DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN
DR. KOLBER ISTVÁN (független): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a pedagógus-szakszervezeteknek, hogy elindították ezt a mai vitanapot, mert az ország egyik legfontosabb kérdésével foglalkozhat a parlament.
A Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy a közoktatás több mint két éve folyó átalakításának az eredménye a teljes csőd, sikerült módszeresen szétverni egy működő rendszert. Ma a közoktatásban teljes a káosz, bizonytalanság, elkeseredettség és sztrájkhangulat uralkodik. Krízishelyzet alakult ki.
A magyar gazdaság fenntartható fejlődésének, a foglakoztatás, az életszínvonal növelésének, az európai uniós és a világgazdasági lehetőségek kihasználásának a feltétele a színvonalas oktatás. Ebben, azt gondolom, valamennyien egyetértünk. A Fidesz-kormányzat azonban az oktatást kisajátította, holott az oktatás nem az államé, nem a kormányé, hanem a diákoké, a pedagógusoké, a szülőké, valamennyiünké.
Működésének alapja a gyermekek mindenekfelett álló érdeke. A modernizációt végrehajtó sikeres társadalmak döntően az oktatásra alapozták a sikerüket, a válságból való kilábalás, a hosszú távú fenntarthatóság, a növekedés megindítása érdekében még a jelenlegi válságos időszakban is növelni és nem csökkenteni kellene az oktatás támogatását, valamint a legszélesebbre nyitni a tudáshoz való hozzáférés lehetőségét.
Az átalakítások két legfontosabb eleme kudarcra van ítélve. Az unortodox gazdaságpolitikának köszönhetően nincs pénz a pedagógus-életpályamodell bevezetésére és az iskolák államosítására. A közoktatás átalakításához úgy kezdtek hozzá, hogy nem mérték fel alaposan a pénzügyi feltételeket, rosszul ütemezték a feladatokat, de főképpen nem folytattak társadalmi egyeztetéseket. Tévedésnek tartom, hogy Klebelsberg Kunoból le lehetne vezetni, meg lehetne alapozni a mai magyar XXI. századi oktatást, ez tévedés, ahogy nem lehet a helyzetet sem szépíteni, még ha Arisztotelésztől kezdve a posztmodernig hivatkozunk is.
A viták sem csak az eszközökről szólnak - ahogy Pokorni Zoltán miniszter úr, elnök úr említette -, azt gondolom, a célokról is. Például semmi sem indokolja az iskolák ilyen széles körű államosítását, aminek nincs más célja, mint az esztelen központosítás és azon keresztül gyakorolt ellenőrzés, befolyás, az önkormányzatiság meggyengítése. Az államosítás egyik célja ugyanis az iskolák feletti szervezeti, irányítási, személyi befolyás teljes körű megszerzése, az iskolai önállóság csökkentése, a politikai, ideológiai befolyás érvényesítése. A másik hozadéka, hogy az önkormányzatiság egyik legfontosabb feladatát elvonták, legyengítették a települések kötődését az oktatáshoz. Egyszóval szinte korlátlanul megnövelték a hatalmukat, a szakmai autonómiákkal, a helyi közösségekkel és az oktatási rendszer felhasználóival szemben. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ sem állt fel, nem működnek a tankerületi igazgatási egységek sem, senki sem tudja, hogy mi fog történni január 1-je után. Sokan szóltak erről is, a levelek is, a kérdések is, amelyek az asztalunkra kerültek, ezt bizonyítják.
Hogy lesznek jelentős számú elbocsátások, az az eddig kiszivárgott adatok alapján valószínű, ugyanakkor ez a központi ellenőrzés veszélyezteti a tanulás és a tanítás szabadságát. Az állami fenntartás és az önkormányzati üzemeltetés határvonalai bizonytalanok, ezek nyilvánvalóan konfliktusos területekké válnak. A köznevelés finanszírozásának a 2013. évi feltételei összegszerűségében elégtelenek mind az állami, mind pedig az önkormányzati oldalon, a finanszírozási mechanizmusokban bizonytalanok, 3 ezer intézmény, 1,2 millió diák és 120 ezer pedagógus sorsa, azt gondolom, bizonytalan.
