DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Lehet Más a Politika a költségvetésre a jó állam, illetve az állampolgárok részvételén nyugvó demokrácia tekintetében hat cél figyelembevételével tud rátekinteni, illetve hat cél az, aminek alapján a saját módosító javaslatainkat ebben a körben megfogalmazzuk: mennyire szolgálja ez a költségvetés először is az állam működése szempontjából a kiszámíthatóságot; másodjára az átlátható, hatékony államot, a decentralizációt, a politika megszabadítását az oligarchák uralmától; harmadrészt a helyreállító igazságszolgáltatást; negyedrészt a társadalmi részvételt, illetve az aktív állampolgárságot; ötödrészt mennyire szolgálja ez a költségvetés a helyi közösségek önrendelkezési szabadságát; és végezetül mennyire szolgálja ez a költségvetés, mennyire szolgálná egy költségvetés a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést lakóhelytől függetlenül és településtípustól függetlenül ebben az országban?
Azt kell mondjam, hogy ezeknek a céloknak ez a költségvetési tervezet igen csekély mértékben vagy inkább néhány cél tekintetében egyáltalán nem felel meg. Annak idején, 1994-ben egy akkor ellenzéki frakcióvezető, Orbán Viktor fogalmazott úgy, hogy szegény ország kormánya ne urizáljon, aztán 2004-ben egy másik ellenzéki politikus, Répássy Róbert megismételte ezeket a szavakat. Úgy tűnik, önök tízévente ráébrednek ennek a mondásnak az igazságára, valószínűleg így fognak tenni majd 2014-ben is, csak lehet, hogy akkor már késő lesz.
Nézzük meg, hogyan urizál egy szegény országnak a kormánya, hogyan urizál egy olyan kormány, amely minden idők egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb megszorító csomagját zúdítja erre az országra. Hogyan urizál egy olyan kormány, amelyik közben brutális forráskivonást hajt végre a jóléti rendszerből, gyakorlatilag halálra ítél kulturális intézményeket, iskolákat, egészségügyi intézményeket?
Ez a kormány létrehozta a Terrorelhárítási Központot, holott a mindennapi közbiztonság helyreállítása érdekében erre semmi szükség nem volt; ez egy 13,5 milliárdos összeg a jelenlegi költségvetési tervezetben. Ennek a kormánynak a Miniszterelnöksége költ 700 millió forintot nemzeti kommunikációra úgy, hogy összkormányzati kommunikációra be van táblázva 900 millió forint. Csak a “konzultációk” című propaganda-hadjáratra 1 milliárd 600 millió forintot költ el, miközben még ifjúsági rendezvényeket is támogat Orbán Viktor miniszterelnök.
3 milliárd forint legalább az az összeg, ami csak a Miniszterelnökség részéről urizálásra, az emberek megvezetésére szolgál, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy olyan országban, ahol ilyen brutális forráskivonás történik az oktatásból, az egészségügyből, a kultúrából, feltétlenül szükség van-e arra, hogy például a Kossuth teret több mint 10 milliárd forintért újítsák fel a jövő évben; szükség van-e múlhatatlanul arra, hogy egy külön országgyűlési őrséget állítsanak föl röpke 2 milliárd forintból, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egy ilyen költségvetési helyzetben, amikor településeket az alapvető közszolgáltatásaiktól fosztanak meg (Babák Mihály: Ez így nem igaz!), szükség van-e egy Ludovika-campus programra 2 milliárd 700 millió forintért.
Továbbra is csak azt tudom ismételni, amit Orbán Viktor elmondott az első kormányzati ciklus idején: szegény ország kormánya ne urizáljon. És még nem szóltunk arról, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal dologi kiadásai során vagy az egyébként funkcióitól részben megfosztott közigazgatási és igazságügyi tárca központi kiadásainál, a KIM vagyonkezelésénél milyen plusz, túltervezett kiadási sorok vannak.
Tisztelt Országgyűlés! A kiszámíthatóságot nagymértékben szolgálná, ha ez a parlament alapvető fontosságú, az életviszonyokat, a gazdasági forgalmat alapvetően rendező törvényeket nem hetente változtatna. Ennek ott van kapcsolódása a költségvetési tervezéshez, hogy egy olyan országban, amelyiket egyrészt az elmúlt években eladósítottak, és rá van szorulva arra, hogy további hiteleket vegyen fel, egy ilyen országban létfontosságú az, hogy a gazdasági viszonyok kiszámíthatóak legyenek. Ma az államadósság tehernövekedése nagymértékben felróható annak, hogy ma Magyarországon nem kiszámítható a gazdasági forgalom szabályozása. A kiszámíthatóságot nagymértékben javítaná az is, ha a költségvetés tervezésénél kevesebb olyan központosított költségvetési bevétel lenne, amit gyakorlatilag egy soron tárgyal a költségvetésnek a XLII. fejezete.
