DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Négyre redukáltam a kapcsolódó módosító javaslataimat, sorrendben tárgyalnánk.
A 20. számú javaslat nyitotta meg a 6. §-t, ami a közgyűlés feladataival foglalkozik. 64. számon került befogadásra az a kapcsolódó módosító javaslat, amit készítettem. Ennek a javaslatnak az a célja, hogy a fő szándékot, a korlátozott, területarányos szavazást a helyi hegyközségi tanácsokban is erősítse, mert van egy olyan szabály a jelenlegi javaslatban, ami ezt gyengíti. Attól gyengíti, hogy kettő módon szavaz a hegyközség: egyszer kerül egy borászati küldött a saját szavazati rendszerébe, egyszer kerül egy ilyen szőlészeti küldött.
Most ez azt jelenti, hogy ha nem egyforma a szavazati aránya, márpedig szinte csodaszámba menne, ha egyforma lenne a szavazati aránya a borászati és a szőlészeti küldöttet megválasztóknak, például a mádi hegyközség esetében ez 80 százalék-20 százalék arányú, az azt jelenti, hogy a 80 százalékos szavazattal rendelkezők is egy delegáltat küldhetnek a hegyközségi tanácsba, tehát a borvidéki hegyközségbe, és a 20 százalék arányt képviselők is egyetlenegyet küldhetnek.
Ezért én azt javasolom, hogy adjuk meg a szabad lehetőséget az adott hegyközségeknek, hogy a két küldöttet a saját szavazati arányuk alapján válasszák meg, majd amikor megérkeznek a küldöttek a hegyközségi tanácsba, ott történjen meg a besorolása az egyiknek a szőlészeti szekcióba, a másiknak a borászati szekcióba, de ez úgy történjen meg, hogy ne csorbítsa az alapvető célkitűzéseket ilyen módon.
A következő javaslat 62. számon került befogadásra. A 45-ös javaslathoz, a mezőgazdasági bizottsághoz kapcsolódik, ami a 24. §-t nyitotta meg. A 24. § a hegyközségi tanács kizárólagos hatáskörébe tartozó feladatokat veszi számba, és ezek között említi a 2011. december 31. előtt benyújtott termékleírást, pontosan: az Európai Unió tanácsi rendelete szerint készített termékleírást. Tehát a borvidéki hegyközség kizárólagos hatáskörébe teszi a termékleírást.
Számos borvidéken van rá igény, sőt az Európai Unióban számos borvidéken működik, hogy a borvidéknél kisebb szintű eredetvédelem, termékleírás működik. Mondjuk, ennek a legjobb példája Burgundia. Ha a tokaji borokat, a fehér száraz borokat tekintem, akkor körülbelül az az értelmezési mező, hogy ne hasonlítsam össze a kettőt, amiben az történik. A dolognak az a lényege, és az adja a létjogosultságát például a tokaji borvidéken, mint a múltkor említettem, négyszáz különböző vulkáni kúpból áll a borvidék, amelyek önmagukban különbözőek, sőt vannak olyanok, amelyeket egyedileg is érdemes külön szüretelni, mint ahogy külön szüretelik is, ezek az úgynevezett dűlőszelektált borok.
Tehát indokolt, hogy a borvidéknél kisebb területi egységekről is készüljenek borok, pontosabban: a szabályozás ismerje el és adjon erre lehetőséget, mert készülnek. Tehát készülhessen a településen a saját nevükkel ellátott bor - tarcali bor, tokaji bor, bodrogkeresztúri bor -, és legyen lehetőség arra még a településen belül is, hogyha vannak olyan adottságú területek, amit az ott élők döntése alapján ki akarnak emelni és meg akarnak ott dűlővel jelölni, akkor annak a saját termékleírását elkészítsék.
Természetesen ezek a termékleírások a borvidéki szabályozás keretein belül lehetnek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nyilván egy szigorúbb szabályozás szerint. Tehát míg mondjuk, a tokaji borvidéken ahhoz, hogy rá lehessen írni, hogy tokaji, lehet termelni hektáronként 140 mázsát, mondjuk, a mádi kör önként vállalt eredetvédelmi szabályzatában ez egy falubornál már csak 60 mázsa, egy dűlős bornál már csak 40 mázsa, sőt ha a dűlőnek egy kis részét akarják kiemelni, akkor ennél még kevesebb, illetve tartalmaz még számos egyéb kikötést, mondjuk, hogy milyen idősnek kell lenni a tőkének s a többi.
