SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Szóval, a javaslat 1. pontjában eredetileg az a kitétel szerepelt, hogy a lakosságcsere-egyezmény alapján kitelepített felvidéki magyarokról kíván a javaslat emlékezni. Arra az előterjesztő képviselőtársam is rájött, hogy azért egy szélesebb körre kellene vonatkoztatni a javaslatot, így több olyan ellenzéki módosító javaslatot is támogatott, amely ezt a kört valóban tágította, és megpróbált belefoglalni mindenkit, akiknek valamilyen üldöztetés miatt, felvidéki magyar családoknak a szülőföldjüket el kellett hagyniuk vagy éppen kényszermunkára hurcolták őket.
(18.40)
Ugyanakkor egy ilyen módosító javaslat elfogadása éppen az eredeti szöveget, a lakosságcsere-egyezményre való utalást hagyta ki a javaslatból, bár meghagyta ennek a kezdő időpontját, április 12-ét, magába a törzsszövegbe azonban ez mégsem került be. Én ezt mindenképpen javaslom és fontosnak tartanám, hogy ne csak egy magyarázat nélküli dátummal, hiszen hogy miért április 12. a kitelepítések emléknapja, ez csak az indoklásból derül ki, magának a javaslatnak a jelenlegi formában ez nem lenne része, ezért mindenképpen indokolt és szükséges, hogy a lakosságcsere-egyezmény alapján kitelepítettek is ugyanúgy legyenek a javaslatban megemlítve, mint ahogy a Beneš-dekrétumok különböző rendelkezései által elűzöttek vagy a Csehországba telepítettek. A Csehországba kényszermunkára deportált magyar családokról a javaslat egyébként nagyon helyesen és nyilván általunk támogatható módon is megemlékezik.
Ezzel kapcsolatban merül fel a másik javaslat, hogy valóban indokolt-e április 12-ét, tehát a lakosságcsere-egyezmény által kitelepítettek első vagonjainak, vonatainak az elindulását emléknappá tenni, nem pedig egyébként több civil szervezet által javasolt április 5-ét, 1945. április 5-ére, a kassai kormányprogram évfordulójára emlékezve, amely kormányprogramot követően már jogi köntösbe bújtatták és megpróbálták legitimizálni a felvidéki magyarság, de egyébként nemcsak a felvidéki magyarság, hanem a csehországi németség üldözését, állampolgári jogainak a megvonását.
Tehát a záróvitában ezt a két javaslatot szeretnénk megfontolásra ajánlani önöknek, azzal együtt is, hogy szeretném jelezni, ezen javaslataink sorsától függetlenül a határozati javaslatot meg fogjuk szavazni, támogatni fogjuk, Molnár képviselő úr. Azzal együtt fogjuk támogatni, hogy e helyről kérem önöket, hogy a későbbiekben tartózkodjunk most már a szimbolikus térbe helyezett politizálástól, akkor, amikor mindig valamilyen heti aktuális belpolitikai vagy külpolitikai ügyre való reagálásként hozunk be olyan javaslatokat, amivel picit némileg a figyelmet az adott problémáról, adott esetben a felvidéki magyarság problémáiról is el lehet terelni. Jó szándékú javaslatok, de akkor ezzel tényleg őszintén és közösen éljünk. Ezzel együtt fogjuk tehát ezt a javaslatot támogatni.
Ezt a húsz másodpercemet pedig hadd használjam fel arra, hogy ismét felhívjam a vitának arra a mélypontjára a figyelmet, amit a Demokratikus Koalíció képviselőjeként Varju képviselő úr ebben a parlamentben előadott, az a minősíthetetlen, fröcsögő magyarellenesség, amit a képviselő úrtól hallhattunk. Nagyon sajnálom, és a mai napirend előtti… (Közbeszólások a függetlenek soraiból.) - szeretném befejezni! - … vita tükrében pedig különösen sajnálatos, hogy a magyarországi sajtó és az értelmiség ingerküszöbét nem érte el az az uszítás, amit Varju képviselő úr itt a parlamentben rendezett.
Köszönöm szépen. (Egy hang a Jobbik soraiból: Úgy van! - Taps a Jobbik padsoraiból.)
