DR. MOLNÁR CSABA
DR. MOLNÁR CSABA
DR. MOLNÁR CSABA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés általános vitájáról lévén szó, engedjék meg, hogy a tartalmi elemzés előtt a benyújtás körülményeivel kezdjem. Tudniillik azzal, hogy vajon mi indokolja a valóságban azt, hogy a szokásoktól eltérően egy ilyen nyári rendkívüli ülésszakon tárgyalja az Országgyűlés a költségvetési javaslatot. Azok az érvek, amiket a kormányoldal ennek kapcsán felhoz, tudniillik, hogy így kiszámíthatóbb lesz a költségvetés, hogy így majd vissza lehet szerezni a nemzetközi piacok bizalmát, ennek kapcsán az embernek déjŕ vu érzése támad, hiszen ugyanezekkel az érvekkel találkoztunk 2000-ben, amikor a kétéves költségvetését nyújtotta be az előző Orbán-kormány. Akkor is tudtuk, most is tudjuk, hogy nem ezek a valódi okok. Akkor is tudtuk, hogy nem a kiszámíthatóság miatt kellett kétéves költségvetést benyújtani, hanem azért, hogy ne legyen a választási év előtti évben költségvetési vita, hogy az akkori renitens kisebbik koalíciós partnert, Torgyán Józsefet és pártját meg lehessen rendszabályozni. (Babák Mihály: Ez miről beszél?)
Most is látjuk, hogy teljesen más okok lehetnek mögötte, hiszen ez nem segíti elő a költségvetés kiszámíthatóságát. Inkább arról lehet szó, hogy azért készít elő és terjeszt be a kormány az Országgyűlés elé egy ilyen látszatköltségvetést, mert ha a valódi számokat ismernénk, hiszen a valódi számok most nyáron még nem ismertek, ezt az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács is elismeri, ha a valódi számokat ismernénk, akkor nyilvánvalóan jóval nagyobb vitára kerülne sor. Nem itt, a parlamentben, az általában nem szokta érdekelni a kormányoldalt, hanem a Fidesz-frakción belül, a kormány és a fideszes polgármesterek között. Nagyon jól látszik tehát, hogy egy belső hatalmi harc az, ami miatt előre kellett hozni a költségvetés tervezését, hiszen nyilván a valódi számok ismeretében ez már jóval bonyolultabb lenne. Teszem hozzá, úgy értékelem, úgy értékeljük, hogy egyébként sem fogja ez a költségvetés még az őszt sem megérni. Magyarán a normál időpontban, szeptemberben, októberben nyilván ezt a vitát nemcsak folytatjuk, hanem újra is fogjuk majd kezdeni.
Tisztelt Országgyűlés! Milyen is ez a költségvetés valójában, hiszen nyilvánvalóan azokkal az álomszerű képekkel, amivel a kormány és annak is költségvetésért felelős minisztere, Matolcsy miniszter úr leírja, az inkább csak az álmok birodalmába tartozik. Én úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez a költségvetés a fenntarthatatlanság, az igazságtalanság és a további töpörödés és zsugorodás költségvetése. Mit is értünk ez alatt? A fenntarthatatlanság költségvetése azt jelenti, hogy bár a kormány politikájának, gazdaság- és költségvetés-politikájának fókuszában, legalábbis a javaslat szerint, jól láthatóan a hiány csökkentése, a költségvetési stabilitás van, mégis úgy tűnik, hogy ezt nem átfogó, nagy, 10-20-30 év múlva is ható strukturális reformokkal próbálja elérni a kormány, hanem úgy, ahogy eddig is tette, toldozgatással és foldozgatással.
Az már önmagában, azt gondolom, üdvözlendő bölcs belátás a kormány részéről, hogy fontosnak tartja a költségvetési hiányt. Emlékezzünk vissza, 2010 tavaszán-nyarán a frissen megalakult Orbán-kormány az akkor, előző baloldali kormány által 4 százalékon átadott hiányt még 6,5-7 százalékra szerette volna emelni, most már hál’ isten belátta, hogy erről nincsen szó. (Ékes József: Ez nagy tévedés!) A költségvetési hiányt tartani kell, de teszem hozzá, nem azon a módon és úton, hogy ezt a beterjesztett költségvetési javaslatban látjuk. Ugyanis ez úgy tudja tartani ezt a hiánycélt, hogy a bevételi oldalon folytatódik az ellopott nyugdíjvagyon felélése, szintén a bevételi oldalon megmaradnak az értelmetlen, a gazdaságot visszavető különadók, a költségvetés kiadási oldalán pedig folytatódik az egészségügy, az oktatás és az önkormányzatok további lezüllesztése.
