GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 4. ajánlási pontban adtam be módosító javaslatot - több javaslatot is adtam be -, aminek az volt a lényege, hogy részben a hegyközség területméretére tettünk mi is változtatási ajánlásokat a törvény szövegéhez képest, illetve a képviselet arányaira.
Azt gondolom, hogy sikerült elérni a bizottságban azt, hogy lesz egy olyan konszenzusos változtatás, hogy ez az eddig elhatározott 500 hektáros méret visszamenne a mostani határra, így legalább sok olyan kisebb hegyközség, amelynek onnantól kezdve nyilván valamilyen csatlakozási vagy egyesülési kényszere lenne, amit sokszor fizikailag nehezen tudna megoldani a távolságok miatt, ez a kényszer már nem lesz.
A másik, hogy az is elhangzott, hogy a területarányos képviseleti elv kőbe van vésve. Megmondom őszintén, hogy azért ezt sem biztos, hogy a legjobb megoldásnak tartom, sőt egyértelműen nem tartom és tartjuk a legjobb megoldásnak. Erre nagyon sok kritikát kapott ez a törvényjavaslat, de hát úgy tűnik, ez egy kőbe vésett szándék. Arra hívnám fel ismételten a figyelmet itt a módosító javaslatok kapcsán is, hogy nem szerencsés, ha egy szűk elit úgy próbálja kisajátítani a magyar szőlőtermelés és borgazdálkodás szabályozási környezetét, hogy egy piramisnak csak teteje legyen, ugyanis ők is kárt fognak ebből szenvedni. Nem lehet Magyarországon leírni a kis szőlőtermelőket, nem lehet Magyarországon leírni a kis borászokat, mert olyan tömegigényeket elégítenek ki, amit nem fog tudni kielégíteni az a nagyjából százas kör, amely ezt a törvényjavaslatot beerőltette a parlament elé.
(15.00)
Életveszélyes játékot űznek a tisztelt képviselőtársaim, akik ehhez adták a nevüket. Életveszélyes játékot!
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nincs olyan nap, hogy ne kapnánk panaszokat kistermelőktől. Nincs olyan nap, hogy ne azt mondanák, hogy innentől kezdve tovább fog csökkenni a magyarországi szőlőterület. Lehet, hogy van, akinek ez a szándéka. Múltkor is elmondtam, hogy homlokegyenest más filozófiát képvisel ez a törvény, és próbál egy hatékonysági köntös mögé bújva olyan dolgokat megjeleníteni, amit például a mezőgazdaság egyéb szakágazataiban egyáltalán nem lesz figyelembe. Jó lenne eldönteni, hogy akkor most melyik az igazi arc. Van egy szűk elit, ami ebben a körben egyértelműen hegemóniára törekszik, és próbálja elintézni, hogy csak ő dönthessen, csak ő intézhesse a dolgokat, de az azt jelenti, hogy el fog fogyni Magyarországon az asztali bor kategória. El fog fogyni. Azt is tudni kell, hogy az igazán komoly borászatok is tömegében nem a nagy értékű borokat állítják elő, tehát saját maguknak is problémát fognak okozni.
Nem beszélve arról, amit nekünk hegybírók írnak, hogy semmilyen átmeneti szabály nincs a mostani rendszerből az újba való átmenetre. Fogalmuk nincs, hogy hogyan lesz majd például a jogosítványok átadása. Múltkor is elmondtuk, hogy lesz egy tanfolyam, amin majd kiképzik őket, hogy szeptembertől az új feladatokat hogyan lássák el - amire persze nem tudjuk még, honnan lesz pénz -, amiket nem olyan régen kaptak, pontosan egy másik ilyen típusú törvénymódosításnál, majd március 31-ig le kell bonyolítani egy új pályázati rendszert, és kiderül, hogy az ősszel kiképzett hegybírók felét meg majd nem nevezik ki. Én nem mennék bele ilyen utcába. Ebből óriási káosz lesz, képviselőtársaim! Én nagyon-nagyon nem javasolnám ennek a törvénynek az ilyen módon való elfogadását.
Meg kellene kérdezni azt a több tízezer szereplőt, hallgassák már meg őket. Nem csak én kapom meg ezeket az anyagokat. Tudom, azt mondják erre, hogy persze, mindenkit meghallgattak, meg alig maradt vita, csak pontosan az alapvető kérdésekben meg a filozófiai kérdésekben van óriási vita, amit én nagyon-nagyon rossz iránynak tartok. Nagyon rossz iránynak tartom, hogy egy szűk elit eldöntse, hogy mi lesz a magyar szőlőtermelés és borgazdálkodás sorsa.
Múltkor az általános vitánál említettem példákat, hogy hogyan lesz a 100 forintos szőlőből 3000 forint fölötti bor, amit a kistermelőtől vesznek át, de azt például nem mondtam, bár ezeket is elmondták nekünk, hogy általában azok a cégek, amelyek ebben a módosításban érdekeltek, azok döntik el, hogy mikor legyen egy szüret. Nem az dönti el, hogy milyen a szőlő, hanem az, hogy mondjuk, a szürkebarátot mikor veszik át. Ha mi ezen az úton haladunk tovább, akkor tényleg rossz irányba megyünk.
Ezt csak azért mondom el, hogy meg kellene hallani azoknak a hangját is, akik nem a csúcsborászok Magyarországon, hanem a több tízezer szőlőtermelő hangját is. Meg kellene hallani a Tokajban élőkét, a Badacsonyban élőkét. Tudom, hogy leült, nem tudom, hány borász a miniszterelnökkel - el is mondta egy képviselő, nem rejtette véka alá -, és megegyeztek, hogy akkor ez így lesz, és nem érdekelt senkit, hogy ez így nem jó. Legalábbis a szakma többsége azt mondja, hogy nem jó, és a többség mondja azt, hogy ez nem jó, akik ehhez értenek, ugyanúgy értenek, mint a nagyok, csak őnekik megvolt az anyagi lehetőségük az elmúlt néhány évben, hogy több tízmilliárd forintnyi fejlesztést csináljanak. Mégis panaszkodtak állandóan, ezt azért szeretném hozzátenni, pedig legnagyobb arányban ők részesültek az európai uniós forrásokból az agrártámogatások közül. Nyilván területarányosan tízszeres, vagy mondhatom azt is, ötvenszeres támogatást kaptak a magyar borászatok, mint a mezőgazdaság egyéb szereplői. Nem sajnálom tőlük, nagy dolgot csináltak, behoztak 50-60 évet. Csak arra figyeljenek oda, hogy ha nem lesznek szőlőtermelők mögöttük, akkor ez hiábavaló beruházás volt, márpedig ez a törvényjavaslat ebbe az irányba viszi el a dolgot, és én nagyon szeretném, ha nem ez lenne a vége.
Van még lehetőség, át lehetne ezt a kérdést gondolni még egyszer, és megpróbálni egy olyan javaslatot csinálni, amiben nem csak annak a két-három érdekképviseletnek vagy egy szűk elitnek a véleménye jelenik meg. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