(13.30)
Az átlátható, hatékony állam feltételezi azt, hogy a bíróságokon gyorsan és hatékonyan jusson igazsághoz a jogkereső polgár. Nem akkor lesznek hatékonyabbak a bíróságok, ha a szegényebb sorsú embereket megfosztjuk a jogállami garanciáktól, akkor lesznek hatékonyabbak a bíróságok, ha az urizáló állam a növekvő bírósági ügyforgalomhoz hozzá tud rendelni 3 plusz 3 milliárd forintot, egyrészt a bíróságok személyi, másrészt pedig dologi kiadásaira. Akkor lesz hatékony a jogérvényesítés Magyarországon, ha a magyar bíróságok rendelkeznek egy olyan informatikai hálózattal, amelyik garanciát nyújthat az embereknek arra, hogy például egy peres eljárás végére nem tüntetnek el vagyont, vagy a különböző nyilvántartási rendszeres a peres bíróságok előtt összekapcsolhatók. Ma nem ez a helyzet. Éppen hétfőn voltam egy olyan bírósági tárgyaláson, ahol azért rendeltek el hosszú szünetet, mert a szabálysértési ügyben eljáró bíróság nem fért hozzá ahhoz a másik állami nyilvántartáshoz, amely alapján meghozhatja a jogerős döntését.
Azt javasoljuk továbbá, hogy nem elég, ha az állam különböző papirosokat legyárt, hogy a korrupció ellen hogyan kívánja felvenni a harcot. Világossá kell tenni, hogy két közhatalmi szereplőnek kulcsfontosságú szerepe van a korrupció elleni küzdelemben. Az egyik az Állami Számvevőszék. Az Állami Számvevőszéknek kulcsfontosságú szerepet kell adni a korrupcióellenes kutatások, illetve a korrupcióellenes hatástanulmányok összehangolásában. A másik az ügyészség, amelynek a nagyívű beruházások helyett plusz 100-200 milliós forrást kellene elkülöníteni a korrupcióellenes képzésre, hogy olyan ügyészek szolgáljanak az ügyészi szervezetrendszeren belül, akik speciálisan ki vannak képezve a hivatali visszaélések felderítésére.
Szólni kell arról is, hogy mérhetetlen demagógia azt mondani, hogy a hatékonyabb államot az szolgálja, ha kevesebb pénzt költünk pártokra. A jelenlegi költségvetési tervezet úgy fagyasztja be a pártok támogatását, hogy kilátásba helyezi a pártok támogatásának év közbeni csökkentését. Itt az ideje az őszinte beszédnek huszonvalahány év után. Huszonvalahány évig a politikai elit ebben szégyenlős volt, és ez az ország fuldoklik a politikai korrupcióban. Tudomásul kell venni, ha a pártok, a kampányok számára nincs elégséges garantált forrás, amit a központi költségvetés biztosít, akkor a politikai szereplők - ahogy ez az elmúlt húsz évben történt a parlamenti pártok részéről - különböző oligarchák kegyeit fogják keresni. Azt kívánjuk-e, hogy ebben az országban a politikát az oligarchák, a különböző pénzügyi megfejtők irányítsák, vagy pedig egy olyan demokráciát, egy olyan Magyarországot akarunk, ahol az állampolgárok akaratából járnak el a képviselők, az állampolgárok akaratát érvényesítik a pártok? Ez forog kockán! Abba kell hagyni azt a hazug beszédet, hogy az okoz mérhetetlen kiadást a köznek, ha a pártokra, a politikára költünk többet. Az az 1-2 milliárd forint, amit ma a pártok támogatására elkölt a központi költségvetés, töredéke annak, ami a politikai korrupción elfolyik.
