BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Meg kell mondjam, az, hogy sem ellenzéki oldalról, sem a kormányoldalról senki nem kívánt hozzászólni, ez elég elkeserítő.
(11.50)
Nyilvánvalóan ennek nemcsak az az oka, hogy zömében férfiak ülnek itt, akiknek nincsen személyes tapasztalatuk arról, hogy milyen élmény kisgyerekkel sorban állni egy adott hivatalban órákon keresztül, hanem ez azt mutatja, hogy sajnos a női képviselők sem igazán érzik magukénak ezt a problémát. Hogy ez mit jelent? Gyakorlatilag mi most arra teszünk javaslatot, hogy egy alapvető társadalmi morált próbáljunk meg jogszabályilag pótolni, ami időközben kiveszett a társadalomból. Úgy látszik, hogy a családbarát kormánynak ez még annyira sem fontos, a családok ilyen típusú, igazából minimális anyagi következményekkel járó támogatása, hogy legalább idefigyeljenek, és valamilyen módon hozzáfűzzék a véleményüket.
Csak két példát mondanék. Személyes tapasztalatként éltem meg, hogy a gödöllői nemzeti adó- és vámhivatali kirendeltségen nemhogy családbarát körülmények, de még mosdó sincs, és az édesanyának a földön kellett tisztába tennie a gyermekét a négyórás várakozás közben. De annak is fültanúja voltam, amikor egy bankban az akkor már körülbelül másfél órája várakozó, két kisgyermekkel ott ülő édesanyát rendreutasította az ügyfélszolgálatos, mondván, hogy ez nem játszótér, hanem bank. Itt tartunk pillanatnyilag, és ez igenis felveti azt az igényt, hogy valamilyen módon jogszabályilag kellene ezt rendezni, és megpróbálni pótolni azt az alapvető morált, ami ma már kiveszett a társadalomból, mert igenis ennek is van funkciója abban, hogy miként viszonyulnak majd a nők a gyermekvállaláshoz ebben a mai agyonbürokratizált és folyamatosan hivatalban vagy valamilyen ügyfélszolgálaton történő sorban állás és ügyintézés közben. Ezúton is kérjük a támogatásukat, hogy legalább szó eshessen és legalább beszélni lehessen erről a témáról is.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
