DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Nehezen tudom értelmezni, amikor ön azt mondja, hogy ne próbáljak meg ilyen módosító javaslatokat benyújtani. Nem tudom, ön honnan veszi a bátorságot ahhoz, (Moraj. - Kontur Pál: Te honnan veszed?), hogy az országgyűlési képviselők indítványozási jogát, alkotmányos jogát megpróbálja fenyegetéssel korlátozni. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)
De efölött még csak elnéznék, mert a képviselő úrtól, az államtitkár úrtól ez nem szokatlan (Kontur Pál: Szégyelld magad!), de egy dolog elkerülte az ön figyelmét. Ezt a kezdeményezést azért nyújtottuk be a pártelnök-frakcióvezetővel és a kabinetvezető úrral együtt, mert bennünket aláírásokra alapozott indítvánnyal keresett meg a Somogy Megyei Nyugdíjasok Szövetsége. Hogy a fideszes képviselők erre a fülük botját se mozdították, azt majd ők elszámolják a saját lelkiismeretükkel. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból Soltész Miklós felé: Te szégyelld magad!)
Képviselő Úr, Államtitkár Úr, Kedves Kormánypárti Képviselőtársaim! Hogy az ország mostani helyzetében önök nem tartják ezt lehetségesnek, ezért elsősorban önök a felelősek. Ebbe a helyzetbe az önök gazdaságpolitikája sodorta az országot, és amikor az önök lelkiismeretére ráfér az, hogy olyan megalomán stadionberuházásokat szavaznak meg a költségvetésben, aminek valóban az ország mostani gazdasági helyzetében nem lenne semmi létalapja, és a nyugdíjasok kérelmét meg ilyen cinikus félmondatokkal elintézik, képviselőtársam, ez az út oda vezet a nyugdíjasoknál is, amelyik úton a hallgatók már elindultak, mert egy országot nem lehet tartósan hülyének nézni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