A NAT központilag akarja szabályozni, hogy mi történjen percről percre az osztálytermekben. Telerakták elavult, vállalhatatlan ideológiai lózungokkal, hamis történelemmagyarázatokkal. (Cseresnyés Péter: Jaj!) Úgy tűnik, megtalálták Orwell 1984-ének gondolatát (Cseresnyés Péter: Jézusom!): “Aki uralja a múltat, uralja a jövőt. Aki uralja a jelent, uralja a múltat is.”
A köznevelés mai rendszere arra sem képes, hogy korszerű tudást adjon, sem az esélyegyenlőséget nem szolgálja. A kormányzat egy sor olyan programot szüntetett meg, amelyek a hátrányos helyzetű családokból érkező diákok felzárkóztatását segítették. Ellehetetlenítették az ezzel foglakozó alapítványi iskolák működését is. A kormányzat rendpártisága elfogadhatatlan világot képvisel: iskolaőrök, iskolaköpeny.
Ugyanakkor a Demokratikus Koalíció támogatja például az óvodáztatás kiterjesztését azzal, hogy elsődlegesen nem a kötelezettségeket kell itt hangsúlyozni, hanem a feltételeket megteremteni. És ugyanez a véleményünk az egész napos iskolával kapcsolatosan is: helyes, de a feltételek, a jó körülmények megteremtése a fontos, a perdöntő.
A kormány nem fogadja el a világnézetileg semleges oktatás Európában szinte mindenütt érvényes alapelvét, ehelyett az egyházi iskolákat kiemelten támogatja, de azokat is szelektíven, azaz a történeti keresztény egyházakat karolja fel elsődlegesen.
Egy szó mint száz, már csak a süket nem hallja, már csak a vak nem látja, hogy az oktatás válságba került Magyarországon. A felelősség nyilvánvalóan Orbán Viktort és kormányát, politikáját terheli. Ebben a helyzetben egyetlen lehetőség van, hogy távozik a posztjáról Hoffmann Rózsa államtitkár asszony, mert elfogyott a bizalom iránta, és nyilvánvalóvá vált, hogy nem képes úrrá lenni a helyzeten.
A Fidesz-frakció belső, hol csendesebb, hol hangosabb morgolódásai is mutatják, hogy nagy a baj. A teendő az lenne, hogy felfüggesztik az oktatási törvény végrehajtását, főképpen annak a két elemét, a pedagógus-életpályamodell bevezetését, hiszen itt további kérdések tisztázandók, egyeztetni kell a pedagógusokkal, másrészt pedig az államosítást. És érdemi és azonnali tárgyalások kell hogy kezdődjenek a pedagógus-szakszervezetekkel a sztrájk elkerülése érdekében. És egy oktatási kerekasztalra lenne szükség, amelyben, ha egy ilyenre sor kerülne, a Demokratikus Koalíció azt képviselné, hogy a válság ellenére az oktatásra több pénzt fordítsunk; hogy kiszámítható, az esélykülönbségeket csökkentő finanszírozási rendszert vezessünk be; hogy növeljük az iskolák és a pedagógusok szakmai önállóságát, mert nem támogatjuk az uniformizáltságot; hogy a pedagógusokra nagyobb figyelmet fordítsunk.
Azt támogatjuk, hogy egy kompetenciaalapú oktatás alakuljon ki, különösen a nyelvi, informatikai és kommunikációs képzésre figyeljünk; ahol a társadalmi mobilitást és az esélyek kiegyenlítését teremtik meg és segítik ezek a szabályok; ahol visszaállítanánk a 18 éves tankötelezettséget, a szakiskolák zsákutcás jellegét pedig megszüntetnénk. Egyszóval azt gondoljuk, hogy sok a teendőnk, és a Demokratikus Koalíció ezzel a felelősséggel kíván részt venni a pedagógus-, illetőleg az oktatási programok kidolgozásában és képviseletében.
Elnök úr, köszönöm szépen a türelmet.
