TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért szeretném folytatni a költségvetés készítésének komolytalanságára rávilágító néhány példámat, mert ez legalább világossá teszi, hogy ami előttünk fekszik, az milyen állapotban van, egyáltalán tekinthető-e költségvetésnek.
Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Önök szívükre tett kézzel és nagyesküvel állítanák most, hogy mindent tudnak arról, hogy a közoktatási intézmények esetében milyen lesz a forrásmegosztás az állam és az önkormányzatok között. Azonban ez nem igaz, tisztelt képviselőtársaim. Az a folyamat, amely több mint kétezer iskolafenntartóval történő egyeztetést zárt le napokkal ezelőtt, csak akkor - és mondom, csak napokkal ezelőtt - zárta le azokat a szándékokat, hogy önkormányzatok kívánnak-e fenntartóként a továbbiakban működni vagy sem, és milyen funkcióban. Ugye, azt teljes komolysággal önök sem gondolják komolyan, hogy a költségvetésbe fontos forrásként került be az, hogy melyik önkormányzat hogyan fog részesedni, ha fenntartani akar iskolát, és mi kerül majd az államhoz. Ennek az állami fenntartó monstrumnak a működéséből pénz hiányzik, mégpedig jelentékeny. Az önkormányzati kollégák tudják azt, hogy azért, merthogy az önkormányzatok által hozzátett pénz jelenleg sehol nincs. Ezért én azt gondolom, hogy a költségvetés ebből a szempontból nem készült teljes komolysággal.
A másik példát bizonyára ismerik. A bevételek tervezésénél a különféle Matolcsy-csomagok úgy váltogatták egymást, hogy az egyébként teljesen képtelen, Államkincstárra kirótt tranzakciós adónak előbb 40 milliárd, majd 10 milliárd, majd 80 milliárd volt a forrása. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor ez azt jelenti nagyjából, hogy a költségvetés egy rubrikájába az a szám került be, amit éppen oda kellett írni, hogy a vége összeérjen. Azt gondolom, hogy ez a metódus nem követhető.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