Látom, hogy Babák képviselőtársam ezt nem igazán érti. (Babák Mihály: Értem én, csak veled nem értek egyet!) Akkor egyetlenegy konkrét adatot hadd mondjak: 2009-ben, Babák polgármester úr, tehát még az önök kormányzása előtt volt egy felmérés arról, hogy csak a közbeszerzési pályázatok esetén - a közbeszerzési pályázatok értéke abban az évben 1 milliárd 600 millió forint volt - 25 százalék folyik el vélhetően korrupciós okokból. És csak a közbeszerzéseknél. És a helyzet nem javult a kormányváltás óta.
Szólni kell arról is, hogy a hatékony, decentralizált államot nem az szolgálja, ha felduzzasztunk egy központi rendészeti szervet, nevezetesen a Terrorelhárítási Központot, ahol 400 százalékos illetményt kapnak az eljáró rendőrök, miközben azok a rendőrök, akiknek a mindennapi biztonságot kéne szolgálni, akiknek végre kéne hajtani azt a kormányzati óhajt, hogy két hét alatt rend lesz - azt nem mondták meg, hogy melyik két hét alatt -, 80-90 ezer forintért járőröznek a településeken sokszor 10-12 órában. Azt javasoljuk, hogy a Terrorelhárítási Központ helyett plusz 5 milliárd forintot kéne elkülöníteni a rendőrségen belüli illetményfejlesztésre, és egy másik 1,5 milliárd forintot a büntetés-végrehajtáson belüli illetményfejlesztésre, miközben meg kéne teremteni a költségvetési alapjait annak, hogy a szomszédos országokhoz hasonlóan Magyarországon is legyen tere és helye a közösségi rendőrségnek, mert ez felel meg a magyar hagyományoknak, azaz hogy a helyi közösség tudja ellenőrizni, hogy a rendészeti szervek valójában mire fokuszálnak, mit látnak kezelendő rendészeti problémának egy település életében.
Harmadrészt célja az LMP-nek az is, hogy Magyarországon mozduljunk el a helyreállító igazságszolgáltatás irányába. Ez azt jelenti, hogy egy nagyjából 4 milliárd forintos összeget javasolunk odaadni a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatának. Ez azt jelenti, hogy a betervezetthez képest plusz 4 milliárd forint állna rendelkezésre a pártfogó felügyeleti szolgálatra, az alternatív büntetések végrehajtására, illetve áldozatvédelemre. A büntető törvénykönyv vitájában is azt hangsúlyoztuk, itt lenne az ideje egy olyan fordulatnak, hogy az állam büntetőpolitikája elsősorban az áldozatok szempontjait nézze, az áldozatokra fokuszáljon; ez pénzbe kerül. Természetesen indokolt az is, hogy szintén az igazságügyi tárca fejezetében a jogi segítségnyújtásra fordítható összegeket - ami szintén a szegényebb sorban lévő emberek igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférését szolgálja -, illetve a büntetőeljárási kártalanítások összegét - gondoljunk csak 2006 őszére - legalább megduplázzuk.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Negyedrészt kiemelt költségvetési cél és kiemelt közpolitikai cél az LMP számára a társadalmi részvétel, az aktív állampolgárság erősítése. Nézzük csak a számokat! 2009-ben 7,7 milliárd forint állt rendelkezésre az akkori nemzeti civil alapprogram részére, tehát a különböző társadalmi önszerveződések támogatására. Ez az összeg tavaly lecsökkent a 2009-es számnak kevesebb mint a felére, 3,3 milliárd az idei évre. Ehhez képest ez a költségvetési törvénytervezet az úgynevezett Nemzeti Együttműködési Alapra csak 3 milliárd forintot költene. Ehhez képest a miniszterelnök nemzeti konzultációra 1 milliárd 600 millió forintot szeretne elkölteni. Mi azt javasoljuk, hogy ne bolondítsa a kormány az embereket mindenféle levelekkel és nemzeti konzultáció címre elkeresztelt fideszes propaganda-hadjárattal, ezt az 1 milliárd 600 millió forintot oda kell adni a civil szervezetek támogatására, felcímkézve olyan programokra, amelyek az állampolgárok részvételre képesítését szolgálják. Azt szolgálják, hogy az állampolgárok ne elfogyasztói és elszenvedői legyenek a mindenkori kormány propaganda-hadjáratainak, hanem képesek legyenek közérdekű információkhoz jutni, képesek legyenek megalapozottan részt venni a helyi, illetve országos közfontosságú folyamatokban. Egyébként is azt gondoljuk, hogy a Miniszterelnökség kommunikációjára szánt pénzeknek egy jelentős része akkor van jó helyen, ha a társadalmi önszerveződésekre, az aktív állampolgárságra költjük el.
