DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nyilvánvaló, hogy a költségvetési vita arra is alkalmas, és arra is alkalmas kell hogy legyen, hogy szót váltsunk és véleményt cseréljük azokról a kérdésekről, amik alapvetően politikai kérdések és azokról a kérdésekről, amik az ország gazdasági és nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai jövőjét hosszabb távon is meghatározzák. Ez volna a költségvetési vitának a stílusa, tartalma, hiszen a költségvetés az, amely az élet minden területét átfogja, a költségvetés az, amely tulajdonképpen a döntéshozókat arra kényszeríti, hogy hozzák meg azokat a döntéseket, amik az ország jövője szempontjából szükségesek. Abban a politikai vitában értem én a kritikáit azoknak, akik azt mondják, hogy ne tekintsünk a múltba, azonban ha a múlt eseményeit nem hajlandók feldolgozni a kritikusok, akkor úgy gondolom, sem a jelen helyzetet, sem a jövőbeli szükséges folyamatokat nem érthetik meg, és engedtessék meg, hogy egy alaptételhez, a 2006-os évhez térjek vissza.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 2006 januárjában Veres János pénzügyminiszter megerősíti a 4,7 százalékos hiánycélt. Ezt Katona Tamás szakértő, államtitkár még kevesebbre prognosztizálja 2006. április 19-én, tessék meghallgatni a szakértőt: ő már 3,3 százalékos hiánycélról beszél januártól áprilisig valami megvilágosodás folyamán.
(8.20)
Nem akarok Gyurcsány Ferenc minden nyilatkozatán végigmenni, mert nem gondolom, hogy komolyan lehetett venni akár akkor, akár most, de a Valutaalap-delegáció 2006. június 6-ai zárómegállapítása az volt, hogy a hiánycél eléri a GDP 10 százalékát. Tetszenek érteni, szakértők, kritikusok? Most tessenek figyelni! Ezek után jön Veres János, szintén szakértő, aki 2006. június 19-én elismeri, hogy a 4,7 százalékos hiánykövetelmény év végére 5 százalékkal több lesz; 9,7 százaléknál tartunk.
Hölgyeim és Uraim! Én csak egyet kérek önöktől, kritikusoktól: azt, hogy amennyiben önök közül bárki ebben az időszakban megszólalt, és védte a 4,7-et - a 3,3 százalékos hiánycélról már nem is szólok -, az legyen szíves és most hallgasson. Önmagában az szégyen, hogy ezek az emberek ma itt ülhetnek a parlamentben. Gondoljanak bele, hogy ha annyi szégyenérzetük lenne, mint egy vízilónak - elnézést kérek a vízilovaktól (Derültség a kormánypártok soraiban.) -, akkor ma nem ülnének itt, és ezek után kérik tőlünk számon ezt. Azért választottam a 2006-os gazdasági évet, mert ekkor még nem volt válság. Tehát amikor 2008-ban vagy 2009-ben bekövetkezik a válság időszaka, akkor, higgyék el, ezek a szakértők… - név szerint fel lehet őket sorolni, felsorolhatnám a közgazdász-társadalomnak a nagy részét, és tisztelet annak a kisebbségnek, aki megpróbálta figyelmeztetni a döntéshozókat, hogy nagyon rossz irányba megy az ország. Tehát ez egy öröklött helyzet, és ha ezzel az öröklött helyzettel nem vagyunk hajlandók szembenézni, akkor, azt gondolom, ismételt tévedéseket fogunk elkövetni. Szeretném egy kicsit azt a misztériumot is körbejárni, amely misztérium szerint a nemzetközi szervezeteknek a döntéshozatala szent és sérthetetlen, és mindent, ami a nemzetközi szervezeteknél történt, nemcsak tiszteletben kell tartani, hanem kőbe vésettnek kell tekinteni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebben az időszakban a 2004-ben indult túlzottdeficit-eljáráshoz a nemzetközi szervezetek igenis segédkezet nyújtottak annak a kormánynak, amely 2010-ig a túlzottdeficit-eljárás során semmit nem tett. Tudják, az a probléma - és ezért kértem elnézést a vízilovaktól -, hogy közben Demokratikus Koalíciókat alkotnak, meg Amerikából pénzelik azt a gazdasági minisztert, aki aktív részese volt ennek a folyamatnak. És tudják, ha a nemzetközi szervezetek, például az Európai Unió pénzügyminiszterei megálljt parancsolnak, nemcsak Magyarországnak, hanem Görögországnak és Olaszországnak, akkor nem jutott volna ide Európa. Azt gondolom, hogy ha ezt az önkritikus gondolatsort nem tudjuk elmondani, és nem tudunk erről véleményt cserélni, akkor újabb tévedéseket fogunk elkövetni.
Nemcsak azért nehéz Magyarországon tervezni költségvetést, mert van egy ilyen öröklött helyzet, és mondjuk meg, mondjuk ki, beszéljünk világosan, és legyünk tisztában azzal, hogy Magyarországnak rendkívül csekély a mozgástere a gazdaságpolitika területén, tehát nemcsak az öröklött helyzet miatt és nemcsak az adósságteher és annak struktúrája miatt. Bocsánat, amikor az éves költségvetési teherről beszélünk, akkor beszéljünk a visszafizetési kötelezettségünkről is, hogy milyen struktúrában kell visszafizetnünk, mennyi az adósságszolgálatunk például erre az évre, vagy mennyi az adósságszolgálatunk 2013-ra, mert ez alapvetően behatárolja a költségvetési mozgásteret.
