KARVALICS OTTÓ
KARVALICS OTTÓ
KARVALICS OTTÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy költségvetés tervezésénél sokszor elhangzott, hogy ne a múlttal foglalkozzunk. Kénytelenek vagyunk a múlttal foglalkozni, mert az örökség meghatározza, hogy hogyan tudunk előremenni. Szívesen tennénk ezt, úgy gondolom, az éppen kormányzó koalíció, a KDNP-Fidesz-csoport szívesen megtenné ezt, főleg azért, mert ebben az örökségben a korlátok sokkal súlyosabbak, mint a lehetőségek. Lehetőség alig van, korlátok bőven vannak ebben az örökségben.
Mégis a költségvetést meg kell alkotni, és a költségvetésnek céljának kell lenni. A ma tárgyalt költségvetés célja a stabilitás és az ország növekvő pályára állítása. Ezt a jövő évi sarokszámok vonatkozásában többen megfogalmazták.
Végre időben megkezdődhet a tárgyalás, a tervezés, még a nyár beköszönte előtt megismerhetők lesznek ezek a sarokszámok. Ebben is teljesítettük a nagyobb közösség, az Unió elvárását. Az államháztartási hiány tartósan 3 százalék alatt marad, ezt már az Unió is elismerte.
De térjünk vissza hazai vizekre! Vajon mit jelent az embereknek a stabilitás? Az elődök által felhalmozott államadósság csökkentését, ezáltal a fiatalok terheinek mérséklését. Ha maradunk ezen az úton, amit kijelöltünk a költségvetésben, akkor van arra remény, hogy a magyar csecsemő nem a korábban felhalmozott adósságot fizeti élete végéig. Ha maradunk ezen az úton, akkor nemcsak azok a szülők nevelik munkára, építésre gyermekeiket, akiknek ehhez kedvük vagy szerencséjük van, hanem maga az állam is. A körülmények is meg fogják mutatni, hogy dolgozni érdemes, és nem csak a társadalom egy része munkálkodik majd ennek a nemzetnek az épülésén.
Ahonnan én érkeztem az Országgyűlésbe, Somogy megye déli részéről, Barcs és Nagyatád térségéből, ott érték a munka. Nagyon megbecsüli a helyét az, aki dolgozni akar, hiszen kevés a lehetőség. Ezért lettünk mi a horvát határ mentén hátrányos helyzetű térség. Pedig a munka biztos bevétel, alapkő minden Barcs és Nagyatád környéki család számára is. Most mégsem panaszkodni szeretnék, és nem a panasz szól belőlem, hiszen a kezdeti számadatok a stabilitás felé vezető utat igazolják.
2009 májusában 1141 álláskeresőt tartott nyilván a munkaügyi központ Barcs városában. Közülük 375-en egy éven át hiába kopogtattak munkáért. Ez tehát a 2009. Az idei év ugyanezen hónapjában 1059 főt tartottunk nyilván, tehát kevesebbet. Köztük immár 239 ember volt az, aki egy éve nem talált állást.
2009 és az idei év között kisvárosi léptékben ez komoly különbség, nagy eredmény. A harmadával csökkent azoknak a száma, akik egy éven át hiába kopogtattak, pedig, hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, 2009 májusában is volt közmunka, mégis így alakult a helyzet.
(9.20)
Nagyatádon 208-cal csökkent az álláskeresők száma 2009 májusához képest, az egy éven belül munkát nem találók száma megfeleződött.
Tisztelt Országgyűlés! Szűkebb hazám felé fordulva elmondhatom, hogy a munka ott is érték. Példát mutat, akinek szülei reggel óvodába, iskolába viszik a gyereket, majd dolgozni mennek; ők segítenek és akarnak is segíteni ennek az országnak a felemelkedésben. De azok is segítenének, akik nagyobb kockázattal nem az alkalmazotti, hanem a vállalkozói lét mellett döntöttek. 42 vállalkozás már jelentkezett, és 34 alkalmas is volt Somogy megyéből arra a pályázatra, amellyel 333 új munkahely jöhet létre. Ebből 324 helyre nyilvántartott álláskeresőt vennének fel a cégek úgy, hogy a jelenlegi létszámukat megőrzik két évig. A Dél-Somogyban élőknek ezt jelentik a sarokszámok, amelyek a költségvetésben megfogalmazódtak.
De nem csak miattuk kell felelősségteljes költségvetést készíteni, ez ugyanis az egész ország érdeke, hogy még egyszer ne fordulhasson elő az, hogy ükunokáink vacsoráját esszük meg néhány esztendő alatt ebben az országban a felelőtlen gazdálkodás miatt. Érdekünk azért is, hogy többé ne fordulhasson elő az, hogy kirakatberuházások tömkelegét építjük, miközben az emberek segélyért állnak sorba az önkormányzatok előtt. És felelősségteljes, kiszámítható és jövőbe mutató költségvetést kell készítenünk azért is, hogy ne maradjon parlagon a magyar föld, hogy akinek portája van, az tudja, be kell azt vetni, hogy a végén aratni is lehessen.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