A helyi közösségek önrendelkezése dolgában én csak egy rövid levelet szeretnék felolvasni egy polgármestertől, aki azt mondja most, 2012 júniusában, a költségvetési törvény tárgyalásának kezdetén, hogy nem tudni semmit arról, mi lesz a jövő évi mozgásterünkkel, miből fogunk gazdálkodni, milyen forrás marad, mit visznek el. (Babák Mihály: Ezt tervezzük most.) Babák képviselő úr nyilván tudja, de van olyan kistelepülési polgármester, aki nem tudja. Azt mondja: Emellett nekünk van általános iskolánk, de még mindig senki nem mondta el nekünk, hogy mit fizet az állam és mit fog fizetni az önkormányzat. Megtarthatjuk a sulinkat, vagy felülről döntik el, hogy megmarad-e. Emellett súlyos problémának érzem azt, hogy a járási hivatalok ügyében totális a sötétség, még azt sem tudjuk, minket hová csapnak”. És folytathatnám tovább.
Az a helyzet, hogy akkor, amikor az önkormányzatok költségvetési helyzetéről tárgyalunk, nem lehet elválasztani ezt a kérdést az Ötv., az új önkormányzati törvényi szabályozástól, illetve a járási törvénytől. A költségvetési javaslat az újonnan bevezetendő feladatfinanszírozásra történő áttéréssel eleve súlyos kockázatokat rejt, mert összehasonlítható adatok és megfelelően előkészített hatástanulmányok híján nem lehet biztonságosan megítélni, hogy a megmaradó feladatok az önkormányzatok működésének támogatására szánt összegekből megoldhatók-e. Súlyos bizonytalanságot jelent a nem megfelelően kidolgozott szabályozás, így a járások kialakítása körüli bizonytalanság, hogy nem lehet tudni, pontosan milyen feladatok kerülnek a járási kormányhivatalokhoz, nem lehet tudni, hogy az állam által ellátott feladatokhoz biztosított önkormányzati ingatlanok kapcsán az állam fizet-e bármilyen hozzájárulást az önkormányzatoknak.
(13.40)
Az a helyzet, hogy önök egy olyan politikát támogattak az elmúlt hónapokban, amelyik ellehetetleníti a kistelepüléseket, tömeges iskolabezárásokat készít elő.
Az a helyzet, hogy miközben önök az ellenzéki évek alatt nagyon helyesen kiálltak a kistelepülési kisiskolák mellett (Babák Mihály: Most is!), kiálltak a vidék megmaradása mellett, most egy olyan költségvetést és egy olyan szabályozást támogatnak, amelyik folytatja az előző kormányok faluromboló politikáját.
A járási törvény, az új önkormányzati törvény és ez a költségvetés azt készíti elő, hogy számtalan kistelepülésen az utolsó álláshelyek fognak megszűnni, merthogy a polgármesteri hivatalokat is érinteni fogja az álláshelyek megszüntetése. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Az a helyzet, hogy ez a politika súlyosan veszélyezteti a közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés jogát. Miközben önök iskolabezárások ellen tüntettek 2006-ban, 2007-ben, most tömeges iskolabezárások fenyegetnek; legfeljebb megcsinálják azt a trükköt, hogy egyes iskolákat átadnak az egyházaknak, és majd az egyházak lesznek kénytelenek bezárni azokat.
Önök nagyon helyesen tiltakoztak, sőt megkockáztatom, hogy együtt tiltakoztunk 2006-ban, 2007-ben a vasúti szárnyvonalak bezárása ellen; most nem következik be más, mint a vasúti szárnyvonalak tömeges bezárása. (Babák Mihály: Nem igaz!) Ez a helyzet. Önök megtévesztették a falusi embereket, önök folytatják az előző kormányok faluromboló politikáját, miközben (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) egy olyan államot építenek ki, amelyben centralizált demokrácia épül ki. Önöknek nem érdekük az aktív állampolgárság, önöknek az az érdekük, hogy a magyar állampolgárok zokszó nélkül fogyasszák el az önök propagandakiadványait.
Ez a költségvetés semmivel sem visz minket közelebb ahhoz, hogy Magyarországon hatékony, jó államműködés legyen, semmivel sem visz közelebb minket ahhoz, hogy az állampolgárok valódi érdemi részvételén alapuló demokrácia legyen.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
