SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha azt állítanám, hogy a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi ágazat a következő évi költségvetés legnagyobb vesztese, akkor nem mondanék igazat, hiszen az egészségügy a legnagyobb vesztes. Erre egy későbbi felszólalásomban részletesen ki fogok térni. Most engedjenek meg nekem néhány észrevételt a környezetvédelmi vonatkozásokról.
A számokból és az adatokból világosan látszik, hogy a jövő évi költségvetés tovább fogja gyorsítani az immár egyébként is markáns környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatatlansági folyamatokat, amelyek az ország végleges leszakadását eredményezhetik. Tehát egyáltalán nem játék az, ami itt a számokból kilátszik. Az Orbán-kormány megalakulásától kezdve kényszerfogyókúrán tartott környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi ágazat újabb elvonásokat kénytelen elszenvedni, aligha függetlenül attól, hogy ennek az ágazatnak a képviselete nagyon gyenge a kabineten belül.
Engedjenek meg néhány idézetet. “Magyarországnak elő kell segítenie az építőiparban az energiahatékony épületekre irányuló európai kezdeményezés megvalósulását, amely a zöldtechnológiák támogatására, valamint új és felújított épületekben az energiahatékony rendszerek és az anyagok fejlesztésére irányul. Egy országos energiahatékonysági program fellendítené az építőipart, évente a lakásállomány 10 százalékának felújítása 80 ezer építőipari munkahelyet teremtene, és ez a befektetés az országnak kevesebb mint tíz év alatt megtérülne, továbbá a környezetvédelmi vállalásainkat is megoldaná.” Egy másik idézet: “Olyan zöld közbeszerzési rendszert akarunk, amely a hazai vállalkozásokat részesíti előnyben, és olyan állami közösségi intézkedéssorozatot, amely a társadalmat és a gazdaságot fenntartható fejlesztési pályára állítja, valamint a környezeti szempontokat is integrálja a nemzeti fejlesztéspolitikába.” Egy harmadik idézet, és tovább nem fárasztom önöket: “Az önkormányzatok részvételével energiahatékonysági program indítható a zöldbankon keresztül, panelfelújítás 80 százalékos megtakarítással, lakások szigetelése - smart grid -, középületek korszerűsítése. Szükség van a megújuló energiabefektetések elősegítésére, geotermikus hőenergia és szélenergia.”
Gondolom, tudják, hogy honnan származnak ezek az idézetek. Nem a mi pártunk programjából, bár onnan is származhatnának, hanem a “nemzeti ügyek politikájából”, a Fidesz 2010-es választási programjából valók ezek a programelemek. Kérdés, hogy hol vannak ezek, az elmúlt két évben mennyi valósult meg ezekből, illetve mi rajzolódik ki a 2013-as költségvetésből, lesz-e ennek bármiféle foganatja. Az LMP már harmadik éve kíváncsian várja, hogy ezek a jól hangzó és kifejezetten értelmes gondolatok mikor jelennek meg végre a végrehajtás szintjén és a költségvetési sorokban. Nagyon sajnálnánk, ha a harmadik költségvetésben sem lenne ennek érdemi fedezete. A negyedik költségvetés már választási költségvetés lesz, biztosan nem ilyesmire fog költeni majd a kormány. Azt gondoljuk, hogy most már valóban ideje lenne elindítani a zöldgazdaság élénkítését, ehelyett azt látjuk, hogy a minden hatalmat átvett gazdasági holdudvar érdekei miatt ez folyamatosan lekerül a napirendről.
Meglehetősen abszurd ez a költségvetési előterjesztés. Hadd mondjak egy példát, ami ezt kellőképpen megvilágítja. A központi költségvetés jelenleg 600 millió forintot fordít arra, hogy a valaha volt magyar uránbányászat környezeti és egészségügyi kárait valamilyen módon kezelje, utókezelje, ezzel szemben mindössze 1 milliárd forintot szánnak az épületenergetikai és energiahatékonysági célelőirányzatra. Meglehetősen csak jelképes összeg megy erre, pedig hát ezer tanulmány bizonyítja azt - és az önök programjában is ez volt leírva -, hogy a lakossági épületenergetikai fejlesztésekre szánt állami támogatás néhány éven belül teljes egészében megtérül, tízezres nagyságrendű munkahelyet teremt, és ezek valódi munkahelyek, nem pedig közmunkák. Ahelyett, hogy a kormány ilyesmivel foglalkozna, új atomenergia-blokkokról álmodozik, és máris elkezdte a közpénzek juttatását a kedvenc vállalkozóinak, hogy ezt a hatalmas beruházást előkészítse.