Éppen ezért azt javasolom, hogy bővítsük egy lehetőséggel a jelenlegi törvényt, és mondjuk azt, hogy a hegyközségi tanácsnak a borvidéki termékleírás tartozik a kizárólagos hatáskörébe, és adjuk meg a hegyközségnek, hogy saját eredetvédelmi szabályokat határozzon meg értelemszerűen a borvidéki szabályozás keretein belül.
A minisztériumból kaptam e-mailben, és nyilván nem beszél az egyoldalúan olyasmit, hogy a termékleírás nem itt szabályozódik, hanem máshol. Én nem nagyon találtam, hogy hol szabályozódik a termékleírás, de hát ha itt rendelkezünk arról, hogy a borvidéki termékleírást itt kell készíteni, akkor itt kell szabályozni azt, hogy ennél kisebb területen is létező lehessen.
Az még egy másik kérdés, mondjuk, ilyen rövid idő alatt arra nem lehetett érdemi pontot tenni, hogy ezt a szándékot, hogy kisebb egységekre legyen a termékleírás, a hegyközségi törvény vagy valami más törvény szabályai között kell megnyitni. Más törvény keretei között nincs ilyen szabályzat per pillanat, ezért tartom indokoltnak, hogy itt jelenítsük meg ezt. Ezért a 62. számú javaslatot, ami azt szolgálja, hogy kisebb területi egységeken is lehessen a törvényes kereteken belül termékleírást készíteni, nagy tisztelettel kérem a kormányt és az előterjesztőt, hogy támogassák.
A 35. számú javaslat nyitotta meg a vitát a hegyközségek bevételei körül. Ehhez készítettem 63. számmal egy kapcsolódó módosító javaslatot. Hörcsik Richárd képviselőtársam helyesen és jogosan felvetette már. A mulasztási bírságot egy elegáns mozdulattal a Hegyközségek Nemzeti Tanácsához rendeli ez a szabályozás a 41. §-ban. Ettől eltérően beszél ugyanez a törvényjavaslat a 47. §-ban, mert a 47. § (1) bekezdésének d) pontja a hegyközségek bevételeként nevesíti a tagokra kiszámított bírságot. Tehát a kettő együtt nem lehet, megítélésem szerint a hegyközségnél kell tartani.
Lehet mondani, próbáltam utánajárni, hogy milyen logika van emögött. Hát az, hogy az egy országos elv, hogy a bírságokat központi szintre kell befizetni, hogy helyi szinten ne legyenek érdekeltek a nagyobb bírság kiszabásában. Lehet, hogy ez a közigazgatásban így működik, de itt másról van szó. A hegyközségben a hegybíró pontosan ott él az emberek között, és méltányos bírságot fog kiszabni, nem többet, nem kevesebbet, méltányos bírságot fog kiszabni, tehát nincs érdekelve. De ha úgy gondoljuk, hogy érdekelve van a hegybíró, akkor aztán feltétlen vegyük el a Hegyközségek Nemzeti Tanácsától, mert aki kiszabja a bírságot, annak az új szabályozás szerint nem más, mint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a munkáltatója. Tehát a munkáltatóhoz kerülnének a bírságok. Hangsúlyozni kívánom, ez helytelen lenne teljesen, ellentmondásos, az egyiket ki kell venni. Ezért azt javaslom a 63-assal befogadott kapcsolódó módosító javaslatban, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsától azt a részt vegyük ki.
(15.20)
A törvényjavaslatnál a 37. javaslat megnyitotta a 48. §-t, ami a hegyközségi tanács bevételeiről rendelkezik. Ehhez nem készítettem javaslatot, de két nagyon fontos és figyelemre méltó javaslattal, kapcsolódó módosítóval találkoztam, amire szeretném a figyelmüket felhívni, és aztán azt indítványozni, hogy akkor a bizottság keretei között kerüljön ötvözésre a kettő, mert mind a kettőnek van egy-egy fontos eleme, mind a kettőt érdemes lenne rögzíteni.
A javaslat azt mondja először is, hogy a hegyközségi tanács a borvidék területén működő hegyközségek számára fenntartott hozzájárulás mértékéről dönthet, és ennek a megállapítását a tanács alapszabályában kell meghatározni, ami merevvé teszi a dolgot. Ezzel szemben az a javaslata Font Sándornak és L. Simon Lászlónak, hogy ne az alapszabályban, hanem évente egy határozattal döntsön erről a helyi hegyközség, hogy ne legyen ilyen merev, sokkal rugalmasabb legyen. Szerintem nagyon jó felvetés, mindenféleképpen támogatandó.