De van egy másik tény, és remélem, hogy nem fogok legalábbis a szakértőknek - ismételt idézőjel - és a közgazdászoknak - ismételten idézőjel - újat mondani, vagy nóvumként nem fog rájuk hatni az a tény, hogy Magyarország egy nyitott gazdaságú ország. Tehát egyrészt a magyarországi gazdasági teljesítmények nagymértékben függenek a világgazdasági folyamatoktól, és sokkal nagyobb mértékben, mint kevésbé nyitott országoknál, és bátorkodom megjegyezni, hogy megint csak azokhoz a közgazdászokhoz szólok, akik a piac mindenhatóságában híve mindent eladattak Magyarországgal, és most azt kérik számon, hogy miért nincs elegendő munkahely Magyarországon. Ezért, mert önök szerint a piac így szabályoz, csak ezt nem mondták meg nekünk, hogy a piac ekként szabályoz, hogy ilyen mértékben elveszítjük a munkahelyeket.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy a parlamentarizmus szabályai szerint a kormány által benyújtott költségvetésből egyrészt ki kell tudnunk olvasni azt a szándékot, hogy milyen gazdaságpolitikát kíván a kormány folytatni. Igen, a kormány ezzel a költségvetéssel, részben az időpontjával, részben a benne megfogalmazott tételekkel üzen - ezekkel üzeni azt, hogy Magyarország stabilan nem hajlandó lemondani, bármilyen fájdalmas, arról az útról, amely alapján a magyar gazdaságot a jövő szempontjából stabillá, kiszámíthatóvá kívánja tenni, és így kíván tárgyalópartner lenni - nemzeti érdekeinket érvényesítve - minden nemzetközi fórumon. Tehát nem - mint az elmúlt tíz évben - a nemzetközi fórumok diktátumainak vagy kéréseinek bájosan bólogatva akar eleget tenni, hanem a nemzeti érdekeinket megfogalmazva láthatjuk a költségvetésben.
Igen, ebben rendkívül sok fájdalmas dolog van, de éppen ezért a parlamenti vita arra való, hogy mindezeknek a folyamatoknak a morális, társadalompolitikai, gazdasági megalapozottságáról vitatkozzunk, és nyilvánvaló, hogy ahol a parlament többsége azt észleli, hogy feszültségek vannak, vagy olyan társadalmi feszültségeket jelenthetne, amelyek adott esetben nem vállalhatók, ott, azt gondolom, korrigálni kell. Erre való a parlament, és gondolom, hogy ezekkel a fő célkitűzésekkel egyetértve ezeket a korrekciókat a parlament végre tudja hajtani.
Engedtessék meg, hogy két ilyen területet kiemeljek. Az egyik az önkormányzati finanszírozás, ahol az Állami Számvevőszék megállapítja, hogy nem tekinti megalapozottnak a 30,7 százalékát az önkormányzati szférában a költségvetési kiadásoknak, bevételeknek, és ezeket részletesen elemzi. Én azt gondolom, hogy ez egy rendkívül nehéz és rendkívül differenciált gondolkodást igénylő kérdés, tekintettel arra, hogy a magyarországi településtípusok helyzete, nagyságrendje, feladata, illetékessége rendkívül eltérő, tehát lehet, hogy itt a differenciált megközelítésre és a korrekciókra is szükség lehet. Zárójelben jegyzem meg, hogy teljesen egyetértek azzal a költségvetési logikával, amely az egyre kiszámíthatatlanabb világgazdasági folyamatokat tekintve megfelelő tartalékokat állított be a költségvetésbe, tehát azt gondolom, hogy ezen a területen van mozgástér.
A másik ilyen terület, amelyről szólni szeretnék, és nyilván az emberi jogi bizottság elnökeként is meg kell említenem, a civil szféra. 2010-ben a civil szféra 10 milliárd forintot kapott, 2011-ben 9 milliárdot, 2012-ben 3,5 milliárdot, hozzáteszem, hogy sorozatos módosító indítványok után, majd 2013-ban 3 milliárd forint környékén van ez beállítva. Egyetlenegy momentumot szeretnék kiemelni, nevezetesen: az Állami Számvevőszék megállapította, hogy ebben a szférában termelődik meg a legtöbb hozzáadott érték.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha ettől a szférától megvonjuk a forrásokat, akkor a költségvetésből hiányozni fog az a hozzáadott érték, amit ez a szféra megteremt. (Szórványos taps az LMP soraiban.) Tehát ha lefordítom a számok nyelvére: ha egy forintot a költségvetés ebbe a szférába befektet, ugyanannyi hozzáadott értéket kap a költségvetés. Ehhez képest ahogy csökkentem, vagy ha nem differenciáltan vagy nem azokon a területeken csökkentem a költségvetési forrásokat, akkor a költségvetésből ez a hozzáadott érték nagy valószínűség szerint hiányozni fog. Nyilvánvaló, hogy mint minden területen, ezen a területen is a jogalkotás megtette a kötelességét azzal, hogy megalkotta az új egyesülési törvényt, és ezáltal átláthatóbbá tette a szférát.
(8.30)
Én úgy gondolom, hogy azokon a területeken, ahol igazolható és bizonyítható a hozzáadott érték, a költségvetés szempontjából, a költségvetési logika szempontjából is szükséges, hogy ezek az adóforintok odakerüljenek.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy ha kellően kritikusan és önkritikusan próbálja mindenki megközelíteni ezeket a folyamatokat, akkor Magyarországon egy olyan költségvetés születhet meg, amely alkalmas lesz arra, hogy az abból adódó kötelezettségeinknek eleget tegyünk, a jövő szempontjából megalapozott döntéseket hozzunk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
