdaságpolitika.
Persze elő lehet jönni ilyen-olyan elhelyezkedést segítő kártyákkal, mint a Start-kártya, amiről szó is volt, amelyek egyébként nagyon jók egy jól működő gazdaságban, valóban esélyegyenlőséget teremtenek, de ezek csak kiegészítő foglalkoztatáspolitikai eszközök, nem elsődleges munkahelyteremtők. Ha nincsen olyan gazdasági környezet, amelyben egy adott cég képes újabb munkahelyet teremteni, és aztán ennek a költségeit elbírni, ahova fel lehet venni egy munkanélkülit, aki egy ilyen kártyával jelentkezik, akkor bizony ezzel a kártyával nem egy új munkahelyet teremtenek, hanem valaki másét fogják elvenni. Tehát jelen helyzetben a társadalomban csak egymás rovására tudnak elhelyezkedni az emberek; valaki olyan helyére kerülhet ma be egy ilyen kedvezményezett ember, akinek nem jár kedvezmény. Tehát itt tulajdonképpen versengenek a pályakezdők, az időskorúak, az idősebb munkavállalók és a családfenntartók, hogy akkor vajon kinek jut majd az az egy munkahely.
Ez is érdekes, hogy egyszerre akarják a fiatalok elhelyezkedését, illetve az 50 fölöttiekét segíteni. Tehát akkor majd megint választhatnak a cégek, hogy egy tapasztaltabb, de drágább munkavállalót, vagy pedig egy olcsó pályakezdőt akarnak-e alkalmazni. És itt jegyzem meg, hogy itt azért arra lehet számítani, hogy az olcsó pályakezdők inkább majd külföldön próbálnak új életet, vagy úgy mondom: családi életet alapítani, mert ott biztosabb egzisztenciára számítanak.
Azt is tisztelettel megkérdezném, hogy akkor mi is az álláspontjuk a nyugdíjasokról, hogy akkor most mindenki dolgozzon és segítsük a nyugdíjasok elhelyezkedését, vagy menjenek nyugdíjba, merthogy 11 ezer embert akarnak a közszférából kötelezően nyugdíjba küldeni, akik a 62. évüket betöltik jövőre. Holott eddig mindig azt hallottuk, hogy nem kell nyugdíjba menni, aki bírja a munkát, az inkább még maradjon, és dolgozzon. Tehát egy kicsit megint önellentmondás van. Kérdés, hogy ezekre az emberekre mikor fogják majd rákiabálni, hogy miért mentek nyugdíjba, és tulajdonképpen így csak élősködnek a társadalmon, mert még tudnának dolgozni.
De menjünk tovább! Sajnos annyira összevontak az adatok, amiket a költségvetés tartalmaz, hogy azt például nem lehet kiolvasni, hogy mennyit szánna a kormány a munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzés rendszerére. Én nagyon szeretek lovagolni ezen a témán, de nem véletlenül. Csak összesített adatok vannak, így aztán azt se lehet tudni, hogy lesz-e minimális forrás arra, hogy ezt a tevékenységet elvégezzék a kormányhivatalok, miközben a közfoglalkoztatásból sorra érkeznek a panaszok, és egyszerűen nincsen ellenőr, hogy ezeket valóban leellenőrizzék. Jelzésértékű, hogy Pest megyében összesen kilenc ellenőr van. Természetesen a foglalkoztatók nem nagyon szeretik a munkaügyi ellenőrzést, csakhogy az irracionális döntéseket és az abszurd büntetéseket nem azzal kell orvosolni, hogy lecsökkentik az ellenőrök számát és megszüntetik az ellenőrzési rendszert, hanem hogy megfelelően építik fel. Önök nem ezt teszik.
És végül engedjenek meg két észrevételt, hogy miként is kedvez a kormány, bár ebben a helyzetben burkoltan, de újra és újra a magas keresetűeknek. Van az úgynevezett nyugdíjjárulék-fizetés alapjának napi felső határa, amit évek óta következetesen nem emelnek meg az infláció mértékével, a tervezett infláció mértékével, hanem mindig egy kicsit kevésbé emelik. Ez azt jelenti, hogy egyre könnyebb elérni azt a határt, ami fölött a jövedelem után már nem kell fizetni nyugdíjjárulékot. Ezt most, idén megint nem emelik meg az infláció mértékével. Tehát akárhogy is nézzük, ez megint a legmagasabb keresetűeknek kedvez.
A másik észrevételem pedig: úgy tűnik, hogy a KSH is rossz fát tett a tűzre, mert jelentős forrásmegvonás és létszámleépítés várható. Tehát lehet, hogy itt a sok statisztikai adat mégsem egészen fedte a kormány elvárásait, és ez ilyen jelzésértékű, mindenesetre a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében továbbra is számítok az érdekvédelmi szervezetek, a szakmai szervezetek és a széles társadalmi rétegek véleményére, álláspontjára, elképzeléseire mind a törvényalkotási munka során, mind egy jövőbeni, ésszerűbb költségvetés kidolgozásában, és ehhez az együttműködéshez adjon az Isten szebb jövőt!
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
