FEJÉR ANDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég nagy baj van akkor, amikor az ember el sem pirul attól az arcátlanságtól, amit elmond ebben a Házban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha jól emlékszem, ön az előző kormánynak egyik minisztere volt. (Dr. Lamperth Mónika: Ezt a memóriát!) Tessék? (Dr. Lamperth Mónika: Ezt a memóriát!) Tisztelt Képviselő Asszony! Van ott egy monitor, amin van négy gomb, szíveskedjen gombot nyomni (Göndör István: Meglesz!), és én tisztelettel meg fogom önt hallgatni.
Azokat a jelzőket, amelyeket ön használt, tisztelt miniszterelnök úr (Dr. Molnár Csaba: Miniszterelnök úr? - Közbeszólások az MSZP és a függetlenek padsoraiban.), már megszoktam öntől, volt szerencsém egy-két olyan rendezvényen részt venni, amelynek ön vendége volt. Csak egyet-kettőt engedjen meg!
Ellopott nyugdíjvagyonról beszél ön. Tisztelt Képviselő Úr! Az ellopás az a cselekmény, amelyet önök követtek el az előző ciklusban. Ha jól emlékszem, több büntetőeljárást is indítottak az önök képviselői ellen. A magánnyugdíjról való rendelkezést az Országgyűlés törvényben fogadta el.
Érdekes módon nem jutott eszébe önnek az sem, hogy mondjuk, 80 százalék fölöttire sikerült föltornászniuk a hiányt, és mintegy 1340 milliárd forint az a tétel, amelyet az országnak ebben az évben csak kamattörlesztésre kell kifizetnie.
Nőtt a munkanélküliség, de érdekes módon ezzel kapcsolatosan nem jut eszébe, hogy a Statisztikai Hivatal azt is leírja, hogy mintegy 60 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ha így állítja párba ezeket az adatokat, mindjárt más képet találhatunk.
Azt a rengeteg ellentmondást, ami az ön felszólalásában található, tisztelt képviselő úr, engedje meg, hogy visszautasítsam. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Gondolom, majd egy további csörtében folytatjuk ezt a beszélgetést.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)