Engedje meg a tisztelt Ház, hogy egyetlenegy tételről ezek közül külön beszéljek, a gazdasági növekedést megalapozó beruházásokról, hiszen Matolcsy miniszter úr azt mondta, hogy 2013 már a beruházások éve lesz. Kérdezem én, hogy hol látjuk ezt. Vannak-e ennek bármilyen nyomai? A költségvetés tervezésében, de általában a beruházáspolitikában megtanulhattuk az elmúlt húszegynéhány évben, hogy egy beruházás a döntéstől a megvalósulásig legalább két-három évig eltart. Nagyon jól látható ez a Mercedes- vagy az Audi- beruházás esetén, a Mercedes-beruházásról a Gyurcsány-kormány, az Audi-beruházásról a Bajnai-kormány döntött. Most ennek a kormánynak az időszakában a megvalósulás időszakát éljük csak.
Magyarán szólva ahhoz, hogy 2013-ban hatalmas munkahelyteremtő beruházások legyenek Magyarországon, már 2010-ben, legkésőbb 2011-ben meg kellett volna köttessenek az erről szóló nagy nemzetközi megállapodások. Valamennyien tudjuk, hogy ilyen megállapodások nem voltak. Vagyis 2013-ban nem várhatóak nagyberuházások. Sajnos, mivel már idén sem voltak ilyen típusú megállapodások, ezért a helyzet rosszabb, már 2015-ben és 2016-ban, egy következő kormány idején sem várhatjuk azt, hogy igazán jelentős nagyberuházások legyenek Magyarországon, mert a mostani kormány nem foglalkozott azzal, hogy egy gazdaságélénkítő programban ezeket a szerződéseket megkösse. Azt látjuk tehát, hogy a nyugdíjpillér megölésével egyik oldalon és a továbbra is fenntartott, gazdaságellenes különadók fenntartásával a másik oldalon az történik, hogy Orbán Viktor a saját jelenét úgy biztosítja, hogy ezzel párhuzamosan feléli az ország jövőjét.
A második jelző, amivel leírtuk a költségvetést a fenntarthatatlan mellett, az az igazságtalan. Miért tartjuk, tartom ezt igazságtalannak? Azért igazságtalan a költségvetés, mert egyrészt rosszul osztja el a terheket, másrészt pedig rosszul osztja el a rendelkezésre álló forrásokat. A terhek rossz elosztásáról az elmúlt egy-két napban, már hétfő óta sokat beszéltünk az Országgyűlésben. Arról van szó, hogy terheket vesz le ez a költségvetési javaslat a legtehetősebbek, a leggazdagabbak válláról, és újabb terheket helyez az idősekre, a betegekre, a szegényebbekre vagy akár a fogyatékosokra. Látszik, hogy az egykulcsos adó kiteljesítése, hogy most már adóalap-kiegészítés sem lesz január 1-jétől, ez csak a legtehetősebbeknek jó. Látszik viszont, hogy ezzel párhuzamosan a tervezett, sőt egyes kutatók szerint még a tervezettnél is magasabbra várható infláció, illetve a költségvetésben jelentkező egyéb pluszterhek, gondoljunk például csak a tandíjra, amelyet persze nem neveznek tandíjnak, de valamennyien, akik fizetni fogják, tudják, hogy tandíjról van szó, brutális méretű tandíjról van szó, mind-mind mutatja azt, hogy milyen igazságtalan a költségvetés teherelosztása.
És igazságtalan a költségvetésnek, utaltam rá, a forráselosztása is, hiszen a legfontosabb, valamennyiünket érintő nagy költségvetési fejezetekre egyre kevesebbet költ, így az oktatásra és egészségügyre, vannak viszont teljesen értelmezhetetlen olyan kiadások, amiket, azt gondolom, józan ésszel senkinek nem kellene a költségvetésbe terveznie. Ilyen például, mondjuk, a terrorelhárító központ költségvetésének a további növelése, vagy az állami felesleges és válság idején megkérdőjelezhető új stadionberuházások.