Az 56. számon Szabó Zsolt szintén ehhez benyújtott egy módosító javaslatot, ami egy kis féket tesz be, aki azt mondja, hogy jó, jó, majd megmondja a borvidék, hogy mennyit einstandol a hegyközségektől, de azért könyörgöm, legalább valami korlátot tegyünk be, és azt javasolja Szabó Zsolt, hogy legyen ez a szabályozás, de szúrjuk be, hogy a mértéke maximum 15 százalék legyen. Tehát szerintem, ha beszúrjuk ezt a 15 százalékot, amit Szabó Zsolt képviselőtársam javasol és azt, hogy nem az alapszabályban kőbe véssük, hanem évente határozza meg, akkor a hegyközségi tanácsok bevételét valamelyes szinten rendbe tettük.
De akkor még mindig nem tettük helyre a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a bevételeit. Az egészen elképesztő a javaslatban, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának - ami már önmagában felvethető, hogy miért van szükség országos önkormányzatra, miért nem elég a helyi meg a megyei önkormányzat - a finanszírozása úgy történik, hogy majd a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa megmondja a főtitkár javaslata alapján, hogy őneki mennyi pénzre van szüksége, úgyhogy a hegyközségeknek meg a hegyközségi tanácsoknak semmi más dolguk nincs, mint ezt a pénzt befizetni, átutalni a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának. Ez jelentősen eltér a mostani szabályozástól, és helytelen is.
A jelenlegi szabályozás szerint a hegyközségek bevételének 6 százalékát fizetik be a hegyközségek… (Jelzésre:) 3 százalékát, bocsánat, 3 százalékát fizetik be a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának a hegyközségek, és 6 százalékát a területi, a borvidékiek. Én amondó vagyok, hogy ha nem tudunk jobbat kitalálni, tartsuk meg a jelenlegi szabályozást. Természetesen erre felvetődik egy olyan javaslat, hogy jó, jó, de a hegybírót a HNT fizeti. Ez csak látszólag van így, vagy még látszólag sincs így. Miből fizeti a HNT? A hegyközségek pénzéből.
Tehát nem történik más, mint egy komoly bankbarát módon nem a hegyközségtől kapja meg a hegybíró a fizetését - a fenét! -, csinálunk egy átutalást, mert készpénzben fogja kapni, átutaljuk a hegyközségtől a Hegyközségek Nemzeti Tanácsához, annak a bankszámlájára, majd a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa bankszámlájáról utalják át azt az összeget a hegybírónak. Ne csináljuk ezeket a fölösleges köröket.
Én értem, hogy ez technikai probléma, oldjuk meg, ezen az ürügyön ne teremtsünk olyan helyzetet, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa saját maga dönti el, hogy az ő működéséhez mennyi pénzre van szükség. Ilyen szervezet kevés van az országban, és szerintem helytelen is, ha bemondás alapján és erőből ő fogja megmondani, hogy mennyi járulék kell. Ezért tisztelettel azt kérem, hogy ha nem tudunk ennél jobb javaslatot, akkor fogadják el a 61. számú javaslatot, ami a jelenlegi rendszert, a központi kasszába történő befizetés jelenlegi rendszerét tartalmazza.
És még egy, nem általam készített, de fontos és jó javaslatra szeretném felhívni a figyelmüket, ami szintén abból a szemléletből táplálkozik, hogy talán minden problémát ott kell megoldani, ahol van, meg oda kell tenni a pénzt, ez a hegybíró összeférhetetlenségi kérdésköre. Tehát ha a hegyközségben a hegybíró vagy ő maga is tag, vagy valamelyik közvetlen hozzátartozója tag, az ő ügyeit ne a hegybíró intézze el, ez idáig rendben is van. A javaslat azt mondja, hogy ilyen esetben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, tehát országos szinten fogják eldönteni, hogy hogyan lehet feloldani az összeférhetetlenséget, hogy fogják ezt megoldani.
Szabó Zsolt azt mondja, hogy ilyen javaslatokkal ne szaladjon olyan messzire a posta a borvidékről, maradjon a borvidék keretei között, és a hegyközségi tanácsban, tehát a borvidéken szülessen meg az a döntés, hogy az összeférhetetlenséget hogyan kell kezelni. Szerintem ez egy jó szellemű és a logikus érveket figyelembe vevő javaslat, ezért nagy tisztelettel arra kérem az előterjesztőt és a kormányt is, hogy Szabó Zsoltnak ez irányú javaslatait támogassák.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