Tisztelt Ház! Drasztikusan, közel 20 százalékkal zsugorodik a környezet és energia operatív programra szánt fedezet, és jól látszik, hogy a kormány a zöldgazdaságot egyáltalán nem tekinti prioritásnak, szemben az idézett programpontokkal. Felhívom a figyelmet arra, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen terület, amely Európában a válság ellenére tovább bővül, ezt nem szabad Magyarországon meghúzni, hanem stratégiai ágazattá kell tenni.
Az LMP megalakulása óta kezdeményezi és sürgeti az ökológiai adóreformot, ami nem más, mint hogy az adózás súlypontját a munkáról áthelyezzük a környezetszennyező és egészségkárosító tevékenységekre. Ettől a kormány az adókivetésben folyamatosan eltekint, és a környezetszennyezés és a magas kockázatú környezethasználatok adóztatása helyett egyéb adóelvonásokat preferál, egyben lemond azokról a bevételekről, amelyek a környezetvédelem, természetvédelem és vízügyi ágazat intézményrendszerének a működtetéséhez kellenek, amelyek nagyon fontosak lennének a népegészségügyi káros folyamatok megállítására. Ezekből a bevételekből lehetne mérsékelni a munkára rakódó közterheket. Mindennek a következménye borítékolható, és sajnos látjuk is a mindennapi tapasztalatból és a bőrünkön érezzük, hogy romlik a környezet minősége, romlanak az egészségügyi mutatók, csökken a környezet- és árvízbiztonság, stagnál a gazdaság, és elég magas szinten stabilizálódott a munkanélküliség.
Tisztelt Ház! Azért vagyunk kénytelenek elutasítani ezt az előterjesztést, mert ezzel a kormányoldal csak a romló életminőséget fogja tovább rontani, és ezzel a költségvetéssel egy fenntarthatatlan pályát erőltet az országra. A működésképtelenség határán létező hatóságok fenntartására alig lesz több forrás, de tovább látjuk azt a tendenciát, hogy forrásokat csoportosítanak át a VM-től a BM-hez, az előbbi felügyelete alatt álló vízügyi hatóságoktól újabb 20 százalékot elvonnak, miközben közmunka-finanszírozásra 17 százalékkal többet szánnak.
(9.10)
Gyorsan jegyezzük meg, hogy Európában az egyetlen ország vagyunk, amely vízállás-előrejelzésre nem szán forrásokat, miközben a lakosság elég komoly hányada lakik árvízvédelmileg érzékeny területen, és a vízgazdálkodási és árvízvédelmi feladatok immár három tárca között oszlanak meg vagy inkább tűnnek el a különböző tárcák közötti érdekek csatáiban.
Ugyanígy szinte egyedülálló, azt gondolom, a világon, hogy a kormány közmunkásokra alapozza az ár- és belvízvédelmet, pedig lássuk már be, hogy itt komoly számítógépes előrejelző rendszerekre, gépekre, műszaki megoldásokra, mérnökökre, korszerű létesítményekre volna szükség. Egyszerűen nem lehet kapával, kaszával megállítani az árvizet. Persze rengeteg élőmunkára volna szükség, de a hiányzó erőforrásokat nem fogja pótolni, hogy közmunkásokat vezénylünk ki az árterekbe. És az, hogy kétszer lekaszáljuk az ártereket és tarvágást végzünk a kis patakok medrében, ez nyilván nem fogja megoldani a problémánkat.
Elég nagy aránytévesztésre utal az, hogy a Nemzeti Környezetügyi Intézet majdnem hogy több forrást kap, mint az Országos Meteorológiai Szolgálat. Az előbb említett intézetet, ahol nem látjuk igazából a funkciót és a feladatot, egy történész-szociológus fogja vezetni, akiről lehet tudni, hogy kivel és mikor állt jó barátságban. Ez nyilvánvalóan egy ilyen kamu intézet lesz, ezzel szemben az Országos Meteorológiai Szolgálatnak pedig nagyon komoly forráshiányai vannak.