(9.30)
Engedjék meg, hogy egyről külön beszéljek ezek közül, a forrásoldalon, a csökkentés oldalán, ez pedig az egészségügy. Az egészségügyi közkiadások ezen költségvetés tervezete szerint nagyon jelentősen csökkenni fognak, az elmúlt tíz év legalacsonyabb ilyen tervezését láthatjuk. 9 százalékról a költségvetés kiadási oldalát nézve, 8,3 százalékra csökken az egészségügyi közkiadások összege, ezzel Magyarország az egészségügyi közkiadások GDP-hez vagy költségvetéshez mért arányát tekintve a legrosszabb helyen áll a visegrádi országok között.
Másik oldalon pedig látjuk, hogy mi történik a gyógyszerkasszával. Csak két számot hadd mondjak. 158 milliárd forintra tervezi a költségvetés a gyógyszerkasszát. Ez a 158 milliárd forint csak a 43 százaléka annak, amit 2011-ben gyógyszertámogatásokra a magyar állam elköltött, vagyis köszönő viszonyban nincsen a valósággal az a gyógyszerkassza-tervezés, amit itt a költségvetési tervezetben láthatunk.
A harmadik jelző, amit használtam, az igazságtalanság és a fenntarthatatlanság mellett a töpörödés, a zsugorodás költségvetése. Könnyű ezt belátni: zsugorodni fog a gazdaság, töpörödni fognak a vállalkozások és a polgárok egyaránt. Az, hogy zsugorodni fog a gazdaság, már látszódik. Azt az 1,5-1,6 százalékos GDP-arányos növekedést, amiről a kormány álmaiban, itt, a költségvetés tervezésében olvashatunk, senki nem igazolja.
Az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács szerint alacsonyabb növekedés lesz, a Magyar Nemzeti Bank szerint nem lesz növekedés, de például a GKI gazdaságkutató szerint 1,5 százalékos visszaesés, tehát recesszió lesz majd Magyarországon. Nem lesznek beruházások, erről már beszéltem korábban. Ahogy az Állami Számvevőszék nagyon pontosan leírja, az export növekedésének az üteme, amit a kormány elvárna 2013-tól, megint köszönő viszonyban sincsen a valósággal.
Töpörödik tehát a gazdaság. Zsugorodnak emellett a vállalkozások, zsugorodnak azért, mert a kormány különadó-politikájának következtében nincsen Magyarországon hitel, vagyis nincs pénz a gazdaságban, ami a gazdaság motorját olajozni tudná, az EU-s források kifizetése szinte teljes egészében megállt. Érdemes megnézni az erről szóló, nemrégiben megjelent jelentést, és mivel jelentős, fontos állami beruházások sincsenek, ezért a gazdaságban a vállalkozások növekedésére sem számíthatunk 2013-ban. A polgárok pedig már most is a bőrükön érzik, mit látunk: csökkenő reálbérek vannak Magyarországon, a bérnövekedést a brutális, 4-5 százalékos, Európa-bajnok infláció el fogja vinni majd a családoktól, és azok a növekvő adóterhek, amelyekkel találkoztunk, mind-mind azt mutatják, hogy nemcsak a vállalkozásoknak és általában a költségvetésnek, hanem az ország polgárainak is nagyon nehéz éve lesz 2013.
Az, amit a kormány ígért, hogy az adócsökkentés kormánya és a munkahelyteremtés kormánya lesz, ezek a 2013-as költségvetés tervezésében nem látszanak. Adócsökkentés helyett egy egész sor új adó és adóemelés van, munkahelyteremtés helyett pedig nézzük meg a mai KSH-adatokat. Frissen megjelent mai adat, hogy 11,2 százalékos munkanélküliségi ráta van Magyarországon, és az elmúlt egy évben nemhogy nem csökkent, hanem 0,2 százalékkal nőtt a munkanélküliség.
Ez a költségvetés tehát az elmúlt jó néhány év legrosszabb költségvetése, egy igazi fércmű, ami - teljesen bizonyos vagyok benne, hogy - még az őszt sem fogja megérni; egy olyan költségvetésről van szó, amit még módosító javaslatokkal sem lehet foltozgatni, ezért nyilván az lenne a jó, ha a kormány nem a nyári ülésszakon ezt a fércművet tárgyalná (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem normálisan, szeptember-októberben (Az elnök ismét csenget.) egy új költségvetési javaslatot tenne az Országgyűlés asztalára.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
