PROF. IVÁN LÁSZLÓ
PROF. IVÁN LÁSZLÓ
PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Kedves Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Néhány fogalomhoz kapcsolódó gondolatom támadt régóta. Az egyik az, hogy itt az öregséget mint mumust tekintjük. Az öregségről beszélve a demográfiai válságokhoz kapcsolódóan rémületben vagyunk, és rémületben tartjuk az embereket: mi lesz akkor, ha öregszik a társadalom?
Kérem szépen, először is: nem öregedésről beszélünk, most már mindenféle szakterületen azért bevezetjük ezt, hanem idősödésről. Az öregedés és az öregség egy másik kategória. Az idősödés mentén viszont rendkívül sok változás alakult ki világviszonylatban.
És szeretném mondani, hogy igaz, hogy mi is valamelyest idősebbek leszünk, a nagy statisztikák alapján, de ugyanakkor egy nagyon fontos tényező, hogy valóban nincsenek utánpótlásaink. Az egész idősödési kérdésnek alapvető következménye, hogy a transzferek - tehát amiről szakmailag is meg egyébként is beszélünk a közgondolkodásunkban -, hogy a nemzedékek egymásnak mit tudnak átadni és hogyan, ez egy alapkérdéssé válik, és ennek a költségvetés tervezésénél, megvalósításánál rendkívül komoly feladata van, hogy ezek a transzferek hogy mennek végbe. Ebben benne van a pedagógia, benne vannak a legkülönbözőbb környezeti hatások, benne vannak az idősödőkkel kapcsolatos beállítódások. És ezzel összefüggésben sajnos mi, magyarok nem a legjobban állunk, mi több, sajnálatos módon rengeteg hátrányunk van. Ezért a költségvetés tervezésében és megvalósításában az idősödés mintegy kiemelt, külön kategória kellene hogy szerepeljen.
Sajnos én is azt látom, hogy ez így nincs különválasztva, de a nemzedéki kérdés benne van az Európai Unió jelenlegi programjában, a 2012-esben, aktív idősödés vagy aktív időskor és nemzedékek közötti szolidaritás. Eddig köszönöm szépen, és még egyszer szeretnék majd egy kétpercest.