Szó esett már itt a hulladékgazdálkodási sorokról. Itt egy alapvető adófilozófiai kérdést is megvitattunk már, például a termékdíjtörvény vitája kapcsán. A termékdíj nem arra való, hogy minél jobban szorítsunk rajta és egyre több adóbevételhez juttassuk a büdzsét, hanem arra való a termékdíj, hogy megoldódjanak a hulladékgazdálkodási feladatok. Ehhez képest egyre inkább növelik a termékdíjbevételeket, hangsúlyozom: ez díj és nem adó lenne egy normális adórendszerben; ehhez képest kevesebbet szánnak 2013-ban a hulladékgazdálkodási feladatokra, mint 2012-ben, bár a 2012-es állapotok szinte értékelhetetlenek, hiszen épphogy felállt a rendszer, épphogy kiírták a közbeszerzéseket, épphogy elindultak a hasznosítási feladatok, és nem tudjuk azt, hogy igazából mekkora az a nagyságrend, amiből valóban megnyugtatóan el lehet végezni ezeket a feladatokat.
Ugyanígy lerakási illetéket, lerakási járulékot tervez a kormány bevezetni, aminek a szellemiségével abszolút egyetértünk, elmondtuk a hulladéktörvény vitájában, de itt sem a bevételgenerálás lenne a cél, hanem az, hogy a hulladékgazdálkodási feladatok megoldódjanak, és egy beruházási alap képződjön arra nézve, hogy később legyen hol ártalmatlanítani és hasznosítani a hulladékot.
Természetvédelmi kártalanításra, erdőfelújításra nagyon kevés pénz jut, és azt gondoljuk, hogy ezzel ökopártként nem lehet azonosulni, és ilyen költségvetési sorok mellett ez a feladat nem elvégezhető.
Elég kevés forrást szán a kormány a védett területek állami tulajdonba vételére. Ez egy évek óta húzódó kötelezettség, mindig csak kitolják a határidejét, és nem oldódik meg. Jó hír viszont, hogy a Natura 2000-es területekhez kapcsolódó kifizetéseknél lesz forrás, ugyanakkor ugyanezeknek a területeknek a kezelési terveiről nem rendelkezik a kormány, pedig nyilvánvalóan fontos lenne tervezni, hogy kiderülhessen, milyen korlátozásokkal kell a védett területen gazdálkodóknak számolniuk, és miért járna nekik kompenzációs pénz. Ez biztos, hogy egy elhanyagolt terület, és többet kellene ezzel foglalkozni.
A vidékfejlesztési tárcánál lévő agrárium helyzete némiképp jobb, mint a természetvédelemé, de ezért keveselljük a vidékfejlesztésre és az életminőség javítására, tanyafejlesztésre, agrárkutató intézetekre, génmegőrző intézményrendszerre fordítható pénzt, ezt módosító indítványokkal majd annak idején szeretnénk javítani.
A vidékfejlesztés összességében szintén vesztesnek számít, míg a 2012-es költségvetésben az EU és a hazai források összesen 231 milliárdot képeztek, addig 2013-ban ez lényegesen kevesebb, 219 milliárd, a vidékfejlesztésre sokkal komolyabb forrásokat kellene szánni.
Ugyanígy az állattartók is vesztesként kerülnek ki, ha ez a költségvetés így marad, hiszen a nemzeti kiegészítő támogatások csökkennek, és ez teszi ki a juhászatnak, a húsmarhatartóknak és a tejágazatnak folyósított juttatások jelentősebb részét.
A katasztrófavédelem bármilyen fontos is, és többször deklarálták és láttunk nagyon csúnya eseteket, hogy erre milyen nagy szükség van, egy vesztes, hiszen bár több lesz az igazgatási forrás, de a működési kiadásokra a tavalyinak csupán a fele jut, és ugyanígy a különböző katasztrófaelhárítási feladatokra nagyon kevés forrást allokál a kormány. És nemcsak a nagy környezeti katasztrófák, hanem az emberi életet mindennap veszélyeztető környezetkárosítások megelőzésére, megszüntetésére is keveselljük a forrásokat. A kisméretű szállópor-koncentráció csökkentése, akár a parlagfű elleni védekezés, az ivóvízbázis-védelmi program végrehajtása vagy a zajvédelmi beruházások, ez mind-mind olyan terület, amelyre komoly ígéreteket kapott az ország, de nem látjuk a konkrét cselekvéseket, és nem látjuk ennek a költségvetési alátámasztását.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Mile Lajos tapsol.)
