PROF. IVÁN LÁSZLÓ
PROF. IVÁN LÁSZLÓ
PROF. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársak! Azt szeretném hozzáfűzni az előző felszólalásomhoz, hogy kétségtelenül alapvető kérdése a ma világának a munkahely és a nemzedékek közötti kapcsolódás és a megélhetés.
Azt azonban rengeteg kutatás igazolja, hogy önmagában a makroszámok menti klisézések nem közelítik meg igazán a valóságos életlehetőségeket se, és a valóságos életen belüli boldogulást se. Az biztos, hogy rendkívül súlyos helyzetben lévő, nagyon szegény társadalmakon belül más dolog a lelki egészség, más dolog a lelki megélés, és más dolog a nyomor és a szerencsétlenség.
De az biztos, hogy Magyarországon jelenleg, akármerre nézünk, sajnos a makroszámok klisézésével való megközelítés akár az egészségügyben, a tb finanszírozásától kezdve egészen a szociális ellátásokig sajnos nagyon erősen kialakult, és ez rengeteg problémát jelent. Tudniillik a dolgok megközelítése vagy egy ilyen nagy keretben történik, de a költségvetési tárgyalásaink is azt igazolják és azt mutatják eddig, hogy mindenki a maga látásmódja szerint és a háttérben lévő hatásokra kliséz. Klisézünk, és azt mondjuk, hogy ennyi millióval, annyi milliárddal - ezek kétségtelenül fontosak.
Az élet nem eszerint zajlik, szerencsére, mert különben kihalt volna Magyarország. Az biztos, hogy az idősödés folyamatainak felfogása és bevitele az állásfoglalásainkba, a tervezéseinkbe és az ellenőrzéseinkbe feltétlenül egy alapot jelentett ahhoz, hogy hogyan kezeljük akár a nyugdíjügyet, amelyik most egy nyugdíjreform-folyamatnak - nem mi kezdtük, régóta van - a részét képezi, és most, a jelenlegi feltételek között kell kialakítanunk, és ki is fogjuk alakítani azt, hogy a nyugdíjügyben tisztán, átláthatóan, másképpen tudjuk kezelni a jövő nyugdíjasait is meg a jelenét is. A most születendő gyerekek és a jövő nyugdíjasai között óriási a különbség.
Köszönöm szépen.
