SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár vannak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy ha elfogadja majd a Ház ezt az előttünk fekvő módosító javaslatot, akkor azzal valójában véglegessé válik-e a költségvetés. De amennyiben igen, akkor ebből az derül ki, hogy a külhoni magyar közösségek számára ez a költségvetés lényegi előrelépést nem tartalmaz.
Önök két és fél évvel ezelőtt, a kormányváltást megelőzően és azt követően is nemzetpolitikai fordulatról beszéltek, arról beszéltek, hogy a magyar kormányzati politikában mind költségvetési ügyekben, mind pedig a diplomáciában az elcsatolt területek magyarsága egy nagyobb kormányzati figyelmet, nagyobb kormányzati törődést fog majd tapasztalni és fog majd kapni önöktől.
Ehhez képest látjuk azt - és most a diplomáciára nem is kívánok különösebben kitérni -, hogy milyen erőtlen, gyenge módon lép fel a kormány a külhoni magyar közösségeket ért jogsértések kapcsán, és tartja sokkal fontosabbnak inkább a Romániával és Szlovákiával való uniós együttműködést, sokszor a saját, az Unióban bírálatot kiváltó politikája érdekében is. Beszéljünk inkább magáról a költségvetésről és az összegekről, amelyekkel kapcsolatban megállapítható, hogy az elmúlt két évben lényegi többlettámogatásban a magyarság egynegyedét kitevő külhoni nemzettársaink nem részesültek. Ez az összeg a jövő évi költségvetésben nemhogy reálértékben, de még nominálértékben sem fog növekedni. A Bethlen Gábor Alapkezelővel - amely ezeknek a támogatásoknak a többségét kezeli, illetve kiosztja - kapcsolatban ma lett volna egy záróvita a törvény megváltoztatása kapcsán, csak aztán valamiért a kormány vagy kormánypárti képviselőtársaim mégis úgy döntöttek, hogy nem fognak módosító javaslatot benyújtani. Nos, ennek a törvénynek a megváltoztatása sem abba az irányba hatott, hogy a támogatások elosztása, kezelése, a pályázati rendszer nyilvánosabb és átláthatóbb legyen, hanem olyan rendelkezések kerültek be az új javaslatba, amely a nyilvánosságot tovább szűkíti, az egyéni szempontok érvényesítésére pedig még nagyobb lehetőségeket fog adni. Lényegében tehát önök nem adnak több pénzt a külhoni magyarok céljaira, mint amennyit az MSZP-s kormányok annak idején adtak, ez a szomorú és fájó igazság.
A másik a felsőoktatás kérdése, hogy egy-két aktuális hírrel akkor szolgáljak képviselőtársaim számára. A mai napon a tandíj ellen - nevezzék is önök akárhogy - tiltakozásul szegedi egyetemisták elfoglalták a Csongrád Megyei Kormányhivatalt, nemrégiben egyetemisták foglalták el a Petőfi hidat, onnan a Corvinusra vonultak, és a legújabb hírek szerint megindultak az egyetemisták ide, a Parlament elé, hogy jelenlétükkel is tiltakozzanak a tandíj ellen.
(18.50)
Kár a szómágiáért, és hiába bűvészkednek a szavakkal képviselőtársaim, önök ugyanazt csinálják, amit a kommunisták csináltak. Azért, mert a tandíjat valami másnak nevezik el, attól az még tandíj lesz; azért, mert a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok ezt fejlesztési részhozzájárulásnak hívták, attól az még tandíj lett vagy lett volna; attól, hogy önök a tandíjat részösztöndíjnak hívják, attól az még tandíj lesz. Ez ellen tiltakoznak az egyetemisták, ez ellen tiltakoznak a hallgatók. Önök, kormánypárti képviselőtársaim, hazudtak, önök becsapták a hallgatókat, szembemennek a saját, korábban kierőszakolt, egyébként helyesen megtartott és pozitív eredménnyel végződő szociális népszavazás eredményével is akkor, amikor gyakorlatilag már csak - ahogy fogalmazni szokás - a felső tízezer számára teszik lehetővé az ingyenes felsőoktatást Magyarországon. Ez ellen tiltakoznak, és ez ellen tiltakoznak jogosan az egyetemisták, mint ahogy tiltakoztak az előző kormányok, egészen visszamenőleg Bokros Lajos tervezetéig is minden olyan jelenség és minden olyan kormányzati törekvés ellen, amely a felsőoktatás fizetőssé tételét, ezáltal a szegény, de tehetséges diákoknak a felsőoktatásból való kirekesztését célozta volna.
És ha már a külhoni magyarokkal kezdtem, akkor hadd fejezzem be ugyanezzel, ugyanis ezek a megszorítások őket is sújtják. Miközben önök arról beszélnek, hogy a határon túli magyar közösségeknek meg kell maradniuk a szülőföldjükön, miközben azt mondják, hogy a kormány támogatja a szülőföldön való boldogulást, eközben a határon túlra kihelyezett képzésekben a külhoni magyar hallgatók számára elérhető állami finanszírozású képzési helyeket 400-ról 40 főre csökkentették. Ez szégyen, képviselőtársaim, ez gyalázat, ez az önök közös szégyene és közös gyalázata!
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
